Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-27 / 228. szám
NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 27., szerda „Jó munkánk titka-a tantestület egysége“ Harmincegy ablakszemével csendben bámul ja a váro&nyi község lüktető életét a szarvasi Vajda Péter Gimnázium. Ez az élet nem. csak körötte, de benne is eleven, amit azonban nem könnyű megtudni. A fő és az udvari bejáratnál ugyanis egyensapkás, karszalagos diákok állnak őrt. Igen előzékenyen megkérdik, mi járatban volnánk? Készséggel el is kalauzodnak. Mint később megtudjuk, ez az iskola napos-rendszerében újítás. Minden iskolaidőben — persze csak a szünetekben — hat diák ügyel a rendre, a ki-bejárásra. Az udvaron építési anyagok halmai közt munkások sürögnek- forognak, a koros épületet tatarozzák. Bedül, a kerítés mentén kerékpárok tömege. Tulajdonosaik többi társukkal az iskola folyosóin sétálnak, tereferélnek vagy olvasgatnak, mivel éppen szünet van. Az osztályokban, de még a folyosókon is virág mellett virág. Szemet nyugtató, üdítő látvány. Szer- zeményezőik és gondozóik maguk a diákok. A közmondás szerint: aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Valóban, csupa kedves, jómodorú fiatalt látunk. Az igazgatói szobában dr. Gábris József igazgató elvtárssal beszélgetve megvilágosodik előttünk ennek a fegyelmezett és mégis közvetlen magatartásnak az igazi »ka. Ez a diáksereg fiz egy szívvel ‘és egy akarattal munkálkodó tantestület tükre. Meglepetéssel halljuk, hogy ez a tükör nem mindig volt ilyen tiszta fényű. Volt idő, amikor — a határozatlan eszmei és gy akorlati vezetés miatt — éveken át súlyos gondot okozott az iskola fejlődésében a tantestület egységének a hiánya. A nevelőmunkát széthúzás marcangolta. Gábris igazgató — mivel hegedő sebekről, felszámolt hibákról van szó — nem kíván részletekbe bocsátkozni. Sommásan még csak annyit mond minderről, hogy a múlt esztendőben az egység megvalósításában sokat haladtak előre. Ennek az eszmei és gyakorlati egységnek köszönhető, hogy a gimnázium tef kintélye a járás társadalma előtt nagyot nőtt. — Nos, minden, ami nálunk külsőleg is oly jó benyomást kelt látogatóinkban, a jó nevelőtestületi szellem kisugárzása — fejezi be a témát az igazgató elvtárs. A beszélgetés más irányba fordul. Talán apróságnak látszhat, mégis az emberről való gondoskodás szép példája a következő kis történet Hetente három alkalommal más-más osztály jár politechnikai oktatásra az egyik állami gazdaságba. Az első időkben vontatóval húzott pótkocsi szállította őket a tebtheiyre. Ez túl szellős volt és nem is valami higiénikus, hiszen ilyen pótkocsin sok mindent kell szállítani. Egy szép napon helyette „fakarusz” jelent meg. Volt nagy öröm! Ha rázós is, de tiszta és véd naptűzés, szél, eső ellen egyaránt. Egy még szebb napon a gazdaság vezetősége szorgalmas „politechni- kusaáért” csupaablaikos, bőrüléses, lágyan rugózó igazi buszt küldött. Azóta ez viszi és hozza őket — a gazdaság költségén. — Most már csupán helikopter következhet, je. gyezzük meg tréfásan. De ez csak ma tréfa... Ha már a mezőgazdaságinál tartunk, megemlítjük, hogy az iskola kukoricartörésre készül. Talán mire e sorok megjelennek, már nyakig benne is vannak a munkában. A Csabacsűdi Állami Gazdasággal 80 hold kukorica letörésére szocialista szerződést kötöttek Az érte kapott fizetést országismereti utakra szánják. Ennek ellenére sem anyagiasak a „vépé- sek”, ahogy magukat a Vajda Pé- ter-gimnazisták tömören nevezik. Arra vállalkoztak, hogy valamelyik megszorult isz-t támogatni fogják a betakarításban. — Egyébként saját termelőszövetkezetük van. Mi más lehetne a neve, mint Tessedik Sámuel Tsz? Betakarítottak róla 170 mázsa cukorré. pát, azonkívül gabonaféléket, sőt lucernát is. Az ember ennyi mezőgazdasága hír hallatára azt képzelhetné, hogy nem is gimnáziumban, hanem tangazdaságban van. Jut-e idő másra? Efféle aggodalom hallatára az itteniek csak mosolyognak. Az iskolának ugyanis 26 tanára és jelenleg 469 tanulója van. Ennyi ember, ha akarna, hát früstökre felfalná az egész mező- gazdasági vállalkozást. Mégis nagyon hasznos és fontos ez a szabadban való tevékenykedés, mert amellett, hogy kiszellőztetik a fejüket, állandóan vérükben érzik a termelőmunka jelentőségét. A múlt esztendei politechnikai kiállításuk azonban azt bizonyította, hogy a „vépések” a technikai ismeretek dolgában is haladnak a korral. Nem egy készítményük a legszigorúbb elektromos- vagy rádiókészülék-gyári fémjelzést is kiérdemelte volna. A gimnázium tíz szakköre között ilyenek vannak: rádiós-, fizikai-, technikus- és fotoszakkor. Politechnikai oktatásuk 1954-ig nyúlik vissza. Az iskola nem ég és föld között lebeg, ha tehát belül egészségesen kapcsolódik minden egymáshoz. Milyen ez a kapcsolat kifelé? A párt- és tanácsszervek részéről őszinte törődéssel vannak a Tanulmányutat szervez a GTE békéscsabai csoportja A Gépipari Tudományos Egyesület békéscsabai csoportja tavaly is több érdekes tanulmányutat rendezett. A csoport terve szerint az idén december 13—18- ig Drezdába és Lipcsébe szerveznek tanulmányutat. A tanulmányút programja a következő: December 13-án a különvonat előreláthatóan 0,50-kor indul Békéscsabáról Budapest— Szob —Bratislava—Brünn —Prága —Drezdán át Leipzigbe, ahová a részvevők 23 óra körül érkeznek. Másnap, december 14-én a csoport tagjai megtekintik a lipcsei szerszámgyárat és a csapágygyágimnázáum iránt. Ennek kézzelfogható megnyilvánulása például az iskola tatarozása. A megyei tanács 270 ezer forintot adott erre a célra. A vidékről bejáró, idejük nagy részét úton töltő, emiatt tanulni alig tudó tanulók gondjának felszámolására összefogtak a járás községei a járással, a megyével, a Művelődésügyi Minisztériummal egy diákotthon létesítésére. A községek a községfejlesztési alapból vásároltak erre a célra épületet Szarvason. ízlésesen nyomtatott könyvecske van a kezünkben. Címe: A szarvasi Vajda Péter Általános Gimnázium évkönyve 1960—61. tanév. Készítette, igazgatója vezetésével, a tantestületből létrehozott bi. zottság és az 5000 forintot kitevő nyomdaköltséget — kedves meglepetésül a szülői munkaközösség vállalta. A könyvből részletesen elénk tárul az iskola története és egész tevékenysége; politikai, társadalmi szervezetének élete, a nevelők irodalmi és társadalmi munkássága, a politechnikai oktatás, a KISZ Diákhiradó című iskolai újság szerepe, rendezvények, kirándulások, a szak- és a sportkörök működése, s a szülői munkaközösség tevékenysége. Az sem elhallgatni való, hogy az előző tanévben — az elnézéstől mentes vizsgák ellenére — az iskolának 29 kitűnő osztályzatú tanulója volt. Számuk az idén bizonnyal növekedni fog. hiszen ehhez a Vajda Péter Gimnáziumban minden a nevelők és a diákok rendelkezésére áll. Huszár Rezső Ketten a mai fiatalok közül Az utolsó pillanatban kapaszkodtam fel az induló vonatra. Hely már nem jutott és így el voltam készülve, hogy Békéscsabától Gyuláig állni fogok. De nemcsak én, hanem velem együtt még egy jó páran erre a „sorsra” jutottunk. Ahogy elnéztem a „sorstársakat”, rögtön konstatáltam, hogy nincs köztünk olyan, aki ezt a félórás utat nem tudná könnyedén elviselni. Illetve... mégis. Egy harminc év körüli fiatal cigányasszony támaszkodott a podgyásztartó rúdnak. Nem tudom honnan utazhatott, de az arcára kiült végtelen fáradtságot s az álmosságtól meg-megbille- nő fejét nem lehetett nem észrevenni. Baljával egy négy-ötéves kisfiút ölelt magához. Az asszony a rúdnak, a gyermek az anyjának támaszkodott, s úgy befúrta arcát a szoknya ráncai közé, hogy csak koromfekete haja kandikált ki. Helyet kellene részükre csinálni — ötlött fel bennem azonnal. De hogyan...? Körülnéztem... De