Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

4

N £ POJSAG

1961. október 89., vasárnap

QLajjjj. a jel nőttek tamiléul kelne

G y o m á n

A Pompadour — tájon

A Békés megyei Jókai Színház mindenütt szép sikerrel játssza a Pompadour című operettet; a közönség remekül szórakozik és érdeklődéssel várja a színház további tájelőadásait is.

Barcza Éva Pompadour szerepében. A kitűnő művésznő ebben az érdekes, sok színű szerepben az együttes egyik legjobb alakítását nyújtja.

Jelenetek az operettből.

— Jól gördülő, eleven felnőtt- oktatás folyik Gyámén — hatottuk egy csabai népművelési ankéten. Gondoltuk, utánanézünk a dolognak, mert, ha csak a fele is igaz, akkor is nyilvánosságot érdemel.

A helyszínen az eligazítást Ge- csei Zoltán számadó igazgatótól kaptuk a járási tanácsnál. Megtudtuk, hogy felnőttek oktatása a gimnáziumban és az általános iskolában van.

Balog Bálint tanár, a gimnáziumi felnőtt-oktatás irányítója őrá. ról jön és már menne is a másikra, emiatt, bár szívélyesen, de nem éppen egetverő örömmi fogad. Jövetelünk okát közölve azonban megváltozik a magatartása.

— Mi az, ami felnőttek gondjával teli dolgozókat arra bír, hogy napi munkájuk után tanuljanak?

— Nem elmaradni semmiben, senkitől a tudás terén. Legtöbbjüket ez a nemes becsvágy fűti még akkor is, ha emellett arra is gondolnak, hogy az érettségi megszerzése előmenetelt, nagyob karéj kenyeret jelent. Ez az érem két oldala, mely tökéletesen kiegészíti egymást — hangzik a válasz. Ez az, ami sarkallja őket a tanulásban, ami a legtávolabbi helységből és tanyáról esőben, fagyban hetente háromszor Gyomára, a gimnáziumba húzza-vonzza őket. Varrnak közöttük, akiket az érettségi sem elégít ki, akik a tudás, az ismeretek még magasabb csúcsai felé törnek. Például a huszadik évén alig túl lévő dévaványai pályamunkás, Barla György egyetemre kívánkozik, mert vasúti mérnök akar lenni. Vizéli József- nének, aki nemrég háztartásbeli volt és most gépállomási dolgozó, az minden vágya, hogy pedagógus lehessen. Szép számmal akadnak olyanok is, akik betegség vagy egyéb okból régebben kimaradták a gimnáziumból és most folytatják a tanulást. Sokfelől járnak ide. Csupán Endrédről húszán, huszonötén. Fejlődőben vagyunk. Mind több felnőtt ismeri fel itt falun, hogy a tanulás r:em városi „kiváltság”.

Tanításra szólítja a csengő, de még búcsúzás közben elújságolta Balogh Bálint, hogy éppen most kapott egy örvendetes hírt. Az Autóbusz Vállalat beállította az endrődi buszt arra a három estére, amikor a népes endrődi levelező-hallgatók Gyomára jönnek tanulmányi anyagért, leckéért. Nem kell nekik ezentúl az öt kilométert gyalog vagy kerékpáron megtenni többé. A vállalat ezzel a szép gesztussal közvetve segíti a felnőttek oktatását.

Távozásunk előtt Tömösvári Ba- lázsné, a gimnázium igazgatója arra hívja fel a figyelmünket, hogy létezik ebben az épületben még egy jelentős intézmény, az Orosházi Kossuth Lajos Mező- gazdsági Technikum kihelyezett levelező tagozatának első és második évfolyama. Négy éves ugyan, de itt, Gyomán még csak két éve működik. Annyi a jelentkező, hogy 1962. január elején újabb első osztály nyílik. Hogy honnan valók a növendékek? Állami gazdaságok, de főként termelőszövetkezetek dolgozói ők. Nő is akad köztük. Például Faragó Józsefné már a másodikba jár. A tizennyolc évestől az ötven évesig minden korosztály képviselve van. Munkácsi bácsi meg már túl is haladta az öt- venet. Legtöbbjük aranykalászos tanfolyamot végzett, ott kedvelték meg a tanulást. Érettségi után közülük kerülnek ki a szaktudásban is helytálló brigádvezetők és hasonló munkakörűek. Dr. Csányi

Béla és Stef István tanárok — a tanfolyam jelentőségének tudatában — őszinte odaadással vezetik iskolásaikat az érettségi félé. Tanítványuk a járási tanács elnökének a helyettese, Hegedűs Boldizsár, az egykori cseléd is, aki maga mondta nekünk, hogy szinte felbecsülhetetlen az életben, amit itt tanulnak. Hivatkozott barátjára, Csák Péterre, az újkígyósi Aranykalász Tsz elnökére, aki Orosházán már elvégezte a technikumot és érzi annak jó hatását munkájában, minden cselekedetében. De már menetközben érzik a mostani tanulók is, akik jó és rossz időben hetenként kétszer ide áramlanak a gimnáziumba a dévaványai, csárdaszállási meg a gyomai ta- nyavilág mélységeiből.

