Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-07 / 211. szám
1961. szeptember 7., csütörtök N ÉP ÚJ S 1I G 3 Akik munka nélkül akartak i ■ ■ jövedelembe» jutni Sok kicsi nagyra nő, ezt az elvet követve országunkban egyre szaporodik a milliomosok száma. Igen, valóság ez, és nem káprá- zat. A szocializmust építő Magyarországon egyre több és több a milliomos termelőszövetkezet. De vajon mindenki azt vallja, hogy ha a közös vagyont gyarapítja, akkor a saját jólétét is emeli? Sajnos, nem. Vannak, akik nem törődve a közösség érdekével a maguk önző érdekét mindenáron előtérbe helyezik, holott ebben az esetben a közösség vagyona nem szaporodik, hanem éppen ellenkezőleg, kisebb-nagyobb károsodás éri. Van, aki a kezdeti nehézségeket, a szervezés gyengeségeit kihasználva vagy kijátszva egyre több és több munkaegységet ír a saját javára, s el nem végzett munkáért is részesedni akar. Ha mostanában az orosházi Dózsa Tsz monori üzemegységének' központjába betér az ember, a kovácsműhely felől nem hallatszik a vidáman csengő üllő hangja, a kohó fujtatójának mély sóhajtása. Árván, üresen áll a máskor mindig zajos műhely, ajtaján a nagy lakat. S miért? Talán felmondott a kovács? Nem. Talán nincs munka ebben az üzemegységben? De vaui! Hát akkor? Becsapták a kovácsok a Dózsa Tsz becsületes dolgozó tagjait, kihasználva az átszervezés nehézségeit, fokozatosan több és több munkaegységet számoltak fel, ez év júliusában már havi 135 munkaegység-igényt nyújtott be a mester s ennek megfelelő százalékát a segítője. Megsokallták a tagok és a vezetők, utánanéztek, s rájöttek, hogy csalás van a munkaegység mögött. A vezetők munkaegység-levonást alkalmaztak, de a büntetésre nem megbánással válaszoltak, hanem kimentek a növényápoláshoz dolgozni. Ott is kell az ember, és kovácsmestereket is lehet találni, olyan kovácsokat, akik meg fogják szólaltatni a vidáman csengő üllőt, akik becsületesen fognak segíteni a kocsisoknak, akik megbecsülik a növénytermesztők fáradságát, és csak annyi munkalünk most, mikor szép kultúrhá- zunkat ünnepeljük, de egyben szomorúak is vagyunk, mert eljött az ideje, hogy szívünkhöz nőtt barátainktól búcsút vegyünk. Kívánjuk az építőknek, hogy amerre csak járnak, mindenütt úgy szeressék őket, mint nálunk. Most pedig mindenkinek jó étvágyat és vidám mulatást kívánok! A mérnök felemelte a kezét, jelezvén, hogy ő is szólni kíván. Lassan, megfontoltan beszélt, kellemes, mély hangja betöltötte a termet. — Kedves barátaim! Mélyen meghatott kedvességük, ragaszkodásuk. Váratlan, kedves ajándékaikért szaktársaim nevében is köszönetét mondok. Mi, műszakiak, nem vagyunk a szavak emberei, hogy úgy mondjam, mi tetteinkben fejezzük ki legszívesebben magunkat. Ezért csak röviden: amit mi végeztünk itt, azért nem jár köszönet. Olyan korban élünk, amikor mindenkinek kötelessége a tőle telhető legtöbbet használni a köznek. Mi csak ennek a kötelességünknek igyekeztünk a lehetőségek szabta, kereteken belül eleget tenni. Ami pedig a búcsúzkodást illeti, a titkár elvtárs egy kicsit elhamarkodta a dolgot. Éppen ma délután értesültem róla, hogy a mi vállalatunk kapott megbízást a Felszabadult Föld közegységet számolnak el, amennyiért megdolgoztak. Nagyüzemi gazdaságaink mostoha körülményeihez tartozik még az, hogy a közös állatállományt nem tudják mindenütt központosítani, hanem kénytelenek ott elhelyezni, ahol erre megfelelő épület van. így van ez a tavaly felfejlesztett tarhosi Kossuth Tsz-nél is, ahol a birkákat távol a központtól helyezték el. A rendelkezésre álló takarmányt úgy osztották be, hogy az újig kitartson, s a megfelelő adagot rendes időközönként kiszállították az ideiglenes hodályhoz. Minden emberi számítás szerint a juhoknak súly- csökkenés nélkül kellett volna átvészeljék a telet. Evvel szemben mi történt? Fogyni kezdtek, és egyre rosszabbul néztek ki. Feltűnt ez a tagoknak, a vezetőségnek, és kihívták az állatorvost is, aki azonban betegséget nem állapított meg. Ebbe belenyugodtak a vezetők, s bármilyen fájdalmas is egy gazda szemének a sovány jószág, nézniük kellett, mert hisz i nem beteg az állomány, és meg- ■ kapták a megfelelő takarmányt is. : De vajon tényleg megkapták-e? ! Mint az nemrégen kiderült, nem kapták meg. Ugyanis a hodálynál lakó két gondozó kihasználva a lehetőséget, kijátszva az ellenőrzést — bár a brigádvezető naponta megjelent —, a juhok szénájának, ■ abrakának nagy részét a háztáji jószággal etették fel. Végül az egyik gondozó jelentkezett az el- ■ nőknél, és bevallott mindent. . Bármelyik esetet vizsgáljuk is meg, mindegyiknél azt tapasztaljuk, hogy a becsületesen, szorgalmasan dolgozó nagy többségű termelőszövetkezeti tagságot károsítja meg. A tsz vezetői, a tsz-ek ellenőrző bizottságai, a becsületes nagy többség éberen figyeljen minden olyan megnyilvánulást, mely árthat a közös ügynek, amely megcsonkíthatná a közösség jövedelmét. Ulrich Rudolf, Békéscsaba A kritika elfojtásáról Szarvasi Vas-, Fémipari Kisipari Termelőszövetkezet értesíti a lakosságot és a közü leteket, hogy TELEVÍZIÓ és RÁDIÓ garanciális javítását a mai napon megkezdte és a jövőben vállalja. SZER VÍZSZOLGÁL A T: Szarvas, Szabadság út 62. Telefon: 243 Bizalommal keresse fel szövetkezetünk most megnyílt szervíz-szo Iga la tá t 417 „Elnézést kérek a zavarásért, de arra az állásfoglalásra jutottam, hogy én csak bátorkodom írni a szerkesztőségnek, azzal a gondolattal, hogy figyelembe veszik a soraim...” — így kezdődik a névtelen levél, melyben írója arról tudósít bennünket, hogy náluk enyhén szólva nem köszönik meg a bírálatot. Írja, hogy a gazdaságban a vezetők szent és sérthetetlen személyiségek, azért is nem merte aláírni a nevét, mert fél, hogy nem lesz maradása, ha megtudják, ki írta. Elgondolkoztató ez a levél. Van a bírálat elfojtásának egy olyan formája, mely sokszor azoknál a vezetőknél is előfordul, akik nem kívánják elfojtani a bírálatot, sőt azt hiszik magukról, hogy nagyon is elősegítik azt. Valami ilyesmi történik ebben a gazdaságban is. Egyes vezetők gyűléseken minduntalan kérlelik a munkásokat, szóljanak hozzá, javasoljanak, bíráljanak. Erre a munkások megbírálják az üzemegységvezetőt, a műhely- vezetőt és így tovább mindazokat, akik felelősök. A vezetők meghallgatják a bírálatokat, javaslatokat, feljegyzik az eseteket és nem csinálnak az ügyben semmit vagy csak nagyon keveset. Legközelebb megint meghallgatják a munkások véleményét és megint alig csinálnak valamit. A munkásoknak olyan érzésük keletkezik, hogy szavuk nem egyéb, mint falra hányt borsó. A másik formája a bírálat elfojtásának a szubjektív ráhatás, azaz egyik-másik vezetőbeosztású ember nem mond egy rossz szót sem a bírálójára, de érezte- ti vele, hogy megveti „piszkáló- dásai” miatt. A beosztottnak nem kellemes dolog látni a megbírált vezetőt, amint szégyenében vagy éppen dühében elvörösödik, vagy elkomolyodik, olyan arcot vág vagy olyan mozdulatot tesz, amiből arra lehet következtetni, hogy legszívesebben a bírálónak ugrana. Beosztottaknál, egyenrangúak- nál az ilyesmi nem sokat számít, mert mit tehet egy beosztott egy beosztottnak, túl sok kárt nem okozhat neki, akkor sem, ha nagyon megsértődött az illető. De más a helyzet egy vezetőnél. ö sokmXnden olyat tehet, amitől a bíráló a következő napokban, hetekben úgy érzi, rászakadt a mennybolt. Egyszer csak azt érzi, hogy munkáját fokozottabban figyelik és a legkisebb mulasztásért is keményebben vonják felelősségre, mint bármikor és így tovább. Nyilvánvaló, hogy ha abban a gazdaságban, melyből a levelet írták, megköszönik a bírálatokat, javaslatokat és tesznek is a feltárt fogyatékosságok megszüntetéséért, akkor semmi értelme nem lenne a névtelen levélírásnak, sőt az említett levél megírására sem került volna sor. Tanulságképpen levonhatjuk a következtetést, mely szerint sehol ne higgyék azt, hogy azzal eleget tettek a kritika és önkritika elvének, ha minduntalan biztatják a munkásokat, hogy bíráljanak, javasoljanak. Ez nem jelent semmi különöset, látszat csupán. B. Z. Tájértekezletet tartottak a mezőgazdasági szakemberek Békésen Szeptember 4-én Békésen, a járási művelődési ház nagytermében tájértekezletet tartottak a békési és szeghalmi járás mezőgazdasági szakemberei. Az értekezleten részt vettek a két járás termelőszövetkezeteinek vezetői, a tsz pártalapszervezetek titkárai, agronagyon közel érezte magához lágyan, atyásan megsimogatni; — a könnyeivel küszködő leányt. vagy inkább csak nézni, nézni, s — No, hát szabad ilyet tenni felinni szemével mindent, ami oly egy komoly technikusnak? Kicsit szép és kedves ezen a lányon, megtapsolják, erre mindjárt eltö- hogy övé maradjon örökre és így rik a mécses. maradjon meg emlékezetében; — ponti majorjának kiépítésére, amit, ha az idő ilyen kedvező marad, néhány napon belül meg is kezdünk. Aztán tavasszal a hyd- roglobus ... szóval egyelőre akkor se megyünk el, ha kergetnek. De remélem, erre ezután se lesz okuk. A kultúrházat pedig használják mindannyian egészséggel. Újból tapsoltak. Lelkes, tömör, szerető helyesléssel. Aztán köréjük sereglettek, gratuláltak a falubeliek, nagy volt a vidámság. Mikor emberek gyűrűjében elindultak asztalukhoz, Gyula egy pillanatig arra gondolt, hogy legjobb lenne elmenni innét, de le- geslegjobb lett volna ide se jönni. De azért csak megült a helyén. Gyöngyila egyedül jött vissza az asztalhoz, a mérnököt néhány ember a hevenyészett söntésbe invitálta. Még mosolygott a leány a barátságosan integetőkre, de már zsebkendője után kutatott táskájában. — Gratulálok, Kicsi — önkéntelenül úgy szólította, mint hajdan, ahogyan csak ő becézte Gyöngyilát. Hangja rekedten, önmagának is idegenül hullott le valahová az asztal alá. A leány feléje fordult és könnyein át mosolyogva mondta: — Köszönöm, Gyuszi... Ugye, milyen szép? — nyújtotta a herendi vázát a fiúnak, aki most — Te nem érted ezt, Gyuszi. Nem tehetek róla ... így sírtam akkor is, amikor megkaptam az első fizetésem. Nem érted? ... Nekem még soha senki... — nagy hősiességgel nyelte feltoluló köny- nyeit, de aztán csak nem bírt velük. Lehajtotta a fejét. Meleg fény csillant a lány szőke haján; — szerette volna most GABUREK KÁROLY RAJZA szelíden elringatni, hogy álma fölött örök égbolt, alatta örök föld legyen ... Messze égboltok kéklő békéje tárult elébe, zengő magasságok nyíltak, örömök lehetősége ■ piroslott fel képzeletében, örömö- j ké, amelyeket mind-mind kire- j kesztőlegesen csak Gyöngyilával J lenne érdemes megélni. (Folytatjuk) 1 nómusok, KISZ-szervezetek vezetői, valamint a járási tanácselnökök, és a mezőgazdasági osztályok dolgozói. Megjelentek az MSZMP járási bizottságok mezőgazdasággal foglalkozó munkatársai is. Az őszi mezőgazdasági feladatokról Lestyán István elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője tartott tájékoztatót és értékelte a nyári mezőgazdasági munkát is. Vetik az őszi árpát Vésztőn A megye valamennyi járásában vetik az őszi takarmánykeveréket, s aprólékos gondossággal készítik a talajt az őszi árpa és a magas hozamú külföldi búzák alá. A Sárrét szikes talaján már megkezdték az őszi árpa vetését is: a vésztői Aranykalász Tsz határában 100 holdon már földbe került az őszi árpa magja s három nap alatt 316 holdon befejezik ezt a munkát. A vésztői Aranykalász Tsz határában kitűnő magágyat készítettek 500 hold olasz és szovjet búza számára. Pénteken a megyében elsőnek náluk kezdik a bő termő külföldi búza vetését.
