Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

4 N £ POJSAG 1961. október 89., vasárnap QLajjjj. a jel nőttek tamiléul kelne G y o m á n A Pompadour — tájon A Békés megyei Jókai Színház mindenütt szép sikerrel játssza a Pompadour című operettet; a közönség remekül szórakozik és érdeklődéssel várja a színház to­vábbi tájelőadásait is. Barcza Éva Pompadour szerepé­ben. A kitűnő művésznő ebben az érdekes, sok színű szerepben az együttes egyik legjobb alakítá­sát nyújtja. Jelenetek az operettből. — Jól gördülő, eleven felnőtt- oktatás folyik Gyámén — hatot­tuk egy csabai népművelési anké­ten. Gondoltuk, utánanézünk a dolognak, mert, ha csak a fele is igaz, akkor is nyilvánosságot ér­demel. A helyszínen az eligazítást Ge- csei Zoltán számadó igazgatótól kaptuk a járási tanácsnál. Meg­tudtuk, hogy felnőttek oktatása a gimnáziumban és az általános is­kolában van. Balog Bálint tanár, a gimnázi­umi felnőtt-oktatás irányítója őrá. ról jön és már menne is a másik­ra, emiatt, bár szívélyesen, de nem éppen egetverő örömmi fogad. Jö­vetelünk okát közölve azonban megváltozik a magatartása. — Mi az, ami felnőttek gondjá­val teli dolgozókat arra bír, hogy napi munkájuk után tanuljanak? — Nem elmaradni semmiben, senkitől a tudás terén. Legtöbb­jüket ez a nemes becsvágy fűti még akkor is, ha emellett arra is gondolnak, hogy az érettségi meg­szerzése előmenetelt, nagyob ka­réj kenyeret jelent. Ez az érem két oldala, mely tökéletesen kiegészíti egymást — hangzik a válasz. Ez az, ami sarkallja őket a tanulás­ban, ami a legtávolabbi helység­ből és tanyáról esőben, fagyban hetente háromszor Gyomára, a gimnáziumba húzza-vonzza őket. Varrnak közöttük, akiket az érett­ségi sem elégít ki, akik a tudás, az ismeretek még magasabb csúcsai felé törnek. Például a huszadik évén alig túl lévő dévaványai pá­lyamunkás, Barla György egye­temre kívánkozik, mert vasúti mérnök akar lenni. Vizéli József- nének, aki nemrég háztartásbeli volt és most gépállomási dolgozó, az minden vágya, hogy pedagógus lehessen. Szép számmal akadnak olyanok is, akik betegség vagy egyéb okból régebben kimaradták a gimnáziumból és most folytatják a tanulást. Sokfelől járnak ide. Csupán Endrédről húszán, huszon­ötén. Fejlődőben vagyunk. Mind több felnőtt ismeri fel itt falun, hogy a tanulás r:em városi „ki­váltság”. Tanításra szólítja a csengő, de még búcsúzás közben elújságolta Balogh Bálint, hogy éppen most kapott egy örvendetes hírt. Az Autóbusz Vállalat beállította az endrődi buszt arra a három es­tére, amikor a népes endrődi le­velező-hallgatók Gyomára jönnek tanulmányi anyagért, leckéért. Nem kell nekik ezentúl az öt ki­lométert gyalog vagy kerékpáron megtenni többé. A vállalat ezzel a szép gesztussal közvetve segíti a felnőttek oktatását. Távozásunk előtt Tömösvári Ba- lázsné, a gimnázium igazgatója arra hívja fel a figyelmünket, hogy létezik ebben az épületben még egy jelentős intézmény, az Orosházi Kossuth Lajos Mező- gazdsági Technikum kihelyezett levelező tagozatának első és má­sodik évfolyama. Négy éves ugyan, de itt, Gyomán még csak két éve működik. Annyi a jelentkező, hogy 1962. január elején újabb első osz­tály nyílik. Hogy honnan valók a növendékek? Állami gazdaságok, de főként termelőszövetkezetek dolgozói ők. Nő is akad köztük. Például Faragó Józsefné már a másodikba jár. A tizennyolc éves­től az ötven évesig minden korosz­tály képviselve van. Munkácsi bá­csi meg már túl is haladta az öt- venet. Legtöbbjük aranykalászos tanfolyamot végzett, ott kedvelték meg a tanulást. Érettségi után kö­zülük kerülnek ki a szaktudásban is helytálló brigádvezetők és ha­sonló munkakörűek. Dr. Csányi Béla és Stef István tanárok — a tanfolyam jelentőségének tudatá­ban — őszinte odaadással vezetik iskolásaikat az érettségi félé. Ta­nítványuk a járási tanács elnöké­nek a helyettese, Hegedűs Boldi­zsár, az egykori cseléd is, aki ma­ga mondta nekünk, hogy szinte fel­becsülhetetlen az életben, amit itt tanulnak. Hivatkozott barátjára, Csák Péterre, az újkígyósi Arany­kalász Tsz elnökére, aki Oroshá­zán már elvégezte a technikumot és érzi annak jó hatását munkájá­ban, minden cselekedetében. De már menetközben érzik a mostani tanulók is, akik jó és rossz időben hetenként kétszer ide áramlanak a gimnáziumba a dévaványai, csárdaszállási meg a gyomai ta- nyavilág mélységeiből. — Egész kerékpár- meg motor­kerékpár-farm van érkezésükkor az iskola előtt — mondja felnőtt „fiai”, „lányai” szeretetével az igazgatónő. Az eddigiek állapján valóban „jól gördülő, eleven felnőtt-okta­tás” folyik Gyomán. Nézzük csak, ilyen-e az általános iskolai is? A II. számú általánosban a fel­nőttek tanításának két irányítója, két felelőse van: Dinya Illésné és Darvas Tibor tanárok. Ottjártunk- kor éppen az utóbbi volt szabad. — Nálunk, a „dolgozók esti is­kolájában” jelenleg hetvenketten tanulnák. Öthónapos, minden esz­tendőben október 15-től március 15-ig tart, tehát a mezőgazdasági munkáktól mentes időszakra kor­látozódik, amikor is a rendszeres tanulásnak nincs akadálya. Ápri­lis 1-ig a vizsgák is megtörténnek. Célja az, hogy mindazok a dolgo­zók, akiknek eddig nem volt mód­jukban vagy csak most kereke­dett hozzá kedvük, megszerezhes­sék a nyolcadik átalános iskolai bizonyítványt. A hallgatók har­minc százaléka termelőszövetke­zeti tag Nagyon sokan vannak olyanok, kiknek a munkakörük követeli, hogy az iskolai végzett­ség tekintetében ma már nálunk minimumnak számító nyolc álta­lánosuk meglegyen. A tanácstól, gépállomásról, tsz-irodákból, ktsz- ekből s a postáról is járnak ide. A földművesszövetkezettől szintén szép számmal vannak. Megtudunk egy sajnálatos dol­got is, mely a járási művelődés- ügyi értekezleteken nemegyszer vita tárgyát jelentette. A termelő- szövetkezeteknek nem mindegyike foglalkozik érdemileg a dolgozók továbbtanulásával. Például a gyo­mai Dózsa Tsz vezetősége részéről szinte elzárkózás mutatkozik. A továbbtanulást mellékes ügyként kezelik. Holott általában a szövet, kezeti parasztság nagyon is érzi az iskolai ismeretek megszerzésének a szükségét, Gyomán és az egész járásban. Ezért van az, hogy még olyan istentelen messziről, mint Póhalom, Halmagy külső perifé­riái, sőt Koplaló-puszta felől is el­jönnek gyalog, kerékpáron, moto­ron —, ki hogyan —, hogy este öt­től fél tízig tanulhassanak. És akik tanítják őket, a nevelők, no­ha minden délelőtt, sőt délután di­ákjaikat oktatják, fáradhatatlanul segítenek esténként a felnőtteknek a nyolc osztály elvégzésében. Az áldozathozatalról mindkét fél tisiz. fában van és ezért — mint Darvas Tibor újságolja —, kölcsönös a fel­nőtt tanulók és tanáraik közt a megértés, ami a siker előfeltétele. — Igazi baráti köztünk a légkör — mondja örömmel. És mi tud­juk; annyira az, hogy a II. számú iskolába járó tsz-dolgozók és ipari dolgozók önként segítik a poli­technikai oktatást a maguk lehe­tőségeivel. Ennyi igyekezeteit, szorgalmat, ádozatot sehol, semmi, féle vezetés nem viszonozhat más­sal, mint azzal, hogy dolgozói kö­reben igazi kedvet csinál a dolgo­zók esti iskolájának elvégzéséhez. Huszár Rezső két valódit — konkurrense, az An­gol Bank nyomatta őket — s mint a kártyás, aki egymásra tett lap­jait csúsztatja lassan, hogy sze­mébe tűnjék értékük, vonalról vo­nalra, karcról karcra hasonlította a bankókat. Wogner árgus szemmel figyelte a mozdulatokat, de biztos volt dol­gában: • — Nos, főnök? — Első látásra megfelelnek. — Ezeket nyugodtan mikrosz­kóp alá tehetik. Amennyire örült a százados a sikernek, annyira bosszantotta he­lyettesének túlzott magabiztossá­ga, s a szerény szavak mögül ki­buggyanó öndícsérete. Wogner fél­reértette Kruger hallgatását, ismét rákezdte: — Az eredmény nem lehet két­séges. A szervezettséget siker ko­ronázza. Megjegyezném, hogy idő­ben sem csúsztunk el. — Azért lassan a testtel. Még egyszer nem akarom megütni a bokámat. Emlékezzen csak az első klisé-ügyre. A próba most követ­kezik. A táborirodába! Az őrségen kívül mindenki a táborirodába és vezessék oda azt a két lengyelt is. A Fayermann-testvérek, miután kikerültek a 19-es barakkból, újra egyszerű táborlakókká váltak. Szerencsének, a sors különös ke­gyének tartották, hogy könnyebb munkahelyre küldték őket, s vala­hogy az ütlegeléseket is elkerül­ték. Nem tudták, hogy „őrangya­luk” különös feladatra tartogatja őket. Az újabb hívás — hetek múltán — megzavarta mindkettőt, de már indulniuk is kellett. A kí­sérők még a két fivér összeszokott suttogását is letorkolták. Az a százados, akivel egyszer már találkoztak, beszélt hozzájuk a táborirodán: — A varsói bankban dolgoztak? — Igen.*. A.— devizaforga­lomnál. — Akkor adok egy feladatot — • a százados íróasztala fiókjába nyúlt és egy bankjegyköteget vett elő. A testvérek úgy néztek rá, mintha csodát láttattak volna velük. — Ismerős pénzek — bizalmas­kodott vigyorogva ,a százados, aki természetesen nem volt más, mint Bernhard Kruger — angol fontok. Vannak köröttük valódiak és hamisak. Osztályozzák. Adok rá két órát, válasszák ki a való­diakat és a hamisakat. Mint a Hamupipőke. Ismerik a Hamupi­pőke meséjét? — kérdezte kato­násan Kruger. A két fivér vigyázzba vágta ma­gát, úgy dadogta egyszerre: — Igenis, ismerjük a Hamupi­pőkét. — Ide a tiszta szemet, oda a többit. Ide a szemet, oda a többit, értették?! Valódit, hamisat, való­dit, hamisat. De figyelmeztetem magukat — a Fayermann-testvé­rek észre sem vették a nagy izga­lomban, hogy a tegezés helyett HARMATH - RÉTI: Á Toplitz-tó titka I (19.) Este Krebs csak ennyit mondott a norvégnek: — Szégyellem magam. — Igen, úgy látszik, nemcsak mi voltunk okosok. Az, amit egy­szerűen tenni kellett, másoknak is eszébe jutott. Meg kell őriznünk emlékét. Harcos volt. Meg kell tudnod először is a vezetékne­vét, méltó arra, hogy Franciaor­szág hősei között sorolják fel. — Mennyire igaz, hogy jobban meg kell ismernünk bajtársain­kat. Itt élünk, együtt, összezárva, közös sorsra kárhoztatva. Akar­va, nem akarva ugyanabban a ci­pőben taposunk, de gyakran mi magunk is hajlamosak vagyunk a csíkos rabruha mögött elfeledkez­ni az emberekről. — Kesergéssel nem sokra me­gyünk, de az önmarcangolás sem jó tanácsadó. Hozzá kell látnunk a cselekvéshez. — Mit tegyünk? Az egyik gé­pet elronthatnánk. — Elsietett lenne. • Nézd, min­denütt dupla őrség. A közvetlen szabotázst későbbre kell hagy­nunk. Üzenetet kell innen kijut-, tatnunk. — Innen? Azt hiszem, köny­nyebb egy betonfalon áthatolni... — Kell! Talán ez a legtöbb, amit most tehetünk. Figyelmeztet­ni a világot a nácik új machiná­ciójára. Valahol ezen a tökéletes épületen is kell lennie egy gyen­ge pontnak. Azt kell kitapogat­nunk. — Fent a dúcban, a kis házam tetején galambokat neveltem. — Leó ajkaira bizarr mosolyt vará­zsolt a visszaemlékezés. — Kisfiú koromban a legjobb galambászok közé számítottam, azután elhanya­goltam repülőpostásaimat, de négy mindig hű maradt hozzám. Ha az ezüstszárny is itt lenne ve­lem, repülne már haza az üze­net. — Express-levél egyszerűbb lenne. Winston Churchill úrnak, Nagy-Britannia miniszterelnöké­nek, London, Downing street 10. Sürgős ajánlott. — Talán’ nem is hinne a levél­nek... ...Elkészültek! Öt héten át buk­dácsoltak gyengén sikerült kísér­letek között, amíg végre kikerül­tek a gépek alól a tökéletesnek számító próbanyomatok. Kruger megtapogatta a bankókat. Elővett

Next

/
Oldalképek
Tartalom