Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-26 / 253. szám

ti ÉP ÚJ S &I Ú

1961. október 26., csütörtök

Tanácskozik az SZKP XXII. kongresszusa

(Folytatás a 2. oldalon) Örömmel látjuk — jelentette ki b továbiakban —,

milyen nagylelkű segítséget nyújt a Szovjetunió a leigá- zott népek nemzeti felszabadító mozgalmának, valamint olyan országoknak, amelyek Kubához hasonlóan szuverenitásukat és függetlenségüket védelmezik az imperializmus agressziójával szemben.

A szónok kijelentette, hogy az SZKP új programja „A mi fegyverünk a szocializmusért folytatott harcunkban.” E programtól lelkesítve a dolgozók újabb csapa, tai csatlakoznak azok soraihoz, akik a jobb jövőért harcolnak.

— Minden latin-amerikai hazafi tudja — jelentette ki a szónok —, hogy Kuba függetlenségének megvédése egyszersmind igen fontos tényező saját hazája szuverenitásának védelmében is. „Kubát védelmezve, a Szovjetunió minden latin-amerikai nép nemzeti felszabadító harcát is védi” — mondotta Martinez Verdugo, majd a továbbiakban kifejtette, hogy

támogatja a szovjet kormánynak a Szovjetunió fokozottabb védelmét szolgáló intézkedéseit, mert ezek az intézkedések „a béke fenntartása érdekében történtek”.

— A Mexikói Kommunista Párt egyetért azzal a felhívással — mondotta —, hogy az Albán Munkapárt vezetősége térjen vissza az egész nemzetközi kommunista mozgalommal való testvéri együttműködés és egység útjára.

E. Papaioannu, a Ciprusi Dolgozók Haladó Pártjának főtitkára megállapította, hogy az SZKP programtervezete felrajzolja a szovjet nép nagyszerű jövőjét, i,Olyan világ lesz ez, amelynél Szebbet még nem ismert az emberiség” — mondotta.

Kijelentette, hogy a ciprusi nép nemzeti felszabadító, imperialistaellenes harcot vív.

Papaioannu teljes egyetértését fejezte ki’ Hruscsovnak az albán pártvezetők álláspontjára vonatkozó kijelentéseivel. * Megállapította, hogy álláspontjuk elfogadhatatlan, s az csak az Imperializmus és a reakció érdekeit szolgálja.

Pedro Saad, az Ecuadori Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára üdvözlő beszédében rámutatott: A népek az SZKP új programjából reményt

merítenek arra, hogy a béke fennmarad.

— Az ecuadoriak elutasítják az amerikaiak leigázó politikáját — mondotta a továbbiakban — és támogatják a dicsőséges kubai forradalmat. „Oroszország, Kuba, Ecuador!” — ezek a jelszavak hangzanak el a dolgozók nagyszabású imperialistaellenes megmozdulásai során. Saad hangsúlyozta, hogy az ecuadori alelnöknek a Szovjetunióban tett látogatása felkeltette a népben azt a reményt, hogy hazája önálló politikát fog folytatni.

A szónok ezután kijelentette: „Elítéljük a marxizmus-leninizmus elferdítését az Albán Munkapárt vezetői részéről. Az Albán Munkapárt vezetői eljárásukkal megszegik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének elveit.”

Reza Radmanes, az Iráni Néppárt (Tudeh Párt) Központi Bizottságának első titkára felszólalásában szintén elítélte az Albán Munkapárt vezetőinek magatartását. Álláspontjuk gyengíti a kommunisták nemzetközi kapcsolatait — mondotta.

A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az SZKP programja ragyogó fejezetet nyit meg a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom történetében.

„Mint a szemünk fényét, kei! óvnánk e mozgalom összeforroitságár

A továbbiakban kijelentette, hogy a sah és klikkje Iránt nemzeti érdekei ellenére belevitte a CENTO-tömbbe és a kétoldalú iráni-amerikai szerződésbe. Mint a titkos terv leleplezéséből kitűnt, a sah és klikkje attól sem riadna vissza, hogy Iránt a háború tüzének martalékává tegye. Embertelenebb tervet el sem lehet képzelni.

— Ma már szemmel látható az iráni uralkodó klikk csődje — jelentette ki Reza Radmanes. — Irán a forradalmi mozgalom újabb fellendülése előtt áll. A Néppárt programja követeli, hogy Irán lépjen ki az agresszív tömbökből, és nemzeti kormány alakuljon.

Ivan Kairov, az OSZSZSZK Neveléstudományi Akadémiájának elnöke azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan kell kinevelni a kommunista társadalom emberét. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi években sikerrel fejlődött a

szovjet iskolázás és neveléstudomány.

— Az új pártprogram — mondotta ezután — behatóan fog- | ialkozik a most felnövő nemzedék. nevelésével. A szovjet iskolákban a nevelőmunka alapjává a kommunista társadalom emberére érvényes erkölcsi kódexet kell tenni.

Ezt a kódexet az SZKP programja tartalmazza. Az egyik legfontosabb feladat az, hogy kifejlesszük a gyermekekben a munka iránti kommunista magatartást.

— A jövő iskolája a bennlakásos iskola lesz. A XX. pártkongresszus óta már körülbelül kétezer ilyen iskolát létesítettünk. Ezekben az iskolákban félmillió gyermek tanul és nevelkedik.

— A nevelőmunka szempontjából nagy jelentőségű, hogy a tanulók vegyenek részt a diákok termelő brigádjaiban. E brigádok tagjainak száma a múlt évben 400 000 körül volt.

Gromiko felszólalása

rialista tábor politikájával szemben, mint az SZKP XX. kongresz. szusa óta, amelynek történelmi jelentőségű határozataiban kifejezésre jutott a lenini irányvonal.” Gromiko megállapította, hogy napjainkban több mint 40 semleges állam olyan álláspontra helyezkedik a nemzetközi élet alapvető kérdéseiben, amely lényegében megegyezik a Szovjetunió álláspontjával, a szocialista országok külpolitikájával. Ezek az államok a Szovjetunióhoz hasonlóan a béke és a békés együttélés vonalát követik.

„Nem lehet titkolni azt az igazságot, hogy mély szakadék választja el a mi politikánkat az ag- I resszív N A TO - töm bhö z tartozó hatalmak politikájától” — jelentette ki Gromiko.

Hangsúlyozta, hogy a Szovjet- | unió külpolitikai sikereinek titka i az, hogy hu a béke ügyéhez, szi- ; lé rd és kész elmenni a végsőkig, amikor helyt kell állni az igaz | ügyért, s béklyóba kell verni az | agressziós erőket; ugyanakkor hajlékony és igyekszik figyelembe venni a tárgyaló felek érdekeit, ha azok valóban a kölcsönös megértést keresik.

Túlzás nélkül elmondhatjuk -— állapította meg a szovjet külügyminiszter —, hogy Hruscsov és Kennedy bécsi találkozója „korunk egyik legkiemelkedőbb eseménye volt”.

— Ezen a találkozón — folytatta Gromiko — a szovjet állam és az egész szocialista tábor érdekei, mindazok érdekei, akik megbízható gátat akarnak emelni az európai agresszív háborúk kirobbantásának útjába, a népek közötti béke érdekei a halhatatlan Lenin pártjához méltó, népünkhöz méltó forradalmi szenvedélyesség-, gél, állhatatossággal és hozzáértéssel részesültek védelemben.

„A világhelyzet továbbra is feszült és bizonytalan” — mutatott rá a szovjet külügyminiszter, majd ebben az összefüggésben foglalkozott a német kérdéssel. Hangsúlyozta, hogy a német békeszerződés megkötésével kell meghiúsítani a revanspolitikát. Ha megkötik a békeszerződést a két német állammal, ezzel senki sem veszít, hanem mindenki csak nyer — mondotta Gromiko.

Kijelentette, hogy a népek elítélik az Egyesült Államok politikáját, amely arra irányul, hpgy feltámasszák a militarizmust Nyu gat-Németországban.

Grofniko nyomatékosan kijelentette:

„Ha a nyugatnémet revansvá- gyók kezet próbálnak emelni a Szovjetunióra és barátaira, akkor Nyugaí-Németország temetővé válik. Ebben a temetőben valószínűleg még sírásó’, sem akadnak, hogy eltakarítsák a nyugatnémet hadigépezet roncsait és eltemessék azok hamvait, akik üzembe helyezték e gépezetet.” Gromiko hangsúlyozta, hogy a béke megszilárdításának vágya, nem pedig a bosszúvágy vezeti a szovjet államot külpolitikájában.

— Mi fejleszteni akarjuk a baráti kapcsolatokat Angliával és Franciaországgal — jelentette ki Gromiko. — Országunk komoly figyelmet szentelt és szentel ma is annak, hogy rendes kerékvágásba terelje és fejlessze a kapcsolatokat az európai nagyhatalmakkal, mégis különleges jelentőséget tulajdonít a két hatalmas állam — a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának.

A miniszter kifejezte azt a meggyőződést, hogy ha az Egyesült Államok külpolitikájában a szovjet—amerikai kapcsolatok

fejlesztése terén felélednének Roosevelt jó hagyományai, ezt minden nép megelégedéssel fogadná.

A Szovjet nép lelkesen támogatja a lenini párt irányvonalát

Gromiko szovjet külügyminiszter az SZKP XXII. kongresszusán mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet állam külpolitikáját a béke nemes eszményei hatják át. E külpolitika maradéktalanul szolgálja azt a célt, amely már a jelenlegi szovjet nemzedék életében megvalósul: a kommunista társadalom megteremtését a Szovjetunióban.

A miniszter kijelentette, hogy

a háborús veszély sokkal fenyegetőbb volna, sőt az emberiségre talán már rázúdult volna a háborús katasztrófa, ha nem őrködnék a béke fölött a Szovjetunió, az egész békeszerető szocialista tábor a maga erejével és kimeríthetetlen erőforrásaival.

„A Szovjetunió külpolitikája még soha azelőtt nem bizonyította be oly erővel fölényét az impePavel Szatyukov, a Pravda főszerkesztője kijelentette, hogy az SZKP programja új korszakot nyit meg*a marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztésében. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja ma olyan egységes, olyan erőteljes, mint amilyen még sohasem volt.

A személyi kultusz bírálata, következményeinek felszámolása, a pártellenes csoport szétzúzása megtisztította a kommunizmus fe_ lé való gyorsított előrehaladás útját.

Szatyukov megállapította, Mo- (Folytatás a 3. oldalon.)

Mew York vágj Bécs

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének központja 1945 — a világszervezet megalakításának éve — óta az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb városában, New Yorkban székel. Az utóbbi években mind erősebben felmerül az a kívánság, hogy az ENSZ székhelyét Európába helyezzék át. Az ENSZ jelenlegi ülésszakán a Szovjetunió képviselője földrajzilag is megindokolta, hogy mennyivel helyesebb lenne a világszervezet székhelyét Európába, a semleges Ausztria fővárosába, Bécsbe áthelyezni.

Mint térképünkön is látható, a New York körüli 1500 km-es körzetben csupán két főváros, a 3000 km-es sugarú körben pedig 5 ENSZ-tag fővárosa található. A Bécs körül meghúzott 1500 km-es sugarú körben 22 ENSZ-tagál- lam, 3000 km-en belül pedig összesen 36 tagállam fővárosa helyezkedik el.

A 3000 km sugarú körzetben Bécs körül elhelyezkedő 36 tagállam közül 9 a szocialista táborhoz, 11 az imperialista katonai tömbökhöz tartozik, 12 ország semleges (7 Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, 5 Európában): e zónában található még 4 egyéb kapitalista ENSZ-tagállam.