Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-09 / 213. szám

I 2 NÉPÚJSÁŰ 1961. szeptember 9., szombat ! Hruscsov elvtárs beszéde a szovjet—indiai barátsági gyűlésen Moszkva (TASZSZ) Hruscsov szovjet kormányfő a Kremlben pénteken megtartott szovjet—indiai barátsági nagygyű­lésen mondott beszédében rámu­tatott arra, hogy az indiai minisz­terelnök szovjetunióbeli látogatá­sa igen fontos a két ország barát­ságának további erősítése szem­pontjából. ' — Az ön jelenlegi látogatására — folytatta Hruscsov Nehru felé fordulva — olyan időpontban ke­rült sor, amikor a nemzetközi helyzet lényegesen bonyolultabbá vált és az emberek mindenütt ag­gódnak az új világháború -veszé­lyének nyilvánvaló fokozódása miatt. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a legagresszívebb imperialista erők, amelyek hajlandók egy nukleáris háború szakadékába sodorni a vi­lágot, a helyzet kiélezésének ürü­gyéül a német békeszerződés megkötésének kérdését választot­ták. A szovjet kormányfő emlékez­tetett arra, hogy a Szovjetuniónak a német kérdéssel kapcsolatos ja­vaslatai arra irányulnák, hogy a német békeszerződés megkötésé­vel megszüntessék a második vi­lágháború után Európa szívében továbbra is megmaradt gennyedő gócot, jogilag megerősítsék a je­lenlegi német határokat, gátat emeljenek a Nyugat-Németország- ban újra mozgolódó militaristák és revansvágyók veszedelmes ka­landjai elé. A béke szempontjából igen hasz­nos lenne, ha felvennék a két né­met köztársaságot az Egyesült Nemzetek Szervezetébe — muta­tott rá Hruscsov. Kijelentette: mind a két német államot fel kell venni az ENSZ-be. Eljött ennek az ideje. Hruscsov megállapította, hogy a nyugati hatalmak vezető körei­ben még most sem óhajtják a jó­zan ész szemszögéből megközelíte­ni a német békekötés proble» máját. A nyugati hatalmak a né­met békeszerződés megkötésére vonatkozó szovjet javaslatokra fo­kozott katonai előkészületekkel és közvetlen fenyegetésekkel vála­szolnak. Nyugaton sokat beszélnék arról, hogy szükség van a tárgyalások-] ra. Ebben a szellemben nyilatko-j zott augusztus 30-i sajtóértekez- ] létén Kennedy amerikai elnök isi — mondotta többek között Hrus-j csov. — Ha ez a nyugati hatalmak ] valódi szándékait tükrözi, ha ők! hajlandók érdemi tárgyalásokra, I akkor a szovjet kormány eztj örömmel üdvözli. — Sajnálni fogjuk, ha a nyugati hatalmak nem írják alá vélünk együtt a német békeszerződést — mondotta a továbbiakban a szov­jet kormányfő. — Ebben az eset­ben a szerződést a Német Demok­ratikus Köztársasággal kötik meg azok az országok, amelyek erre hajlandók. — A békeszerződés megkötését nem lehet tovább halogatni, a né­pek nem bocsátanak meg nekünk az újabb haladékot — hangsú­lyozta Hruscsov. Hruscsov rámutatott arra, hogy különösen széleskörű katonai ké­szülődések folynak az Egyesült Államokban, s ennek nyomán a Német Szövetségi Köztársaságban, Angliában, Franciaországban. Rá­kényszerítik erre az agresszív NATO-tömbhöz tartozó többi or­szágot is. Számolva a kialakult helyzettél, mi természetesen nem hagyhattuk figyelmen kívül hazánk és az egész szocialista tábor védelmé­nek érdekeit — mondotta Hrus­csov. „Mivel közvetlen veszély fe­nyegeti a Szovjetuniót, a nukleá­ris kísérletek felújításának szük­ségességével találtuk magunkat szemben” — jelentette ki a szov­jet kormányfő. Hruscsov az Egyesült Államok és Anglia kormányának azt a ja­vaslatát, hogy ne folytassanak nukleáris kísérleteket a légkörben, a közvélemény becsapását szol­gáló propagandafogásnaik' nevez­te. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok elnöke meg sem várva a Szovjetunió válaszát er­re a javaslatra, határozatot hozott a nukleáris fegyverkísérletek fel­újításáról. A szovjet miniszterelnök rávilá­gított, hogy az Egyesült Államok és Anglia javaslatának lényege ab­ban van, hogy egyoldalú katonai fölényre tegyenek szert a Szovjet­unióval szemben. Kijelentette, hogy Franciaország kezét semmi­féle korlátozásokkal nem kötötték meg az atomrobbantásokkal kap­csolatban, s ezek a robbantások az egész NATO-tömto érdekeit szolgálják. Hruscsov újra hangsúlyozta: éppen a világbékéről, más orszá­gokról és más népek életéről való gondoskodás késztetett bennünket arra, hogy meghozzuk a szükséges intézkedéseket,- amelyek maguk­hoz térítik az agresszív erőket, megértetik velük, hogy háború út. ján nem érhetik el céljaikat. A szovjet kormányfő hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió javasol­ja az általános és teljes leszerelés legszigorúbb ellenőrzéssel történő végrehajtását. Rámutatott, hogy ha a nyugati hatalmak elfogadják az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatot, ha elfogadják a nem­zetközi ellenőrzés vétó-jog nél­kül, mindenre kiterjedő rendsze­rét, minden sarok és minden zug szabad ellenőrzésének biztosításá­val, hogy egyetlen ország se tud­jon titokban fegyvereket gyár­tani és erőt gyűjteni a támadás­hoz — akkor az általános és tel­jes leszerelés problémája az ösz- szes népek érdekeinek megfele­lően megoldódik. Csakhogy a nyugati hatalmak — Tudod mit, kislány? Inkább te mesélj. Arról, hogy kerültél ide. És mindenről, ami azóta volt. — Az »azóta« szónak olyan hang­súlyt adott, hogy azt nem lehe­tett másra érteni, mint arra, hogy »azóta a tavaszi este óta, amikor nem mentünk színházba még­sem ...« Gyöngyila messzenézőn elmo­solyodott, s csak kis idő múltán válaszolt. — Először magam sem tudtam, miért, de mikor megláttalak, úgy éreztem, hogy beszélnem kell veled mindenképpen. Most, hogy mondod: meséljek, most már tu­dom. Valakinek beszélnem kell az életemről, a terveimről, talán csak azért, hogy magamban tisz­tázzam legalább a dolgokat, vagy tanácsot kérhessek. Valahogy meg­könnyebbül az ember, ha elme­sélheti, ami történt vele. És velem aztán történt... Itt olyan egye­dül vagyok mégis. Imre bácsi... \ — mondotta Hruscsov — nem ter­jesztenek elő javaslatokat az álta­lános és teljes leszerelés ellenőr­zéséről, nem akarják a leszerelést, minthogy tudják, az ilyen javas­lataikat mi elfogadjuk és akkor nem lesz hova visszalépniük. Az el nem kötelezett országok vezetőinek néhány nappal ezelőtt befejeződött belgrádi értekezlete megmutatta, hogy a békéért foly­tatott aktív tevékenység szüksé­gesség, mind szélesebb megértésre talál — mondotta Hruscsov. — E konferencia légkörében érezhető volt az emberiség jövőjéért érzett jószándékú aggodalom, s az a tö­rekvés, hogy megmaradjon a béke és örökre vége legyen a gyarmati rendszernek. Hruscsov megállapította, hogy ha az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között barátságos kapcso­latok lennének, aligha sikerülne bárkinek is megrontani a nemzet­közi helyzetet. Meg kell tisztítani az utat a szovjet—amerikai bará­ti kapcsolatok előtt — tette hozzá a szovjet kormányfő. — Ehhez azonban el kell távolítani azokat a torlaszokat és akadályokat, ame­lyek a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában keletkeztek, el kell érni az igazi békés egymás mellett élést, meg kell teremteni a feltételeket a kereskedelem és egyéb- kapcsolatok fejlődéséhez. „Mi pontosan ezt akarjuk, a szovjet kormány nagy erőfeszítése­ket tesz ebben az irányban” — mondotta Hruscsov. A szovjet mi­niszterelnök rámutatott, hogy a világbéke biztosításában nagy sze­rep jutott a szovjet—indiai barát­ságnak. A szovjet kormány min­dent elkövet e barátság megerő­sítésére, amely a két ország népe­inek javát és a világbéke érdeke­it szolgálja. Hruscsov végül kijelentette, a szovjet kormány és a szovjet nép mindent megtesz, hogy a Szovjet­unió és India közötti, gazdasági, tudományos, technikai, kulturális és egyéb kapcsolatok a jövőben is erősödjenek és fejlődjenek. A nagygyűlésen felszólalt Neh­ru, az Indiai Köztársaság minisz­terelnöke is. (MTI) neki azért nem mondhatok el mindent. Mert ő nem tudja, hon­nan jöttem én el. Csak azt lát­ja, egyszerűen csak azt, hogy nem akartam annak a felesége lenni, akihez anyámék hozzáadtak vol­na, inkább eljöttem otthonról. De ez csak a dolgok egyik része, nem is ez a lényeg, csak mondjuk ez indította el az egészet. Ügy ér­zem, mintha belelátnék, Imre bá­csi most azt várja, mikor unom meg az itteni, sokszor nem vala­mi kényelmes, talán túl nyers életet. Pedig ha tudná, éppen ő ... A lány nem fejezte be a mon­datot, s míg kitöltötte ‘a kávét, Gyula arra gondolt, hogy vajon mit kellene tudnia a mérnöknek, és miért »éppen ő« ... Aztán le­ültek egymással szemben (Gyön­gyila az ágyra, ő meg a tábori székre), kavargatták a kávéjukat, és a leány mesélni kezdett. —- Akkor, amikor te elmentél, még egy nagy jelenet volt nálunk. Mert én... én utánad akartam Győzelmes szeptember A Bolgár Népköztársaság nemzeti 1944. szeptember 9-én fegyve­resen felkelt a bolgár nép és a Szovjet Hadsereg támogatásával elsöpörte a nép verejtékén élős- dieket, feltartóztatta az imperia­listákat és megteremtette saját népi hatalmát. Amit a bolgár nép sorsának in­tézését saját kezébe véve másfél évtized alatt véghezvitt, arra ösz­tönöz, hogy higgyünk a nép kiime. ríthetetlem alkotóerőiben. Ez idő alatt Bulgária elmaradott agrár­országból fejlett ipari-agrár or­szággá vált, melynek már saját kohászata és fémipara, fémfeldol­gozó üzemei, gépipara, nehéz vegyipara, hajógyártása van. Az országban hatalmas építkezések voltak ezekben az években. Tu­catjával nőttek ki a földből a nagy és kisebb víztárolók, öntöző csatornák, száz és száz új gyár falai emelkedtek a magasba, vil­lamos erőművek, művelődési há­zak, iskolák, üdülők és lakóházak ezrei épültek. Az ipar jelenlegi havi összter­melése annyi, mint az egész 19.39. évi termelés, nehéziparuk a fel- szabadulás előtti huszonötszörösét termeli. A Szovjetunió példája nyomárí elsőnek hozták létre a falusi ter­melőszövetkezeteket. A bolgár parasztok egyesítették földjeiket s vállvetve dolgoztak, hogy kiűzzék a faluból a faekét, a tudatlansá­got és szegénységet, nyomorúsá­got és kitárták a kapukat a gé­pek és a tudomány előtt. Bulgá­riában jelenleg 4 877 200 hektár megművelhető földterületen kb. 40 000 traktor, 8000 kombájn, több mint 10 000 tehergépkocsi és több tízezer különböző más mező­gazdasági gép dolgozik. A népgazdaság fejlődése előse­gítette a nép széles rétegei élet- színvonalának gyors emelkedését. A nemzeti jövedelem az 1939-es 15 800 millió levárói 1959-ben 46 000 millióra emelkedett. Bulgáriában megszűnt az em­bernek ember által való kizsák­mányolásának minden formája s örökre eltűnt a munkanélküliség. ünnepe Az egész lakosság díjtalan orvosi, egészségügyi ellátásban részesül. Nehéz lenne felsorolni a nép minden győzelmét. Szeptember 9-e valóságos kul­turális forradalom alapjait rakta le. Felszámolták az írástudatlan­ságot. Minden gyermek számára biztosított a nyolcosztályos iskola elvégzése. Megszűnt a tandíj min­den iskolában, az egyetemeket is beleértve. Bulgária, a közép- és főiskolát végzettek száma tekin­tetében világviszonylatban is egyike az első országoknak. Tíz­ezer lakos közül 103 végzett egye­temet. Százalékarányban négy­szer több az egyetemi hallgató, mint Nagy-Britanniában. Min­den második egyetemi hallgató állami ösztöndíjat élvez. A bolgár nép minden év szep­tember 9-én megünnepli a békés építés frontján aratott győzel­meit. Az idén a harmadik ötéves terv három év alatti teljesítését ünnepük. 1960-ban a bolgár nép­gazdaság 100 milliárd léva érté­ket termelt — holott a terv csak 1962-re irányzott elő ennyit. Szeptember 9. Az utcákat már korán reggel ismét elönti az ün­neplőbe öltözött dolgozók tömege. S a felvonulók közül a legtöbb tapsot újra az egyetemeken ta­nuló külföldi diákok csoportja aratja, ifjak és leányok, akik messze földről — Németországból és Lengyelországból, Koreából és Vietnamból, Guineából és Szu­dánból, Szíriából és Irakból jöt­tek azt jelképezve, hogy ez a nap nemcsak a bolgár nép nemzeti ünnepe, hanem a világ minden részén velük együtt ünnepelnek barátok is. Ez is a bolgár nép nagy győzel­me. Soha még Bulgáriának nem volt ilyen szilárd nemzetközi helyzete és ilyen széleskörű nem­zetközi kapcsolatai. A bolgár nép a szabad népek milliárdos családjának tagja. S Bulgária ott áll az egész világot átfogó hatalmas békefrant első soraiban. menni. Akkor még sok mindent helytelenül láttam, de éreztem azért, hogy csúnyán bántam veled. Nem is tudom, miért hozakodtam elő azzal a cikkel, talán azért, hogy lásd: nékem is van vélemé­nyem; és mert hallottam, amit délután Majori anyuval beszélt róla, elmondtam, mintha én talál­tam volna ki. Azt akartam, hogy velem is vitatkozz, mint a baráta­iddal szoktál, mert velem mindig úgy beszéltél, mint egy gyerekkel. — ... Utánad akartam menni, de anyám nem engedett, hanem kiabált, hogy végre láthatnám, mi­lyen vagy, ő mindig mondta, hogy hamar meglátszik, nem vagy úri­gyerek ... ne haragudj, de ponto­san akarom elmondani az egészet. Majorival példálózott, én meg sír­ni kezdtem, amiért nagyon mérges lett és felpofozott. Többször aztán nem került szóba az eset, de meg­tiltották, hogy veled szóbaálljak és minden percemről be kellett számoljak. Nem engedtek el még moziba se egyedül; néha színház­ba mentünk, az volt minden szó­rakozásom. Meg a könyvek. Elő­ször válogatás nélkül olvastam mindent, amit a lányoktól kap­tam, aztán beiratkoztam a könyv­tárba. De úgy éreztem akkoriban, hogy a könyvek is hazudnak, minden és mindent hazudik, hi­szen a könyvekben mindig bol­dogok végül az emberek, én meg... — Lassan azért telt az idő, múl­tak az évek és leérettségiztem. Ak­kor láttam csak, hogy még az is jó volt, iskolába járni, meg hogy nincs a világon olyan rossz, ami­nél rosszabb ne lehetne. Mert vi­déken lett volna csak állásom, oda persze nem engedtek, és attól kezdve voltak hetek, talán hóna­pok is, hogy a piacon kívül nem voltam sehol. Ez így ment tava­lyig. Egy téli estén aztán, emlék­szem: akkor esett először a hó, anyám csak úgy egyszerűen be­jelentette, hogy Majori megkérte a kezem, ők már bele is egyeztek, és hogy örüljek a szerencsémnek. Nem ért meglepetésként a dolog, mégis sírtam egész éjjel. Mert hát mit is tehettem volna mást, mint amit a szüleim akarnak? .., Az ember, míg fiatal, tervezget, álmodozik, aztán minden másképp lesz ... Hamar megvolt az eljegy­zés is. Sok vendéget-hívtak, és ne­kem egész idő alatt olyan sirhat- nékom volt, hogy alig bírtam a könnyeimmel. Vacsora után nagy ivászat kezdődött, és Majori azt követelte, hogy csókoljam meg. Az emberek meg röhögtek, igen, rö­högtek, ezt nem lehet másképp mondani.. Pofon akartam ütni, de aztán ... — Attól kezdve Majori úgy vi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom