Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-24 / 251. szám

4 NÉPŰJSÁG 1961. október 24., kedd Nyolcadik őszi tárlatukra készülnek megyénk képzőművészei A Képzőm ű vészek Békés megyei Munkacsoportja november 7-én nyitja meg az immár hagyomá­nyos őszi nagy kiállítását. A mun­kacsoport megalakulása óta ez már a nyolcadik őszi tárlata lesz megyénk képzőművészeinek, amelyre most különösen nagy igyekezettel készülnek. A napok­ban. is megbeszélést tartottak a mun kacsoport békéscsabai kis mű­termében Koszta Róza festömű- vésznő elnökletévei. Képzőművészeink közül többen a termelőszövetkezelték életéiből, a munkások hétköznapjaiból merí­tik témáikat, megyénk tájait fes­tették; voltaik, akik nyári távollé- tütoben megörökítették hazánk más vidékednek, így például a du­nántúli városoknak s a Balaiton- mantének szépségeit is. Nem hiá­nyoznak majd a csendéletek és a portrék sem. A jelek szerint új­szerűségben és színekben gazdag, változatos lesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékének tiszteletére megnyíló kiállítás. Az őszi tárlattal kapcsolatban Miklós István, Mokos József, Ke­rekes György, Rajki József, Jenei István, Ezüst György és Ha júik Antal képzőművészek mondták el hasznos véleményüket, javaslatu­kat. Szóba került az is, hogy az ünnepélyes megnyitóra neves köz. életi személyiségeket, párt- és kor- mányvezetőket is meghívnak, és szeretettel várják megyéink poli­tikai, kulturális és gazdasági éle­tének vezetőit, a képzőművészet iránt érdeklődő közönséget. A megnyitást irodalmi műsor teszi majd ünnepélyesebbé. A munkacsoport tagjai megvi­tatták két fiatal festőművész: Ga- burek Károly és Mladonyiczki Béla felvételét is. A Békéscsabán már ismert Gaburek Károlyt egy­hangúlag felvették a képzőművész munkacsoport tagjainak sorába, a Képzőművészeti Főiskolát az idén elvégzett, s jelenleg Békésen ta­nárkodé Mladonyiczkii Béla fel­vételét pedig későbbi időpontig halasztották el. A munkacsoport tagjainak többsége ugyanis még nem ismeri a kondorosi szárma­zású fiatal festőművészt, ezért döntöttek úgy, hogy némi időt ad­nak tehetségének, rátermettségé­nek bebizonyítására. Festményeit azonban, ha megfelelőnek tartja majd a fővárosból Békéscsabára lejövő zsűri, már bemutatják az őszi kiállításon. Örvendetes, hogy évről évre újabb fiatal erőkkel gyarapodik megyénk képzőművészeti munka- csoportja, s az élvonalba nő az ifjú nemzették. Koszta Róza, Hajdik Antal és Ezüst György példájá bi­zonyítja ezt, ha az eltelt néhány évre visszatekintünk. A Békés me­gyei munkacsoportot ma már a legjobbak sorában tartják számon az illetékes szakkörök. A támoga­tás mértéke azonban, sajnos, még nem elegendő a kedvezőbb lehető­ségek megteremtéséhez. A megye- székhelyen különösen erős képző­művész kollektíva tevékenykedik, a festőművészet figyelemre méltó fellegvárává lesz Békéscsaba. Hír­nevet szerez a városnak, s az még­sem használ ja ki ezeket a lehe­tőségeket. A képzőművészet, a kultúra megbecsülését példázná, ha az üzemek, gazdaságok és intézmé­nyek vezetői, kulturális felelősei megtekintenék a kiállítást. Sok­felé nem tudják például a kulturá. lis alapot helyesen felhasználni. Még mindig sok giccses, ízléstelen művészieden képet látni számos helyen, termelőszövetkezeti, üze­mi és állami gazdasági irodákban, székhazakban. Válogassanak és vásároljanak a megye képzőmű­vészeinek alkotásaiból, díszítsék azokkal termeiket, ajándékozzák meg velük legkiválóbb dolgozói­kat, vagy a fiatal házasokat. Bíz­zák meg képzőművészeinket alko­tásokkal, vegyenek képeikből, szobraikból. Nem járnak rosszul, mert művészeinknek Budapesten és az ország más nagy városaiban is jó nevük van már, egyre kifor­rottabbak, valóban, művészi érté­kűek alkotásaik. Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadságharcában Huszonöt évvel ezelőtt, 1936 nya­rán robbant ki Spanyolországban a német és olasz fasiszták támo­gatásával a demokratikus nép­frontkormány ellen a Franco-ve- zette ellenforradalmi lázadás. A spanyol népet fenyegető fasiszta veszély láttán azonban a nemzet­közi proletariátus elküldötte har­cosait Spanyolországba, hogy fegyverrel harcoljanak a demok­ratikus szabadságjogokért és az emberi haladásért. Ennek, a mintegy három évig tartó hősi küzdelemnek állít em­léket a Legújabbkori Történeti Múzeum most megnyíló emlékki­állítása. A kiállítás a spanyol pol­gárháború egész menetét bemu­tatja, de különösen a magyar ön­kéntesek tevékenységét szemlélte­ti részletesen. A spanyol nép szabadságharcá­ról Magyarországon ez ideig még nem volt önálló kiállítás. Közel egy évig tartott a kiállítás anya­gának összegyűjtése. Ennek a munkának folyamán a múzeum munkatársai a kiállítás gerincét képező fotóanyagon kívül számos eredeti újságot, plakátot, röpla­pot, levelezőlapot, könyvet, bélye­get, pénzt, irat-dokumentumot, néhány tárgyi emléket gyűjtöttek össze. A fényképanyag egyharma- da a Legújabbkori Történeti Múzeum már régebben meglévő gyűjteményéből származik. Az anyag jelentős része azonban az egykorú magyar és külföldi új­ságokból, képeslapokból, köny­vekből és magángyűjtőktől gyűlt össze a kiállítás előkészítése folya­mán. Számos külföldi múzeum gazdagította a kiállítás anyagát Mágyarországon eddig ismeretlen fotóanyaggal. A moszkvai Forra­dalmi Múzeum 14 darab egykorú eredeti színes plakátot küldött a kiállításra. A kiállítás befejező részében a látogatók arról kapnak képet, hogy milyen sors várta a magyar önkénteseket a fasiszták győzelme után: Franciaországban internáló­táborokba zárták őket. Kéziratok, sakkfigurák, rajzok és fényképek szemléltetik az internálótáborok életét. Az utolsó tabló azokról á hősi harcokról ad képet, melyet az önkéntesek az internálótáborokból való kiszabadulás után töretlenül folytattak a fasizmus ellen. Ennek a harcnak, csakúgy, mint a spa­nyol szabadságharcnak számos magyar hősi halottja is volt, akik­nek a kiállítás méltó emléket ál­lít. Külön vitrinben kerülnek bemu­tatásra azok az emléktárgyak is, amelyeket a budapesti üzemek dolgozói felajánlásként, az évfor­dulóról való megemlékezésük je­léül készítettek. Emlékkiállítás a Magyar Nem­zeti Múzeumban. VIII., Múze­um krt. 14—16. Nyitva: 1961. ok­tóber 14-től november 7-ig. Az időjárás mindennap várható Rádióriporter (továbbiakban Rá- rip): — Szép, sőt gyönyörű vidék! Meteorológus (továbbiakban Me. gus): — És micsoda koszt! Ilyen kitűnő konyhára a legöregebb em­berek sem emlékeznek! Rárip: — Kérjük, nyilatkozzék valamit az idei nyárról. Megus: — Bocsánat, én időjá- ráskutató vagyok, nem pedig nyaralóvendég. Rárip; — Ilyen minőségben gondolom. Megus: — Mindjárt más. Közöl­hetem, hogy meleg, sőt forró nya­runk volt. Hasonlóra a legöregebb emberek sem emlékeznek. Aki fi­gyelte