Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-17 / 220. szám
F áradt néger férfi ballag a poros országúton. Lábait alig tudja emelgetni. Hosszú út áll mögötte. Észak felé tart, a déli államokból. Ott;; s most rossz idő jár a „sötétbő- rűekre”. Menekül. Nappal nem is mer mutatkozni, csak éjszakánként merészkedik ki az országútira, mint most is. Az öreg hold mintha cinkosává fogadta volna az üldözöttet, fényével simogatja deresedő haját, amely most különösen szürke az út porától; Nem messze a kanyarban, mint egy őr, magas szikla takarja el a kilátást. Tom Harwick — így hívják a menekülőt — lelassította a lépéseit, majd megáll. A Klán emberei megtanították óvatosságra, meg a golyó, ami menekülése közben a vállába fúródott. Mint egy gonosztevőnek, úgy kell bújkálnia. Miért? Mi a bűne? Semmi. Azaz hogy .;; néger. A fekete, a gyűlölt faj fia. És ez bűn. Rettenetes bűn, olyan, amiért agyonverne az embert, amiért üldözött vaddá teszik. Megkerüli a sziklát. Óvatosan, minit ©ki valami meglepetéstől tart. Feleslegesen volt óvatos. Itt nem fenyegeti veszély. Ügy látszik, mégiscsak elveszítették a nyomát. Fáradtan kapaszkodik fel a csaknem tíz méter magas szikla csúcsára. Szikár, magas alakja élesen rajzolódik ki a holdsugaras éjszakában. Olyan most, mint egy óriás... egy menekülő fekete óriás, akit a gonosz törpék üldöznek.de nem taposhat rájuk; A szikla csúcsáról — valami vándorkő leshet — messzire néz. Messze a sötét éjszakába. Arra dél felé, amerre a hold is mintha kevesebb sugarat pazarolna. Szeme előtt mint egy őrülten ugráló film kockái peregnek le a szörnyű két nap események A villamosban ül Conlevüle utcáján; Előtte egy fiatal, nyílt tekintetű férfi és egy karcsú néger leány. Egymás mellett ülnek, beszélgetve. Egyetemistáik — veszi ki beszélgetésükből — utolsóéves mémökíiallgatók. Valami új gépen vitatkoznak, amikor... az egyik megállónál felszállnak néhányan, közöttük két marcona alak * %. és a többi már gyorsan pergett le. Az egyik szándékosan úgy ment el a fiatalok előtt, hogy a néger lány lábára lépjen. Amikor az feOszásszent a fájdalomtól, a másik szemtelenül megjegyezte: '„A nyakára kellett volna lépned/? A lánnyal együtt ülő fiatal férfi kemény hangon utasította visz- sza a megjegyzést, Az alacsonyabb férfi erre hirtelen felállt, és mielőtt megakadályozhatták volna, arcul üti a néger lányt. „Szállj le, vagy kilöknek” — kiált rá vadul. A fiú, mint a rúgó pattan fel, hogy a lány védelmére keljen, de elkapták és egy pillanat alatt kidobták a robogó villamosból. Utána megragadták a vérző arcú lányt. Ekkor lépett közbe. Az egyik férfit rettenetes dühvei ütötte meg. Ott állt az ajtó előtt. A másikat utánaJJökte. A villamos megállt és a lány.:; véresre verte a tömeg, ö is alig tudott elmenekülni. Másnap már rátaláltak. Lakása előtt, a város szélén éjfélikor fellángolt a kereszt. A két marcona alak a Klan embere volt. Családját még aznap éjjel sikerült biztonságba helyeznie. Egy sofőr barátja vitte el őket a kanadai határ mellé, Witformba, egy öreg orvos barátjához. Még a németek elleni háborúból ismeri, ahol kétszer is megmentette az életét. Az orvos igazi humanista, a négerek barátja és támogatója. Ö csak másnap indulhatott el. Este későn szállt vonatra és azonnal észrevette, hogy figyelik. Nem félt, hisz ezer veszéllyel szembenézett már. Erős volt... de a családját nagyon féltette. Azok, akik figyelték, minden állomásnál leszálltak. Egyszer ott állták meg közvetlenül a fülkéje előtt. Akkor azt hitte, hogy történni fog valami. El volt készülve mindenre. A következő állomás előtt kiment a folyosóra és átsétált a kocsi másik végébe. Szinte ugyanabban a percben az egyik fülkéből csuklyás alakok léptek ki. Lehettek vagy öten. A vélt tartózkodási helye felé indultaik. Megérezte, hogy végezni» akarnak vele. Hirtelen elhatározással rántotta lel a kocsi ajtaját, és kiugrott a kanyarban lelassító vonatból. Amikor az ajtót fei- rántotta, a csuklyások észrevették, de távol álltak tőle. Ugrás közbein viszont a vállán tompa ütést érzett. Rálőttek, de a lövés zaját elnyomta a kerekek csattogása. Szembe ugrott a menetirány nyal, úgy mint egyszer tette már, valahol Franciaországban, túl az Óceánon .;: amikor repülőtámadás érte a szerelvényüket. Tudta, hogy eltalálták, de most minden idegszálával az ugrásra kellett figyelnie, összegömbölyödött, mint a sün, és gurulva ért földet a magas töltés oldalán. Kezéből és homlokából folyt a vér, a válla is kegyetlenül sajgóit. Elnyúlva, mozdulatlanul feküdt egy ideig. Itt nem maradhat — döntött gyorsan —, a Klan embered visszajönnek érte. El kell jutni mesz- sze, még ma éjszaka. A hold „órája” éjfélit mutathatott, amikor feltápásszkodott és sajgó testével elindult kissé bódultán, az ugrásnál szerzett ütésektől. Hátán — érezte —, lassan folydogál a vére, a vállát ért lövéstől. Bal karja enyhén zsibbadni kezd, de menni kell, vagy -5. g vagy itt találják a hóhérok. A sínek mellett megy egy darabig, majd észak felé fordulva, egy erdőbe tér be. Reggelig ment, de az erdőből nem jutott ki. A következő napot ott töltötte, egy sűrű bozótosban. Éhes volt, kegyetlenül éhes, és fáradt, kimerült. Pár órát aludt, majd elindult valami éleimet keresni. Szerencséje volt. Harminc madártojást szedett ösz- sze a bokrokban. Nyersen fogyasztotta tmiimnniiMii Ezüst György: Terefere az előadás szünetében el és ettől némileg erőre kapott, Evés dobo,Z; ^ mellette egy ]ó dajrato ke. után újra pihent egy keveset. Délutánra hajlott a nap, amikor felnyer. Azt is kezébe vette .;; Hm. Ez egészen friss, gazdája még kadva fut át a part melletti kis erdőn, áthalad a műúton, majd eltűnik. Apfel bácsi pedig a maga nehézkes mozgásával csörtet utána! A kölyök nyilván megleste az öreget, amint lerakta a csukáját, most aztán elszelelt vele, rögzítettem le magamban a tényállást. — Na, de ha elcsípi, jaj lesz szegénynek, amilyen felpaprikázott kedvében van úgy is. .. —1 fűztem tovább gondolataimat, és egyre jobban kezdtem sajnálni a gyereket is, az öreget is. Telt, múlt az idő, és Apfel bácsi nem mutatkozott. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, de egyrészt nem akartam otthagyni őrizetlenül a horgainkat, másrészt meg féltem, hogy az öreg komolyan összeszid, ha utánamegyek, hivatlanul beavatkozva az ügyeibe. így hát tétlenül vártam. Jó háromnegyedóra múltán végre feltűnt az öreg a kövesúton, átjött a kiserdőn, és ..: nem a horgaihoz ment, hanem egyenesen felém. Valami furcsa kifejezése volt az arcának, szeme olyan különösen csillogott. — Mondja csak, fiam — kezdte •— (ekkor már „magázott”, mivel ebben az időben maturandus nagydiák voltam), maguk ugye csak ketten vannak otthon az édesanyjával? — Igen, Apfel bácsi, ketten. — Akkor elég lesz maguknak vacsorára az egyik ponty is, igaz? Adja el nekem a másik kettőt, jó? Tessék, itt az ára — s azzal a kezembe nyomott egy ötpengőst. — Még valamit kérnék magától. Nincs véletlenül egy darab szalonnája? Nem azt hozott ebédre! Nem tudtam mire vélni az öreg különös „halvásárlását” és kérdését, de nem akadékoskodtam; elfogadtam a pénzt és átadtam neki az ebédre hozott negyedkilónyi szalonnámat. Apfel bácsi csomagjához baktatott, s egy darab vajjal és sajttal tért vissza. — Tessék, a szalonna helyett, nehogy éhen maradjon. Akkor viszem a potykákat. Zsebéből előhúzott egy darab zsineget, haltartómból kivette a két halat, s a felfűzött, fickándo- zó pontyokkal elindult az út felé, a kiserdőn át. Ügy látszik, megérezte, hogy szinte tátött szájjal bámulok utána, mert hirtelen megfordult. — Nem akar velem jönni, fiam? Érdekes dolgokat láthat, na, jöjjön! Nekem sem kellett sok biztatás, kíváncsiságtól hajtva csatlakoztam hozzá rögtön. Átvágtunk a műúton, s egy dülőút melletti tanyasor felé tartottunk. A harmadik tanyánál az öreg letért a kerítés mellett, s a bekerített hátsó udvarban egy istállóforma épület előtt állapodott meg. Belökte a rozzant ajtót, s mindketten beléptünk. Áporodott levegő, jellegzetes „zsellérszag” és szánalmas szegénység volt odabent a szűk, nyirkos helyiségben. A sarokban egy ágy, középen asztal, néhány rozoga szék és tűzhely, ennyiből állt a „szoba” bútorzata. No meg... egy sereg rongyokba burkolt gyerek. Az ágyon elnyűtt arcú paraszt- asszony, belépésünkkor szégyenkezve húzogatta magára rongy- pokróc-takaróját. Férfiember seébred't. Nem hallott semmi neszt, még- nem járhat messze — gondolja. Bázis úgy érezte, hogy veszélyben van. tos valami vadász tartaléka volt. Talán Mozdulatlanul feküdt tovább és figyelt, nines is szüksége rá. Jobbra tőle, a sűrűben most megzör- Üjabb gyufával a sarokban lévő he- remt az avar. Lassan fordította arra a vemyészett ágyat világította meg, és fejét, de nem látott semmit. A száraz azon egy táskát talált, levelek zörgése most hirtelen felerő- Kíváncsiam nyitotta ki, hátha haszna- södött... utána csend. Ügy érezte, vehető dolgot lel benne. Egy hosszú hogy a sűrűből több szempár ű- fekete ruhadarabot húzott ki belőle ..; gyeii ... Hirtelen felült és ... abban Gyufával vizsgálja meg. Egy csuklyái, a pillanatban, három fiatal rőkakölyök Egy fekete selyem csuMya, olyan, amimenekült, a tőle alig pár lépésre álló lyet a Ku-Klux-Klan embered viselnek, óriásfa gyökerei között sötétedő üregbe. Csapdába került, döbbent belé a felismerés. A Klan emberei már itt járAhh;.; csak ezek voltak? — enged fák- Lehet, hogy itt vannak a kunyhó föl a rémülete, de szíve úgy kalimpált, mögött és várják, hogy kilépjem, hogy mint egy cölöpverő. u jra élelem után réz, de a sűrű rejvégezzenek vele. Gyorsan valami fegyver után néz. . a és talál. Egy kést, eigy hosszú, hegyes, teltet nem hagyta el, csak biztos üidián tőr feküdt az asztalon. Megmar- távolságra. Ahol a róka „fészkei”, ott Lolita ás. .. mozdulatlanul figyelt a ritkán fordul meg más élőlény. Az együk alacsony növésű fán piros bogyókat látott. Megízielte, majd teleszed te a zsebeit a kissé fanyar gyümölccsel. Tovább haladt, de nem talált sötétbe. Ostoba-volt — gondolja magában. A kezeik közé szaladt. Lassan nyitotta ki az ajtót és tőréi felemelve lépett ki a sötét éjszakába. Alig látott valamit. Az öreg hold fémást, amit útjára vihetne. Az erdő ny^ nem engedték át a sűrű lombok. lassan sötétedni kezdett. Újra elindult észak felé, rágcsálva a fanyar bogyókat. Pár órai út után egy fából épített kunyhót pillantott meg. Későn vette észre az ügyesen elrejtett házikót. Életnek azonban semmi nyoma. Közelebb lépett, majd ... elszálltán. benyitott a hevenyészett ajtón. Gyufát gyújtva, óvatosain körülnézett. Senki... de az egyik polcon konzer- veket fedezett fel. Ezt kölcsönveszi .; s határozta el magát, öt félkilós fémhol. Az asztalon Apfel bácsi csukája, egy tizenkét év körüli Csend..; Még egy lépést tesz előre. Semmi nesz. Hirtelen fordul meg, és a kunyhó mögé ugrik halálraszántan. Ott nincs senki. TH ehát elmentek. Előtte járnak. Sej- ■ tik, menetelé igyekszik. Elindul ő is kissé szorongva, de határozottan. Nem találhatják meg a családját. Nem tudhatják, hogy hol vannak .. s Csak fegyvert tudna szerezni, csak védeni tudná magát, akkor . .. összefognának a Klán ellen. De nem védi őket a tövény. Tehetetlenek, kiszolgáltatottak. A néger nem egyéb a kutyánál. Most!.;. De a háborúban őket küldték előre. Az SS-ek ellen ők törték át a frontot. Akkor... nem ezért folyt . , a négerek vére. ö sem ezért kapta a riadt szemű, vannyadt kislány ep- ********* ^ hMte> imiom pen darabolta, egy még kisebb kócos pedig hagymát szeletelt. Rajtuk kívül még öt gyereket számoltam meg, valamennyien apróbbak, közülük a legidősebbnek látszó vézna kisfiú óvatosan anyja ágya felé húzódott, ez lehetett talán a „haltolvaj”. hősként fogják tisztelni. Hősök? Kutyák! Akibe mindenki beerúghat, akit üldözhetnek, hajszolhatnak, mert... mert néger. Az erdő ritkuló fái között egy holdfényben csillogó országutat pillantott meg, amely a keleti irányba haladt. Elszántan rátért és azon haladt előre. I Pár kilométer után megpillantotta az útlcanyarbam áMó magas sziklát. 9 Hát igen, így történt, pillant saét újra a holdfényes tájon, majd megigazította sebén a hevenyészett kötést. Sze- rencsére csak horzsolta a golyó. A Hold most egy felhő mögé bújik, mintha szégyellné azt, ami a Földön történik. Észak felé, nem messze, fény zett, ahogy a sürgő-forgó rongyos gyermeknépet és közöttük görnyedt háttal halat tisztító öreg horgásztársamat néztem. — Én megyek, Apfel bácsi, vigyázok a horgokra — mondtam bátortalanul. Zsebemből előhúztam az ötpengőst, az asztal szélére tettem, és kimentem. — Menjen csak, fiam, megyek én is mindjárt, csak feltesszük a halpaprikást. csillan meg a sötét éjszakában. Valami lakott hely lehet — gondolja. Arra kell indulnia, hogy járműt keríthessen, hisz gyalog nem teheti meg az utat. Még közel száz kilométer áll előtte. De mi ez?... ez a fény egyre növekszik, és ... úristen... egy lángoló kereszt vörös fénye rajzolódik ki az éjszakában, f tt is? Már északon is fellángolt ■ a kereszt. Itt is a Klán az úr? Vajon melyik testvérének jelenti halálát? Ki lehet az áldozat? Talán az is háborús veterán vagy öreg békeharcos, vagy... olyan fiatal, mint az a mérnökhallgató leány volt ott a villa- Dübörgés és fekete füstfelhő I mosban? Vagy talán őneki jelezték, zavart fel ábrándozásaimból a l hogy nem menekülhet? Lemászik a sétány padján. A közeli malom ! szikláról, és az útra lép. iparvasút ja robogott el a hátam! Továbbindulna, de a sziklát egy mögötti sínpáron, füstfüggönybe ! ^ reflektorai világították meg. Be- , , , .......... , , i húzódott egy mélyedésbe. A tehergépburkolva a körülöttem pompázol hlrJon leyfékezett, * kíLn őszi verölen yt. ) szállónak ki belőle. Egyenesen a rejtekZúgó fejjel keltem fel a pádról | helye felé indultak. Szívét marokra- s indultam el, most már az álló- j topta a rémület, ök azok — gondolta más felé. — Az árnyak velem tar- I—» ^eze megmarkolta az indián tőrt. toltak. - Nem tágítottak mellő- ! “ Flgy€« “J■* egy . , „ , t , , . ihang. A csobogásról észireveíieted. Ez lem, hűségesen kitartanak ma is. I legjohb forrásvíz a kHrnyéken. m Csak írógépem kattogása, S a ki- I ered a szikla alján, a nyugati oldalon, hulló kéziratívek halk nesze rit- J Mintha csapból folyna, olyan bő vize kit ja néha sokaságukat Svam* Közben a beszélő már oda is ért, pár lépésre hozzá. Érdekes — jutott eszébe hirtelen a veszély perceiben —, eddig nem hallotta a víz csobogását, és most összefutott szájában a nyál. Egész nap nem ivott egy kortyot sem. Zseblámpa fénye villant, és a sötét* ben egy négert látott, amint szürcsölte a friss forrásvizet. A másik, fehérbőrű* valami kannát tartott a kezében. Kilépett re j tekéből. — Jó estét. A két férfi meglepetten nézett hátra* és a fehér hirtelen a zsebéhez kapott* — Jó estét, testvér — köszönt újra* Azok kissé bizalmatlanul fogadták* A zseblámpa fénye sokáig táncolt vérfoltos ruházatán és felsebzett arcán* kezén. — Lépj közelebb bátya, ha igaz úton jársz — szólt a fiatal néger barátságosan. Mi történt veled? — Igaz úton? — intett nekik, és felkapaszkodott a sziklára. Amazok meglepetten követték. Amikor felértek* ’ észak felé mutatott, ahol a gyűlölt jel még mindig okádta lángját. — A Klan! — sziszegte halkan a néger. Velük találkoztál? Gyere bátya —* és elindult lefelé. Hová menekülsz? Merre tartasz? — Wirtformba. Oda szeretnék eljut*» ni. A kocsihoz értek. Csak most lát•» ta, milyen hatalmas alkotmány. Legalább tíz tonnás. — Ülj fel — szblt a néger. Elférünk, Majd mikor elhelyezkedtek, beindítja a motort. A kocsi megreszketett, és elindult az éjszakáiba.. „ Most az eddig hallgató fehér férfi szólalt meg. — Reggel korán elérjük a várost. Elviszünk addig, ne tarts semmitől. De így nem mehetsz egy lépést sem* Tiszta véres vagy. — Egy korty vizet... adjatok, csak egy^ korty vizet. Inni szeretnék — szól; és nagyot húzott a feléje nyújtott kannából. Kiszikkadt testébe új erőt vitt a friss víz. — Egyél — nyújtottak feléje egy csomagot. Szabadkozott, de a hang határozott* sőt keményen parancsoló. — Egyél! Szótlanul enni kezdett, és az utat figyelte. Vajon kik lehetnek? — gondolkozott él. Midegy, testvérként jártak e! vele; — Ezt mindenesetre vedd magadra — tesz elébe a férfi egy munkaruhát. Ez csak olajos egy kicsit. És... le kell mosni az arcodról a vért. S zótlanul elfogadta, közben nézte a barátságos arcokat a reflektorok visszavert fényénél. A fiatal néger arcéle merev. Szemeiben furcsa tüzet vélt felfedezni. Tekintetét nem vette le az útról egy pillanatra sem; A fehér férfinek csak a szeme izzott a sötétben, és kivillantak hófehér fogai; amint rámosolygott. Most vállára tette a kezét, és barátságosan szólt. — Majd visszaadod... egyszer... öltözz csak fel bátya. S mint aki csak magának beszél, halkan folytatja — Nem fognak azok a keresztek sokáig lángolni. És a fiatal fehér férfi halk hangjában volt valami vésztjósló. Felöltözött. Kicsit nehezen ment Tel rá a munkaköpeny. A bal kezét pedig alig tudta még használni. Nehezen, de belebújt. A köpeny zsebében egy kemény tárgyat érzett. Belenyúl, és meglepetten néz fehér szomszédjára. A köpeny zsebében egy revolver lapult. A zömök fehér, amikor észrevette zavart tekintetét, vállon veregette kedvesen, szeretettel, és a fülébe súgta: Majd visszaadod egyszer... lehet, hogy szükséged lesz rá. Megértette, bólintott. És az utat figyelték mind a hárman. Ajk ire a hajnal első fénye az ég al- BV\ ját nyaldosni kezdte, felpislogtak Witform álmos lámpásai. Kotlánk János
