Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-04 / 261. szám

IMI. november 4., szombat NÉPÜJSAa 3 Az öntözés gondjai Kevesen tudnak arról, hogy me. gyónkban, a Gyulai Vízügyi Igaz­gatóságon kívül fontos feladattal és tevékenységgel rendelkező, ha­sonló szerv létezik Szarvason. Az Alsó-Tiszavidéki .Vízügyi Igazga­tóság szarvasi szakaszmérnöksége a gyulaihoz hasonló ár- és belvízi­védelmi munkáján túl komoly sze­repet tölt be megyénk öntözőte­rületeinek kiépítésében és üze­meltetésében. A napokban felke­restük Víg Pál elvtársat, a sza­kaszmérnökség öntözési főelőadó­ját és munkájukról beszélgettünk vele. A szakaszmérnökség területéhez tartozik mintegy hétezer hold ön­tözőterület, amit építettek és üze­meltetnek. Ezeken a öntözsőterüle- teken a rizsen kívül más kultúrá­kat: kukoricát, cukorrépát is ön­töznek. Különösen sok segítséget adnak a termelőszövetkezeteknek agronómiái, szakmai tekintetben. A termelőszövetkezetek azonban nem minden esetben értékelik a» Jól jövedelmezett a kertészet a kunágotai Bercsényi Tsz-ben Húsz holdon kertészkedtek az idén a kunágotai Bercsényi Ter­melőszövetkezet gazdád. A nagy- mennyiségű paradicsomon és ká­posztán kívül öt holdon borsót, két holdon pedig burgonyát termesz­tettek. A kertészet jövedelmét 110 Kétéves munkásakadémia indult a Kötüttárugyárkan Csütörtökön délután az első szervezett munkásakadémia meg­nyitó ünnepsége zajlott le a Bé­késcsabai Kötöttárugyárban, mint­egy hatvan üzemi munkás rész­vételével. A megnyitót Vtesnyiczai János tartotta, aki méltatta a két­éves munkásakadémia szerepét a dolgozók általános műveltségén«* növelésében. A megnyitó után Pataj Pál tar­totta meg az első előadást Vulká­nosság és földrengés címmel. Ünnepi ülést tartott a MEDOSZ megyei bizottsága hogy ne vegye észre akár a legki­sebb hibát is, és túl aljas ahhoz, hogy megtorlatlanul hagyja. Egyik nap új kínzást eszelt ki. Ez min­den eddigit túlszárnyalt. Egyetlen tiszt és altiszt sem volt a nagyte­remben, csak a szokásos SS-őrök. — Ide figyeljetek, nyavalyások! — sipított a nyomdatulajdonos hangja. — Valószínűleg érdekel benneteket, mi van kint. No, per­sze nem teljesen kint, az túlzás lenne, ahhoz semmi közötök. Csak itt, kint a deszkafalon túl. Hát én megmondom nektek, lusta disz­nók, mert nekem az a feladatom, hogy minden eszközzel senkentse- lek benneteket, és én ezt jó esz­köznek tartom. Felemelte botját, száját torz vi- gyorra húzta, és folytatta: — Hullanak a kinti nyavalyá­sok, mint a legyek. Ott nincs kesz­tyűs kéz, és meglehetős kaja, mint itt, ott korbács van, gázkamra van, mérőléc van és gramofon van. Botjával most kopogni kezdett az egyik gépen, bal mutatóujjával az óraláncát fricskázta ütemesen, és megkérdezte: — Nyilván azt kérdezitek maga­tokban, mi köze a mérőlécnek és a gramofonnak a korbácshoz, és a gázkamrához? Van kint hét •pompás fickó, a legtöbben ismeri­szakaszmérnökség munkáját, nem élnek a segítség lehetőségeivel, pe_ dig — amint Víg elvtárs mondot­ta — tarsolyukban van a segítség lehetőségének széles skálája. Példának mondotta él a csafoa- csudi Kossuth Termelőszövetkeze­tet, ahol a meglévő öntözőmotor- rai darálót hajtanak, pedig hasz­nosabban is kihasználhatnák. Az idei nyár és ősz bizonyította legjobban, hegy mennyire lénye­ges népgazdaságunk szempontjá­ból, ha minél több földet öntöz­nek. A belterjes gazdálkodásra profilizált termelőszövetkezetek idei eredményei tiszta képet