Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-09 / 213. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 9., szombat Ünnepélyes tanévnyitó A szarvasi felsőfokú óvónőképző Intézetben tegnap délelőtt 10 órakor tartották meg az ünnepélyes tanévnyitót. Az intézet kollégiumának dísztermében helyet foglaltak a járási és a községi szervek képviselői. s az intézet másodéves és új első éves diákjai. Az intézet feladatairól Tóth Lajos igazgató tartott beszámolót. A hallgatók rövid kultúrműsorral tették emlékezetessé az intézet életében most harmadszorra megrendezett ünnepélyes tanévnyitót. AIV. forduló kérdései Rejlvénypályázatuilk utolsó fordulójához érkeztünk. A IV. forduló kérdései a következők: 1. Sorolja fel a munkahely jó megvilágításának követelményeit. 2. A kiállításon lévő acetilén gázfejlesztő apparát vízzárjának mi a hibája? 3. Hol található a mosógép helyes érintésvédelmének ábrázolása, és milyen érintésvédelmet alkalmazunk? A kérdésekre adott választ legkésőbb szeptember 15-ig kell beküldeni szerkesztőségünkhöz. Munkavédelmi rejtvénypályázat ív. Lopás, aláíráshamisítás — másfél évi börtön Korányi János március 7-ig a dévaványai Gábor Áron Termelő- szövetkezetnél mint állattenyésztő dolgozott. 1960 őszéin kölcsönt akart felvenni a Dévaványai Takarékszövetkezettől — mint indokolta — motorkerékpárvásárlásra. A takarékszövetkezet természetesen engedélyezési papírt is kért tőle, amély szerint beleegyezik, hogy a termelőszövetkezettől járó illetményből levonhassák a hitelt. Ugyanehhez az okirathoz a termelőszövetkezet vezetőségének is hozzá kellett járulnia. Azonban Korányinak már túlságosan kevés volt a járandósága, mert előlegre nagyon sokat felvett, így sejtette, hogy a termelőszövetkezet közgyűlése nem fog a dologhoz hozzá, járulni. Ezért az állattenyésztő gondolkodás nélkül ráhamisította az elnök és a könyvelő aláírását. A takarékszövetkezet kölcsönözte a kért négyezer forintot. Azonban Korányi a két első hónapban nem tudott törleszteni, ezért a takarék. Szarvasi Vas-, Fémipari Kisipari T er melőszövetkezet értesíti a lakosságot és a közületeket, hogy TELEVÍZIÓ és RÁDIÓ garanciális javítását a mai napon megkezdte és a jövőben vállalja. SZER VÍZ-SZOLGÁLAT. Szarvas, Szabadság út 62. Telefon: 243 Bizalommal keresse fel szövetkezetünk most megnyílt szerviz-szolgálatú t 447 szövetkezet felszólította a termelőszövetkezet vezetőségét, hogy térítse meg Korányi hitelét. A termelőszövetkezet vezetősége ekkor szerzett tudomást a hamisításról. A vádlottnak nem ez volt az első bűne, már 1948 óta többször kö. vetett el csalást, lopást, melyekért súlyos börtönbüntetésekre ítélte a bíróság. 1959-ben például csalásés értékpapír-hamisításért hathónapi felfüggesztett börtönre ítélték. És ha már elindult a lejtőn: Az említett névaláírás-hamisí- tás mellett másik bűnt is követett el. Dévaványán egy házban lakott özv. Mikola Imrénével. A két lakó egy előszobán keresztül járt a lakásába. Egy esetben, amikor Mi- koláné Budapesten tartózkodott, Korányi álkulccsal kinyitotta az öz_ vegyasszony lakásét és a szekrényből elemelte az egyedülálló asz- szony megtakarított 10 ezer forintját. Hazaérkezése után rögtön jelentette a rendőrségen, hogy meglopták, mire a rendőrség megindította a nyomozást. Korányi érezve, hogy könnyen fülöncsípik,_Mi- kolánét rá akarta bírni, hogy jelentse a rendőrségein a 10 ezer forint meglétét. Megígérte a vádlott, hogy megszerzi a pénzt és átadja Mikolánénak. Ígéretét az apjától kölcsön szerzett pénzből teljesítette is, és azt december végén átadta a sértettnek. Mikoláné azonban — nagyon helyesen — a pénzt rögtön elvitte a rendőrségre — s így hamarosan kézrekerült a tolvaj. Tagadásával ellentétben a szakértő megállapította Korányi bűnösségét. Elkövetett csalásaiért és bűntetteiért egy évi és hathónapi börtönre ítélte a gyomai járásbíróság, kötelezte az előző hathónapi felft függesztett börtönbüntetés letöltésére és három évig megfosztotta jogai tói. A vádlott és védője felmentésért, illetve a büntetés enyhítéséért fellebbezett. (v. t.) Több megértési várnak az újítók A megye helyiiparának legjobb újítói és újítási előadói a közelmúltban tanácskoztak. Rendkívül értékes volt ez a megbeszélés, mert az eredmények elismerésén túl Igen sok szó esett azokról a hibákról, helytelen módszerekről is, amelyek még mindig hátráltatják az újítómozgalom fejlődését. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az újítók kísérleteikkel, munkájukkal milyen nagy szolgálatot tesznek gyáruknak, vállalatuknak, s ezzel együtt a népgazdaságnak. Nyughatatlan emberek, akik állandóan keresik az újat a különféle munkaműveletek tökéletesítésével, vagy valamely gép, berendezés korszerűsítésével. Az ilyen emberek mindenkor megbecsülést és támogatást érdemelitek, hiszen újításaikkal többek azoknál a „Ha öregapámnak jó volt, nekem is jó” elvet valló egyszerű munkásoknál Ezért nagyon is megszívlelendők azoknak a felszólalóknak a szavai, akik elpanaszolták, hogy egyes gazdasági vezetők gyakorta kényelemből vagy az újítáé&' rendeletek felületes ismeretéből kerékkötői a jó javaslatok intézésének, bevezetésének. Ez pedig egyáltalán nem segíti el az újítómozgalom fejlődését, mert a megnemértés, a kellő bátorítás elmulasztása kedvét szegheti az újítóknak. Többen kifogásolták azt is, hogy az újítók díjazásánál mindinkább az eszmei díjazást alkalmazzák. Az újító a beadott újításáért kap egy kerek összeget, mondjuk 100 vagy 200 forintot, s ezzel el is van vetve a díjazás gondja. Amikor pedig az újító tudván tudja, hogy újítása ennél az összegnél jóval többet megér, természetesen nekikeseredik. De hát ez az egyszerűbb módja a díjazásnak. A kalkuláció elkészítése egy-egy újítás gazdasági eredményéről jóval több munkát, utánajárást igényel. Egész biztosan ezért is idegenkednek ettől. Ha ezt tennék, akkor legtöbbször az újítónak nem 100 vagy 200 forintot kellene fizetni, hanem ennél többet. Ennek megállapítása azonban nem olyan egyszerű. De amint a Gyulai Cementipari Vállalat főkönyvelője — aki maga is többszörös újító — elmondta, az újítások iránt érzett nagyobb felelősséggel ezt is meg lehet csinálni. Csak éppen akarat kell hozzá. A tanácskozásról könnyen le lehet vonni a tanulságot: Legyen nagyobb becsülete az újító embereknek, ügyeiket és javaslataikat ne mechanikusan, hanem a törvényadta lehetőségeken belül a legmesszebbmenő jóindulattal intézzék. Még akkor is, ha ez több munkát igényel. Podina Péter Az ÉM. Baranya megyei Építőipari Vállalat pécsi munkahelyére körülbelül 2 hónapi időtartamra KUBIKOSOKAT VESZ FEL Szállás, étkezés biztosítva, keresst teljesítménybér. Havonként egyszer oda- és visszautazás fizetve. Jelentkezni lehet és egyben bővebb tájékoztatást ad az ÉM. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Munkaügyi Osztálya. Békéscsaba, II., Kazinczy utca 4. sz. fsz. 2. 47399 H Örökre emlékezetes marad — Moszkvai i Mindig maradandó élmény az ember életében egy külföldi út. Különösen egy olyan út, amelyben nekünk volt részünk augusztus első felében. Maholnap két hete, hogy átléptük a magyar határt. A két és fél hétig tartó szovjetunióbeli utazás egy életre szóló emlék. Mi volt a legszebb, a legmaradandóbb, azt a sok-sok gazdag élmény közül is könnyen ki lehet választani: a világ három leghíresebb emberével való találkozás. A két űrhajóssal és egy zseniális politikussal, a munkásosztály nagyszerű vezetőjével, Hruscsov elvtárssal. Már többször számoltunk be tudósításokban, riportokban, útijegyzetekben arról, hogyan élnek, dolgoznak a szovjet emberek. Leírtuk azt is, hogy Moszkva a legszebb világvárosok egyike. Csodálatos látvány a Kreml, a Vörös tér, a Lenin egyetem, a Metro gyönyörű állomásai és ki tudná felsorolni a szovjet emberek munkája nyomán megfiatalodott, épülő, szépülő szovjet főváros csodáit. Leírni, lefesteni nem lehet, azt látni kell, mert csak úgy élmények — tud igazi képet alkotni az ember magának a kommunizmust építő országról. Mint mondtam, nincs szándékomban útiélményt írni, hiszen ebben kollégáim már megelőztek. Igaz az is, hogy ugyanarról a helyről mindennap mást és mást lehetne írni, hiszen órák alatt egyre változik, gazdagodik minden, mégis egyetlen eseményről akarok csak írni, amely felejthetetlen marad nemcsak nekem, hanem valamennyiünknek, akik azokban a napokban Moszkvában jártunk. Gyönyörű, verőfényes vasárnap délelőtt volt, amikor gyorsvonatunk berobogott a moszkva—kijevi pályaudvarra. A kényelmes autóbuszok már ott vártak bennünket. Félórai út után a Szput- nyik Ifjúsági Szállóban csomagoltunk ki. Harminchat-harmincnyolc órai út mintha meg sem viselt volna bennünket, olyan frissen, teli érdeklődéssel, kíváncsisággal ültünk újra autóbuszra, hogy végre megismerjük azt a várost, amelynek meglátására már olyan régen vágytunk. A Béke sugárúton robogott a két nagy busz. Az idegenvezetőnk megállás nélkül beszélt a moszkvai nevezetességekről. A hosszú úton többször megálltunk, néztük a remekbe szabott műemlékeket. A három hatalmas térnél: Dzser- zsinszlci, Szverdlov és a Vörös tér közelében a Moszkvai Nagyszínházzal ismerkedtünk éppen, lehetett fél 11—11 óra között (nálunk akkor még fél kilenc, kilenc óra van), amikor a hangoshíradók a rádió adását közvetítették. Embercsoportok gyülekeztek szinte pillanatok alatt egy-egy hangoshíradó oszlopai alatt. Akkor még nem értettük meg, hogy mi történt, de láttuk az emberek arcán, hogy nagy esemény lehet, hiszen ismerősök, ismeretlenek egymás kezét szorongatták, csókolták egymást. Amikor a bemondó újra megszólalt, szinte lábujjhegyen jártak az emberek, hogy minden szót megjegyezzenek. Idegenvezetőnk — egy leningrádi egyetemista fiú — közelebb ment, hogy megtudja, mi az a nagy szenzáció? Fiatal, gyermekes arca szinte lángolt az örömtől, a büszkeségtől, amikor jött és elmondta, hogy egy Vosztok típusú űrhajó Tyitov őrnaggyal földkö- rüli útra indult. Nagy volt az öröm a mi kis csapatunkban is, amikor megtudtuk a világraszóló eseményt. Végtelenül boldogok voltunk, hogy ezekben a történelmi napokban itt vagyunk és azokkal az emberekkel örülhetünk együtt, akik megalkották azt a csodálatos technikai kultúrát, amely az emberi haladás érdekét szolgálja. A nap szenzációja tehát az űrhajós volt. Találgatások sorozata: vajon meddig marad? Hányszor kerüli meg a Földet? Hol ereszkedik le? S még ezernyi kérdés. Csak egyetlen nagy bánat gyötört bennünket: miért is nem tudunk beszélni az ő nyelvükön. Naponta hányszor és hányszor megkérdeztük az idegenvezetőt: Mondd, fenn van még? Mikor jön le? Sokszor már türelmetlen is volt a sok háborgatásért és kifakadt: — A ti szobátokban is van rádió, hát hallgassátok. — Hallgatjuk, de mit csináljunk, nem értünk semmit. Nem akart bennünket megsérteni azzal, hogy azt mondta volna, illő lett volna tudni valamit ennek a hatalmas népnek a nyelvéből, helyette egy barátjáról mesélt. — Van nekem egy jó barátom Leningrádban, ha oda megyünk, megismerkedtek vele. Vologyának hívják. Ha összetalálkozunk, mi csak magyarul beszélünk. Nálam érthető, hiszen az édesanyám is jól beszél magyarul, én tőle tanultam. De Vologya leningrádi és önszorgalomból tanult. Az egyetemen nem tanítanak magyarul. Jól ismeri a költőiteket, magyarul szavalja Petőfi verseit, szereti hazátokat. (Leningrádban valóban megismerkedtünk Vologyával, a Barátság szállodában és olyan volt, amilyennek idegenvezetőnk bemutatta.) Délután éppen Metró-nézésre indultunk, amikor megjelent a Pravda különkiadása két oldalon. A jobb alsó sarokban Tyitov fényképe. Az emberek hosszú sorban álltak az újságárusok standja előtt. Volt öröm, amikor egy-egy példányhoz végre hozzáj utottak. Három-négy lépésre az újságárus épülete mellett megálltak és olvasták, szinte falták a betűket. Otvenen-hatvanain is olvastak már körülöttünk. Amikor a csoportunk észrevette az újságárust, mindenki odasietett, hogy vegyen egyet még akkor is, ha nem tud belőle olvasni egy sort sem. A moszkvaiak, amikor észrevették, hogy külföldiek vagyunk, intettek, hogy maradjunk, ne álljunk sorba, s mintha összebeszéltek volna, mindenki 2—3 példányt kért és egyet-kettőt elosztott közöttünk. Valamennyiünk kapott egy példányt. A pénzt, amit érte akartunk adni, nem fogadták él. Egy nap telt el, és mennyi élmény! .. (Folytatjuk) Cscpko Eta
