Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-19 / 221. szám

IMI. szeptember 19., kedd NÉPŰJSÁO 3 Szépen dolgozik a magyar gyártmányú új babcséplőgép Pusztaföldváron A gépek törése ellen Megvizsgálták a szövetkezet talaj. Hazánk különböző tájain évente több ezer vagon fajtabab-vetőma- got termesztenek, aminek jó ré­szét főleg nyugati államokba ex­portálják. Megyénkben nagy fel­adatot vállalnak ebből a termelő- szövetkezetek, pedig a bab osép- lése eddig igen komoly gondokat okozott. Különösen a szálkamen­A Sárrét szikes talaján alakult füzesgyarmati Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet határában 12 év alatt talajjavítással, mélyműve­léssel, sok pillangóstakarmány- termesztéssel és gondos növény- ápolással jó termőfölddé vará­zsolták a silány talajt. Ez év nya­rán például kétezer hold átlagá­ban 14,5 mázsás búzatermést ta­karítottak be. A bő termésből minden család megkapta újig a kenyérnekvalót, a vetőmagon kí­vül megfelelő tartalékról is gon­doskodtak, a többit pedig eladták az államnak. Az adógabonával és cséplőrésszel együtt 185 vagon bú­zát szállítottak a Terményforgal­mi Vállalat magtárába. Csupán szabadértékesítésre 130 vagon ké­tes zöldbab magjának a betakarí­tása látszott szinte megoldhatat­lannak, mert a régi módszerekkel legalább 30 százalék mag összetö­rött, vetés céljára alkalmatlanná vált. Érdekes új masina dolgozik most a pusztaföldvári Dózsa Tsz szérűskertjében, s ha beválik, nyérgabonát adtak a népgazdaság­nak. Minden beszállított búza hektolitersúlya meghaladta a 83-at, ezért mázsánként tíz forint minőségi felárat is kaptak. A fü­zesgyarmati Vörös Csillag Tsz tagjai szabadon értékesített ke­nyérgabonáért több mint 3 millió forintot kaptak, ami egyenkint tíz forinttal emeli a munkaegység értékét. A Vörös Csillag Tsz-ben előreláthatólag háromszáz lesz az átlagos munkaegység-jóváírás. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz nagytábláin éjjel-nappal dolgoz­nak a gépek, a nagy szárazság el­lenére kitűnő magágyat készíte­nek az őszi kalászosok alá, hogy jövő nyáron ismét sok kenyérga­bonát értékesíthessenek. megoldódik a legkényesebb bab cséplése is. Keiper Ede főmérnök, a Mezőgépfejlesztési Intézet mun­katársának tervei alapján elké­szült a BCS babcséplő mintapél­dánya a Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyárban. A vil- lanymeghajtásos gép munkáját maga a tervezőmérnök irányítja. Kostyán Miklós kutatómérnök na­ponta többször ellenőrzi a cséplé- si időt, a magból helyszíni labora­tóriumi vizsgálattal állapítják meg, hogy milyen tisztaságú, mennyi a törött szem és mennyi a repedt. Ezenkívül az orosházi ker­timagtisztító telep modern labora­tóriumába is küldenek be mintá­kat. A több napi munka aprólé­kos megfigyelése azt igazolja, hogy jól dolgozik a kísérleti bab­cséplő. Tízórás műszakban a szál­kamentes szaksza zöldbab magjá­ból — aminek a vékony héjú hü­velye valósággal rátapad a mag­ra, s igen nehéz lefejteni róla — 50—60 mázsát képes zsákokba ereszteni. A többszöri mérés ered­ménye: az elcsépelt mag 96 szá­zalékos tisztaságú, a törött szem mindössze másfél százalék, a re­pedt szem pedig 1,6. A legutóbbi tsz-elnökök érte­kezletén — amelyet Békéscsabán, a Május 1 Tsz-ben tartottak a vá­ros szövetkezetednek vezetői részé­re — Szabó János, a Békéscsabai Gépállomás igazgatója az őszi mezőgazdasági munkákkal kap­csolatban igen érdekes jelenségre figyelmeztetett. Elsorolta, hogy több éven át megfigyelte, melyik termelőszövetkezetben következik be legtöbb géptörés, géphiba az aratás időszakában. Békéscsaba termelőszövetkezeteiben általában kevés volt a géptörés, s ennek a kevés géptörésnek a túlnyomó ré­sze a Kossuth Tsz-ben fordult elő. A kiváló állattenyésztéséről hí­res Felsőnyomási Állami Gazda­ságban 146 holdon 8 fajta fűmag­ból mesterséges legelőt telepíte­nek. Az értékes magvak gyors ke­lését, a herefüves keverék erősö­dését úgynevezett kelesztő öntö­zéssel biztosítják. Az új mestersé­ges legelőre csőkútas öntözéssel több mint 40 milliméteres esőt permeteznek, s a kertszerűen előkészítési módszerét. A vizsgálat egy sor olyan problémát tárt fel, amely szerint a szövetkezet veze­tői nem követelik meg a pontos és a minőségi munkát a traktorosok­tól. Sok a vakbarázda és az osztó­barázdákat sem húzzák be, ami miatt aratás közben géptörés ke­letkezik. A gépállomás vezetőd a nyári gondon most úgy próbálnak könnyíteni, és a géptörések okát elhárítani, hogy azokkal a trakto­rosokkal takaríttatják be a kalá­szosokat, akik a területet szántot­ták. megmunkált, nedves talajban gyorsan csírázik a mag. Az új le­gelőn jövő nyáron villanypásztor „felügyelete” alatt 320 tehén ko­ra tavasztól késő őszig rendszere­sen dús, zsenge fűhöz jut a sza­kaszos legeltetéssel. A szarvasi tapasztalatok szerint ezzel a mód­szerrel abrak nélkül 15—16 li­ter tejet adnak naponta a tehe­nek. Villanyt kap az endrődi faluvég 10 forinttal emeli a munkaegységek értékét a szabadgabonából származó jövedelem a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben Kelesztő öntözés a Felsőnyomási Állami Gazdaság mesterséges legelőjén Meggyorsul a tsz-ek építkezése A megyei tanács mezőgazdasági osztálya a közelmúltban felülvizs­gálta a termelőszövetkezetek épít­kezésének helyzetét. Megállapítot­ta, hogy a 6250 szarvasmarha ré­szére készülő istállók megyei át­lagban 56,1 százalékos, az 58 420 sertés elhelyezésére alkalmas épü­letek 59,6 százalékos, a 61 ezer ba­romfi elhelyezését biztosító ólak 69,2 százalékos készültségben áll­nak. Ugyanakkor 600 juh részére hodályt kellene építeni. Ehhez a munkához még hozzá sem fogtak. Az építkezés legelőrehaladottabb a terménytárolók esetében. Itt 14,3 sivatagában, mint valami jótékony oázis. S már kalauzolja is, főúri, tessékelő mozdulattal. A kocsi felé. Vajsárga, szép Opel-Kapitän áll a járda mellet, Péter eddig észre sem vette. — No, szállj be, megiszunk va­lahol egy konyakot. Péter áll a kocsi előtt és szinte hipnotizáltan mered a szélvédő­üvegre. A szélvédőn fehér papír­lap, a közepén sasos horogkeresz­tes pecsét. Német nyiltparancs. De aztán legyint erre is, mert minden mindegynek látszik. Ülnek a Naresca vörösbársony plüss székein. — Te mi az istennek vagy ilyen levert? — töri meg a csendet Ta­más. — Miért? Minek örüljek? Nincs mindenkinek német-passzusos ko­csija. — Ez a mondat nagyon ke­serűen csendül. És kissé vád is. Tamás szeme előbb összeszűkül, aztán elkerekedik. Nevet. — Hát ez a bajod, te hülye? Hány ilyen nyíltparancsot akarsz? Magam csinálom.« Csak írógép kell hoz­zá. Hányat akarsz? Igen, ez már mintha a régi Ta­más. A jóbarát. Az Opel-Kapitän nélkül, okos, művelt, fölényes és ugyanakkor a magabiztosságon túl is kalandvágyó Tamás. Neki már el lehet mondani, mi a baj. A belépést”, a házmester-ügyet. százalékos készültségi fokot álla­pítottak meg. Ugyanakkor 230 va­gon kukorica befogadására alkal- mos góré készültségi foka alig ha­ladja meg a 3 százalékot. A fel­mérés után a mezőgazdasági osz­tály szakemberei az építkezés üte­mét lassúnak találták és arra a megállapításra jutottak, hogy a szövetkezetek házi építőbrigádjai több helyen igen sok munkát vál­laltak, amellyel az év hátralévő részében nem tudnak megbirkóz­ni. Az építkezés ütemének gyorsí­tására a megyei mezőgazdasági osztály több intézkedést tett. Tamás nevet az egészen, legyint. — Bár ez lenne a legnagyobb ba­junk, fiú. Pénzed van? Szabadkozó mosoly. — Ne légy gyerek... Mennyi kell? Százpengősök. Kötegnyi, csak úgy, zsebből. A kis mérnök még mindig értetlen. — Honnan van ennyi pénzed, Tomi? — Élni tudni kell, öregem — zárkózik el udvariasan a részletes válasz elől. Más már rendelkezik is! Hazamész a csomagodért és be­jössz a Hungáriába. A portásnak megmondod, én kéretem, adjon szobát. Megnyugtatlak, jó szobát kapsz. Ha beköltöztél, a többit el­intézzük, iratokat meg a többi marhaságot. És este hat óra tájban egy kis kofferrel Soós Péter megá'l a Grand Hotel Hungária márvány­oszlopos halijában. Az egyenru­hás portás beidegzett pillantással méri fel. Nagyon kicsi az a kof­fer. De a hangja udvarias, bár megadóan emeli fel a karját: — Szobánk, sajnos, nincs uram... — Romhányi főhadnagy úr... — kezd rá Péter. — Ja, már tudom... kérem, el van intézve — hangzik a válasz. És már csörren is a tábláról le­akasztott nehéz kulcs. A 216-os. (Folytatjuk) A felszabadulás előtt, sőt még ezt követően is néhány évig helyi energia-fejlesztésen keresztül tör­tént Endrőd község világítása, áramellátása. Sőt talán kissé hely­telen is ez a megállapítás, hiszen abban az időben csak a falu szí­vében, a főbb utcákban volt vil­lanyvilágítás. A mellékutcák, az úgynevezett „ újtelep”, a nagyla- posi lakótelep csak az utóbbi években lett a villanyhálózatba bekapcsolva, akkor, amikor már az áramot hosszú vezetékeken ke­resztül Salgótarjánból kapta a község. A tanács jelentős pénzt fordított ezekre a beruházásokra. A községfejlesztési alapból tekin­télyes összeget használtak fel a régi villanyvezetékek felújítására, korszerűsítésére és új hálózat épí­tésére. A „keret” azonban még a múlt évi hálózatbővítés során is „szűknek” bizonyult. Még akkor is maradtak ki olyan utcák — kü­lönösen a faluvégen —, ahová nem jutott el a fény, de még csak betonjárdára sem tellett. így aztán a kettő együtt­véve bizony szólásra bírta nem­egyszer a „mostohagyereket”. Mert annak érezték magukat. Az elmúlt hónapok során szinte na­pirend volt a tanácstagi beszámo­lókon a Vorosilov és a Somogyi Béla utca lakóinak a problé­mája. Ez mégiscsak bosszantó. Mi is éppen úgy fizetjük a köz­ségfejlesztési hozzájárulást, mint a falu többi lakója és nekünk nem jár se járda, se villany? Hányán vannak még a községben, akiknél világvevő rádió teszi szórakoztató­vá az estéket, televízióból láthat­ják a jobbnál jobb műsorokat, sporteseményeket, villanyvasaló, mosógép könnyíti a házimunkát és villanytűzhely teszi könnyebbé a főzést. Mi pedig még mindig petróleumlámpa mellett vakos- kodunk és szenes vasalóval „si­mogatjuk” mosott ruháinkat. Gon­doljanak miránk is a tanácsnál, elvtársnő! — mondogatták nem­egyszer kissé türelmetlenül Hor­nok Imréné körzeti tanácstagnak, aki rövid magyarázat '•után, né­hány felvilágosító szó után min­dig csak ennyit mondott: Legye­VWWVWVWVWNAA/WWVWWWVWWWSAAAArfW nek nyugodtak az elvtársak. A ta­nácsülés napirenden tartja pana­szaikat. Merem ígérni valameny- nyiüknek, hogy hamarosan eljut a fény a faluvégére is. És Hornok Imréné tanácstag szavai nem üres szólamok maradtak A körgáttól ölelt Vorosilov ut­cában és az akácsoros Somogyi Béla utcában a frissen hantolt földből betonoszlopok nőttek az ég felé, tetejükről a feszülő dró­tok muzsikáját viszi messzi az őszi szél. Kulik István, a községi tanács titkára mondotta, hogy a két utcá­nak a villamosítása 162 ezer fo­rintba került és még ebben a hó­napban be lesz kapcsolva a háló­zatba. Úgyhogy akik a nevezett utcákban laknak, már biztos re­ménnyel vásárolhatják a villany­vasalót, rádiót, lemezjátszót vagy éppen a televíziót. Van azonban egy másik jelen­tős villanyhálózati fejlesztésük is. Ez az öregszőlősi lakott területen kezdődött meg. Itt a 200 ezer fo­rintos beruházásból 1000 méter villanyhálózat épül és egy transz­formátor, mely maga 50 ezer fo­rint. A tanács nagy jelentőséget tulajdonit a hálózat kiépítésének* mert az itteni lakásokon kívül el­jut a fény az ide tartozó középüle­tekbe, például a két iskolába, az óvodába, tömegszervezeti helyisé­gekbe, az italboltba, tejcsamokba, sőt a hamarosan felépülő orvosi rendelőbe is. Sztanyik Károly A pénz a földön hever! Használja kt a kedvező kereseti lehetőséget és GYŰJTSE a kocsányos tölgymakkof Minden mennyiségben felvásárolja a kocsányos tölgymakkoit a Békés megyei Állami Erdőgazdaság 200,— forintos mázsánkénti egységárban. Atvevőhelyek: Pós- teleki Erdészet Póstelek, faraktár Gyula, csemetekert Sarkad- Remete és minden erdószház. 470 Tanácsok, üzemek, vállalatok részére útépítési, járdaépítési, udvar- és teremburkolási és csatornázási munkálatokat 1962. évre elvállal az Aszfaltútépítő Vállalat, Budapest, Lenin krt. 96. Megkereséseket és építmény-jegy­zékeket sürgősen kérjük az AszfaltútépítS Vállalat építésvezetőségére, Szeged, Bajza u. 2. Telefon: 12—62. 46534

Next

/
Oldalképek
Tartalom