Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

2 KÉPÚJSÁG 1961. november 1., szerda Áz SZKP XXII. kongresszusának határozata (Folytatás az 1. oldalról) problémája. A határozat ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: „A jelenlegi körülmények között megnyílt az a távlat, hogy lehetsé­ges a békés együttélés megvalósí- sása arra az egész időszakra, amelynek folyamán meg kell ol- dódniok az emberiséget jelenleg megosztó társadalmi és politikai problémáknak. Afelé haladunk, hogy még a szocializmus teljes győzelme előtt, amikor még a vi­lág egy részében fennmarad a kapitalizmus, felmerül a reális lehetősége annak, hogy kirekesz- szük a világháborút a társadalom életéből.” A határozat egyúttal rámutat arra, hogy amíg imperializmus van, addig megmarad az agresszív háborúk talaja is. A nemzetközi imperializmus, elsősorban az ame­rikai imperializmus, a világ béké­jét fenyegető fő veszély. A nem­zetközi imperializmus a legször­nyűbb gaztettre készül az embe­riség ellen: termonukleáris világ­háborúra. „A kongresszus időszerűnek, he­lyesnek és szükségesnek tartja azokat az intézkedéseket, amelye­ket a Központi Bizottság és a szovjet kormány hozott hazánk védelmi képességének további fo­kozására. Amíg vannak imperi­alista agresszorok, résen kell len­ni, szárazon kell tartani a pus­kaport, tökéletesíteni kell a szo­cialista országok védelmét és fegyveres erőit.” A határozat hangsúlyozza, a „bé­ke megszilárdításának ügye meg­követeli a békés együttélés elvei­nek alapján a mélyen gyökerező nemzetközi problémák megoldá­sát, elsősorban: az általános és teljes leszerelést; a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzéssel; a gyar­mati iga végérvényes megszünte­tését minden formájában és meg­nyilatkozásában, a függetlenségü­ket nemrég kivívott népek haté­kony megsegítését; a második vi­lágháború maradványainak fel­számolását, a békeszerződést Né­metországgal: a Kínai Népköz- társaság törvényes jogainak érvé­nyesítését az Egyesült Nemzetek Szervezetében; az Egyesült Nem­zetek Szervezete mechanizmusá­nak lényeges megjavítását; az összes országok között a jó állam­közi kapcsolatok, a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejleszté­sét”. „A Szovjetunió Kommunista Pártja mindent megtesz, hogy a társadalmi haladás és a népek boldogsága fennkölt eszményei­nek diadalra juttatása érdekében megőrizze és erősítse a békét, s a népek barátságát.” Az SZKP XXII. kongresszusa továbbra is szükségesnek tartja, megingathatatlanul és következe­tesen valóra váltani a különböző társadalmi berendezkedésű álla­mok békés együttélésének elvét, amely a Szovjetunió külpolitiká­jának fő irányvonala; A testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás alapján fáradhatatlanul erősíteni a szo­cialista országok egységét, s hoz­zájárulni a szocialista világrend- szer hatalmának megszilárdításá­hoz; Minden erőfeszítést megtenni a világbékéért harcoló összes erők együttműködésének fejlesztéséért és elmélyítéséért; Erősíteni a proletárszolidaritást a munkásosztállyal és az egész világ dolgozóival, s minden támo­gatást megadni az imperialista és gyarmati elnyomás ellen felsza­badulásukért, illetve a független­ségük megszilárdításáért harcoló népeknek; Tágabb körben kifejleszteni a nemzetközi üzleti kapcsolatokat, s a kölcsönösen előnyös gazdasá­gi együttműködést és kereskedel­met valamennyi országgal; Tevékeny és rugalmas külpoliti­kát folytatni, tárgyalások útján törekedve a megérett nemzetkö­zi problémák rendezésére, továb­bá leleplezni az imperialista há­borús gyújtogatok ármányait és mesterkedéseit és erősíteni a vi­lágbékét. A határozat hangsúlyozza, hogy a „XX. pártkongresszust követő időszak fontos vonása a kommu­nista építés ütemének meggyor­sulása”. A szovjet ipari termelés az utolsó hat év folyamán közel 80 százalékkal nőtt. Sikeresen fo­lyik a hétéves terv teljesítése. Az ipari termelés évi átlagos növe­kedése a hétéves terv első három évére előirányzott 8.3 százalék he. lyett ténylegesen eléri a 10 száza­lékot. Az első három tervév fo­lyamán terven felül körülbelül 19 milliárd rubel értékű Ipari termé­ket állítottak elő a Szovjetunió­ban. A kongresszus megállapította, hogy a Szovjet Hadsereg felfegy­verzése nukleáris rakéta-fegyve­rekkel teljesen befejeződött. „Né­pünk kezében a hatalmas hadi- technika biztosan védelmezi a szocialista vívmányokat s a vi­lágbéke erősítésének ügyét” — állapítja meg a határozat. A sikeres megvalósulás útján halad az a feladat — mutat rá a határozat —, hogy az egy főre eső termelésben utolérjük és túl­szárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. A Szovjetunió már megelőzte a legfejlettebb tőkés országot, az Egyesült Államokat nemcsak a termelés növelésének ütemében, hanem a termelés évi abszolút növekedésében is. Je­lenleg már több vasércet és sze­net bányásznak, több kokszot, vasbeton-épületelemet, állati zsi­radékot, cukrot, és sok más cik­ket gyártanak a Szovjetunióban, mint az Egyesült Államokban. „A hétéves terv teljesítése olyan szintre emeli a Szovjetunió gazdaságát, amelynek elérése után mar nem sok időre van szükség, hogy az egy főre eső ter­melésben is túlszárnyalja az Egyesült Államokat. A szocializ­mus világtörténelmi jelentőségű győzelme lesz ez a kapitalizmus fölött.” A határozat elmondja, hogy a szovjet mezőgazdaság termelése öt év alatt, az előző ötéves idő­szakhoz képest 43 százalékkal emelkedett. Az utóbbi években az állam évente több mint három- milliárd púd szemesterményt vá­sárolt fel. Korábban a felvásárolt mennyiség kétmilliárd púd kö­rül mozgott. Szakadatlanul foko­zódik a dolgozók anyagi jóléte. A munkások és alkalmazottak reálbére (egy dolgozóra átszámít­va) — a Szovjetunió nemzeti jö­vedelme növekedésének alapján — öt év leforgása alatt 27 száza­lékkal, a kolhozparasztok jövedel­me pedig 33 százalékkal emelke­dett. Belpolitikai területen egyebek között a következő igen fontos fel­adatok várnak megoldásra: Biztosítani kell a hétéves terv előirányzatainak teljesítését és túlteljesítését. Ez döntő jelentősé­gű lesz a kommunizmus anyagi és technikai alapjának megterem- íése, a kapitalizmus békés gazda­sági versenyben való legyőzése szempontjából: A további technikai fejlesztés alapján törekedni kell a munka termelékenységének általános nö­velésére az iparban, az építés­ben, a mezőgazdaságban, a szállí­tásban; Következetesen javítani kell a népgazdaság vezetésének szervező munkáját; Az elkövetkező években a ga­bonafelvásárlást 4 200 millió púd­ra, a húsfelvásárlást 13 millió ton­nára, a tejfelvásárlást 50 millió tonnára kell növelni évente; Biztosítani kell a nép életszín­vonalának szakadatlan emelését; A kellő szinten kell tartani, minden vonatkozásban erősíteni kell hazánknak, a világbéke bás­tyájának védelmi képességét, tökéletesíteni kell a szovjet had­sereg fegyverzetét; Fejleszteni és tökéletesíteni kell a szocialista társadalmi viszonyo­kat. „A kommunizmus anyagi-mű­szaki alapjának megteremtése, a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztése, a kommunista társa­dalom embereinek kialakítása — ezek azok a legfontosabb felada­tok. amelyek a kommunizmus ál­talánosan kibontakozó építésének időszakában belpolitikai téren a párt előtt állnak.” A kongresszus megállapította, hogy „a beszámolóban felölelt idő­szakban a párt munkájának leg­fontosabb vonatkozása a pártélet lenini normáinak és a kollektív vezetés elveinek érvényesítése és továbbfejlesztése volt a párt- és az állami élet minden szintjén”. A szocializmus és a kommunizmus építése, az egész nemzetközi kom­munista mozgalom szempontjából óriási jelentősége volt annak, hogy a párt és Központi Bizottsága nyíl­tan és bátran elítélte Sztálin sze­mélyi kultuszát. „A kongresszus — hangzik a ha­tározat — teljesen helyesnek tart­ja és maradéktalanul jóváhagyja azokat a határozott intézkedése­ket, amelyekkel a Központi Bi­zottság leleplezte és ideológiailag szétzúzta Molotov, Kaganovics, Malenkov, Bulganyin, Pcrvuhin, Szaburov és a hozzájuk csatlako­zott Sepllov pártellenes csoportját, amely szembehelyezkedett a XX. kongresszus által megjelölt lenini irányvonallal.” A pártellenes csoport frakció» harca idején súlyos hibákat köve­tett el Vorosilov. A Központi Bi­zottság 1957 júniusában megtar­tott plénumán Vorosilov beismer­te hibáit, elítélte a pártellenes cső. port frakciós cselekedeteit, s ez­zel bizonyos mértékben segítette a pártellenes szakadárok leleplezé­sét. A határozat meeielöli az összes párt szervez etek feladatait a szer­vező és az ideológiai munka terü­letén. A határozat befejező szavai így hangzanak: „A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is magasra emeli a marxizmus-len inizmus gyözedel. mes zászlaját, teljesíti internacio­nalista kötelességét valamennyi ország dolgozói iránt, minden ere­jét a nép érdekéért, a nagy tör­ténelmi cél eléréséért — a kom­munista társadalom felépítéséért folyó harcnak szenteli. A párt ünnepélyesen kijelenti: a szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmusban fog élni!” (MTI) A magyar—szovjet gazdasági együttműködésre is kedvezően hat az SZKP programjának megvalósítása, a Szovjetunió hatalmas arányú tejlődése — A következő öt év alatt csaknem a kétszeresére emelkedik majd Az SZKP XXII. kongresszusa által elfogadott program távlatai nagy hatással lesznek a Szovjet­unió és a többi szocialista ország közötti együttműködésre is. Ennek az együttműködésnek a fejlődését kézzelfoghatóan tükrözi a magyar —szovjet árucsereforgalom, ezért az MTI munkatársa a Külkeres­kedelmi Minisztériumban tájékoz­tatást kért együttműködésünk táv. latairól, a hosszúlejáratú szerződé, sek jelentőségéről. ötéves tervünk kidolgozásánál több alkalommal egyeztettük ter­veinket, a hosszúlejáratú szerző­désben később összefoglalt kölcsö­nös áruszállítási lehetőségeket. Sor került már a távlati 20 éves terv főbb arányainak egye«tető­sére is. — Az 1960 májusában aláírt hosszúlejáratú szerződés az előző öt évhez mérten 1965-ig 40 száza­lékos forgalomnövekedést jelölt meg, azóta azonban a két ország kormányküldöttségei, miután azt tapasztalták, hogy nagyobb mér­tékben kiterjeszthető az együtt­működés, megállapodást írtak alá az eredeti szerződés bővítéséről. Figyelembe véve azt, hogy az évenkénti szerződések is általában nagyobb áruforgalmat tesznek le­hetővé, mint amit a hosszúlejára­tú szerződés tartalmaz, számítha­tunk arra, hogy ötéves tervünk időszakában csaknem megkétsze­reződik a magyar—szovjet árucse­reforgalom. — Ez a tény igen fontos egész népgazdaságunk, különösen ipa­runk számára. Csak a Szovjetunió és a többi baráti ország segítségé­vel tudjuk ugyanis megoldani az ipar nyersanyagellátását. A Szov­jetunióban olyan nagy arányok­ban fejlődik az alapanyaggyártás, hogy iparunk számára is az eddi­ginél több jut majd a Szovjet­unióban kibányászott vasércből, kőszénből, nyersolajból és sok más fontos ipari alapanyagból. áruforgalmunk — A gyapottermelés tíz év múlva a jelenleginek csaknem a kétsze­resét éri el. A népgazdaságunk számára szükséges fontosabb alap­anyagok közül mi a vasércnek több mint 90 százalékát, a kohó­koksznak 50 százalékát, a henge­relt árunak szintén a felét, a nyersolajnak a száz százalékát, a faféleségnek több mint a felét a Szovjetunióból vásároljuk az öt­éves tervidőszakban. A textiliparunkban felhaszná­landó gyapotnak 75 százalékát kapjuk a Szovjetuniótól. A hosszú- lejáratú szerződés meghatározta az importálandó főbb cikkek mennyiségét is, s eszerint a terv­időszakban több mint 9 millió tonna vasérc, 2 800 000 tonna ko­hókoksz, 1 000 000 tonna kokszol­ható szén, 6 600 000 tonna nyers­olaj, 188 000 tonna gyapot, több mint 5 000 000 köbméter faáru ér­kezik majd. A kölcsönös áruszál­lítások értéke öt év alatt megha­ladja majd a 12 milliárd rubelt. — A magyar—szovjet kereske­delmi forgalom szerkezete, áru­struktúrája a következő években sem változik lényegesen. 1965-ig a Szovjetunióból vásárolt áruknak 76—80 százalékát a nyersanyagok képezik, exportunkban viszont 67 százalékra tehetők a gépipari ké­szítmények. A gépipari exporton belül a kevés anyagot tartalmazó és munkaigényes finommechani­kai cikkek aránya a tavalyi 19 százalékról 24-re emelkedik. A műszeriparunkban a Szovjetunió segítségével új ágazat alakult ki, a szovjet dokumentációk alapján több olyan orvosi műszer gyártá­sát kezdhettük meg, amelyeket eddig még nem készített iparunk. A szovjet megrendelések a szako­sítás folytán lehetővé teszik, hogy egyes cikkekből nagy sorozatokat gazdaságosabban állítsunk elő, de ugyanakkor a munkamegosztás nagy felelősséget is hárít ránk, az iparunkra bízott gyártmányokat, korszerű kivitelben, jobb minőség­ben kell előállítani. — Az SZKP XXII. kongresszu­sának résztvevői beszámolóikban többször hangsúlyozták a szoci­alista országok együttműködésé­nek, a gyártmányok szakosításá­nak fontosságát. Hazánk, mint kis ország ebben különösen érdekelt. A szakosítás első lépéseit már megtettük, de a jövőben még gyorsabban haladhatunk előre. Erőteljesebben fejleszthetünk olyan iparágakat, amelyek gyárt­mányai — mint például a híradás­technikai berendezések, műszerek, gyógyszerek, speciális autók, va- cuumtechnikai berendezések, élelmiszeripari gépek — kevésbé anyagigényesek. Ezekben az ipar­ágakban az exportlehetőségek még nagyobbak is, mint amennyi áru­val külkereskedelmünk rendelke­zik, s ez ösztönzést ad iparunk fejlesztéséhez. Ugyanakkor ipar­ágaink, üzemeink korszerűsítését, az új létesítmények építését a Szovjetunió gépszállítmányai köz­vetlenül is segítik. A Szovjetunió­ból érkezik ötéves tervünk több nagy létesítményének gépi beren­dezése. A Szovjetunióból kapjuk a Dunai Vasmű hideghengermű­vének, a Tiszavidéki Vegyikombi­nát új üzemeinek főbb berendezé­seit, valamint a Borsodi Vegyi­kombinát bővítéséhez szükséges nagygépeket. A Dunai Szalmacel- lulóze-gyár mellett épülő papír­gyár két gépsorát is a Szovjetunió szállítja. A legutóbb aláírt szer­ződés értelmében öt üzem — műanyagokat előállító gyárak és nyersolajfeldolgozók — berende­zéseit is elkészítik számunkra a szovjet gyárak. — Amint azt az árucsereforga­lom fejlődése is bizonyítja, a gazdasági együttműködés nagy­mértékben hozzájárul ahhoz, a kongresszuson is hangoztatott fő célhoz, hogy a szocialista orszá­gok — s közöttük hazánk is — egy történelmi szakaszban jussa­nak el a kommunizmushoz. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom