Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

1*61. október 28., szombat NÉPŰJSÁg 3 A békéscsabai Kossuth Tsz-ben befejezték a vetést Tegnap délután a városi tanács v. b. mezőgazdasági osztályá­tól kapott tájékoztatás szerint a békéscsabai Kossuth Termelőszö­vetkezet gazdái 860 holdon befejezték az őszi búza vetését. Előrelát­hatóan egy-két nap múlva eleget tesz őszibúza vetési-kötelezettsé­gének a Béke, a Petőfi, s a Szikra Termelőszövetkezet is. Hat év alatt 58 000 hektárral bővült az ország erdőállománya Dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője szerdán a Magyar Sajtó Há­zában tájékoztatta az újságírókat az erdőgazdálkodás és a fafeldolgozó ipar helyzetéről. Ismertette az erdő- gazdálkodásnak a második világhábo­rút megelőző viszonyait, és összeha­sonlította a jelenlegi állapottal. Hang­súlyozta, hogy míg 1920—1930 között az országban kitermelt összes faanyag­nak 85 százalékát eltüzelték, és csu­pán 15 százalékát használták ipari cé­lokra: az ipar faanyag-szükségletének csupán 18,5 százalékát fedezték hazai forrásból, s emellett a tűzifaszükség­letnek nagy részét is külföldről hozták be, 1954-re a népgazdaság faanyag­szükségletének már 51,4 százalékát ad­ta a magyar erdőgazdaság. Tűzifaim­portunk körülbelül egyharmaddal csökkent. Az Alföld fásítási program­jának végrehajtásánál érdemes meg­említeni, hogy a háború előtt mind­össze 7000 hektár, a legutóbbi 9 év alatt pedig 92 000 hektárnyi erdőt tele­pítettek. Ugyanakkor — 1952 és I960 között — 23 424 hold lejtős, kopár hegy­oldalt fásítottak be az ország különbö­ző vidékeim A legutóbbi M év alatt a vízügyi igazgatóságok csaknem 10 000 hektár­nyi területet ültettek be fával, a védő­töltések és vízfolyások mentém A 10 év alatt telepített mezővédő erdősá­vok területe további 2000 hektár. Rend­kívül fontosak a nagy ipari létesítmé­nyek területén végzett egészségügyi célú fásítások. Sztálinváros határában például 180. a Tisza-vidéki Vegyikom- binótnál 130, Kazincbarcikán - pedig 60 hektárnyi zöldövezetét létesítettek. 1054 — vagyis az Országos Erdészeti Főigazgatóság megalakulása — óta az ország erdőterülete csaknem 58 000 hektárral gyarapodott, s az ország er­dősültség! aránya az 1954. évi 13,4 szá­zalékról 14 százalékra emelkedett. Az új erdőtelepítésekből 52 000 hektár ju­tott az Alföldre, s így az Alföld erdő­sültsége a korábbi 6,7 százalékról 7,9 százalékra nő^t. Ugyanezen idő alatt az ország fakitermelése 579 000 köbméter­rel emelkedett. Dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes a tájékoztató előadás után az újság­írók kérdéseire válaszolt. (MTI) Tanulságos termelési tanácskozás Megszokott esemény a gyá­rak, üzemek életében a termelési tanácskozás. Hozzátartoznak ezek a megbeszélések és viták az élet rendjéhez. S ennél aligha van jobb alkalom az üzemi demokrá­cia gyakorlásához, az elért ered­mények összegezéséhez avagy ép­pen az elkövetett hibák feltárásá­hoz, a termelés zökken őmentesebb előkészítéséhez. Vezetők és mun­kások közös fóruma ez. Így hát számok, kellenek is, de a munká- Felvonógyártól és a Budapesti Me- sok nemcsak azt várják, amikor zőgazdasági Gépgyártól megbízást értekezletre összejönnek, hogy kaptak bérmunkára és alkatrész­megvitassák egy maguk mögött készítésre. Ez azonban újabb gon- hagyott és egy maguk előtt álló dot jelentett, akár a felszerszámo- negyedév feladatait. Többet vár- zást, akár a begyakorlottságot te- nak, pontos és elemző tájékozta- kintve. S itt már több mindenben tásra kíváncsiak. Csak abból tud­hatják meg, hányadán is állnak. Nos, ebben nem szenvedtek hiányt a Békéscsabai Vasipari Vállalat legutóbbi összevont ter­mindenkmék, akinek kedves saját melési tanácskozásának részvevői üzeme, munkahelye, joga van a szóhoz, élhet a bírálattal és ön bí­rálattal, javasolhat. Vagyis bele­saját magukban kell a hibát ke­resni. A gépműhelyben előfordult, hogy egy műszakban 30-ra, 40-re is felszökött a seiejtdarabok szá­ma. Ezt az újfajta gyártmánnyal és a begyakorlottság hiányában próbálták magyarázni. A ma gyá­szolhat az üzem vezetésébe. Ezt pe­A 22 oldalnyi terjedelmű, gondo- rázattól azonban nem lesz keve- san összeállított beszámoló, ame- gebb a selejt, csakis a gondosabb lyet Nagy Mihály igazgató tar- munkától és akkor, ha a csoport­_____, ... ,______ tott, amint mondani szokták, nem. vezetők, akiket mentesítettek a fi. d rg nemcsak a sajat, hanem a ko- ^ >>érintette a kérdéseket„; ha_ zikai munkától, jobban segítik, el. zössóg érdeke is megkívánja, mert mindegyik okos tanácskozás előbb, re lendíti a termelést, segit a visz- szásségok megszüntetésében. Jó néhány termelési tanácskozá. son vettem már részt. Nem egyen nem bonckés alá vette az egész lenőrzik a hozzájuk tartozó szak­üzemet Munkahelyenként érté­kelte a termelést, a munkafegyel­met, s ennek tükrében rajzolódott ki aztán a vállalat egésze minden gondjával, bajával és örömével a beszámoló nyúlfarknyi volt, en- együtt A legfájóbb tény, hogy a nek is tekintélyes része számok felsorolására szorítkozott Jók a A bűnbánó ember — Látod már, hogy igen nagy hibát kö­vettél el? Egy műve­zetőtől, aki ilyen nagy gyár egyik irányítója, több felelősségtudatot vártunk — így a fő­nök. A kérdezett lehaj­tott fejjel, bűnbánó arccal válaszol: — Igen. Már látom. És... és nagyon sajná­lom, hogy csak most tudom hibám teljes nagyságát, mikor már elkövettem. Várom a méltó, igazságos bün­tetést. A főnök megeny­hül. — Tül fiatal vagy még. Bizony, előbb kellett volna gondol­koznod. Viszont tu­dom, hogy sok az ér­tékes tulajdonságod. Nem is tudom, mit kezdjek veled. — Én... én... igazán nem is tudok mit mondani... Én remél­ni sem mertem, hogy a történtek után ilyen emberségesen fogsz velem bánni. — Nézd, most az egyszer még nem büntetlek meg — szól a főnök most már egészen meghatva —, bár te tudod legjob­ban, mennyire meg­érdemelnéd. — Tudom. Nagyon. — Menj, folytasd a munkádat, aztán még egyszer elő ne fordul­jon ilyesmi! — Soha többé. ígé­rem... Az ajtó becsukódik mögötte, a főnök el­gondolkozik. Renge­teg a baj ezzel a Gó­bival, de nevelhető, értékes ember. Éppen ezért nem szabad túl szigorúnak lenni hoz­zá. Gabi pedig fölé­nyes mosollyal állít be a részlegirodába kollégáihoz: — Megúsztam fiúk! Mondtam én mindig, hogy érteni kell az öreg nyelvén! Gálné harmadik negyedévi tervet csak 84,3 százalékra teljesítették. Ez azért is figyelmet érdemel, mert az előző két évnegyedben, ha nem is minden vonatkozásban kifogás­talanul, mégis sokkalta jobb ered­ményt értek el. A bajok gyökere szerteágazó, akad közte néhány munkásokat Ebben pedig van tennivaló, s nemcsak a gépmű­helyben, hanem a többi részlegnél is, hogy még jobbá tegyék a mun­kafegyelmet, az együttműködést Ehhez, ahogyan a vitában i® el­mondták, a vállalat műszaki gár­dájától is több segítséget várnak. A megcsappant munkaellátott­sággal egyáltalán nem áll arány­ban a baleseti statisztika. Az első félévben a múlt év azonos idő­szakához képest ugyan jelentős javulás észlelhető, mert 14 bal­eset fordult elő 130 munkanap-ki­kétségtelenül rajtuk kívül álló ok egégsd, A harmadik negyedévben is, de olyan is, amiben talán kivé­tel nélkül valamennyien — ki- sebb-nagyobb mértékben — fe­lelősek. A beszámoló mindkettőre (!) azonban 12 baleset miatt már 177 munkanap esett ki a termelés­ből. Ez a körülmény természetsze­rűleg tovább rontotta az amúgy megadta a választ és a magyaré- sem valami jó harmadik negyed- zatot Az előbbire, vagyis az úgy- évi tervteljesítést. idei évre te^eS if5 A termelési tanácskozás feladta lagyári földkotrógép helyett csak a leckét a tervlemaradás pótlá- hétre kaptak megrendelést. Ez sához, a munkafegyelem, a gyárt­— Te legalább ártottál nekik. hére volt a fecsegő emberke. — És milyennek látod az idő- Berhardsen félbe is szakította: járást? — Én nem akarok semmit — Átmeneti derülés, fenyegető mondani. viharral. — Sziljanov mindenre hajlan­— Haljak meg, ha ebből értek dó, tehát ilyesmire nem. Gerard- valamit — szólt közbe Gütig, aki nál kell próbálkozni. Közelébe mint a ping-pong-verseny szemlé­lője, ide-oda kapkodta fejét egyik arcról a másikra a gyors párbe­szédben. — Hagyd, majd én megmagya­rázom — előzte meg a szólni aka­ró Berhardsent Krebs. A sűrűbb leves és a dupla kenyérporció az átmeneti derülés. A könnyebb munka is az. De meddig? Ez a font-ügy piszkos ügy. Titok, rej- tegetnivaló, még a koncentrációs táboron belül is. Ezért került desz. kafal a szögesdrót mögé, ezért kaptunk külön parancsnokot és új őrséget. És ha az ügynek vége lesz, a szemtanúk mindig kelle­metlenek.. — Megölnek? — kérdezte síri hangon Gütig. — Egyelőre ráérsz még megsi­ratni magad — mosolyodott el Berhardsen, pedig egyáltalán nem ^ nem tudta teljesíteni. Közben volt jó kedve. Éltem Angliában, k;mdrt egyhangúsággal ácsoltak tudom azt, hogy az Old Christian deszkatetőt a gépek fölé, míg az Money, ahogyan a fontot nevezik, értékes műszerek és nyomdaal- milyen becsben áll a halandók kalmatosságok kicsomagolását jó- előtt. Az egy tanulmány, ahogyan részt maguk a németek végez- egy angol bankjegyet vizsgál. Ha ték — nyilván szabotázstól fél- azon a bankjegyen akárcsak kis tek. nem lehet férkőzni. — Neked kell vele beszélned, Leó — mondta a norvég — en­gem nem ismer. Egy odasúgott félmondatot könnyen provokáci­ónak érthet. — Talán. Megpróbálom. Képtelen volt akárcsak a kö­zelébe férkőzni. A francia fiúm úgy ragadtak az »egymást váltó SS-őrök, mint cukorra a legyek. Nemhogy félrevonni nem tudta, de rövid szóváltás is lehetetlennek bizonyult, jeladásra sem volt ké­pes. Mintha az őrök is megérezték volna valamit, mert a pénzhami­sítóra, Gerard társára jóformán nem is ügyeltek. Krebs csaknem óránként, amikor a barakkban, vagy előtte, a mun­ka sürgés-forgásában összetalál­koztak Berhardsennel, felfordí­tott tenyérrel jelezte, hogy felada­eltérés van, könnyen rájönnek a hamisításra. — Azt akarod mondani, hogy... — megint Gütig beszélt és a má­sik kettőnek most láthatólag ter­És elkészültek az első klisék. A finisben, az utolsó két órában, maga Kruger százados sétált ki­mérten a barakkban, azután hi­degvérét vesztve unszolta, hajszol­ta a két grafikust és amire azt mondták kész, valósággal kikap­kodta a vésőket kezükből. Az őr­ség tisztelgése közepette rúgta ki a deszkaajtót és odaátról motorzú. gás jelezte, hogy autóba szállt.-— Most szólok neki — suttogta Krebs a melléje sodródott Ber- hardsennek. — Késő. Elkéstünk. Talán vár­junk ki alkalmasabb pillanatot, veszélyes lenne most magyaráz­kodni — hangzott az elharapott válasz. Dolgoztak még az esti órákban is, amikor az ismerőssé vált mo­torzúgás zaja erősödött, majd hir­telen lehalkult. Kruger törtetett be a kapun és a 19-es barakk la­kóit azonnal felsorakoztatták. A százados Gerardot és Szilja- novot intette ki magához. Szabályszerűen jelentkeztek, de Kruger erélyesen félbeszakí­totta mondókájukat: — Ez kinek a műve? — és fel­mutatta az egyik mintát. Sziljanov társára mutatott. Az állt némán, nem szólt semmit. Kruger elvesztette önuralmát, először hallották ordítani. — Szabotőr! Azt hiszed, te fran­cia disznó, hogy be tudsz csapni? A mi eszünkön akartál túljutni? Vigyétek! A legutolsó szó a karajban kö­récsoportosuló SS-ek közül szólt a szélső négynek, megragadták a még mindig néma francia fiút és hurcolták kifelé. Gerard nem el­lenkezett, de mozdulataiból hiány­zott az erő, nem ment, vitték. Többet sohasem hallottak róla. (Folytatjuk) összefügg végső soron a népgazda­sági érdekkel, mégpedig a beruhá­zások megszigorításával. A válla­latnál korábban szinte készpénz­nek vették, úgy is könyvelték éL, hogy a második félév elejétől megkezdik az itt kikísérletezett gázkályhák gyártását. Ez nem si­került, mert a lehetőségek meg­fontolása utáni döntés szerint a gyártást a Budapesti Gázkészülé­kek Gyára kapta meg. Nem vitás, ennek a döntésnek a visszhangja eléggé kedvezőtlenül éreztette ha­tását. Voltak, akik a vállalat veze­tőségét hibáztatták, mondván: ki­engedte a kezéből ezt a gyárt­mányt, nem járt eleget utána, hogy ők kapják meg. Természetes, a különféle találgatások, a munka­pad melletti viták a munkafegye­lemre is, ezzel együt pedig a ter­melésre is kedvezőtlenül kihatot­tak. Az igazság az, hogy a vállalat vezetősége a megyei és a városi pártbizottság, a megyei és városi tanács érdekelt osztályainak tá­mogatásával minden tőle telhetőt megtett, hogy ezt a munkát meg­kapják. Ám eredménytelenül. A vezetőség hibát követett el, hogy szakmailag gyengébbeket rendsze­mányok minőségének javításához, a balesetek csökkentéséhez. Ha csak néhánjían rugaszkodnak ne­ki, aligha javul a helyzet. Ehhez valamennyiük: gazdasági és mű­szaki vezetők, szakmunkások és adminisztratív dolgozók közös ősz. szefogása szükséges. S ehhez az eddiginél több segítséget várnak — amint a tanácskozáson is el­hangzott — a párt és szakszerve­zettől. Az igény jogos, a pártszer­vezet és a szakszervezet bizonyá­ra el is követ majd mindent, hogy jobban eleget tegyen feladatának a termelés megszervezésében és ellenőrzésében. Amint a beszámoló, a vitában mintegy 15 felszólaló is felelős­ségtudattól áthatva mondta el vé­leményét. S ami igen jó: többen javasoltak, kezdeményezésről számoltak be. Seres párttitkár elvtárs kérte, hogy az eddiginél fordítsanak nagyobb gondot a minőségre, ne engedjenek a köve­telményekből. Jó javaslatot tett Szentesi László esztergályos cso­portvezető. Elhatározták, hogy a nem tájékoztatta a kialakult hely­zetről idejekorán a munkásokat és így tápot adott a különféle talál­gatásokhoz. (Ezt azonban a leg­utóbbi termelési tanácskozáson minden szépítés nélkül a részve­vők elé tárták.) Hosszú huzavona után elkerült a vállalattól az au­tójavító- és karosszéria-részleg, ahol az év elején a kiadott új számlázási utasítás miatt képtele­nek voltak a tervet teljesíteni. Nagyjából ezek azok a rajtuk kí­vül álló okok, amelyek kedvezőt­lenül éreztették hatásukat a mun­káéi! átottságban. Mit tehetett ilyen helyzetben a vállalat vezetősége? A számí­tásból kiesett termelési lehetősé­gek tudomásulvétele után elin­dultak munkát keresni, hogy a munkások dolgozhassanak. Az utánajárás sikerrel járt A Magyar résén segítik, ésszerűsítésekkel és a munkaidő jobb kihasználásával növelik a termelést, a selejtet pe­dig a minimálisra csökkentik. A baleseteknek úgy próbálják elejét venni, hogy egymást figyelmezte­tik a baleseti veszélyre, a védő­eszközök és felszerelések haszná­latára. Találóan jegyezte meg Mucsi Gábor gyártásvezető, ho­gyan képzeli el ő a termelést, a minőséget: „Próbáljunk gyönyör­ködni munkánkban” — mondta. Gyönyörködni pedig csak abban lehet, ami tökéletes. A vállalat kollektívája elhatá­rozta, hogy év végéig megpróbálja pótolni a tervlemaradást. Ehhez jó segítséget, sok hasznos tanul­ságot kapott a termelési tanács­kozáson. P. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom