Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-14 / 243. szám
NÉPŐ J SÁG \ Biciklivel a 21. hosszúsági fok mentén 5. Nem hiszik az utunkat E héten váratlanul be kellett mennünk a szerkesztőségbe. Utunkat természetesen nem szakítottuk meg, mert kerékpárjainkat Körösladányban hagytuk, s egy nap után oda is mentünk vissza. így folytatjuk bicikliutun- kat dél felé. Az egynapos csabai tartózkodásunk alatt találkoztunk ismerősökkel is. Persze, hogy az első kérdés követelődző volt mindenkitől. — És hol van a pumpa? No, no, ti így biciklizitek végig a 21. hosszúsági fokot? Szóval gyanúba estünk — ha nem is mindenkitől komolyan. De volt, aki egészen komolyan gyanakodott: — Ugye, nem valóságban csináljátok ti ezt . . . Csak úgy, fantáziából... Ti újságírók azért vagytok azok, mert jó a fantáziátok ... Nem hiszem, hogy meg tudtam győzni: újságírók azért vagyunk, hogy az élet valóságát és igazságát írjuk, továbbítsuk mindenkinek — hamisítás nélkül! És ezt az utat is valóságban csináljuk, élő emberekről, megtörtént eseményekről számolunk be olvasóinknak. Nem hiszem, hogy elhitte az ismerősöm. Csak udvariasan egyezett bele: — Jó, ha akarod, én elhiszem... Nem szabad, hogy kedvszegő legyen az ilyen kételkedés, de mégis gondolkodik az ember: mennyi baj van az előítélettel! Azok a negyvenöt előtti „szabad sajtó”, „szabad” „újságírói” (igen, ezt is idézőjelben!) megröntották az újság hitelét, megbecstelenítet- ték az újságírást. S most nekünk még mindig hadonásznunk kell, hogy igaz szavunkat elhiggyék az emberek. Hogy elhiggyék most is: riportjaink alanyai élő, mozgó emberek. Mint Kovács Mihály bácsi is, akivel Körösladány és Köröstar- csa között elsőnek találkoztunk a Körösök „szigetén”. Az út, a Sebes-Köre» és a „nagy” Körös valóban egy kis szabálytalan háromszögű szigetet zár be. Bementünk, végigkerekeztünk, s megismerkedtünk Mérges, Simahát, Cserepes és Mihály-zug néhány lakójával, földművelőjével. Mihály bácsi ő a Kovács Mihály, az első ember, akivel a szigeten találkoztunk. Répát szedett, a ladányi Űj Barázda földjén, „csákánnyal”. Itt sem emlékeznek az utlosó kiadós esőre. Csepegett, szemetelt, megcsiklandozta a föld hátát, de aztán itthagyta a földet szomjasan. — Keserves is így az élet — egyenesedik fel az öreg és szinte ropog a gerince. Aztán sóhajtva felüti homlokán a kalapot: — Az öregisten tudja, hogy mit akar ez az időjárás ... — Az ég felé mutat, s úgy folytatja: — Hanem nekem nagy a sejtésem, hogy ezek a technikális dolgok, atomok, meg ilyen röpdösők, .. . ezek, ezek nem engedik az esőt... Hatvanöt éves. Nem állhattunk vitába, hogy a technika, meg a „röpdösők” (űrhajók) nem csinálnak még égszakadást, vagy szárazságot, tehát inkább „leszálltunk” a földre, s az ő életét kérdeztük. — Az anyjukkal vagyok, a gyerekek már odavannak ... Hegesztő, építő, a másik meg Zalában, az olajmérnök felesége... aztán máshol vannak ... szanaszét. — Az asszony nincs a tsz-ben? — Áh, nem tud, az apósunkkal van. (Vagy Mihály bácsi édesapját mondta — de inkább az asz- szony öregjét. Valahogy nem nyilatkozta ki.) Öreg ember az már, kilencvenkét éves ... Ha megmozdul, elesik, oszt’ törik minden, a csontozatja is ..; — Mennyi a munkaegysége Mihály bácsi? — Én rossz szervezetű ember vagyok ... nem bírok sokat. Százötven ? ... valahogy így van ... — A gyerekek segítenek? — Nemigen tartom az igényét... Ha szükség esik rá, akkor meg úgyis szólok nekik... Jó gyerekek ... Kezet ráztunk, jó egészséget kívánva, s elindultunk. Ö meg elgyűrte a cigarettavéget, s a répaszedő „villa” után nyúlt. Csak munkával lehet élni, beszéden felkopik az ember álla ... A gátőr Olyan ház lapul á gát lábánál, hogy villának is felcsaphatna, akár a főváros előkelő Rózsadombján. A lakók meg egyenesen ellenkezői a fővárosiaknak. Négy vagy öt éve voltak moziban: Színházban? Mikor? — Itt mindig lenni kell valakinek, azért vagyunk gátőrök. Legfeljebb az asszony elmegy a lánnyal... Fekete János vigyázza itt a gátat. Őrzi a rendet, ügyeli a veszélyt, s irányítja az embereket, akik azért vannak, hogy az árvíz „útonállóját” szépen és épen tartsák. Van hát mit csinálniok Feketééknek! Pedig a fizetés nem is olyan sok: 910 forintért ketten is „haptákban” állnak. De azért megvagyunk, mert jószágot tarthatunk, kapunk hozzá gát-oldalt... Az jár az állami szolgának... A panasz elég sok volt, de nyugodtan távoztunk: jól élnek Fe- ketéék, azt hiszem nem cserélnének az esztergályossal. Ne vacakoljanak a talajosok Ha sikerült volna valami kompot szereznünk, kikerüljük Kö- röstarcsát, s a Körösön át, dülő- Utakon folytatjuk utunkat. Csakhogy nem sikerült a víziót. Az országúinak vettük az irányt. Jobb is, legalább találkozhattunk a Búzakalász Tsz vezetőivel. Sőt, fényképet is csináltunk róluk! A „Lanz Buldog”-on Ráksi Ferenc, a traktorhoz akasztott vetőgépen Szabados Sándor volt az interjú-alaíryunk. — Hogy állnak, mennyi van még hátra? — Hétszáz a búzavetéstervünk, s most van ... no, menynyi is: kilencven ... húsz, hatvannégy, az alsó dűlőben pedig ... — lecsukott szemmel számolt tovább Ráksi Ferenc — ... összesen 257 hold van meg... — Hétszázból nem kevés ez...?! — Nem rajtunk múlik. Ezek a talajelőkészítők vacakolnak any- nyit... Nemhogy rávinnék a disztillert, hogy aztán lehessen menni a vetőgéppel... Mit tudom én mit szöszmötölnek annyit... Nem állnak tehát a legjobban a vetéssel, de vigasztalódunk: a vető emberek követelik a magágyat! (Folytatjuk) Tanévnyitás Szarvason A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Szarvasi Mezőgazdasági Technikumban tegnap, pénteken délelőtt ünnepélyéé tanévnyitót rendeztek. A technikum felsőfokú öntözéses növénytermesztési tagozatán a most kezdődő tanévben összesen 60 érettségizett fiatal tanul. Az ünnepélyes tanévnyitón részt vett Petőházi Gábor elvtárs, a földművelésügyi miniszter helyettese. voooOOOOOOOOOOOOOOO-OOO-OO Díszítse kertjét bokorrózsával A legszebb színekben tövenként már 6.40 Ft-tól beszerezhető a Szegedi Kertészeti Vállalatnál, Temesvári krt. 48. 65504 Mint már lapunkban közöttük, a Hazafias Népfront városi bizottsága október 8-án ünnepséget rendezett a Német Demokratikus Köztársaság megalázásának 12. évfordulója alkalmából. Képünkön Hermann Köhn, az NDK budapesti nagykövetségének kultúrattaséj» »“hu fel a gyűlésen, 1961. október 14., szombat Szerényebben S Az emberek zöme általában : kétszer, sőt néha még többször is : meggondolja, mire költse el a 2 pénzét. Okosan beosztja kerese- ; tét úgy, hogy jusson mindenre, • amire csak a családnak szüksége • van. Tervszerű gazdálkodás ez 5 kicsiben. S ez bizony nem tűr 2 meg semmilyen oktalan pazar- 2 lást, mert ha haszontalanra költ• jük forintjainkat, magunk isszuk ■ meg a levét. A sajátunkra szinte valameny- 2 nyien — akadnak természetesen ; kivételek is — nagyon tudunk 2 vigyázni. Ha a közösség vagyo- ! nára is úgy tudnánk ügyelni, ■ akkor az országgyűlés most be- 2 fejeződött ülésszakán Kádár elv- ! társ aligha tett volna említést 1 újkeletű népi sajátosságunkról: a ; reprezentációról, a túlzott pazar- ! lásról. Ezzel az úgynevezett rep- ; rezentációval nem egy olyan ; igazgató, vezető, aki különben : minden dekagramm anyagot, fil2 lért számon tart, úgy van, hogy ■ azért van, hogy felhasználják. ■ Senki sem kívánja, hogy egyszer ■ s mindenkorra véget véssenek a ; reprezentációnak. Az azonban ■ igenis elvárható, hogy ne költ- \ sék, helyesebben ne pazaroljak a közvagyonnak ezt a részét, gyakran felelőtlenségből vagy csak hiúságból. Jó néhány hónappal ezelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége egyik ülésén az igazgatói alapok felhasználását tárgyalta. A jelentés, amelyet akkor a tanácskozás elé terjesztettek, igazolja Kádár elvtárt mostani szavait. Az egyik állami gazdaságban például többezer forintos italszámlát fizettek ki az igazgatói alap jóléti keretének terhére. Ebből az eltéko- zolt pénzből semmi haszna sem származott a közösségnek. Sok kicsi sokra megy. S ha egyszer úgy országosan is összesítenék az ilyen, túlzott reprezentációra elpazarolt pénzt, minden bizonynyal csinos összeg kerekedne belőle. Megvan tehát minden alapja annak a szellemes kijelentésnek, hogy a reprezentáció immár népi sajátossággá vált. S hogy ez a nemkívánatos jelenség mihamarabb eltűnjön, ahhoz az eddiginél sokkalta meggondoltabb gazdálkodásra, a közösség vagyonának tiszteletben tartására, jóval több szerénységre van szükség. P. P. • Űj piactér-parkosítás Vésztő község fejlesztési tervében Vésztő községben október íl- én, szerdán végrehajtó bizottsági ülésen vitatták meg a község 1962. évi községfejlesztési tervét. Vajda Lajos csoportvezető beszámolójához többen hozzászóltak, melyben javasolták a közlekedés szempontjából veszélyes utcai kanyarok rendbehozatalát. A javaslatok között szerepelt a község központjában átvezető keskeny útszakasz bővítése is. A tanácskozáson úgy döntöttek, hogy az eddigi piacteret áthelyezik a főútvonalról és a helyét parkosítják. E munkák végzésére 400 ezer forintot fordítanak. Megszépítik a főutcát is. Lefedik a vizesárkokat, utcai padokat helyeznek el és virágkelyhe- ket létesítenek. A Révai uteábar» fedett víztelenítést akarnak mintegy 120 ezer forintos költséggel. Továbbfejlesztik a törpevíz- művet és rendbehozzák a kifolyókat. A községfejlesztési alapból mintegy 12 ezer forintot a Kilián Testnevelési Mozgalom szélesítésére is felhasználnak. A brnoiak ajándéka Évek óta testvéri kapcsolat alakult ki a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Brnoi Gép- és Traktorállomása és a Szarvasi Gépállomás dolgozói között. A két gépállomás kiváló dolgozói gyakran meglátogatják egymást, hogy kicseréljék tapasztalataikat, hogy jobban tudjanak helytállni ország építő munkájukban. Az idei nyáron igen sok tennivalójuk volt a brnoiaknak, így nem tudtak Szarvasra látogatni. De jövő májusban eljönnek. Ezt üzenték, s barátságuk jeléül egy hímzett zászlót küldtek a szarvasiaknak. A zászlót Csillag Nándor elvtárs, a Békés megyei gépállomások igazgatója október 6-án, pénteken este ünnepélyesen adta át a szarvasiaknak.
