Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-25 / 278. szám

2 HÉPÚJSÁG 1961. november 25., szombat Kendőzetlenül A napokban Biharugrán jártunk, s meglátogattuk a Fel. szabadult Föld Termelőszövetke­zet gazdáit is, mint régi isme­rősöket. Hogy papírra vetjük ezt a találkozást, csak azért tesszük, mert másutt is tapasztalható, hogy úgy fogadják az újságírókat, ahogy itt fogadtak bennünket: rólunk ne írjanak elvtársak, mert jót nem lehet, rosszat meg nem érdemes. „Minek bosszantani a tagságot, vagy rosszat híresztel- ni saját magunkról?!” — Ez a gondolat rejlett az elhök elvtárs válaszában, amikor a szövetkezet ügyei felől érdeklődtünk. Az elnököt csak nemrégiben vá­lasztotta a tagság a tsz élére, így hát nem is igen tudott még olyan szembetűnő dolgot megszervezni, ami ily rövid idő alatt előre vitte volna a szövetkezetei. Ám gondot eleget kapott örökségül a régi ve. zetőségtől. Gondot, sőt gondokat, amelyek főként a munkafegyelem igen laza voltából fakadnak. „Bi­zalmasan’’ elmondta, hogy a ta­gok jó része még most sem törő­dik a szövetkezettel. Valósággal könyörögni kellett, hogy vállalja valaki a növendékbikák gondozá. sát. Komoly kára származott a termelőszövetkezetnek abból, hogy ugyanolyan súlyban adták el a bikákat, amilyenben hizlalásra kapták őket Sajnos, nemegyszer volt úgy, hogy napokon át nem kaptak enni, s mikor ettek, nem itatták őket. Az emberek azzal jöttek a vezetőség elé: „És ha el­vállalom a jószággondozást, egy napra mit fizettek...?” Ez az igaz­ság — mondta az elnök, s hozzá­tette: — De ez* úgysem lehet megírni... Nos, ezeket az állapotokat nem akarta jóhiszeműen dobra verni az elnök elvtárs. Ne is hara­gudjon érte, hogy mégis megírjuk bizalmas közlését, de azért tesszük ezt, mert az ottani hibáktól elte­kintve elvileg nem értünk egyet azzal, hogy a „kényes kérdéseket” úgysem lehet megírni. A valóság, ha kendőzetlenül tárjuk fel, nemcsak szépet, jót, nagyszerű eredményeket mutat, hanem árnyoldalakat, kisebb-na- gyobb fogyatékosságokat is. A XXII. pártkongresszus egyik leg­főbb tanulsága, hogy ne lakkozzuk a valóságot, az eredmények mel­lett ne hallgassuk ed a fogyaté­kosságokat, mert ha nem beszé­lünk ezekről, akarva, akaratlan burjánozni hagyjuk őket, magya­rán: elősegítjük a kiterebélyesedé- süket. Az igazsághoz tartozik Biharug- rán, hogy ezen az őszön már a me­gye legjobb termelőszövetkezetei­vel szinte egy időben végezték el az őszi munkát Több mint ezer hold búzát vetettek és több mint ezer holdról takarították be a ka­Nyugdíias tsz-taqokat lát vendégül a nőtanács Vasárnap délelőtt kedves ün­nepség színhelye lesz a békéscsa­bai Május 1 Tsz gyűlésterme. A szövetkezet kiöregedett, nyugdíjba vonult veteránjait látja vendégül a tsz nőtanácsa. A délelőtt 10 órá­kor kezdődő kedves vendéglátást, s az üdvözlő beszédeket ebéd, majd baráti beszélgetés követi. pásnövényeket. Ez szép eredmény. De az igazsághoz tartozik az is, amit az elnök elvtárs mondott a munkafegyelemről. Nem meglepő dolog, hogy éppen azok a gazdák tamáskodnak a szövetkezeti munkával szemben, akik ki sem veszik a részüket belőle. A napokban azt számolgat, ták az irodán, hogy az évi szán­tás-vetésért, műtrágyázásért, s a különböző talajmunkákórt meny­nyit kell majd a gépállomásnak fi­zetni. S mikor „kijött” az ered­mény, éppen azok háborodtak fel, akiknek mindössze 50—60 munka­egységük van, mert nem jártak rendszeresen dolgozni, s még az ekekapázást is a gépállomás vé­gezte el helyettük. „Ha ennyit fi­zetünk a gépállomásnak, akkor mi marad nekünk?” — mondták. Ta­lán úgy gondolják ezek az embe­rek, hogy a gépállomás munkadí­ját nekik kellene kifizetni, akik kapálás idején inkább fuvaroztak, vagy egyebet csináltak, csakhogy kivonják magukat a közös munka, bői? Furcsa eset volna, ha ez tör­ténne. Mint ahogy az is furcsa, ami szintén a napokban történt Biharugrán, s ami jellemzően megmutatja egyes, még a régi, piacozó, kapzsi gondolkodáshoz szokott gazdák szellemiét. Jól sikerült a szövetkezetben a petrezselyemtermelés. A tervet túlteljesítették, s a szerződött mennyiségen túl is bőven maradt, amiből néhány kilónyit munka­egységekre szándékoztak kiadni. Mikor ennek híre ment, beállított az irodába egy ember, akit bizony igen ritkán lehetett látni kapálás­kor, vagy az aratás idején a közös földeken. Azzal állt az elnök elé, hogy neki is kellene petrezselyem. Az elnök —annak ellenére, hogy az illető igen kevés munkaegységet szerzett —, nem zárkózott el a kérés teljesítése elől. Csak akkor nézett egy nagyot, mikor a gazda néhány kiló helyett jó néhány má­zsát akart elvinni önköltségi áron. Kiderült, hogy jó pénzen tovább szerette volna adni a zöldséget a piacokon. Mindez azt mutatja: az emberek egy része nem érke­zett még el odáig Biharugrán, j hogy felismerje: a közösben alapo. zódik meg nemcsak az ő, hanem gyermekeinek és unokáinak is a jövője. Még mindig erős szálak fűződnek a piacoló egyéni gaz­dálkodáshoz. S meg kell mondani, ez nem utolsósorban azért van, mert Biharugrán egyelőre nem tud többet nyújtani a közös, mint amennyit a régebbi heiyi vezetők felelőtlen sokat-igérgetése után vár nak tőle egyesek. Ez is az igazság­hoz tartozik, kétségtelenül. Hiba azonban, hogy nem magyarázzák eléggé a párttagok, hogy miért van ez így. Hát melyik józan pa­rasztember vár a tehenétől napon­ta 15 liter tejet, ha egyszer nem eteti? Vagy melyik gazda ül ki földje szélére várni, hogy mikor kél ki a mag, ha egyszer maga is tudja, hogy be sem vetette a földet. Nem tisztességtelenség-e olyannak, aki nem vett részt rendszeresen a közös munkában, azzal érvelni, hogy nem érdemes a tsz-ben dolgozni, mert alig fizet valamit a közös?! Bizony, enyhén szólva tisztességtelenség. És az ilyen tisztességtelenségeket elkö­vető emberek „felbosszantásától” tart az elnök elvtárs? Nem tartani kell ettől, hanem elllenkezőleg: jó politikai munkával odahatni, hogy ne érezzék magukat addig jól az ilyen emberek, ameddig csak papolnak a tsz-röl, de nem tesznek érte semmit. Pedig az ő jövőjük is a szövetkezet, annak ők is gazdái, nem pedig napszá­mosai. Éppen ezért nem „fizet” nekik a szövetkezet munkaegysé­get, mint valami bért, hanem maguknak növelik a munkaegy­ség-értéket azzal, ha becsülettel dolgoznak a növénytermesztésben, vagy az állattenyésztésben. De ugyanúgy maguk látják a kárát is, ha a közös munkában való rész­vétel helyett petrezselymet akar­nék árulni maszek-alapon, mert ebben az esetben, nemcsak hogy elesnek a közös munka hasznától, hanem előbb-utóbb ki is közösí­ti őket a szövetkezeti tagság, mely a nehézségek ellenére lassan ugyan, de biztosan erősíti Bihar­ugrán is a közös gazdaságot. Varga Dezső Túri András: EG A GYÁR — Ki ez a tisztviselő? — Csiszár Lajos. Fiatalember, technikus. Két esztendeje dolgozik az osztályon. — Tulajdonképpen mine kellett az az üveg fémalkil? — Űj anyagot kísérletez ki az üzem, a metielénnek egy olyan változatát, ami az egész műanyag­ipart forradalmasítja. Az ilyen kí­sérlethez persze idő kell. Az üte­mezés elcsúszhatott, az aldelhilt, amely ehhez az új anyaghoz szük­séges, talán korábban vitték le a kelleténél. Nem tudom. — Úgy tudom, azon a napon mindannyian egyszerre mentek ebédelni. Miért? — Szombat dél volt, a munka­időnk félegyig tartott... Nálunk j egyébként az a szokás, hogy az I egész osztály egyszerre ebédel. Így ! sokkalta zavartalanabb a munka, I mintha külön-külön lógnak el az | emberek. í Sárosi a furcsa módon feszült ’arcot nézi. Ellenszenves számára. — A lényeg tehát az, hogy vala­mennyien együtt mentek főd az ebédlőbe. — Igen. Azazhogy... — Nos? — A társaság egyik tagja vissza­fordult az első emeletről. Igen, emlékszem. Azt mondta, menjünk csak előre, ő majd utánunk jön, még van egy kis elintéznivalója. 1— És ki volt ez az ember? — Lojzi. A fiatal Csiszár. — Érdekes. De erről már tudok. Köszönöm a segítségét. Azt hi­szem, mindent elmondott, amire emlékszik? — Mindent. Ha később esetleg még eszembe jutna valami, ami fontosnak látszik, jelentkezem. — Igazán kedves. Megtenne egy szívességet? — Készséggel. — Legyen olyan jő, küldje fel hozzám ezt a fiatalembert, ezt a... Lojzit. — Kérem. Azonnal intézkedem. Intézkedik. A nyomozó alig ész­A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sztálinváros nevét Dunanivárnsra változtatta Az MSZMP sztálinvárosi bizott­sága, a városi tanács és a Haza­fias Népfront helyi elnöksége, új, szocialista városunk dolgozói­nak kívánságára azzal a kéréssel fordult a Népköztársaság Elnöki Tanácsához, hogy változtassa meg a város nevét. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa eleget tett a ké­résnek és Sztálinváros nevét Du­naújvárosra változtatta. (MTI) Jelentés Hruscsov és Kekkonen tárgyalásának megkezdéséről Novoszibirszk (TASZSZ) Mint gyorshírben már jelentet­tük, Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke pénteken találkozott Urho Kékkő, nen finn köztársasági elnökkel és megbeszélést folytatott vele a finn kormányhoz intézett október 30-i szovjet jegyzékkel összefüggő kér­désekről. A megbeszélés a nyílt­ság, a kölcsönös megértés és az őszinte bizalom jegyében folyt le. Nyikita Hruscsov szovjet kor­mányfő pénteken Novoszibirszk- ben villásreggelit adott Kekkonen finn elnök tiszteletére. A villás- I reggelit szívélyes, barátságos lég- j kör jellemezte. (MTI) Németországi hírek Berlin (ADN) A német egységbizottság birto­kában van egy okmány, amely vi­lágosan cáfolja Schröder, új bonni külügyminiszternek azon állításait, hogy sohasem volt a náci SA tag­ja. Az okmány hivatalosan igazol­ja, hogy Schröder 1933-tól kezdve tartozót az SA-hoz. * A nyugat-berlini sajtó arra használta fel a Kelet-Berlinben el­indított nagy építkezésekről szóló híreket, hogy újabb hazugságokat terjesszen az NDK fővárosáról. A dolog úgy kezdődött, hogy az Un­ter den Lindenen megkezdték az NDK külügyminisztériuma új épületének felállításához szüksé­ges előkészületeket. Erre a nyu­gat-berlini sajtó a teherautókat és dömpereket katonai járműveknek nevezte ki, a fűtővezetékek részé­re megásott árkokat pedig lövész­árkoknak. Amikor az utcáról el­távolítottak néhány fát, mert hely­re volt szükség egy nagy építő­daru felállításához, azt a hazugsá­got találták ki, hogy a fákat azért ásták ki, mert páncélkocsi-akadá- lyokat akarnak létesíteni a szov­jet nagykövetség épülete előtt. • A Sonntag című lap kultúrpoli­tikai adatokat közöl a nyugatné­met „militarista irodalomról”. A lap szerint mintegy száz nyugat­német kiadóvállalat ad ki milita­rista, neofasiszta és kommunista- ellenes műveket. Az általános ka­tonakötelezettség bevezetése után a háborút dicsőítő szennyiratok elárasztották a nyugatnémet köny­vesboltokat. Nyugat-Németország, ban évente körülbelül 20 millió háborús füzetet nyomtatnak ki. Kongói Leopoldville (MTI) Adoula kongói miniszterelnök csütörtökön kijelentette, nem áll szándékában kinevezni kormányá­nak képviselőit abba a tervezett vegyesbizottságba, amely kivizs­gálta volna a Kinduban megölt 13 jelentés olasz ENSZ-katona halálának kö. rülményeit. Mint mondotta, meg­állapították, milyen elemek fele­lősek az eseményért, de az ENSZ megakadályozta, hogy a felelősö­ket — megbüntetésük végett — Leopoldville-be vagy Stanleyville- be szállítsák. revehetően fintorog. Igen, ez afféle fickó, ez a Hevesi. Afféle intézke­dés. Az igazgatóhoz fordul: — Hogyan tudnak dolgozni a je­lenlegi körülmények között? — Képzelheti. A laborunk köl- csönszélláson, az adminisztrációnk megbénult. Üj gyárrészleget akartunk felál­lítani. Ez a tűz jócskán visszave­tett. Aztán a rettentő felelősség. Vizsgálat, miegymás... Meg kell bolondulni. Közben megszólal a telefon, Hollán a füléhez emeli a hallgatót. — Jöjjön be — mondja. Lojzi sápadt egy kicsit és na­gyon ideges. De titkolja. Közönyös arcot vág, megpróbál egészen hal­ványan fölényesnek lenni, öltözé­ke most is a megszokott: ultramo­dern szabású tropikálnadrág, ame­rikai zokni, különleges saru. olasz turista ing. Sárosi megnézi. Mai fiatal — állapítja meg. — Üljön le, kérem. Sárosi nyo­mozófőhadnagy vagyok. — Már találkoztunk — mondja a fiú. — Tegnapelőtt is kint tet­szett lenni. — Ügy tudom, hogy szombaton, amikor valamennyien együtt men. tek föl ebédelni, ön útközben visz- szafordult. — Igen. Eszembe jutott, hogy feltétlenül telefonálnom kell vala­hova. — A többieknek megmondta, hogy telefonálni megy? Rövid hallgatás. — Nem. A valóság az, hogy hir­telen jutott eszembe az a telefon. — A szobájába ment telefonál­ni? — Nem. A szobánk zárva volt. Keresztesi magával vitte a kulcsot. Meg aztán városi vonal csak a szomszéd szobában van. — Éz a szoba is a laboratórium­mal szemben fekszik? — Igen. Ugyanúgy, mint a mi szobánk. — Nem vett észre semmi külö­nöset, semmi figyelemre méltót? Nos? Ön volt az, aki az étkezdé­ben bejelentette, hogy ég a gyár. Hol tartózkodott akkor, amikor a tűz kitört? — Abban a szobában, amiről már beszéltem. — Éppen telefonált? — Próbáltam. Nem adott vona­lat a készülék. Ott álltam, fülemen a kagylóval, várva, hogy mikor tárcsázhatok. — És? — Nem jött vonal. Nagyon ide­ges voltaim, mert tudtam, hogy «7 illető rövidesen elmegy a he!y£- ről, s esetleg nem tudok már b*-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom