Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-02 / 207. szám
1961, szeptember 2., szombat ' HÉPŰJSÁG 3 Megyei ipari tanácskozás Békéscsabán (Folytatás az 1 oldalról) több gyulai kolbászt, 120 tonnával több baromfit, közei félmillió darabbal több tojást és három tonnával több nyomtatványt exportáltunk ez év június 30-ig, mint 1960. első félévében. A termelési költségek ugyanezen idő alatt 0,4 százalékkal csökkentek, ami több mint négymillió forint megtakarítást jelent. Megnyugtató az a tény is, hogy az állami iparban dolgozó munkások átlagkeresete a normarendezés ellenére sem csökkent. Június hónapban például, amikor a munkások nagy többsége már rendezett normával dolgozott, a minisztériumi iparban 0,4, a tanácsi iparban pedig 1,1 százalékkal volt magasabb a kereset, mint 1960. júniusában. összefoglalva: biztatóan tekinthetünk a második ötéves tervünk első évének teljesítése elé — mondotta Gyulavári elvtárs, majd így folytatta. — Azonban mindjárt hozzá kell tenni, hogy egyes vállalatainknál több olyan bosszantó hiba van, ami károsan befolyásolja az egyenletes, gazdaságos termelést. Ezután konkrétan felsorolta a tapasztalt hiányosságokat. Az egyik üzemben, például a Békéscsabai Téglagyárban a gépek állásideje nőtt meg ugrásszerűen az elmúlt év hasonló időszakához képest. A másik üzemben, mint például a Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárban igen sok a selejt, másutt, mint a Békéscsabai Kötöttárugyárban a hulladék aránya nőtt meg, a Ruhagyárban és a két pamutszövőüzemben pedig a minőség romlott. Egyes üzemünkben kedvezőtlenül alakult a termékek önköltsége, míg a Békési Nyomda, a Gyulai Húsipari Vállalat, a Mezőhegyasi Cukorgyár, a Malomipari Vállalat, valamint számos tanácsi vállalatunk jó eredményt ért el ezen a területen is. A tanácsi vállalatokról szólva Gyulavári elvtárs elmondotta, hogy a tervet ugyan teljesítették, de a tervezettnél jóval több munkást foglalkoztattak. Ennek következtében 3,1 százalékkal alacsonyabb termelékenység-növekedést értek el, az élelmiszeriparban pedig teljes egészében a munkáslétszám növekedéséből származott a termelékenység emelkedése. Nem lehetünk elégedettek szövetkezeti iparunk első féléves termelésével — hangsúlyozta a továbbiakban. A lakosság felé végzett javító-szolgáltató tevékenységük 60 százalékkal a tervezett alatt maradt. S a szövetkezeti ipar mindössze 95,9 százalékra teljesítette a tervét. A hiányosságok taglalása után a feladatokról szólt Gyulavári elvtárs. Elsőrendű feladat — mondotta —, hogy A munkatermelékenység növelését elsősorban a műszaki színvonal emelésével próbáljuk elérni. A gépi termelőberendezések idő- kihasználásának növelése lehetővé teszi az egy termékegységre eső amortizáció csökkentését, a holt munkával való takarékoskodást. Ez azt jelenti, hogy a gépek jobb kihasználása megteremti a feltételeket az eleven munka jelentős mértékű megtakarítására is. Ez viszont elősegíti a termelékenység gyorsabb növekedését. Tavaly megyénkban 42 millió forint értékű gépi beruházást eszközöltünk. De továbbra is üzemelnek azok a gépek, amelyeket 1939- ben vagy azt megelőzően gyártottak. Meg kell mondanunk, hogy sem az új, sem a régi gépek nincsenek megfelelően kihasználva. Üzemeink döntő többségénél a műszak-szám igen alacsony. Az állami helyiipartyan 1,3, a minisztériumi iparban pedig 1,4 volt tavaly az átlagos műszakszám. Szükséges emelni a gépek műszak-számát, hogy fizikai kopásuk időtartamát öt-hat évre lecsök- kentsük. Ez azonban nem hajtható végre csupán formális intézkedésekkel. E kérdés kapcsán meg kell említeni a Politikai Bizottság 1960. június 29-én hozott határozatát, mely a műszaki propagandamunkával foglalkozik. Annál is inkább, mert megyénkben gyengén állunk ezen a téren, pedig a műszaki propagandamunka egyik legalapvetőbb feladat a szocializmus építésében munkálkodó elvtársiak előtt a második ötéves terv időszakában. Gyulavári elvtárs említette, hogy ezien a vonalon is van fejlődés: a megelőző időszakhoz képest nőtt a szakszervezetek szervezésében tar. tott műszaki előadások száma. 1960 első félévében 109 előadást tartottak 2867 résztvevővel, 1961 első félévében pedig 134 előadásit 3968 munkás részvételével. Fejlődés mutatkozik a munkásakadémiák terén is, bár itt nagyobb a követelmény, mint azelőtt. Ismeretes, hogy az egyes szaktanfolyamok elvégzése után a résztvevők szakmunkás vizsgát tehetnek. Megyénkben hatvan dolgozó használta ki ezt a lehetőséget, melynek eredményeképpen szakmunkás lett. Javult a műszaki könyvek propagandája is. Az eredmények ellenére azonban van néhány olyan vállalatunk, mint például az Orosházi Faipari Vállalat, ahol még műszaki könyvtár sem volt egészen az utóbbi időkig, vagy olyan vállalat, mint a Békéscsabai Bamevál, ahol az említett időszak alatt mindössze egy műszaki propaganda-előadást tartottak. Helyes lenne, ha a szakszervezeti bizottságaink is több segítséget adnának a szakmai előadások szervezéséhez, előmozdítanák, hogy szorosabb legyen ebben a vonatkozásban a TIT-tel és a tanáccsal való együttműködés. Hogy hibák vannak még ezen a téren, az abból következik, hogy pártszervezeteink, szakszervezeteink és a vállalatok gazdasági vezetői közül számosán még mindig nem tekintik a termelési tevékenység, a műszaki fejlesztés szerves részének a műszaki propagandát. Megfeledkeznek arról az igazságról, mely szerint a műszaki műveltség gyarapítása társadalmi ügy. De megfeledkeznek arról is, hogy jelentős hatással van ez a termelési eredményekre és fokozza a dolgozók társadalmi öntudatát. Éppen ezért a műszaki propagandát, ezen belül a munkásakadémiák megszervezését, a termelési tevékenység és a műszaki fejlesztés szerves részeként kell felfogni. Ezt mondja ki a párthatározat is. Ahol nincs műszaki könyvtár, ott módot kell találni a vállalat sajátosságát figyelembe véve annak megszervezésére, s ahol nincs propagandabizottság, ott választani kell, s munkáját a pártnak és a szakszervezetnek együttesen szükséges segíteni a fenti feladatok végrehajtása érdekében. Gyulavári elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a megye üzemi, párt- és szakszervezeti bizottságai, valamint gazdasági vezetése összességében jól hajtották végre a normák rendezésével kapcsolatos Politikai Bizottság-i határozatot. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nincs már mit tenni ezen a téren. Olyan tapasztalatok vannak, amelyek követelik a további intézkedések megtételét. Adatokat közölt arról, hogy egyes, üzemekben a teljesítménybérben dolgozók egy része nem érte el a 100 százalékos teljesítményt, például május hónapban. Hasonló a helyzet a helyiipari vállalatoknál. Arra kérjük üzemeink társadalmi és gazdasági vezetőit — mondta Gyulavári elvtárs —, hogy vizsgálják meg e területet és a tapasztalatok alapján tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Ezután az üzemekben végzett politikai tömegmunka fejlődéséről beszélt Ennek kapcsán méltatta a különböző versenymozgalmak jelentőségét és eredményeit Különösen nagy fejlődés tapasztalható a szocialista brigádmozgalom kibontakozásában. A szocialista brigádok nagy tekintélyre tettek szert az üzemekben, a dolgozók elismerik a termelésben elért eredményeiket, s mint például a Gyulai Húsüzemben, kikérik a véleményüket. Egyik hibája e versenymozgalomnak viszont, hogy a brigádok közötti tapasztalatcsere sem üzemen belül, sem üzemen kívül nem alakult még ki, másrészt az, hogy egyes vállalatoknál a szervezés mechanikus, s főként a mennyiség, nem pedig a minőség a döntő. Emellett a termelési kérdéseken túl a dolgozók tudat- és jellemformálására is kevés gondot fordítanak. Mindezen javítani kell, mindenekelőtt úgy, hogy a termelésre való mozgósítást megfelelően kapcsoljuk össze az életszínvonal emelésére való törekvésünk magyarázatával. Tapasztalat, hogy a vezetés ebben a kérdésben nagyrészt az adminisztratív úton biztosított anyagi ösztönzésire támaszkodik és elhanyagolja annak a magyarázatát, hogy az életszínvonal emelése a termelés és a termelékenység szüntelen növelése, az önköltség állandó csökkentése útján biztosítható. Ezt a nézetet az táplálja — hangsúlyozta Gyulavári elvtárs —, hogy elharapózott a „minden jól megy” szemlélet, és a kispolgári renyheség egyes gazdasági és politikai vezetőknél. Szerveink sokmindenért indítanak fegyelmi eljárásokat, részegeskedésért, helytelen erkölcsi magatartásért stb. Ugyanakkor az utóbbi négy esztendőben nem jutott tudomásunkra, hogy gazdasági vezetőt a tervcélkitűzések nem teljesítése miatt, vagy politikai vezetőt a határozatok végre nem hajtása miatt felelősségre vontak volna. Nyilvánvaló elvtársak, hogy az ilyen felelősségre vonás elmaradása nem serkenti a dinamikus vezetés kialakítását. Ellenkezőleg, ahol így van, ott felüti a fejét a tunyaság, az úgynevezett objektív okokra való hivatkozás, a magyarázkodás, csak éppen a feladatok teljes megvalósítása marad el. Arról van szó, hogy üzenjünk hadat az itt-ott jelentkező megnyugvás ellen, a kispolgári nyavalya ellen, ne mondják azt önigazolásul egyesek: „Tudom, hogy én vagyok a felelős, mert én vagyok a vezető, de én is ember vágyóik”. Ez igaz, de ezek az elvtársak tegyék fel önmaguknak a kérdést, hogy megtettek-e mindent a jó munka érdekében? Tegyék fel a kérdésre adott válaszuk után azt a kérdést is, hogy tudnak-e jobban dolgozni, van-e kedvük és ambíciójuk a további eredményesebb munkához vagy sem? Legyen minden vezetőállásban lévő elvtárs tudatában annak, hogy az őrá bízott terület jó vagy rossz munkája az egész szocializmust építő munkánkat jő vagy rossz irányba befolyásolhatja. A jó vezetőnek a jövőben az eddigieknél sokkal többet kell törődni az egyszerű munkások ügyes-bájos problémáival is. Mind sűrűbben fordul elő, hogy a dolgozók által felvetett, a vezetés számára apró-cseprő problémának tűnő panaszokat, észrevételeket kézlegyintéssel intéznek el. Ezeket a vezető elvtársakat szeretnénk figyelmeztetni, hogy a dolgozók jogos felvetéseinek meghallgatása, valamint azok orvoslása erősíti a vezetők és a vezetettek kapcsolatát, erősíti a párt és a tömegek szoros kapcsolatát. Befejezésül a pártalapszerveze- tek előtt álló feladatokról szólott Gyulavári elvtárs, majd tájékoztatóját vita követte. Elsőnek Berki László elvtárs, a Békéscsabai Téglagyár igazgatója szólalt fel. Elmondotta, hogy a műszaki intézkedések alapján pozitiven alakult az elmúlt félévben a téglagyár termelése. 2,4 százalékkal növekedett a termelékenység Ez időszak alatt 35 fővel dolgoztak kevesebben, mint 1960 első félévében, s mégis jóval magasabb értéket hoztak létre, a normarendezés helyes irányban befolyásolta a termelékenység növelését. A cserépgyártásban azonban jelentősen növekedett az önköltség. Ez részben abból adódott, hogy új szalagcserép gyártásra tértek át, mely egymillió forintos beruházást igényéit, részben pedig abból, hogy jelenleg is nyolcmillió darab cserepet tárolnak az udvaron, s mivel nincs elég tárolóhély, több helyre kell szállítani tárolás végett a legyártott cserepet. Ez növeld az önköltséget. Az egymillió forintos beruházás — mondotta Berki elvtárs — a következő hónapokban hozza meg az eredményt, s a téglagyár tartani fogja, sőt továbbnöveli azt a termelési szintet, melyet az első félévben élért. Nagy Antal elvtárs, a Ruhagyár igazgatója reagált Gyulavári elvtársnak a Ruhagyár egyes cikkféleségeinek minőségi romlásáról mondott szavaira. Elmondotta: javaslattal éltek felső szerveik felé, hogy a jövőben koordinálják azokat az intézkedéseket, mélyek nagyrészt hozzájárulnak a textilüzentek időnkénti nehézségedhez. Javasolták; a kereskedelem a jövőben fél évre rendeljen; a közületi szállításokban ne módosítsák ötször-hatszor a határidőket; ne rendeljen jóval többet a kereskedelem, mint amennyit a textilüzemek le tudnak gyártani; s a szállításokat is egyenlő mennyiségekre bontsák le. Mindezek megvalósítása végett alakuljon ki szélesebb körű együttműködés az érintett miniszteriális tárcák között Nagy elvtárs beszélt arról, hogy a Ruhagyár dolgozói mindent elkövetnek a második félévi terv teljesítésére és túlteljesítésére. Erre különös ösztönzést adnak azok az erőfeszítések, melyeket a Szovjetunió tesz a béke biztosításáért. A ruhagyári dolgozók, csak úgy, mint más üzemek munkásai ezeknek az erőfeszítéseknek a sikeréhez jő munkád val kívánnak hozzájárulni- és mélyen egyetértenek a Szovjetuniónak a béke biztosítására hozott legutóbbi intézkedésével is, mélyben a szovjet kormány bejelentette, hogy az imperialisták háborús készülődéseire válaszképpen folytatni fogják nukleáris kísérleti robbantásaikat. A következő felszólaló Brezina Rezső elvtárs volt, a Mezőhegyes! Cukorgyár főműszakvezetője. Elmondotta, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok miatt veszélyben van a cukorgyárak szeptember eleji beindítása. Naponta 220 vagon cukorrépára van szükség a gyártás elkezdéséhez és késnek a szállítások. A tótkomlós!, orosházi termelőszövetkezetek, valamint a Mezőhegyes! Állami Gazdaság vezetői annak ellenére, hogy megállapodás történt velük, ki jelentették: csak október közepén kezdik a cukorrépaszedést. Tavaly is 13 napot késtünk a kezdéssel, s ez igen jelentős kiesést okozott a népgazdaság, nak. Brezina elvtárs a tanácskozásról szólította fel a termelőszövetkezeti vezetőket, valamint az állami gazdaságok vezetőit, hogy tartsák be a megállapodást, ne okozzanak kárt az államnak azzal, hogy késleltetik a cukorrépaszedést. Felszólaltak még a tanácskozáson Kovács elvtárs, a Gyulai Húsipari Vállalat párttitkára, Mész- jár elvtárs, a Békéscsabai Bamevál igazgatója, Such János elvtárs, a békéscsabai városi párt- bizottság titkár^, Erdős elvtérs, a Kötöttárugyár főmérnöke, Nagy Mihály elvtárs, a Vasipari Vállalat igazgatója, Kocsis elvtárs a szakszervezetek megyei elnöke, Simándi Béla elvtárs, a megyei tanács ipari osztályának főmérnöke és Szabó Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. Szabó elvtárs megyénk munkásosztályának helytállásáról beszélt abban a nagy küzdelemben, amely a nemzetközi porondon folyik a béke és a háború erői között. Méltatta termelőszövetkezeti parasztságunk eredményeit, mely különös jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy abban az időszakban született, amikor több mint háromszázezer holdnyi kis- parcellát szerveztünk át mező- gazdasági nagyüzemekbe. Soha ilyen magas átlagtermés nem volt megyénkben kenyérgabonából, mint ebben az évben. A megye ipari dolgozóinak sem kell szé- gyenkezniök az elmúlt félévi eredményeik miatt. Mind többen és többen látják, mind több dolgozó és vezető előtt válik nyilvánvalóvá, hogy aki ma okosan vezeti az üzemet és nap mint nap többet ad a népgazdaságnak, az erősíti népköztársaságunkat, erősíti a forradalmat, növeli azt az erőt, amely képes csírájába fojtani minden háborús kísérletet. Megyénk dolgozói érzékenyen reagálnak azokra az eseményekre, amelyek napjainkban a német békeszerződés aláírásának előkészítése érdekében történnek. Mélyen egyetértenek a Német Demokratikus Köztársaság intézkedéseivel, s megértik azt az intézkedést is, melyet legutóbb a szovjet kormány hozott a termonukleáris kísérleti robbantások folytatása ügyében. Tudják, az erőviszonyok annyira eltolódtak a szocialista tábor javára, hogy ez a tényező akadályozta meg eddig is a háború kirobbantását. Ha ez nem így lenne, már megkísérelték volna az imperialisták saját „erőfölényük” kihasználását. A mi táborunk erőfölénye azonban mindvégig megmarad, ezt bizonyítják a legutóbbi szovjet kormányintézkedések, és ezt tudja elősegíteni a szocialista tábor dolgozóinak, így a mi hazánk, s benne megyénk dolgozóinak mind jobb munkája. Ilyen összefüggésekben szükséges ismertetni a dolgozók előtt a tervek teljesítésének, túlteljesítésének jelentőségét és ebben fokozott szerep hárul a gazdasági vezetés mellett üzemi pártszervezeteinkre, valamint a tömegszervezetekre — mondotta Szabó elvtárs. A felszólalásokra Gyulavári elvtárs válaszolt, majd kiosztotta a megye hat legjobb • üzemének a megyei pártbizottság vándorzászlaját, öt üzemnek pedig az oklevelet
