Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

1961. szeptember 24., vasárnap 5 Szórakozva tanuló fiatalok Szeptember 21-én este Békés­csabán az Építők Művelődési Ott­honában minta-klubestet tartott a KISZ városi bizottsága. Az esten mintegy 150—200 fiatal vett részit. Meghívót kaptak a városban lévő KISZ-alapszervezetek is erre a klubestre. A városi KlSZ-bizott- ság által rendezett minta-klubest célja volt, hogy bemutassa az alapszervezetek vezetőinek, KISZ- tagságánák, hogy hogyan lehet úgy megszervezni egy foglalko­zást, hogy az kellemes és hangu­latos legyen, ugyanakkor a fia­talok komoly tájékoztatást kapja­nak a különböző témákból. A minta klubestet Tuska Márta szavalata nyitotta meg, aki Juhász Gyula Munkásotthon homlokára című versét szavalta el. A meg­nyitó után Zsilinszki András, a KISZ városi végrehajtó bizoittsá- gánák titkára tájékoztatta a fia­talokat az őszi oktatási formákról, majd igen színesen és érdekesen ismertette az Épitők művelődési otthonának múltját, és az otthon­ban folyó életet. A beszéd után a klubesteit szervező bizottság tár­sastáncot rendezett, melynek megnyitóját a művelődési otthon táncklubjának tagjai tartották, akik két táncot mutattak be és bebizonyították, hogy igen szépen lehet táncolni a modern tánco­kat is. Ezután a Körösztös színész­házaspárral ismerkedtek a fiata­lok. Körösztös István és Barcza Éva beszélt a fiataloknak színészi pályafutásáról és mindketten ér­dekes történeteket meséltek el életükről. A fiatalok több kérdést is intéztek a Békés megyei Jókai Színház két művészéhez. Körösz­tös István elszavalta Ganai Já­nos Az obsitos című versét, ame­lyet á fiatalok vastapssal köszön­tek meg. A klubesten fellépett még az Út-, Híd- és Vízműépítési Technikum KlSZ-szervezetének kórusa is, valamint Dubszky Já­nos dzsessz-számokat adott elő. Ügy hisszük, ez a klubest színvo­nalával és a rendezéssel megnyer, te a fiaitalok tetszését és jó ta­pasztalatokat adott az alapszerve- zetek vezetőségének, hogy hogyan kell megszervezni, hangulatossá tenni egy-egy ilyen összejövetelt. K. J. Román nyelvű ismeretterjesztő előadások Békés megyében Ä TIT Békés megyei szervezete a Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetségével közösen román nyelvű ismeretterjesztő előadásokat rendez ősszel és télen a román nemzetiségűek lakta köz­ségekben és tanyavilágban, így pl. Kétegyházán, Méhkeréken, Pusz- taottlakán, Eleken, Nagykamarás- Botospusztán. A kívánságnak megfelelően 8—10 román nyelvű előadást tartanak községenként októbertől kezdve, közöttük filo­zófiai, természettudományi — köz­te csillagászati —, közgazdasági, mezőgazdasági, irodalmi és művé­szeti tárgyú előadásokat. A lakos­ságot saját anyanyelyén ismerte­tik meg a román irodalommal és művészettel, valamint bemutatják azokat a magyar írókat és költő­ket is, akiknek műveit román nyelvre lefordították. A román nemzetiség lakta községekben le­vetítik az 1907-es román föld­munkás felkelésről készített, egy­órás időtartamú dokumentumfil­met is. A Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetsége ezenkívül felajánlotta, hogy a magyar nyel­vű ismeretterjesztő előadások anyagából is fordít román nyelv­re, ha lesz ilyen kérés. Az előadá­sok témáját a lakosság érdeklő­dése szerint választják ki, s an­nak megfelelően közvéleményku­tatást rendeznek. »/VWWVWVWWS/WWVWVWWWVWSrt/V^WWW kott volna, sőt, mintha övé lennie az egész szálloda. S akikor elé áll az egykori lon­diner és ráreccsem. — Kicsoda maga és hogy mer géppisztolyt viselni? De a nagydarab motoros nem szívbajos természet — Ahhoz magának semmi köze — válaszol, minden hangfogó nél­kül. — Igazolja magát, amíg finom vagyok! — kapcsol rá az erőtelje­sebb hangra a katona is. — Eszem ágában sincs — mondja a jövevény és meglóbál- ja géppisztolyát. Ujja a ravaszon. De nem lesz verekedés. Sőt: Feri, az ex-londiner megjuhásao- dik a határozott modor láttán, s azt mondja: — No, most már igazán kíván­csi vagyok, ki vagy... — Hát, ha annyira érdekel... S a bőrkabátos a zsebébe nyúl. Nyomtatott cédulát húz elő. A katona orra alá nyomja. Az nézi a papírost, aztán táskájába csúsz­tatja a pisztolyt és nagyon csen­desen azt mondja: — Kérem, az más. És már ott sincs. Csak akkor sétál elő, amikor a bőrkabátos vendég felrobog a lépcsőn, győz­tes magabiztossággal. Senki se kérdez tőle semmit. De a portás kérdő tekintetére úgy érzi: mégiscsak meg kell indo­kolnia, miért lett olyan kis fiú egyszerre. — Mi az úristent csináljak ve­le, Gestapo-papírja van... — Aranynak hívják... A portás hirtelen kinyitja a szá­ját, min tha mondaná akarna vala­mit, aztán csak károg kettőt. És valami nagykönyv fölébe hajlik, némileg túlzott sietséggel. S csak akkor lesz beszédesebb, amikor „Feri” odébbáll. — Gestapo — mondja a sötét- kék-zubbonyos ember a portás­pult mögött. — Látta, hogy vi- gyázzba állt előtte a végén ez a mi londinerünk? Pedig lehet, hogy ennek a Gestaposnak régen fejbelőtték valahol a mamáját... — Ismeri? — Kérem, mi mindenkit isme­rünk és senkiit sem... Ez a fia­talember sokat kockáztatott itt a kis bárban... A tót néha egy üveg Dry Gin volt, néha egy szép versenyló. Néha csak ezer pengő... Aranyifjú, tetszik érteni... De hogy ehhez a papírhoz hogy ju­tott, nem tudom. Igaz, az anyját is eladta volna jó pénzért min­dig. Ilyen az egész társaság... — — Az egész társaság? —kapasz­kodik bele mégis a szóba Soós Pé­ter. — Ugyan kérem, hát mit gon­dol, miből élnek? Ez — int a lép­cső felé, s Péter érzi, hogy a bőr­kabátosra szól az intés — meg­csinálta azt a stiklit is, hogy vál­lalta, kihozza* a munkatáborból egy likörgyáros fiát, aztán az ügy nem sikerült, nála maradt a pénz. A következő héten a Gestapo véletlenül elvitte a papát is a Svábhegyre, s csodálatos módon ki lehetett hozni, de ezért is en­nek kellett adni húszezret Az isten ismeri ki magát rajta... De a Lexi báró se különb... — Gondolom — bólint önkénte lenül Péter. (Folytatjuk) NÉPŰJSÁG IP Nehezen áll rá a toll — nem kritikát írni. Az elemezgetés, bon­colgatás helyett azonban álljon itt a krónikás röpke beszámolója: Pompadur Békésen járt és meg­hódította Békést. Bizonyosságot is tett: a Jókai Színház szép dalokra képes... De hagyjuk a kritikát. Ülünk a nézőtéren, s hallgatjuk Leo Fall muzsikáját. Peregnek az események. Pompadour uralkodik Franciaországon 'és uralja a szín­padot. Calicot jön, s mert Cseré- nyi Béla hozza, mosolygó taps fo­gadja, a rendőrfőnök és a kopó, Székely Tamás is és Demény Gyu­la is összecsattintatja a nézők tenyerét. És érdekes — nincs fel­törő kacagás! Nem is lehet. A Pompadour többet adott a nevet- tetésnél. A nézők néha elcsodál­koznak, néha mosolyognak, s ami­kor búcsút tapsolnak ütemre, ak­kor már nagyszerű élménnyel let­tek gazdagabbak. Berta Józseffel-, a Hazafias Nép­front járási elnökével, s a gépállo­más párttitkárával, Salamon elv­társsal beszélgetek. Bérletük van, együtt szoktak színházba járni. — Nagyon tetszett — mondja Salamon István —, mert komoly, fennkölt gondolatokkal volt meg­tűzdelve ez az operett. Megjegyez­tem Calicot egyik mondatát: „Az utcá mindig vezet valahová, de az udvar soha.” Tömény társadalmi mondanivaló. Jellemző volt a kor­ra. És az is jellemző — hadd te­gyem hozzá —, hogy a közönség Film készül Hemingway éleiéről A 20th Century Fox szeptember 18-án a Wisconsin államban lévő Mellemben megkezdte a Heming­way életéről készült film külső felvételeit. A filmtársaság egyik szóvivője kijelentette, hogy a film alapjául Hemingwaynek a fiatalabb éveiben történt élmé­nyeiről szóló novellái szolgálnak. (A ,,Tat”-1>ól) Fásítási tanácsadás a termelőszövetkezeteknek Az Országos Erdészeti Főigaz­gatóság a fásítási munkák meg­könnyítésére „Fásítás a termelő­szövetkezetekben” címmel tanács­adó füzetet jelentetett meg. A fü­zet összefoglalja a fásítások terve­zésének legfontosabb tudnivalóit, tanácsokat ad az erdősávok tele­pítéséhez, a legelők fásításához, a termelőszövetkezeti majorok és la­kótelepek környékén történő fa­ültetésekhez, ismerteti az olasz módszerö nyártelepítést és gya­korlati tanácsokat ad az ültetés­hez, a fiatal csemeték ápolásához. (MTI) Vasárnap nyitják meg a nemzetközi Liszt— Bartók zongoraversenyt A nemzetközi Díszt—Bartók zon. goraverseny ünnepi megnyitójára vasárnap délután négy órakor ke­rül sor a Zeneakadémia nagyter­mében. Meruk Vilmos, a Művelő­désügyi Minisztérium Színházi és Zenei Főigazgatóságának vezetője tant üdvözlő beszédet, majd meg­ejtik az elődöntő sorsolását. Hétfőn délelőtt 10 órakor^ kezdőd­nek az elődöntő első válogatóver­senyei. (MTI) r r most nem siet haza, hanem kis csoportokban — az előtérben vagy lenn a kultúrház előtt beszélget­nek. Pompadour a beszélgetés té­mája. Boldogan, de még most sem megnyugodva nyújtja kezét Gáti Sándor, a darab rendezője. — Izgalmas, nagy feladat volt — mondja. — Hiszen hiteles törté­nelmi játékot csináltunk és sok­kal több is mint a szokványos operett. Az operettekben általá­ban azért van szöveg, hogy elve­zessen bennünket az énekszámig. A Pompádourban nem a komédi- ázás, hanem a szöveg és a zene drámai egysége dominál. Közéj áll a musical comedy-hez. Hát ezért volt érdekes a Pompadour. Na és Pompadour? Barcza Éva sok tapsot kapott. Elmerengve ül az öltözőben, szin­te rossz most megzavarni. De bol­dogan válaszol: — Nem voltam primadonna. Pompadour drámai hős. Sok arcú hős. Uralkodó udvarhölgy,, ravasz politikus és csókra vágyó asszony. A diadalmas asszony után Pompa- dourt szeretem legjobban. Az új operett színházi premier is volt. Doby írisz így sommáz: — Remegéssel teli izgalom egy bemutató. A mai is az volt. Ügy érzem, sikerült. — Mindenki kapott valamit ezen az estén. A közönség is, a színé­szek is — Bánffy Frigyes fogal­mazott így. Én komoly, zenei feladatot kaptam, bár René a ze­nében is eltörpül Pompadour alakja mellett. Kiss Tibor: — Szerepet kaptam. Zeke László: — Ha észrevett a közönség, akkor boldog vagyok. Észrevette. Székely Tamás jubilált. A mai volt az 1500. tájelőadása. Ahogy iellép a buszra, nevetve vissza­szól: — Holnap lesz az 1501-ik. Elment a busz, s mi Nagy Imré­vel, a kultúrház igazgatójával ketten maradunk. Terveikről, ba­jaikról beszélt. — Kár, hogy nem volt telt ház. Rossz volt a szervezés. Űj módsze­reken dolgozunk, de a mai előa­dás nagyon megkönnyítette a dolgunkat. Igen. Pompadour Békésen járt* s meghódította Békést. Kiss Máté Évadnyitó őszi—téli divatbemutató Budapesten rendezte meg az ál­lami ruhaipar évadnyitó őszi-téli divatbemutatóját. A ruhagyárak, a Ruhaipari Tervező Vállalat és a kötszövőipari mintázó üzem mo­delljeit mutatták be. A bemutatott kabátok magasan záródnak, a leg­több egysoros, háromgombos, és az alsó gomb alig valamivel térd fölött van. A kalapok közül sok volt a kucsmaszerű, prémből ké­szült vagy azzal díszített. Sok nő­nek adott jó ötletet az egyik kosz­tümhöz viselt, szintén kucsmafor­májú sapka, amelyet a kosztüm anyagából varrt rolnikból készítet­tek. Nappali viseletre főként 2—3 részes ruhákat, kosztümöket ter­veztek, mert ezek a legpraktiku­sabbak és a legjobban öltöztetnek. Az idei divatot egyébként is a cél­szerűség és a nőies vonalak ki­hangsúlyozása jellemzi. A ruhák díszítése többnyire tűzés, rojtozás. Az alkalmi, ünnepi öltözékeknél ugyanehhez gyöngyöt használtak fel. A bemutatón elmondottá^, hogy az itt látott ruhák, kabátok jelentős részét már gyártják a konfekció-üzemek, úgyhogy ezek­kel a modellekkel a vásárlók már az ősszel találkozhatnak az üzle­tekben. (MTI) Részletes felvilágosítást az Állami Riztosító fiókjai és körzetfeliigyelöi adnak 482 ________

Next

/
Oldalképek
Tartalom