mintha olvastak volna a gondolataimból, mielőtt szólhattam volna, már a tekintetükkel visszautasítottak. Szemben velem két fiatal lány üldögélt. Egy szőke s egy barna. Látszólag tudomást sem véve a körülöttük állókról, mélyen elmerülve beszélgettek. Szólni kellene nekik... Annál is inkább, mivel ismerem ezt a figurát. Csinálják ezt könyvvel is. Aki vonatban vagy buszon túlmélyen beszélget vagy olvas, annak a gondolatát csak egy dolog foglalja el: a helyet nem átadni és minden körülmények között ülve utazni. Közben a két lány témában éppen az irodalomhoz ért, amikor az egyik felpillantott és meglátta a cigányasszonyt. Erre súgott valamit a másiknak és mindketten elmosolyodtak. Ejnye lányok — gondoltam magamban —, mert hogy a helyet nem adják át, az még hagy- ján, de hogy még ki is nevetitek az illetőt, ez már mégiscsak sok. És most jött a kellemes csalódás. A két lány felállt, odament a cigányasszonyhoz és kedvesen felkínálták a helyüket. Az először meglepődött és sehogysem akart kötélnek állni, azonban hosszú unszolásra lassan elindult a pad felé és leült. A gyereknek még szólnia sem kellett, úgy vitte azt magával a szoknya ránca, mint a mágnes. Nem tudom, mikor ébredtek fel, de Gyulán még aludtak, mint a tej. A lányok pedig mintha mi sem történt volna, folytatták a beszélgetést, most már állva, ott mellettem. Nemrég kerülhettek ki az iskola padjaiból, témájuk, szívük még vissza-visszavitte őket... De az életből az első feladatot sikeresen megoldották. Udvariasságból és kedvességből csillagos ötösre vizsgáztak. Aki úgy gondolja, példát vehet róluk — még a kupébeliek is. Pusztai László Gyula ÍH> „Jól megjártuk” Visegrádot rat. December. 15-én a tanulmányút résztvevői ellátogatnak a híradástechnikai gyárba, majd délután autóbusszal Meissenbe utaznak, ahol a porcelán-manufaktúrát tekintik meg, utána pedig továbbutaznak Drezdába. A következő nap a tanulmányút résztvevői ellátogatnak a Drezda melletti radeburgi televíziógyárba, délután pedig megtekintik a képtárat. Az utolsó előtti napon a csoport tagjai Prágába utaznak, ahol megérkezésük után autóbusszal városnézésre indulnak. A tanulmányútra szeptember 30-ig lehet jelentkezni a GTE bé I késcsabai csoportjánál. Szeptember 16—17-én az orosházi, a tótkomlósi nőtanács és az orosházi IBUSZ társas utazást szervezett hazánk legszebb tájaira: Visegrád, Dunakanyar és Esztergom műemlékeinek megtekintésére. A kirándulás kétnapos volt 191 forintos részvételi díjjal. A kiránduláson 35 dolgozó vett részt. Az orosházi IBUSZ által szervezett program a következő volt: Orosháza—Szentes—-Kecskeméten keresztül Visegrád. Visegrádon egész napos városnézés, műemlékek megtekintése, kirándulás. Szállás Visegrádon. Másnap reggel indulás hajóval Esztergomba, 13 órakor ebéd, utána idegen- vezetővel városnézés, délután 17 órakor visszaindulás hajóval Visegrádra, onnan autóbusszal Orosháza—Tótkomlósra. Az orosházi IBUSZ minden résztvevőnek kellemes szórakozást kívánt. E program ismertetése és a gépkocsivezető kissé durva eligazítása, „A kocsi nem tárgyadomb” stb. és az idegenvezető bemutatkozása után elindultunk Orosházáról. Az utat nem a meghatározott útvonalon tettük meg, mert a gépkocsivezető hibát követett el: a szarvas—kunszentmárton—kecskeméti utat vette igénybe. Az egész utazás Visegrádig úgy nézett ki, mintha egy távolsági buszon utaztunk volna Visegrádra. Az utasokkal az idegenvezető nem ismertette az egyes helységeket, s azok nevezetességeit, amelyeken áthaladtunk. Visegrádra 11 órakor érkeztünk, érkezés után megtekintettük Visegrádot, melynek történelmi jelentőségét az idegenvezető felkészületlensége miatt nem nagyon ismertük meg. Délután 4 órakor, a programot félrerúgva, szabad foglalkozást szerveztek, A program felrúgása az idegenvezető lelkiismeretlen munkája miatt már szombat délután megkezdődött a kirándulók közti súrlódás. A programban előírt Visegrád környéki autóbuszkirándulás sem lett megtartva. Az eseménytelen délutáni idő alkalmat adott arra, hogy a másnapi kirándulást megbeszéljük. A tótkomlósi dolgozók, mivel látták azt, hogy itt a délután és a I terv szerinti holnap délelőtt eseménytelen lesz, igyekeztek a gépkocsivezető és az idegenvezető bevonásával megváltoztatni az IBUSZ programját. Az idegenvezető kartárs mindezek után elhatározta, hogy másnap reggel 8 órakor busszal indulnak Esztergomba, de ez plusz kilométert jelent, ezért a kirándulók a plusz kilométert utólag fizetik meg Orosházán. Ebbe az utasok 70 százaléka beleegyezett, már össze is szedték a 10 forintokat. Az orosházi dolgozók az összeg kifizetését megtagadták: az orosházi IBUSZ programjának megtartását követelték, mert a legszebb része maradt el a kétnapos kirándulásunknak. A Duna-kanyar megtekintése hajóval is olyan volt, hogy a kecske is jóllakjon s a káposzta is megmaradjon: este fél kilenckor szerveztek a vári sétahajóval egy másfél órás hajókirándulást a fekete éjbe. Az ember nem látott semmit, csak a Duna csobogását hallgatta. Vasárnap reggel újra kezdődött a vita’ fizetek vagy nem fizetek. S alkalmat adott arra, hogy a dolgozók egymást becsméreljék, trágár kifejezéseket használjanak. S ezt az idegenvezető engedte. A gépkocsivezetővel való beszélgetéskor megtudtuk, hogy körülbelül 700 kilométer van engedélyezve. Ebbe az útba belefért volna az az útvonal, melyet az IBUSZ kijelölt. Megérkeztünk Esztergomba. A délutáni városnézés helyett délelőtt tekintettük meg Esztergom műemlékeit, 13 órakor pedig ebédeltünk. Az utasok többsége úgy döntött, hogy mivel programta- lan a délután, 2 órakor induljunk el Budapestre, és ott városnézéssel töltsük el a délutánt. Esztergomtól Budapestig számos olyan helységet érintettünk, amelynek nevezetességeit a kirándulók nem ismerték, de az idegen- vezető nem ismertette. A kirándulók (-gy része a várba akart m nm, míg má sok a Városligetbe. Közben hallottam, hogy az idegenvezető, Kerekes kartárs utasítást adott a gépkocsivezetőnek, hogy a Hungária krt., a Ganz-MÁVAG és a Népliget közötti útvonalon álljon meg. A dolgozók hiába kérték, hogy legalább a Városligetnél parkírozzon a kocsi. Kerekes kartárs nem volt hajlandó az utasok kérésének eleget tenni. A kocsi az általa meghatározott helyen megállt. Kijelentett«, hogy „6 órakor indulunk innen tovább, addig mindenki mehet, ahova akar1’. Ahelyett, hogy eleget tett volna az utasok kérésének és mint idegenvezető ellátta volna feladatát, otthagyott bennünket, elment meglátogatni egy ismerősét. A dolgozók javarésze Budapestei nem ismerte, a gépkocsitól nem meri elmozdulni, ezért ott várta meg a 6 órát. Tikkasztó hőségben se kút, se WC a környéken, az italbolt is nagyon messze volt, hogy az utasok a szemjukat tudták volna csillapítani. A résztvevőket egy rendőr tizedes elvtárs vette pártfogásba s egy tábori illemhelyre kalauzolja az embereket. A Népliget parkjának egyik öntöző csapját nyitotta meg a soffőrrel, hogy vízellátásban részesüljünk. Hat órakor kocsink útját vette hazafelé, a buszon az utasok hangos nemtetszésüket fejezték ki az idegenvezetővel szemben. A tótkomlósi utasok részéről megbízott dolgozó visszaadta a korábban kifizetett 10 forintokat a plusz útért, mert rájöttek arra, hogy sem az idegen- vezetőnek, sem a gépkocsivezetőnek ehhez nincs joga, mert ha az IBUSZ társas utazást szervez, annak költségeit kikalkulálja s a programot az utasok beleegyezésével megszervezi, külön bérezést vagy díjazást nem számíthat fel. Egy ember lelkiismeretlen munkája miatt komoly problémák adódtak e kétnapos kiránduláson, mert az utasok egymást sértegették. Mind azért, mert az idegenvezető felrúgta a programot.. KOSZKÖ PÁL, az Orosházi lakatos Ktsz dolgozója.