a hőmérőt, az egyébként tudja, milyen hőség uralkodott. A tavak gőzölögtek. Mintha meleg­vizes fazékban öltünk volna. Rárip: — A rádióhallgatók nem szakemberek. Közérthetőbben kér­jük— Megus: — Szívesen. Tehát az ízobárok atmoszférikus turbulen­ciája ekviválens. Rárip: — Mindjárt más. Kö­szönjük. Most pedig valami ritka esetről szeretnék hallani. Megus: — Sehol a környéken nem lehet perion-zoknit kapni. Rárip: — Elég tragikus. De mit tetszik szólni a nagy viharhoz? Megus; — Mikor? Hol? Rárip: — Hát a nyár derekán itt, a tavak vidékén. Megus: — Valami rémlik... Rárip: — Százötven kilométeres óránkénti sebességgel sepert vé­gig­Megus: — Most már emlékszem. Minket, időjáráskutatókat igen meglepett. Ilyesmire még a leg­öregebb emberek sem számítottak, nemhogy mi. Mondtuk is, mikor innen, az intézet tornyából száj- tátva bámultuk, hogy lám, mi­lyen kiismerhetetlen dolog az idő­járás. Rárip: — Nyugat-Eurőpából at­lanti-óceáni légtömegek az Alpo­kon át hazánkba törtek, és itt ta­lálkoztak szubtrópusi áramlatok­kal. A hatalms légnyomáskülönb­ség okozta az orkánt. Megus: — Ámulva hallgatom. Valóban így lehetett. Rárip: — Ö, ne tessék dicsérni, én csak mint egyszerű újságolva­só tudom... Arról azonban nekem sincs fogalmam, hogy mekkora le­hetett a széllökések erőssége. Megus: — Nagyon nagy. Egy öreg tejesember azt mondta, hogy igencsak nyomta a mellyét. Más­nap köhögött is emiatt. Rárip: — Szabad egy közérdekű kérdést? Milyen idő várható a kö­zeli napokban? Megus: — Ennek megválaszoló? sa felülmúlja a mi vidéki jelző­állomásunk műszaki és állományi felkészültségét. Azonban kezem­ben van központunk legfrissebb prognózisa. Eszerint a levegő hő­mérsékletének, a légnyomásnak, a nedvességnek, a légköri elektro­mosságnak. a napsütés tartamá­nak, a felhőtakaró nagyságának, a talajhőmérsékletnek, a déli és az északi félteke ciklonjainak, anti­ciklonjainak, valamint az idei nap- kitöréseknek az együtthatóját ele­mezve az a véleményünk, hogy a derült napokat esetleg hűvösek, esősek váltják fel, ám az sem ki­zárt, hogy minden marad a régi­ben. Rárip: — Lenyűgöző prognózis! Most pedig, ha szabad egy merész kérdést: Milyen időjárás várha­tó a következő hónapokban, évek­ben, évtizedekben? Megus: — A kérdés — látszóla­gos bonyolultsága ellenére — könnyen megválaszolható. Mi ter­mészettudományos alapon álló meteorológusok, nem pedig te­nyérjósok vagyunk. Honnan tud­hatnánk azt, hogy mi lesz akár egy hét múlva is? Hát még hóna­pok, évek múlva! Egyébként min­den aggódót megnyugtathatunk, hogy a négy évszak ezután is a szokott sorrendben váltja egy­mást. Rárip: — Köszönjük hallgatóink nevében a tudományos tájékozta­tást. Megus: — Egy percnyi türelmet. A rádió széles nyilvánossága előtt szeretnék egy súlyos téveszmét megcáfolni. A humoristák tréfái révén elterjedt a köztudatban, hogy mi, meteorológusok a ha­sunkra csapva adunk prognózist... Holott a legöregebb emberek is tudják... (Hatalmas zúgás, rikácsolás.) Rárip: — Egek! Mi ez? Megus: — Kiszökött a házi bag­lyunk! Hajrá! Utána! Űj Rezső Hol játszik ezen a héten a Jókai Színház? A Békés megyei Jókai Színház ezen a héten is tovább folytatja táj előadásait megyénk községe­iben. Ma, kedden este Eleken a Pompadour című operettet játsz- szák, ugyancsak ezt a darabot láthatja majd csütörtökön Mező­hegyes, pénteken Füzesgyarmat, szombaton Körösladány, vasárnap Csabacsűd színházlátogató közön­sége. G. B. Shaw Warrenné mes­tersége című színművét október 27-én, pénteken este Szentesen, majd megyénkben szombaton es­te Sarkadon mutatják be. Vasár­nap este ismét megyén kívül: Ma­kón vendégszerepei a színház, ahol szintén G. B. Shaw színmű­vét mutatják be. HARMATH RÉTI: (14.) Fste, takarodókor, Gütig hiába kereste Krebset. Még valamikor délután szakadtak el egymástól, azóta nem volt nyoma. Hivatták — közölte közömbös hangsúllyal a Kapó. De miért hivatták? Gütig- nek először az ötlött eszébe, hátha Leo is tud hegedülni? De nem, mondta volna. s. Álmatlanul hánykolódott a priccsen, ezután hirtelen lezuhant a sötétbe. Reg­gel, amikor felriadt, a gépmester már ott ült a deszkán. Gütig hu­nyorgott egyet szemével, szüksége volt néhány másodpercre, hogy Krebs ottlétében felfogja előző — Wützdorf? — tolult a kérdés a törpe szájára. •— Ö is ott volt. Néhányan az SS-tisztek közül, meg egy... meg egy százados. Még sohasem lát­tam. Valami nagykutya lehet, mert a mi őrnagyunk úgy hajbó­kolt előtte, mintha tábornok len­ne. — És? — Most már én is azt mondom, valami történik. — Mi történt? — Azt mondták, hogy Leo Krebs, gépmester. — Hagyd már a játékot. Mit mondtak volna: I. Ferenc József esti távolmaradását. Könnyezni császár? kezdett, úgy borult esetlenül, suta mozdulatokkal Leo nyakát«. Még így is ágaskodnia kellett, hogy el­érje. — Pythia vagy Gütig — mond­ta enyhe szeretetteljes hátbavá- gásokkal kísérve Krebs. — Mi az? — Híres görög jósnő. Tudod, az ókori mondavilág albumát mindig a mi nyomdánk készítette. Ennek a Pythiának egy temploma is volt. — Kit érdekel most ez az izé? Veled mi történt? Igazán hivat­ták? Leo Krebs bólintott. — Nem, Gütig, ehhez te fiatal vagy. — Három évvel vagyok idősebb nálad. — Itt vagy fiatal. Én hét esz­tendő óta az A—18694-es vagyok. Lehetett béke és vérbe borulhatott a világ, tél vagy nyár, Dachau, vagy Sachsenhausen, megmarad­tam ennek a számnak. És most hót esztendő után először Krebs- nek neveztek. A Leót is hozzárak­ták. Kérdezték, gépmester vol­tam-e? Mondom, igen. Erre a nyomdászatról csevegtek vélem, velem az A—18694-esseiL <— Lehet, hogy elvisznek? — Ne félj. — Félek. — Kérdezték, ki van még szak­mabeli. Mondtam, hogy te is ná­lunk dolgoztál egy darabig. Gütig ránézett, annyi érzést ki­fejező szempárjával a gépmester­re, s a meghatottságtól mukkanni sem tudott. — De ha valami rosszba rán­gattalak bele, ne szidj — tette hozzá Krebs — tudod, hogy ezek­nél sohasem tudni. Emlékei között bányászgatott, azután folytatta: — Dachaubam néhány fogoly kék keresztet kapott a ruhájára. Fél éven át kergették egymást a találgatások. Kombináltunk. Jó-e a kék kereszt, vagy nem. Azt mondták, hogy azokért jönnek majd a svédek. Nem jöttek. Tud­tuk, mit jelent a fekete négyszög* a zöld kör, a sárga csillag. De a kék kereszt?... — Megtudtátok? — Meg Az kapott kék keresz­tet, akinek a szájában aranyfog volt. Hogy ne kelljen a kivégzés után minden halott szájában váj- kálni. A birodalmi vezetés mindig nagy súlyt helyezett a higiéniára. ... Hivattak, vagy nem hivat­tak? Olyan volt a tábor, mint a boly­dúlt méhkas. Emberekért jöttek, embereket elvittek, s ami a leg­csodálatosabb volt: az embereket visszahozták. De miért? Neveket említettek a számok előtt, foglal-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom