Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-02 / 259. szám
4 1961. november 2., csütörtök HÉPŰJSÁG Ha vacsora van, mindenki eljön — Kulturális nézelődés, beszélgetés és elgpndolkozás Díszelőadás a Brigád Filmszínházban o szovjet filmhét megnyitása alkalmával Oki azzal a szándékkal lép be a gyár kapuján, hogy megérdek- lódje, milyen üzemi kultúráiét található a Pamutszövőben, a Dan- te-i mondással ellentétben, nem hagy fel a reménnyel, sőt inkább remény gyűl benne. A portás bácsi kedvesen, kulturáltan érdeklődik, hogy kivel van dolga, hová irányítsa. A portán felirat kéri az alkalmi telefonálókat, hogy a hallgatót kíméletesen tegyék vissza. A bejárat körül barátságos tarka- barkaságban sorakozik az üzemi faliújság, a természetjárók híradó, ja, a KISZ-híradó, a legújabb könyvek színes címlapjait tartalmazó vitrin. A portásfülke kitárt ajtaján a moziplakát piros betűi a szovjet filmhét műsorára hívják fel a dolgozók figyelmét Az iroda épületében tábla hirdeti, hogy a a Pamutszövőben — pénzbe. Mikor Ilovszki elvtárs elhív a klubszoba megtekintésére, ott örömmel mondja, hogy az üzem karbantartó részlege szépen kifestette a szobát, átpingálta a színfalakat, összeállította a színpadot. Miközben mindez történik,gyakran halljuk a visszatérő szavaikat: „mi fiatalok így, mi kiszesek úgy...” És a felnőttek? Ök tán száműzöttjed az üzemi kultúrélet- nek? —■ A felnőttek megnyerése nehéz probléma. Sok köztük az asz- szony. s munka után mind rohan haza. Egy-egy előadást esetleg még megnéznek, de, hogy rendszeresen .. . Legyint Ilovszki elvtárs. — Nehéz, nehéz! Kérdezzünk meg egyet közülük. A nagyterem zúgásában, az egyik nyitva. A kapun MHS-tanfolyakönyvtár minden szerdán 1—3-ig ,félvetőgép mellett megállunk. Gyumbier Károlyné szó szerint mokra buzdít a felirat A biokko- igazolja a kultúrfelelőst: lórészen a Jókai Színház friss plakátját emélgeiti szelíd őszi szellő. Szép, jó, kellemes, biztató a kép. Teleíonkérésre kisvártatva megjelenik az üzemi kuitúrfelelős, Ilovszki Lajos. Szőke fiatalember. Húsz évesnek nézzük. Később kiderül, hogy pontosan annyi. Nyomban szót értünk. Megkérdi, hová menjünk, mit mutasson be az üzem kulturális oldaláról. Végül is munkahelyén, a rajztábla szomszédságában kötünk ki. Mikor egy esztendővel ezelőtt vállalta a kültórfelalősi munkát is, bizony sovány örökséget vett át. Volt itt üzemi kultúrélet, de néhány éve mintha elvág,ták volna. Ráadásul Csepelről került ide, ahol építkezésen dolgozott. Még bele kellett szoknia, illeszkednie az itteni életbe. A vállalat vezetősége meg a szakszervezet segítette őt „belerázódni” a művelődési munkába. Az eddigi közös1 igyekezet eredményeként van egy kultúrgárda, ebben szerelő, liftkezelő, szövő, irodista egyaránt található. Klub- délutánok, ismeretterjesztő előadások vannak. Ezeken az előadásokon munkajogi, politikai, egészségügyi és hasonló hasznos témák szerepelnek. Tavasszal volt egy „apák ankét ja” az, üzemben, melyen a kultúrgárda műsorral szerepelt. A könyvtár szakszervezeti letéti állománnyal rendelkezik. A csere, sajnos, gyenge, tavasz- s z a 1 volt utoljára. Milyen anyagi támogatásban részesül a kulturális tevékenység? Azt mondja Ilovszki elvtárs, hogy évente 4600 forintot kapnak egy évre, az igazgatói alapból. A szak. szervezeti tagdíjak utáni százalékból évi 1200—1500 forint kerül még hozzá. Maradéktalanul az övék, mármint az üzemi kultúráé. Amíg a kultúrélet pangott, elvitte a sport. Arra egyébként külön van pénz. Ezt jóleső hallani, hiszen olyasféle gyanúval érkeztünk a Pamutszövőbe, hogy talán itt is él az a rossz jelszó, hogy „mindent a sportra, semmit az üzemi kultúrélet előrelendítésére”. Vajon mire kallódik a pénz? Az első időkben hangszerjavításokra ment el. Most a kubszoba emészti fel Függönyöket, térítőkét és hasonlókat szereztek be, illetve csak az anyagot, amelyből az egyik szövőlány édesanyja társadalmi munkában elkészítette, amit kellett. Vettek fényképezőgépet is, mert van fotószakkörük. Szaxofon is jó lenne. Eddig csupán ütőhangszereik voltak. — Nem nagyon rúgkapálózha- tun'k a pénzből — mondja szomorkásam a kuitúrfelelős. Persze miként a függönyt varró mama példája mutatja, nem minden kerül — A munka után sietek haza. Vár a két gyermekem. Egyszer volt itt virsli-délután, arra is a férjem ment el a gyerekekkel, mert én akkor műszakban voltam. Több esetben jöttek, hívtak pedig ... Lám, még virsli-délutánra sem. — Hiába teszem ki a szép plakátot. Van úgy, hogy csak magam olvasom. Elrohannak mellette panaszolja Ilovszki elvtárs. — Egy sizer elhatároztuk, hogy mi, textiles üzemek: Pamut, Ruhagyár, meg a Kötött telt házat csinálunk a színházban egy kollektív szín- darabnéscés erejéig. Sajnos, nem volt elég jelentkező. — Inkább az a helyzet, hogy a kiszesekkel vagyok kapcsolatban és ha kell, velük szervezek — mondja más- alkalommal Ilovszki. Eszerint úgy van valahogy, hogy a fiatalok a fiatalok között mozgolódnak, s nincs, aki a felnőttekkel törődjön, az ő „nyelvükön” értesse meg a kultúrálódás hasznosságát. Azt mondja Pribojszki elvtárs, az igazgató, hogy amikor Kliment János csinálta itt a kultúrát — úgy 56-ig —, volt élet és eredmény; énekkar, .tánc- és színjátszócsoport, minden, ami szép és üdvös. Nem egyedül mozgolódott, hanem jó szervező lévén, ellátta magát aktívákkal, így sokszorozta meg fejét, kezét, idejét. Hol van például a régi, üzemek közti kul- túrversenyek világa? Kultúrforra- dalomról beszélünk értekezleteken, meg egyebütt, de sokszor bizony csak beszélünk. A lehetőség éppen úgy megvan most is. Lássunk valamit, pénzt is adunk hozzá. Felkerestük azt a varázslatos Klimentet is, aki valamikor a Pamutban oly jól csinálta ezt. Kliment János munkaköre „előkészítővezető”. Kedélyes, közvetlen ember, már őszülő hajú, de fiatalos tartású. — Szívesen segítek, tippeket is adok, de magam már nem csinálom. Miért? Van az üzemben egy szemlélet: munka után semmi vagy sport. A sportnak nálunk ötven- szer akkora tábora van, mint a kulturális megmozdulásoknak. A kézilabdáért például megvész mindenki. Ezzel aztán ki is merült minden. A háromműszakos munkamenet sem kedvez. — Ügy hallottuk, Kliment elvtárs, hogy azelőtt, mikor csinálta, mentek a dolgok. — Igen, mert a kultúrcsoport tagjait sikerült egy műszakba szervezni. A felszabadulástól 59-ig jól ismertem a Kötöttárugyárat. Ott az adminisztrációs dolgozók adták a kultúrcsoportok zömét. Náluk nem volt műszak-oroblé- ma. Ilovszki Lajos barátunk bevonul. Lesz-e utódja a kultürfelelösi poszton? Én már „kinéztem” egyet, kacsint az asztal fölött Kliment elvtárs egy szorgalmasan dolgozó kiszes korú lányra. Az felpillant, s elmosolyodik. Kliment tréfálózó hangnemben, de mégis igen komoly hangsúllyal folytatja: — A kézilabda sokkal szebb sport, ugye Kapuvári Erzsébet? A színdarabot meg kell tanulni, és ha néhányszor játszottuk, akkor újat elsajátítani, míg a gólokat most is úgy dobhatjuk, mint három évvel ezelőtt, és így 1—2 gólért már kapjuk is a tapsot. Bezzeg fáradságosabb a dal, a vers, a tánc, a drámaszöveg tanulása! Ha futballplakátot tűztem a kapura, rövidesen mindenki arról beszélt a gyárban, ha színházplakátot, legfeljebb magam bólintottam rá. Kulturális rendezvény üres padok előtt zajlik nálunk. Gyűlésre a dolgozók 60 százaléka is eljön, mert jutalomosztás is van. Vacsorán mindenki ott van. Valahogy így. Ugyanakkor vidéken megbecsülték, örömmel fogadták üzemi együtteseinket. Hogy miért van így? Talán azért is, többek közt, mert az úgynevezett „hivatásos” kultúrélet nagyot nőtt itt a városban, és üzemünk ezzel nem kon- kurrálhat. Az én gárdám a fiatalokból verbuválódott, és most is a KISZ-en belül látok kultúréletet. Nekem az a véleményem, nekünk nem is a színházzal meg a többivel kell versenyre kelnünk, hanem olyan állandó művelődési propagandát folytatnunk, mely több olvasásra, mozi-, színház-, múzeumlátogatásra, ismer etter, jesztő előadások meghallgatására ösztönzi üzemünk minden dolgozóját. Ennek a kulturális ösztönző munkának az öntevékeny színjátszás, éneklés és minden egyéb inkább csak velejárója, kiegészítője legyen. Erőteljes közönségszervező munka a jó, aminek révén az emberek nemcsak a sporteseményekre vagy haza rohannak, hanem az emberi, a szocialista művelődés eseményei is mindinkább felkeltik érdeklődésüket és részvételre mozgósítják őket. Huszár Rezső Ma este fél 6 órakor rendezi meg a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Népfront és a Békés megyei Moziüzemi Vállalat a szovjet filmhét ünnepélyes megnyitóját a békéscsabai Brigád Filmszínházban. A filmhét ünnepi megnyitóján Csuhraj világhírű szovjet filmrendező Tiszta égbolt című filmjét mutatják be. A Tiszta égbolt című film első ankétjét pénteken este fél 7-kor rendezik meg a békéscsabai pártiskolán, ahol a pártiskola hallgatói klubest keretében mondják el véleményüket, benyomásaikat a szovjet filmhét első bemutatójáról. Helytörténeti kutató szakkör működik a békéscsabai Rózsa Ferenc Általános Gimnáziumban Békéscsaba gazdag történeti hagyományának felkutatására munkához látott a Rózsa Ferenc Általános Gimnázium helytörténeti kutató szakköre. Az élet és az iskola kapcsolatának elmélyítése jegyében végeznek adatkutatást a tanulók a szakkörvezető tanár támogatásával. A munkás, és parasztmozgalmak hagyományainak összegyűjtésével egy időben figyelemmel ki. sérik a folyó események okozta változásokat is. Az Épül-szépül városunk című tárgykör kutatói az új létesítmények építéstörténetét figyelik és a Balassi fotoklub közreműködésével fényképekkel dokumentálják a fejlődést. Dolgozat készül többek között az 1848- as szabadságharc 100 éves évfordulója alkalmából Békéscsabán lezajlott ifjúsági megmozdulások, ról, a Munkás Dalkör és a Békéscsabai KISZ Balassi Táncegyüttes történetéről. A pézsmavadászatról és a virágmagtermelés helyi hagyományairól készül írás, néprajzi tárgyú, míg a sportorvosi intéz- mény történetének búvára a város sporttörténetéből merít. A tanulók legsikerültebb helytörténeti dolgozataiból gyűjteményes kiadvány jelenik meg a Hazafias Népfront városi bizottsága támogatásával. Művelődési otthont avatnak Medgyesegyházán November 6-án, délelőtt ünnepélyes keretek között adják át rendeltetésének az egymillió 600 ezer forintos költséggel épült új művelődési otthont Medgyesegyházán. Az- építkezés költségeit a községfejlesztési alapból biztosította a községi tanács. A belső berendezésre a megyei tanács 125 ezer forintot adott. Ebből többek között 26 ezer forintért hangversenyzongorát vásároltak. Az ünnepségen dr. Kertész Márton, a megyei tanács v. h. elnökhelyettese mond beszédet. Bartók Béla emlékére saját erőből épített iskolát avatnak Vésztőn A Békés megyei Vésztőn három tantermes, korszerű iskolát építettek a tanács és a lakosság összefogásával, a helyi termelőszövetkezetek és a szülői munkaközösség példás társadalmi munkájával. A közös erőfeszítésből emelt iskolát az úttörők kívánságára Bartók Béláról nevezik el, s tiszteletére emléktáblát is elhelyeznek az új épület falán, mert falujukban gyűjtött hajdanában népdalokat. A vésztői ifjúság Leiner Gyula iskolaigazgató irányításával megörökíti Bartók Béla egykori nótafáinak visszaemlékezését. Ahol az öregek téli tüzelőjéről is gondoskodnak.Mindössze második zárszámadására készül a battonyai Kossuth Tsz magyar, román és délszláv nemzetiségű tagsága. A fiatal szövetkezet kollektívája nagyon szorgalmas s minden területen kihasználja a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeit. A nagytáblákon a rendkívül száraz időjárás ellenére kimagasló terméseredményeket értek el. A tagság elégedett a keresettel, de nemcsak magukkal törődnek a munkabíró szövetkezeti gazdák, hanem a munkaképtelen öregekkel is. A minap kedves eseménynek lehettek szemtanúi a járókelők. Töpörödött öreg anyókák, fehér ha- lántékú nagyapók iparkodtak a szövetkezeti irodába. A vezetőség tanácskozásra hívta össze a nyugdíjas öregeket. Keszthelyi István tsz-elnök beszámolójában elmondotta, hogy közeledik a tél. Azért hívták össze az öregeket, hogy megkérdezzék: van-e mindenkinek egész évre kenyérnekvalója, téli tüzelője, rendben van-e a háztáji föld, vagy a portán adódó őszi nagytakarítás, mert a szövetkezet fiatalabb tagjai mindenben segítenek Elhatározták azt is, hogy tavasz- szal a faluszéli dűlőben mérik ki az öregek háztáji földjét. Minden területre hibridkukorica-vetőmagot vetnek, a fiatalabbak ellenszolgáltatás nélkül ellátják a kukoricatermesztés minden gondját a munkaképtelen idős tagok háztájiján. De azért mégis közel mérik ki a területet, hogy napfényes nyári időben kisétálhasson, akinek kedve tartja, s megnézhesse saját kukoricáját. Hangsúlyozta, hogy 157 mázsa búzát tartalékoltak az idős tagok számára, ha valakinek nincs újig kenyérnekvalója, az csak szóljon, s akkor fizeti ki az államilag megszabott árat, • amikor* éppen telik rája. Lényeg az, hogy jövő aratásig kifizesse és elszállítsa. Tüzelőt is kap, aki arra rászorul, földjáradékot pedig — az ellenséges hi- resztelgetés ellenére — mindenkinek fizetnek, aki földet vitt a közösbe. Előadás után lassú sírdogálás nesze zavarta meg a csendet. Az idősebbek közül többen könnyekre fakadtak, egyiknek-másiknak a saját felnőtt gyermeke nem érdeklődik a gondjai, bajai iránt, de a szövetkezet vezetőinek mindenre kiterjed a figyelme. Meghatotta őket a szerető gondoskodás. Balogh István nyugdíjas valameny- nyiük véleményét mondotta el, amikor megszólalt: — Világéletemben sokat dolgoztam, de álmodni sem mertem volna, hogy ilyen gondnélküli öregségem lesz. Nyugdíjat kapok havonta, ti pedig különböző segítséget ajánltok fel nekünk, öregeknek. Ez nagyon jólesik. Köszönjük, hogy nem feledkeztek meg rólunk A sok munkában megöregedett idős szövetkezeti tagok hosszasan szorongatták a vezetők kezét, s azzal búcsúztak, hogy bejönnek az irodára, ha valami kérésük vagy problémájuk lesz. De szívesen eljárnak az irodára máskor is, meghallgatni a tervezést, esetleg sok tapasztalatukból néhány hasznos dolgot elmondhatnak a fiatalabb tagoknak. — Ary —
