Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-22 / 275. szám
4 NÉP ÚJSAG 1961. november 22., szerda A szakoktatás helyzete megyénkben Tagösszeírás lesz a KISZ-alapszervezetekben Nem papiroselv csupán, hanem I az élet követeli, hogy ennek a mi, embert nevelő és emelő társadalmunknak minden tagja, if ja, öregje valamilyen formában állandóan nevelődjék, gyarapítsa ismereteit, ma többet tudjon, mint tudott tegnap és holnap alaposabb, mélyebb és szélesebb ismeretekre támaszkodhassék, mint amilyenre támaszkodik ma. Ebben a hatalmas népnevelő programban egyik igen jelentős tényező a szakoktatás. A világnézeti nevelés mellett a szakképzés az a másik nagy emelő, mellyel mind magasabbra emeli a társadalom önmagát, életszínvonalban és mindenben. Békéscsabán, a szakszervezeti székházban, a Szakszervezetek Megyei Tanácsán erről a kérdésről, a szakoktatás kérdéséről be. szélgettünk Mizó Mihály elvtárssal, a pedagógus szakszervezet megyei titkárával, az SZMT nemzetközi szakszervezeti ügyekben felelős funkcionáriusával. Arra a kérdésünkre, hogy szervezetileg egységes szakoktatás fo_ lyik-e megyénkben, Mizó élvtárs azt válaszolta, hogy jelenleg még nem. Minden szakiskola és egyéb szakoktatási intézmény vagy akár tanfolyam is az illető munkaterület, iparág szakminisztériumához tartozik. Az MTH-iskolák például, mivel bennük szerteágazó területen folyik szakképzés, a Munkaügyi Minisztériumhoz tartoznak ugyan, de már a híd- és vizműépítési technikum az Iparügyi Minisztérium, a mezőgazda- sági technikumok pedig a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe esnek. Közvetlenebb inst- ruálásukat a szakszervezetek — utóbbi esetben például a MEDOSZ — látják el. Nem egyoldalúan történik ez, hiszen a különböző szak- oktatási problémák különböző megyei bizottságokhoz tartoznak és a megyei művelődésügyi osztály is érintve van a felügyeletben. A szakoktatás területén azonban a fő megyei összefogó a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa, mely — nagyon helyesen — az összes szakoktatási problémát kézbe akarja venni a koordinálás, az egységes irányítás érdekében. Az e téren működő minden megyei bizottság az SZMT-nek beszámoló kötelezettséggel tartozik. Ami a szakszervezeteket illeti, őket közvetlenül a szakmaközi bizottságok kapcsolják össze. Feladatuk — többek között — az, hogy a magániparosoknál és a ktsz-eknél (ahol ugyanis nincs szakszervezet) ellenőrizze az ipari tanulókra vonatkozó törvények- betartásait. Az a tény, hogy a különféle szakoktatás, ahány csak van, jóformán annyi minisztériumhoz, szakszervezethez, meg bizottsághoz tartozik, szükségszerűen felvetette a gondolatot, hogy nem lenne-e jobb a szakoktatást egységesíteni, egységes vezetés alá helyezni? Miért nem foghatná össze és irányíthatná ezt a Művelődésügyi Minisztérium? Volt ilyen elképzelés is. Sok szakoktatási intézmény húzódozott ennek még a gondolatától is, mert úgy vélték, hogy elesnének attól a jelentős dotációtól, amit a szakminisztériumok részéről élveznek. A helyzet azonban az, hogy egy ilyen összpontosításnak még nem értek meg a feltételei, egyelőre marad minden a régiben. Szakoktatásunk mai színvonalát és az ipari és mezőgazdasági szakkövetelményeket tekintve a jelenlegi technikumi rendszer nem állja meg a helyét. Ez az iskolatípus sok kívánnivalót hagy magaA KISZ Központi Bizottságának Intéző Bizottsága határozatot hozott, hogy az 1961. december 31-i állapotnak megfelelően minden KISZ-alapszervezetben tagösszeírást kell végrehajtani. Az összeírás célja, hogy a KISZ Központi Bizottsága reális képet kapjon a KISZ taglétszámáról, összetételéről. Ellenőrizni fogják a nyilvántartásokat és az alkalmat felhasználják arra, hogy minél több fiatallal beszélgessenek el a KISZ munkájáról, tevékenységük, ről. céljaikról. Az összeírást január 1- és 16-a között hajtják végre a tanintézetek kivételével, ahol a december elsejei állapot alapján december 20-ig adnak számot a tagság helyzetéről. A Békés megyei KISZ-bi- zottság megkezdte a járási és városi KISZ-bizottságok összeíró aktívahálózatának megszervozését. Hogyan lehetne olcsóbban parkosítani ? után. A technikumi oktatás területén nincs folyamatosság, az érettségizés és a szakképzettség nincs arányban egymással. Érettségivel fnég nem lehet komoly szellemi munkát vállalni, viszont ekkor még hiányzik a teljes értékű szakmunkás-képzettség is. Sok egyéb nevelési szempont mellett ez is egyik oka annak — tájékoztatott bennünket Mizó elvtárs —, hogy mind erőteljesebben térünk át az öt plusz egyes oktatásra. Ebben az iskolatípusban nem az a lényeges, hogy a tanulók ténylegesen, rendszeresen termeljenek (ez az ipar és mezőgazdaság dolgozóinak a közvetlen feladata), hanem hogy a munka hatalmas nevelőhatásában részesüljenek. Éppen azért, mert a jelenlegi legtöbb középiskolatípus és az igazi szakképzésnyújtás között probléma van és mert a technikumok (ipariak, mezőgazdaságiak egyaránt) nem képesek e téren feladatukat teljesen betölteni, a végleges megoldást a jövő iskolái, az úgynevezett szakközépiskolák szolgáltatják . majd, melyek négy év alatt szakmunkásképesítést és gimnáziumi érettségit adnak a tanulók kezébe. A szakközépiskolák kialakításával párhuzamosan természetesen szükség van a technikumi képzés átalakítására, megjavítására is. Mindez az iskolareform végrehajtásának a keretében, másfél évtizedes távlati terv része. Érdekes és követendő módszert valósít meg a csabai VII. számú iskola vezetősége. Mikor növendékeik elvégzik a 8 általánost, helyszűke miatt nem mindegyikük kerülhet középiskolába, csak a jól és legjobban tanulók elsősorban. Mi legyen hát a többivel? Ahhoz, hogy rendszeres fizikai munkában vegyenek részt, még fiatalok. Köztudott, hogy létesültek részükre továbbképző iskolák. Nos, Csabán is működik ilyen és a VII. számú iskola vezetősége megegyezett vállalatokkal — többek között a Moziüzemi Vállalattal meg a kiskereskedelmivel —, hogy az ő tovább- képzőseik részére szakirányú oktatást nyújtanak, s amikor a fiatalok a továbbképzőt befejezték, továbbképzésének a kérdésében az SZMT szorosan együttműködik a megyei művelődésügyi osztály- lyal. Egyébként Békés megye a dolgozók iskolája szervezését illetően „bázis” megye. Meg kell mutatni, hogy nem marad alul más megyével szemben. Decemberben ennek érdekében, az SZMT részvételével megyei tanácskozás lesz a dolgozók iskoláját vezető pedagógusok, valamint az üzemek és szakszervezetek képviselői között. A megyében az az általános kép, hogy a szakszervezeti bizottságok mindenütt a dolgozók körében — az SZMT határozatának megfelelően — állandó agitációt folytatnak a továbbtanulás, a szakmai továbbképzés érdekében. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa maga is jó példával jár elöl, ugyanis minden rendű és rangú dolgozójának a nyolcvan százaléka különböző színtű továbbképzésen vesz részt. Ma, amikor a lakóházak szinte gombamódra nőnek ki a földből, jelentősen javulnak a dolgozók lakásviszonyai. A szocialista társadalomban ez természetes dolog. Nem mondható viszont természetesnek az, ahogyan ezeknek a lakóházaknak a környéke kinéz. Kőtörmelékkel, salakkal, sóderral, homokkal, mésszel és egyéb építőipari hulladékanyaggal van „megoldva” a planírozás nagyon sok helyen. A kertészeti vállalatok törhetik a fejüket, hogy a rendelkezésükre álló anyagi eszközök mellett hogyan oldják meg a parkosítást ilyen területeken. Mindenki szereti a szép, egészséges környezetet. A lakóházak szépségét is nagymértékben emeli a parkosítás. Parkosítani viszont csak olyan helyen lehet, ahol termőtalaj is van! Ezért fordulunk most az illetékesekhez: könnyítsék meg a munkánkat! Sajnos, ma még ott tartunk, hogy a végleg kialakított talajszint megbolygatásával minimum 25—30 centiméteres talajcserét kell eszközölnünk, mert a növényi élethez ez feltétlenül szükséges. Elképzelhető, hogy ez milyen óriási költséggel jár egy lakótelep esetében. Pedig a megoldás kézenfekvő volna. Egy kicsit több törődéssel bizonyosan nagyon sok használható földet lehetne a parkosítás számára megmenteni. Gondolok itt az alapozásból kikerülő földre, amely ilyen célra kiválóan alkalmas lenne. Ezt az építkezés közelében deponiában összegyűjtve tárolni lehetne, és a felső 30 cm-es rétegbe bedolgozva, problémánk megoldódna. Jó lenne elérni egyszer már azt, hogy a szép környezet kialakítása, a parkosítás ne legyen mostohagyerek. Már a tervezésnél vegyük figyelembe! Ledzényi János kert. mérnök Huszár Rezső Átadták a fotopályázat díjait a Balassi fotoklubban A november 7. tiszteletére indított fotópályázatra, melyet a békéscsabai Balassi Eotoklub hirdetett, harmincnyolc szerzőtől ösz- szesen 153 kép érkezett, közöttük több színes kép is és színes diafilm. A zsűri elbírálta a beérkezett képeket. A fekete-fehér 18x24-es képek közül első díjat nyert Csapó László Iskolában és Kukoricaföldön című képeiért. Második Per- czel Ferenc, harmadik Körösztös István. A további díjakat Kollár Százezer karácsonyfa A Kisalföldi Állami Erdőgazdaság erdészeteiben hatszázezer 3—6 éves fenyőfa közül választják ki azt a százezret, amelyet az idei karácsonyra vágnak ki. összesen 150 000 folyóméter karácsonyfát szállítanak az ország különböző tájaira. A kivágásra kerülő fenyőket gondosan kiválogatják, hogy csak szép formásak kerüljenek László, Juhos Sándor és Darvas Tibor képei nyerték. A 20x30-as képek első díját Szitkovics Sándor, a második díjat Ricza János nyerte. A színes képek első díját nem adták ki, a második díj Csapó Lászlóé lett. A színes diafilmek közül első díj Balogh László, második Juhos Sándor, a harmadik Gábor Mihály. A beérkezett képekből a fotoklub kiállítást rendez. a kisalföldi erdőkből piacra. A legkisebb karácsonyra 60 centiméter, a legnagyobb pedig 3 méter magas lesz. Megtették a műszaki előkészületeket is: motoros fűrészeket szereztek be, rendbehozták a szállító- eszközöket. A vágást december elsején kezdik, s az első szállítmányt december 5-én indítják útnak Győr Komárom és Fejér megye városaiba és falvaiba. (MTI) ezekhez a vállalatokhoz mennek dolgozni. A felnőttek szakképzését illetően az a helyzet, hogy az ő továbbtanulásukat a már említett szak- oktatási bizottságok intézik. A mezőgazdaságiakat például a MEDOSZ, a textileseket, az orvosokat, a vasasokat — és így tovább — az ő szakszervezetük, illetve továbbképzési szervük szervezi. Nemcsak szakmai, hanem politikai képzés is folyik. A pedagógusok esetében különös hangsúly van az önképzésen is, hiszen nagy létszámuk és tanfolyamvezetőhiány miatt ily módon hidalódik át világnézeti, és szakképzésük átmeneti apróbb nehézsége. A termelőüzemek igen jelentős energiát fordítanak arra, hogy mennél több dolgozó végezze el a szakképzéshez elengedhetetlen általános iskolát, a dolgozók iskoláját. Ezt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is nagyon komolyan fogja fel. A dolgozók iskolájának elvégzése és általában a munkások továbbképzése ott látszik problematikusnak, ahol három műszak van az üzemben. Azonban ez is megoldódik olyformán, hogy a dolgozók iskolájának résztvevői nyomban műszakjuk után az üzem kultúrtermében tanulnak, s nem kell emiatt pihenőidejüket felforgatniuk. A dolgozók iskolai, szakmai ;............................................................... ........................................................................................................................... : Megyénk tokarmánytermeszféséről : ív. 4 A szalastakarmány-hiómy csök- Tkentésére olyan megoldást talapunk a vetésszerkezet átalakításéival, amely megfelelő eredmények. Jre vezet. A vetésszerkezetnek filyen arányú változása már folya- I mat ban is van. A szálastakarmá- Tnyokon bélül tovább növekszik a 1 » lucerna és a vöröshere aránya, amely a legmagasabb produktivitást biztosítja egy területegységre számítva. A másik mód, mellyel I ismét a szálastakarmányok területét növelhetjük: az egyéb szántóföldi növények vetésterületének rovására terjesztjük ki termelésüket. Itt mindenekelőtt gondolok a búza, napraforgó, árpa vetésterületének csökkentésére. Az árpa vetésterülete jelentősen csökkenthető még akkor is, ha a jelenlegi termésmennyiséget indokoltnak mondjuk. Ugyanis az őszi árpa magasabb terméseredményt bizto. sít, mint a tavaszi. Az elkövetkező időkben a búza vetésterülete is je_ lantosén csökkenni fog a magasabb terméshozamú szovjet és olasz búzák bevezetésével. Az állattenyésztés és a takarmánynövénytermelés együttes vizsgálatára elkészítettem különkülön a 100 kh. takarmánytermő területre eső szarvasmarha- és sertésállomány arányait mutató térképet, amit korábban közöltünk. Először a szarvasmarha takarmánnyal való ellátottságát nézzük meg e térkép alapján. A megye egészében 32—35 szarvasmarha esik 100 kh. takarmánytermő területre. Ez országos átlag körüli arányt mutat. Az ország egyes megyéiben ez a mutató 40, sőt még jóval e felett, is van. Ez a mu. tatószám jól szemlélteti, hogy a szarvasmarhatenyésztésünk színvonala az országos átlag alatt van, ez pedig egyáltalán nem indokolt, mivel megyénk az ország egyik legjobb lucerna-, vöröshere- és ku. koricatermő területe. A megyén belül magas a 100 kh. takarmánytermő területre eső szarmasmairha mutatószáma Lő- kösháza, Szabadkígyós, Gerla, Kö- tegyán, Geszt, Gerendás, Telekgerendás, Ecsegfalva, Kertészsziget községekben. E községekben 100 kh. takarmánytermő területre 42 db szarvasmarhánál több esik. Nagyjából e községek is benne találhatók a legmagasabb szálas-takarmányt termelők között. Jónak mondható a következő községekben is a r.ru tatószám: Dombegyháza, Végegyháza, Csaba, csűd, Hunya és Békéscsaba. A megyében legkedvezőtlenebb arányszámot Körösladány, Vésztő, Méhkerék, Nagyszénás, Békéssám- son, Battonya községek mutatnak. E községekben, igaz, hogy aránylag magas a nem jó termékenysé- gű talaj, de mégsem indokolt a továbbiakban is az ilyen alacsony szarvasmarhatartási arány. A községekben ugyanis 23 db szarvas- marhával kevesebb esik 100 kh. ta_ karmánytermő területre. Elsősorban ezen községekben kellene felülvizsgálni, helyes-e a vetésszerkezet, ami jelenleg található. Azért hangsúlyozom, hogy a vetésszerkezet, mert megyénkben nincs nagy lehetőség új területek művelés alá vételére. így pedig a meglévőről kell a lehető legmagasabb terméseredményeket lehozni. Biztosra vehető, hogy komoly eredményeket lehetne elérni, mert a talajok gyengébb voltával még nem magyarázható meg az, hogy ezen községekben csak feleannyi szarvasmarhát tudnának azonos