adnak errevonatkozóan. Ügy véljük, hegy a szarvasi szakaszmérnökség jó úton jár, amikor az öntözés szervezését és végrehajtását tűzte célul, de munkája akkor lesz ered­ményes, ha a járási és a megyei szervek nem hagyják magára, több és tartalmasabb segítséget adnak számára. K. M. ezer forintra tervezték, de már ed­dig 160 ezer forintnál több bevé­telt hozott a közös kasszába. Csak paprikáért 75 ezer forintot kaptak. Az említett 160 ezer forinton kí­vül szabadpiacon paprikából még 70 ezer forintot árultak. A 20 hoki kertészet hozzájárul ahhoz, hogy a zárszámadáskor meglegyen a munkaegységenkénti 37,54 forint. Ez év szeptember végén határoz­ták el a Farkas-brigád tagjai, hogy belépnek a szocialista brigád cí­mért küzdők sorába. Farkas Jó­zsef vonatvezető, Dózsa József és Szilágyi János jegyvizsgáló a bé- késcsaba—eurtici határállomás között teljesítenek szolgálatot. Szeptember végén vállalták, hogy balesetmentessé teszik a közleke­dést, rendszeresen eljárnak az ok­tatásra, értékelik a sajtót, közösen látogatják a filmszínházakat. Ezen tek őket: a Höhn-fiúk. Na, hát két ilyen segítséggel én itt is kétszer annyit produkálnék veletek. Ahogy elmondták nekem, az egyik Höhn- fiú egy gramofont kezel, váltja rajta a lemezeket. A másik köz­ben fehér köpenyben, mintha or­vos lenne, megméri az odarendel­tek magasságát, és közben nyak- szirten lövi a pácienst. (August Höhn és Otto Höhn büntetlenül élt a Német Szövetségi Köztársa­ságban, csak az Eichmann-ügy nyomására ítélték el őket 1960. szeptember 14-én Düsseldorfban.) Talán most, hogy tudjátok, mi van kint, jobban igyekeztek meg­becsülni magatokat itt bent — fe­jezte be épületes monológját Pet- rich, és a sápadt arcokon úgy lát­ta, elérte, amit akart. Aznap este Berhardsen és Krebs sokáig suttogott a priccsen. — Te nem szólhatsz, norvég. Rád úgyis kirúgnak a Dávidka- ügy óta. Majd én. — Rendben. Köszönöm. Délben a hannoveri gépmester odalépett Wognerhez. Félrevonta a főhadnagyot, és vagy tíz percen át magyarázott neki valamit. Az bólintott. Utálta a szakértőt, aki kiszorította őt a különleges rész­leg második helyéről. (Folytatjuk) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára Békés­csabán ünnepi ülést tartott a MEDOSZ megyei- bizottsága, melyre meghívták a legjobb me­zőgazdasági szakszervezeti aktívá­kat is. Első napirendi pontként megvitatták a szakmunkásképzés problémáit, később a Gyulai Er­dőgazdaság jelentését tanulmá­nyozták arról, hogyan segítették a környékbeli termelőszövetkezete- két. A szakmunkásképzés élénk vi­tát váltott ki a kibővített megye- bizottsági ülésen. Állami gazdasági és gépállomási dolgozók mondot­ták el, hogy az új ötéves tervidő­szakban szám szerint sok és szer­kezetileg bonyolult, modern me­zőgazdasági gép várható a me­gyébe. A modem gépek tucatjai szakképzett szerelőket és traktoro­sokat kívánnak, de a mezőgazda­ság egyéb területén is elengedhe­tetten az állandó jellegű továbbképzés A jelenlévők ajra kérték a ME­DOSZ-t, hogy ebben a munkában is nyújtson sokoldalú segítséget a mezőgazdasági üzemeknek. A második napirendi pont szin­tén nagyon érdekelte a jelenlévő­ket. örömmel hallották, hogy a Gyulai Erdőgazdaság az 1960—61. évi tervidőszakban 173 szerfás épülethez adott anyagot a termelő­szövetkezeteknek — tízzel többet, mint amennyit eredetileg tervez­tek. A fiatal termelőszövetkezetek portáin az erdőgazdaság két épí­tőbrigádja tető alá is emelte a szerfás ólakat, istállókat. Megye- szerte 54 kész épületet adtak át rendeltetésének. Ezenkívül gépi munkával, állandó jellegű szakmai és politikai segítségadással köny- nyrti'k a környékbeli termelőszö­vetkezetek munkáját. Kiszámol­ták, hogy az erdőgazdaság a most lezárult gazdasági évben (az erdő- gazdaságban nem naptár szerint számítjuk az esztendőt) összesen báremmilHé és 800 ezer forint értékű faanyaggal, gépi munkával és egyébbel segítette a megye ter­melőszövetkezeteit. Az ünnepi MEDOSZ megyebi- zottsági ülés köszönetét fejezte ki a Gyulai Erdőgazdaság pártszerve­zetének, szakszervezetének, gaz­daságvezetőinek azért az áldozat­kész munkáért, amellyel a terme­Keedhetném a riportot úgy is: „Az eladó van a vevőért és nem megfordítva”, mert ezt a bölcs mondást, valamint a címben sze­replő igazságot is Seres Mihálytól tanultam. Az ősz hajú, nyugodt modorú üzletvezető az újkígyósi földművesszövetkezet ruházati boltjában sokszor elbeszélgetett velem a kultúrált üzletvezetésről. De ugyanilyen szívesen elbeszél­get a háziasszonyokkal ruhagond- jaikról, de még a családi híreket is meghallgatja, ha erre szükség van. Mert ugyan ki nem örül annak, ha a kisunoka születéséhez gra­tulálnak, vagy a szép kis meny­asszonyt köszöntik fel, miközben az a „staféri’-hoz valót válogatja? Igen! Családiason, és mégis rend­ben folyik a k\szolgálás ebben a kedves boltban. László Marika és Lászlóné (An- cika) ugyanolyan sokfélét, szép árut tudnak végtelen türelemmel a vevő elé hordani. S ha nincs va­lami? Majd hozatnak! Ez nem­csak üres ígéret, szóbeszéd. Egy ismerős asszonyka mesélte, hogy számára mindig gondoskodnak az extra méretű készruhákról, mivel testsúlya túlhaladja az átlagot. Csak belép az ember a boltba, s már emlékeznek rá: cipőt, kardi­tán majd a gyakorlatban is al­kalmazzák. Kipirulnak az arcok egy-egy kérdés után, s a válaszok bizony néha bátortalanok, néha akadoz­nak, de a legtöbbször azért hatá­rozottak, érezni belőlük, hogy a tanfolyam résztvevői nemcsak jel­képnek veszik a fehér bóbitát, hanem komolyan tanulnak, hogy méltók is legyenek viselésére. Ezen a délelőttön a fekvő bete, gek ápolásáról volt szó. — Mire kell ügyelni a nővérek­nek a borogatásoknál? — kérdezte Kristóf Erzsébet tanfolyamvezető. Laszkai Zsuzsa — békési kislány — ad választ. Szabatosan beszél, s érezni, hogy jól figyelt az előadás­ra, most pontosan vissza tudja adni, amit ott hallott. — Milyen diétét adhatunk lázas betegeknek? Erre adjon választ... a tanfolyam vezetője végigtekint az asztaloknál ülőkön, s tekintete megpihen Szűcs Márián, aki gyor­san felsorolja a diétás étrend kö­vetelményeit. Ö az egyedüli, aki lőszövetkezetek megszilárdítását elősegítették, s dicséretben része­sítette az erdőgazdaság valameny- nyi dolgozóját, aki ebben a nagy­szerű munkában részt vett. Az ünnepi ülés végén megjutal­maztak a megye legjobb 16 ME- DOSZ-aktíváját. Értékes herendi por celánokat, likőrös- és boros, készleteket, virágvázákat osztottak szét. Melegen ünnepelték a Vihar­sarok egyik legismertebb öreg har­cosát, Betkó Pált, a MEDOSZ me­gyei elnökét, aki tíz éve irányítja Békéscsabán a mezőgazdasági szakszervezet életét, munkáját. A megyebizottsági tagok és meghí­vott aktívák a terített asztal mel­lett még sokáig együttmaradtak, s elbeszélgettek a mezőgazdasági üzemek munkájáról, eredményei­ről.-Ary— Teljesíti vállalását a Farkas-brigád vállalásaiknak eleget téve, egyre gyakrabban 3—4 perccel rövidítik a gyorsvonat közlekedésének ide­jét, szeptember óta nem volt bal­eset, s valamennyi szakmai okta­táson részt vettek. Nemrégiben pe­dig Dózsa József egy határsértőt leplezett le, amiért jutalomban is részesült. A brigád tagjai leg­utóbb úgy határozták, hogy sza­bad idejükben a szolgálati utasí­tás egy-egy részét alaposan átta­nulmányozzák és közösen beszélik meg annak végrehajtását A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére pedig a fo­kozottabb éberséget, a határozot­tabb helytállást vállalták. Kék köpeny, fehér kötény, s a szőke, barna fejeken hófehér bó­bita. Jelkép az öltözet. Kórházi ápolónőket látunk ilyenben. Ok nem azok, de amit tanulnak, na­gyon is hasonlít a kórházi ápoló­nők hivatásához. A Vöröskereszt betegápolónő- képző tanfolyamán vagyunk. A ruhát is onnan kapták a hallga­tók. Huszonhat szempár figyeli a tanfolyamvezetőt. Huszonhat szív erősebben dobban meg, amikor elhangzik a kérdés. Hogyne lenne izgalom, hiszen ők soha nem vol­tak ilyen tanfolyamon, ahol reg­geltől estig együtt vannak és minden órának megvan a prog­ramja, akárcsak egy iskolában. Szokatlan ez a termelőszövetke­zetből, állami gazdaságból, de még az üzemből idekerült hallgatónak is. Az izgalmat fokozza, hogy szá­mot kell adni a tanultakból, be kell bizonyítani, hogy a különböző előadásokból — melyeket orvosok tartanak — mi maradt meg, mit jegyeztek le füzetükbe, hogy az­„Amilyen a boltvezető, olyan az eladó” Kellemes tapasztalatok egy újkígyósi üzletben gánt vagy mit is keresett a matt héten az illető. Es ha mód van rá, már adják is a kért árut Sosem felejtem el azt a kedvet délutánt, amit egy ismerős asz- szonnyal a boltban töltöttem. Ki­vételesen csendes nap volt, nem sokkal záróra előtt, Csak egy percre néztem be ér­deklődni, hogy van, vagy lesz-e ilyen meg ilyen kabát a számom­ra. Azonnal hordani kezdte Ancika a kabátokat a raktárból, hiába mondtam, hogy pillanatnyilag csak 40—50 forint lapul a zsebemben, csupán érdeklődni jöttem. — Nem baj — mosolygott ked­vesen —, legalább látni tetszik az új őszi divatot... És akkor felrémlett előttem az egyik csabai üzletben töltött pár kedvtelen percem. Pe­dig oda komoly vevőként léptem be. Igaz, hogy csak egy blúzra való fehér selymet kerestem! Egyetlen­egy véget tett elém egy rosszked­vű férfi, s miután az nem tetszett, „kell, nem kell — teszem eV’ váll­rándítással visszadobta a polcra. Bizony, egy kis tapasztalatcseré­re eljöhetnének Újkígyósra nem­csak Csabáról, de még Pestről is némely boltvezetők és eladók is. H. L volt már hasonló tanfolyamon, s így jobban ismeri az anyagot, mint a többiek. A tanfolyam leg­jobbjai Rácz Pálné, Baeczár An­na és még néhányan azonban ver­senyeznek vele, s nem is ered­ménytelenül. A háromhónapi elméleti tanu­lás után a gyakorlat következik. November 15-e után a kék köpe­nyes, fehér bóbitás lányok és asszonyok a Békés megyei Kór­házban, a gyakorlatban is meg­ismerkednek az ápolónők nehéz, de szép hivatásával. S talán akad, aki ezt a pályát választja élethi­vatásának a tanfolyam elvégzése után. Varga Jánosné, békési fia­talasszony már gondolt erre és ha sikerül, továbbtanulásra jelentke­zik, itt ugyanis csak az alapisme­reteket sajátítja el, s hivatásos ápolónő csak az állami iskola el­végzése után lehet. A tanfolyam hallgatói vissza­mennek munkahelyükre, ahol igen nagy szükség lesz tudásukra. Kasnyik Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom