Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-16 / 219. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 16., szombat Van akarat és lelkesedés a gyulai fiatalokban Mintegy hetven fiatal érkezett a KISZ gyulai székházába, hogy megtartsák a belvárosi alapszer- vezetben havonként szokásos taggyűlésüket. A politikai beszámoló, ban az előadó a Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezetéről és a német békeszerződés megkötésének szükségességéről beszélt A felolvasás alatt a hátsó sorokban esküvői fényképeket nézegettek néhányan. A fotográfiák megjegyzésektől kísérve, kézről kézre jártak. Az első sorokban ülők látszólag feszülten figyeltek az előadóra, mert a vezetőség is figyelte őket, de ki láthatott a hátsóbb sorok közé? Legfeljebb az újságíró... A politikai beszámoló akkor köt. né le a figyelmet, akkor töltené be feladatát, ha nem lenne sablonos — gondoltam. Ilyen népes KISZ-gyűlésen a fiatalok nyelvét jól értő, a külpolitikai kérdésekben tájékozott olyan előadóra lenne szükség, aki azt mondaná a fiataloknak: Van harminc-negyven percünk erre a célra, mondjátok meg: a legfontosabb külpolitikai események közti) mire akartok ma választ kapni ? Bizonyára ezután másképpen alakulna a politikai tájékoztató, életszerűbb, mozgalmasabb lenne, mint a felolvasás, mely csak kevesek figyelmét köti le. Nem arról van tehát szó, hogy a fiatalok érdektelenek az ilyen és hasonjó kérdések iránt. Ugyanaz a kislány, aki a felolvasás alatt a fényképeket nézegette, amikor később arról volt szó, hogy nem szerveztek elég társadalmi munkát és ezért egyesek nem tudják teljesíteni a vállalásukat, önérzetesen odavágta: — Ha a termelőszövetkezetek nem kértek tőlünk segítséget, nekünk kellett volna ajánlkozni. Van tehát akarat és lelkesedés a fiatalokban a társadalom ügyei iránt, de a sablonosság csökkenti érdeklődésüket, kezdeményező erejük kibontakozását. Ha valahol árt a sablon, akkor a fiatalok között ezerszeresen árt:. Bíráló készségük sokkal erősebb, mint az időseké. Szemükben állandóan ott lobog a kritikai szemlélet fénye és a humor ... Amikor az egyik kislegény tagfelvételi kérelmét előadták, egyszerre kitört a nevetés. Ugyanis az új legény állva is alig látszott ki az ülők soraiból. Hogy lehet valaki ilyen kicsi? — gondolták a felnőtt kiszesek és ezen nevettek. — Ti is ilyen kicsik voltatok, amikor a felvételeteket kértétek — emlékeztette a titkár az „öregeket” és még azit is hozzátette, hogy a jelentkező megbízatásainak mindig becsülettel eleget tesz. Mindjárt elült a nevetés. Megértették, hogy nem illik valakit kinevetni, csak azért, mert még kicsi. Az egyik ifjú felvételénél ketten ellene szavaztak. — Miért szavaztak ellene? — kérdezte valaki. — Én azért nem értek egyet a felvételével, mert nem lépett be élőbb a szervezetbe. A gimnáziumban erre módja lett volna — szólt az egyik. — Én meg azért ellenzem, mert háromszor is szóltatok neki, hogy ne üljön azon a félretolt asztalon, míg végre a székre ült — mondta a másik komoly hangon és igen elcsodálkozott, amikor szavai nagy derültséget váltottak ki. p ugyanis úgy gondolta, ha valaki a felvételének napján is fegyelmezetlen, akkor nem méltó a KlSZ-fcag- ságra. — Ezek nem komoly elutasító indokok — szólt a titkár és folytatták a vitát. Öt új taggal erősítették a szervezetüket. Ezután az oktatás került szóba. A vezetőség ismertette a Kilián György-próba és az Ifjú Kommunista-próba feltételeit, valamint a többi oktatási forma tematikáját. A jelenlévők nagy többsége már az előző megbeszéléseken, mások ezen a gyűlésen jelentkeztek oktatásra. Csaknem mindegyikük ta. nul valamilyen fokon, ami azt bizonyítja, van felelősségérzet a fiatalokban a jövőjük iránt. B. Z. Milyen lesz Békéscsaba 20 év múlva? A Hazafias Népfront és a békéscsabai városi tanács közösen rendezte meg az elmúlt hónapokban a tanácstagi beszámolókat, ahol Sipiczki János elvtárs, a városi tanács főmérnöke és Zele- nyánszki György elvtárs, a városi tanács ipari és műszaki osztályának vezetője ismertették Békéscsaba távlati fejlesztési tervét. Ezek a beszámolók lassan a végéhez közelednek. Eddig több mint kétezren hallgatták és vitatták meg a távlati tervet. Művelődési bizottság alakult Bélmegyeren Pénteken, szeptember 15-én tartotta első ülését a bélmegyeri művelődésügyi bizottság. A bizottságban a párt, tanács, tömegszervezetek és termelőszövetkezetek képviselői vettek részt, akik tervet vitattak meg az őszi-téli népművelési munka végrehajtására. A művelődésügyi bizottság különös gondot fordít a község termelőszövetkezeteinek kulturális problémáira és megszabja az öntevékeny kultúrcsoportok tevékenységének fő vonalát. A pénz a földön hever! Használja ki a kedvező kereseti lehetőséget és GYŰJTSE a kocsányos tölgymakkot Minden mennyiségben felvásárolja a kocsányos tölgymakkoit a Békés megyei Állami Erdőgazdaság 200,— forintos mázsánkénti egységárban. Átvevőhelyek: Pós- teleki Erdészet Póstelök, faraktár Gyula, csemetekert Sairkad- Remete és minden erdészház. 470 Csak a szülő szava dönthet! Két asszony ment előttem, elég hangosan beszéltek, és így akaratlanul is fültanúja voltam; az egyik — alacsony, sovány asszonyka — kijelentette: — Nem írattam be Rózsimat a nyolcadikba, nagylány az már ahhoz, hogy feleltessék. A másik kapva kap a témán: — Az én Józsim meg nem akar tovább járni... ő tudja, mit akar... Aztán befordultak a piac felé, én pedig a véletlenül ellesett beszélgetés nyomán támadt gondolataimmal foglalkoztam. Az elhangzottakból ítélve nagyon egyszerű gondolkodású emberek lehetnek a fent említett két gyerek szülei. Ez még nem is lenne hiba. A baj ott kezdődik, hogy nem veszik észre: Gyermekük nevelése kicsúszik a kezükből, hogy a szülők szerepét átveszi az utca. Az első asszony lánya azért morzsolódik le a nyolcadik osztályból, mert anyja szavai szerint: „Nagylány az már felelni.” Biztosan fejlett lány, de csak 13 éves! Kétségtelen, hogy ebben a korban sok gyermek felnőttnek képzeli magát, és — különösen a lányok — szabad idejük nagy részét tanulás helyett inkább a „tükör előtt töltik”, de vajon csakugyan felnőttek-e már? Azt hiszem nem szükséges annak bizonyítása, hogy még nem felnőttek, hogy a 13 éves „emberek” nevelésének, életsorsának irányítása a szülők feladata, sőt mi több: elsőrendű kötelessége! A gyermek most még tetszeleg a nagylány szerepében és míg szülei dolgoznak, addig ő strandol, sétál, moziba jár. Iskola? Ugyan kérem... hiszen udvarlója van... Ez megy is egy ideig, de hát ebből nem lehet megélni, és pályát kellene választani. Ma már azonban — igen helyesen — a legtöbb munkahelyen minimum Szedik a re A város területén lévő termelőszövetkezetek a cukorrépa felszedését augusztus 23-án kezdték meg. Előzetesen a tanács mező- gazdasági osztályán a tsz-elnökök és a cukorgyári felügyelő megbeszélték a répaszedés ütemét és szállítását. A közös megegyezés követelményként jelentkezik a nyolc általános elvégzése, és ebből következően, aki el akar helyezkedni, aki lépést akar tartani rohamosan fejlődő életünk követelményeivel, annak tanulni kell! A második anya szavai szerint a fiú „nem akar tovább járni”, és „ő tudja, mit akar”. Sajnos, nagyon gyenge lábon állhat ott a szülői tekintély, ahol a gyermek „akarata” dönt egy ilyen egész életre kiható kérdésben. És az' sem igaz, hogy a 13 éves gyermek tudja, hogy mit akar. Csak azt tudja, hogy szabadulni akar az iskolai fegyelem, a tanulási felelősség alól, de azt már nem látja, hogy a gyermekkor szülői behatás nélküli, meggondolatlan lépése egész életére botladozóvá teszi járását. Es könnyen előfordulhat — volt már rá példa —, hogy a felnőttkor ilyen irányú nehézségeiért a szüleinek tesz sezmrehányást. És igazuk van, mert ebben a kérdésben a gyermek szava nem lehet döntő! Nem kardoskodunk amellett, hogy minden gyerek végezze el a középiskolát — bár nagyon jó lenne —, de a szülők kötelessége és felelőssége, hogy gyermekük elvégezze a nyolc, sőt — reméljük nem is sokára — a tíz általános osztályt. Ez a legkevesebb, amit egy szülő a gyermekének adhat! Meg kell érteni tehát minden szülőnek — bármennyire örül is szépen fejlett gyermekének —, hogy a 12—13 éves fiú vagy lány még nem felnőtt, nem döntheti el, hogy kijárja-e az általános iskolát vagy nem. Ezt a kérdést egyedül a szülő döntheti el, és nem lehet vitás, milyen irányban: Minden gyermeknek el kell végeznie a nyolc általános osztályt! Ő. KOVÁCS ISTVÁN , pát Gyulán alapján naponta nyolc vagon cukorrépát adnak a gyulai gazdaságok a Sarkadi Cukorgyárnak. Termelőszövetkezeteinkben szervezetten történik a répa felszedés * se — dacára a nagy szárazságnak —, mindennap teljesítik a tervet. Azzal, hogy ütemesen szedik fel a répát, elősegítik az őszi talaj„Nesze semmi, fogd meg jól” segítség amerikai módra (Megjelent a Kanadai Magyar Munkás augusztusi számában) Az amerikai tőkés lapok tele vannak olyan hírekkel, hogy Amerika nagy segítséget fog adni a különböző országoknak, leginkább a latin-amerikai országoknak. Saját beismerésük szerint legtöbb országban nagy a nyomor és ennek következtében lázadások vannak, forradalmak várhatók. Azt az 500 millió dollárt, melyet most az USA-kongresszus megszavazott, húsz nyomorgó dél-amerikai ország között számítanak szétosztani, feltéve, ha azok elfogadják a feltételeket, ami szerint az amerikai nagytőkések tízszer annyit zsebelnének be haszon fejében. S ezt az 500 millió dollárt nem az amerikai kapitalistáktól, nem is a bennszülött latin-amerikai tőkésektől fogják összeszedni, akik hasznát látnák ennek a segélynek, hanem az amerikai adófizetőktől, ezek pénzén igyekeznek megmenteni a nemzetközi kapitalizmust. A detroiti Free Press 7 — 20-ik lapszámában Lahey közismert író kimutatja, hogy 1945-től 1960-ig több mint 4 milliárd doUárt adtak ezen latin-amerikai országoknak, ami után semmi előrehaladást nem tudtak felmutatni, sőt a nyomor még nagyobb lett, mint négy évvel ezelőtt volt, így a lázadók száma is. Egyszóval, a szegények még szegényebbek lettek, míg a tőkések nagyobb haszonra tettek szert, Kuba kivételével. Most attól rettegve, hogy más országok népei is követni fogják a kubaiak példáját, azon siránkoznak, hogy a dél-amerikai országoknak eddig nem adtak elegendő segítséget. Nézzük csak meg hivatalos kimutatásból, amit Lahey tett közzé, milyen országot mennyivel segítettek a fent említett időszakban. Először is vegyük Kubát, míg Batista véres diktatúrája alatt szenvedett a nép, amit az amerikai tőkések nagyon kedveltek, Batistá- nak 93 400 000 dollárt adtak, melyből 10 600 000 fegyverre volt adva. Együttesen 4 447 300 000 dollárt adtak ki a 21 latin-amerikai országnak. De most azt mondják, ez nem volt elég. De ezzel is nagyobb lett a nép nyomora és a lázadások is növekedtek, különösen az olyan vaspata-diktatúra alatt nyögő országók népiéi között, mint Dominika, Guatemala, Uruguay. Még azt is láthatjuk, hogy mentül kevesebb volt a demokrácia, annál nagyobb a nyomor a hadifelszerelésekre adott ajándékok nyomán. De mindez nem segített, mert ólomgolyókkal nem lehetett elhallgattatni az élőket, azok tovább zúgolódtak, lázadtak. Most pedig azt szeretnék elhitetni, hogy nem fegyverekre fogják adni a pénzt, hanem iskolákra, utakra, valamint a mezőgazdasági és ipari termelések modernizálására. Vagyis, hogy modem gépek segítségével az ember többet tudjon termelni. Persze a kölcsönt adó tőkések kamatot számítanak befektetéseik után, ami azt eredményezi, hogy még nagyobb lesz a munkanélküliség és a nép nyomora, míg a tőkések haszna növekedne. Az amerikai bankárok által nyújtott kölcsönt is úgy tudták biztosítani, hogy az amerikai adófizetőkkel fizettetik meg. Tehát ez a beígért, feldicsőített „segítség” sem lesz sikeresebb, mint a múltban, mert a rendszeren nem engednek változtatni. A tőkések nem akarnak elesni a haszontól, még csökkenteni, korlátozni sem. Rió Imre munkák végzését. (B) yWWWVWWWWASASA/VW, Elégtelent kapsz, Tamás Krisztoff Andrásné, karján kis unokájával nyugodtan ballagott a békéscsabai Szabadság téren. Egyszerre csak egy erős ütés érte a lábát, s egy kerékpáros botladozva ugrott fel,a gépre. Pillanat műve volt az egész, s majdnem, hogy súlyos szerencsétlenség történt. Az esett, hogy Bánki Tamás 15 éves gimnazista megfeledkezve o szabályokról, kerékpárostól rontott ki a Szabadság tér 14. számú ház kapujából. A mit sem sejtő nagymama lábát a pedál felszakította annyira, hogy kórházi ápolásra szorult. A fiatal gimnazista nem tartotta be a szabályokat és még arra sem méltatta szelességének áldozatát, hogy legalább tisztelettel megkövesse. Nem szép dolog ez! Bár tanulmányi eredményed nem tudjuk, emberségből elégtelent adunk neked, kedves Tamás.