— Egész kerékpár- meg motorkerékpár-farm van érkezésükkor az iskola előtt — mondja felnőtt „fiai”, „lányai” szeretetével az igazgatónő.

Az eddigiek állapján valóban „jól gördülő, eleven felnőtt-oktatás” folyik Gyomán. Nézzük csak, ilyen-e az általános iskolai is?

A II. számú általánosban a felnőttek tanításának két irányítója, két felelőse van: Dinya Illésné és Darvas Tibor tanárok. Ottjártunk- kor éppen az utóbbi volt szabad.

— Nálunk, a „dolgozók esti iskolájában” jelenleg hetvenketten tanulnák. Öthónapos, minden esztendőben október 15-től március 15-ig tart, tehát a mezőgazdasági munkáktól mentes időszakra korlátozódik, amikor is a rendszeres tanulásnak nincs akadálya. Április 1-ig a vizsgák is megtörténnek. Célja az, hogy mindazok a dolgozók, akiknek eddig nem volt módjukban vagy csak most kerekedett hozzá kedvük, megszerezhessék a nyolcadik átalános iskolai bizonyítványt. A hallgatók harminc százaléka termelőszövetkezeti tag Nagyon sokan vannak olyanok, kiknek a munkakörük

követeli, hogy az iskolai végzettség tekintetében ma már nálunk minimumnak számító nyolc általánosuk meglegyen. A tanácstól, gépállomásról, tsz-irodákból, ktsz- ekből s a postáról is járnak ide. A földművesszövetkezettől szintén szép számmal vannak.

Megtudunk egy sajnálatos dolgot is, mely a járási művelődés- ügyi értekezleteken nemegyszer vita tárgyát jelentette. A termelő- szövetkezeteknek nem mindegyike foglalkozik érdemileg a dolgozók továbbtanulásával. Például a gyomai Dózsa Tsz vezetősége részéről szinte elzárkózás mutatkozik. A továbbtanulást mellékes ügyként kezelik. Holott általában a szövet, kezeti parasztság nagyon is érzi az iskolai ismeretek megszerzésének a szükségét, Gyomán és az egész járásban. Ezért van az, hogy még olyan istentelen messziről, mint Póhalom, Halmagy külső perifériái, sőt Koplaló-puszta felől is eljönnek gyalog, kerékpáron, motoron —, ki hogyan —, hogy este öttől fél tízig tanulhassanak. És akik tanítják őket, a nevelők, noha minden délelőtt, sőt délután diákjaikat oktatják, fáradhatatlanul segítenek esténként a felnőtteknek a nyolc osztály elvégzésében. Az áldozathozatalról mindkét fél tisiz. fában van és ezért — mint Darvas Tibor újságolja —, kölcsönös a felnőtt tanulók és tanáraik közt a megértés, ami a siker előfeltétele.

— Igazi baráti köztünk a légkör — mondja örömmel. És mi tudjuk; annyira az, hogy a II. számú iskolába járó tsz-dolgozók és ipari dolgozók önként segítik a politechnikai oktatást a maguk lehetőségeivel. Ennyi igyekezeteit, szorgalmat, ádozatot sehol, semmi, féle vezetés nem viszonozhat mással, mint azzal, hogy dolgozói köreben igazi kedvet csinál a dolgozók esti iskolájának elvégzéséhez.

Huszár Rezső

két valódit — konkurrense, az Angol Bank nyomatta őket — s mint a kártyás, aki egymásra tett lapjait csúsztatja lassan, hogy szemébe tűnjék értékük, vonalról vonalra, karcról karcra hasonlította a bankókat.

Wogner árgus szemmel figyelte a mozdulatokat, de biztos volt dolgában: •

— Nos, főnök?

— Első látásra megfelelnek.

— Ezeket nyugodtan mikroszkóp alá tehetik.

Amennyire örült a százados a sikernek, annyira bosszantotta helyettesének túlzott magabiztossága, s a szerény szavak mögül kibuggyanó öndícsérete. Wogner félreértette Kruger hallgatását, ismét rákezdte:

— Az eredmény nem lehet kétséges. A szervezettséget siker koronázza. Megjegyezném, hogy időben sem csúsztunk el.

— Azért lassan a testtel. Még egyszer nem akarom megütni a bokámat. Emlékezzen csak az első klisé-ügyre. A próba most következik. A táborirodába! Az őrségen kívül mindenki a táborirodába és vezessék oda azt a két lengyelt is.

A Fayermann-testvérek, miután kikerültek a 19-es barakkból, újra egyszerű táborlakókká váltak. Szerencsének, a sors különös kegyének tartották, hogy könnyebb munkahelyre küldték őket, s valahogy az ütlegeléseket is elkerülték. Nem tudták, hogy „őrangyaluk” különös feladatra tartogatja őket. Az újabb hívás — hetek múltán — megzavarta mindkettőt, de már indulniuk is kellett. A kísérők még a két fivér összeszokott suttogását is letorkolták.

Az a százados, akivel egyszer már találkoztak, beszélt hozzájuk a táborirodán:

— A varsói bankban dolgoztak?

— Igen.*. A.— devizaforgalomnál.

— Akkor adok egy feladatot — • a százados íróasztala fiókjába nyúlt és egy bankjegyköteget vett elő. A testvérek úgy néztek rá, mintha csodát láttattak volna velük.

— Ismerős pénzek — bizalmaskodott vigyorogva ,a százados, aki természetesen nem volt más, mint Bernhard Kruger — angol fontok. Vannak köröttük valódiak és hamisak. Osztályozzák. Adok rá két órát, válasszák ki a valódiakat és a hamisakat. Mint a Hamupipőke. Ismerik a Hamupipőke meséjét? — kérdezte katonásan Kruger.

A két fivér vigyázzba vágta magát, úgy dadogta egyszerre:

— Igenis, ismerjük a Hamupipőkét.

— Ide a tiszta szemet, oda a többit. Ide a szemet, oda a többit, értették?! Valódit, hamisat, valódit, hamisat. De figyelmeztetem magukat — a Fayermann-testvérek észre sem vették a nagy izgalomban, hogy a tegezés helyett

HARMATH - RÉTI:

Á Toplitz-tó titka I

(19.)

Este Krebs csak ennyit mondott a norvégnek:

— Szégyellem magam.

— Igen, úgy látszik, nemcsak mi voltunk okosok. Az, amit egyszerűen tenni kellett, másoknak is eszébe jutott. Meg kell őriznünk emlékét. Harcos volt. Meg kell tudnod először is a vezetéknevét, méltó arra, hogy Franciaország hősei között sorolják fel.

— Mennyire igaz, hogy jobban meg kell ismernünk bajtársainkat. Itt élünk, együtt, összezárva, közös sorsra kárhoztatva. Akarva, nem akarva ugyanabban a cipőben taposunk, de gyakran mi magunk is hajlamosak vagyunk a csíkos rabruha mögött elfeledkezni az emberekről.

— Kesergéssel nem sokra megyünk, de az önmarcangolás sem jó tanácsadó. Hozzá kell látnunk a cselekvéshez.

— Mit tegyünk? Az egyik gépet elronthatnánk.

— Elsietett lenne. • Nézd, mindenütt dupla őrség. A közvetlen szabotázst későbbre kell hagynunk. Üzenetet kell innen kijut-, tatnunk.

— Innen? Azt hiszem, könynyebb egy betonfalon áthatolni...

— Kell! Talán ez a legtöbb, amit most tehetünk. Figyelmeztetni a világot a nácik új machinációjára. Valahol ezen a tökéletes épületen is kell lennie egy gyenge pontnak. Azt kell kitapogatnunk.

— Fent a dúcban, a kis házam tetején galambokat neveltem. — Leó ajkaira bizarr mosolyt varázsolt a visszaemlékezés. — Kisfiú koromban a legjobb galambászok közé számítottam, azután elhanyagoltam repülőpostásaimat, de négy mindig hű maradt hozzám. Ha az ezüstszárny is itt lenne velem, repülne már haza az üzenet.

— Express-levél egyszerűbb lenne. Winston Churchill úrnak, Nagy-Britannia miniszterelnökének, London, Downing street 10. Sürgős ajánlott.

— Talán’ nem is hinne a levélnek...

...Elkészültek! Öt héten át bukdácsoltak gyengén sikerült kísérletek között, amíg végre kikerültek a gépek alól a tökéletesnek számító próbanyomatok. Kruger megtapogatta a bankókat. Elővett