Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-22 / 224. szám
4 népújsáa 1961. szeptember 22., péntek Őiz... 1961 Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fáradt fény esőz. Kibomló konttyal jő az édes ősz. ... Az Élőcsatorna partján ballagok, és a szél, ez a pajkos gyerek megrázza a fák ágait, és a vad- gesztenye hangosan koppan a most elkészült aszfaltúton. A lámpák furcsán vibrálnak az esti szürkületben, és lábam alatt sűrűn megroppan a már lehullott levél. Szeptember van. A templom tornyában elütik a tízet, és ha szóra bírnám a tündöklő csillagokat, talán beszélnének is. De így csak a szél susog, és az esten át e városi csöndből Radnóti, a költő szól: Tegnapi újság fekszik a földön, alvó címeit most újra költőm és tiszta szobámon által úszik a förtelmes Politika. „ A költő ezt 1937-ben írta, és Itt a fal mellett lobogtat a szél most egy tegnapi újságot, és a szél, amely akkor is így fütyült, most Nyugatról fúj „förtelmes Politikát”. Hetveukét év Tulajdonképpen hetvenkét ősz a természetben halál, de újjászületés is. Pusztai bácsi, a békéscsabai városi tanács szociális otthonának gondozottja ebben a 72. évben az őszökre gondol. — Sok minden történt velem az elmúlt esztendőkben, de azért mégis egy év maradt meg bennem a legemlékezetesebben. 1944-ben Csabáról politikai túszként vittek el a németek több társammal együtt, és bizony akkor végiggya- logoltatták velem Békéscsabától Bécsen át egész Németországot. Ahogy jött a front, mi úgy vonultunk tovább. Űztek és hajtottak bennünket. Pusztai bácsi ül a szociális otthon megterített ebédlőjében, fölötte a lámpa gyéren világít, és a többiek halkan beszélgetnek, és a rádióban az esti vers így szól: Búvó otthoni táj! Oh, megvan-e még az otthon? ) i I i i I i 1 • • • • I ■ '* 1 — Aztán hazajöttem — folytatja Pusztai bácsi —, az oroszok szabadítottak fel bennünket, és mikor hazaértem, keresztény és Izraelita barátaim láttak el ruhával. Igen... így kell ezt mondani, nem azért, mintha ma hatna ez, de akkor még'voltak, akik megkülönböztették az embert az embertől. — Most? — nézek rá, vajon érez-e ilyet a hetvenkét éves Pusztai Géza. — Nem — kiált fel szenvedélyesen — hallgatom a híreket a rádióban, és gyengülő szemem előtt ha össze is futnak a betűk... lassan betűzgetem a sorokat... békének kell lenni! Értékelték az elmúlt évi népművelési munkát Szeghalmon (Tudósítónktól) Nemrég értékelték Szeghalmon a járás községeiben végzett népművelési munkát. Az értekezleten részt vettek a községi tanácsok vezetői és a községi párttitkárok. Az 1960/61-es népművelési munkáról Balázs Imre népművelési felügyelő számolt be. Elmondotta, hogy a járásban igen sok ismeretterjesztő előadást tartottak az elmúlt évben. Különösen Füzesgyarmat ért el szép eredményeket, ahol egy-egy előadáson csaknem minden alkalommal megtelt közönséggel az előadóterem. Jól sikerültek a sütő-főző és szabóvarró tanfolyamok Füzesgyarmaton, Körösladányban és Vésztőn. Körösladányban 30 tagú zenekar is alakult az elmúlt évben. Az értekezleten megbeszélték az idei leiadatokat is. — Mit vár az ősztől? — Két háborút éltem át, s most itt vagyok. Szeretnék még nyugodtan élni. Szeretném elfelejteni azt, hogy valamikor a motorberregésre is felriadtam, szeretném ha csendesek lennének az esték... Kifli és újság Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban már csöppen a csönd a falakról... ... És szeptember 21-én a reggel épp úgy köszöntött, mint máskor, fél 6-kor még tej színű az ég, de utána keleten meghasad a kárpit, és vörösen bukkan elő a Nap. A Széchenyi utcán egy parasztkocsi zörög át a hídon, majd egy motoros éles kanyarral fordul a térre, és a házban felhangzik a lépcsőn a tejet hordó ember kantáinak csörgése. Jó szagú szeptemberi reggelre ébredtünk, és az utcán, ahogy sietnek az emberek, az ősz nyári jókedvet ültet a szívekbe. A Szent István téren is leveleket dobál az őszi szél, és a járókelők megállnak Fabulya Mihály előtt, aki 36 év óta itt árulja a kiflit. — Kérek egy kiflit — így kezdődik a reggel a diákoknak is, és a hátukra akasztott táskában meg- zörren a tolltartó és a madzagon lógó tintósüveg játékosan himbálódzik lépteik nyomán. — Ma már megint máshol árul? — fordulok hozzá. — Mindennap költöztetnek. — Mit vár az ősztől? — Azt, hogy talán 36 év után kapok egy kis bódét, ahol kényelmesen lehet árulni a kiflit és a perecet, amire nem száll rá nyáron a por, és télen nem fúj be a hó... talán sikerül... olyan jó lenne... Az utcán mindnyájan sietünk tovább. Ma már a naptár is őszt mutat, és a fáról lehulló levelekkel, az újságokból őszi híreket olvasunk. A Csaba-szálló előtt megszokott mozdulattal nyújtjuk a pénzt az újságokért, amit Zaho- rán György már ad is. — Mit vár az ősztől? — dobom felé hirtelen a kérdést, s ő megfontoltan szól ki az újságok mögül. — Sok minden történik a világon, s mindenki olvassa az újságot, megnőtt a forgalom... Közben halkan kopognak az ablakon, egy kislány szólal meg. * — Apu, én vagyok... — Judit lányom — int fejével Zahorán György — első gimnazista, siet az iskolába. — Te milyen bizonyítványt vársz az első évtől? — Jeles szeretnék lenni. ... És az őszben pompázó Szent István téren lassan lehull a fákról a levél, felettünk a Nap fénysugarakkal a költő versét írja az égre: •.. Mert egyszer béke lesz. ö tarts ki addig lélek, védekezz! ... Sietüník tovább ez őszi nap- ban, őszi Reményekkel... őszi hírekkel. Dóczi Imre Pályázatot hirdettek a világűr meghódításának emlékművére Moszkva (TASZSZ) Moszkvában országos pályázatot hirdettek „a szovjet tudománynak és technikának a kozmikus térség meghódításában elért hatalmas sikerei, és a szovjet űrrepülők első hősi repülései tiszteletére” felállítandó emlékmű tervének elkészítésére. Az emlékművet Moszkvában a XXII. pártkongresszus névét viselő parkban fogják felállítani. (MTI) ir-nr-ni ír -gr 1 ii1 ti—ji—jrii Halló, Gyulavári...! Nemrégen szóltam — Kihagy az érverés — című írásomban arról, milyen nehéz este kijutni Gyuláról Gyulaváriba vagy onnan Gyulára. Most hadd szóljak egy hasonló problémáról. Aki este öt után —reggel nyolcig — telefonálni szeretne Gyuláról Gyulaváriba bármilyen sürgős vagy fontos ügyben is, a következő választ kapja: „Nincs telefonügyeiét. Csak a határőrséget tudjuk kapcsolni.” Na tessék! Ha most nekem fontos, halaszthatatlan ügyem van, megkérhetem a határőrséget, hogy értesítse — ha , tudja és módjában van — az általam keresett személyi. Persze ez nem megoldás és a határőrségnek is más a feladata, mint telefonüzenetek közvetítése. És ha orvost kell hívni vagy netalán a tűzoltóságot kellene értesíteni? Más fontos ügy is akadhat, ami nem tűr halasztást reggelig. Teszem azt... A Lenin Hagyatéka szövetkezetei akarja értesíteni... mondjuk a cukorgyár, hogy répaszelet érkezik számukra a gyulai vasútállomásra. Reggel nyolcig ezt a hírt nem kapják meg. Akkor pedig már egy rendes szövetkezet fogatai régen „szétrepültek” a napi munkát végezni. A szállítás elmarad, de a fek- bér, az nem. Lehet, hogy nem jó a példa, de még ez is engem igazol, mert lehetnek ennek súlyosabb kihatásai is. Ügy tudom, a szövetkezet vál. lalná az állandó hivatalos ügyelet tartását és az esetleges üzenetek, sürgős értesítések felelősségteljes közvetítését, ha kapnának egy éjjeli vonalat. Megfontolandó és teljesítendő kívánság ez! A szövetkezet éjjeli őrei — hisz több van — köny- nyebben elvégzik ezt a munkát. Ez az ügyelet viszont nemcsak a tsz, hanem a gyulaváriak érdeke is. (K) Gyakorlati vizsga Mint már lapunkban közöltük, szeptember 24-én Békéscsabán légoltalmi nagygyakorlatot rendez a Békéscsabai Városi Légoltalmi Parancsnokság. Az előkészületek már megtörténtek, s a kiképzésben részt vevők szorgalmasan gyakorolnak, hogy a vasárnapi próbán helytálljanak. A vasárnapi gyakorlattal kapcsolatban a városi légoltalmi paEmberek — darabszámra A gyászkocsi már üresen vára- kozott, a frissen hántolt sírnál is egyre kevesebben álldogáltak. Hazafelé, indulóban ütötte meg fülemet a szó. — Még öt darab! Megdöbbentem. Csak nem eltemetendő halottakat mérnek itt darabszámra? Aztán észbekaptam: persze, a temetkezési vállalat embereinek az a fontos, hogy hányszor kell még ma végigcsinálniuk a munkát, talpig feketében, mozdulatlan arccal. Akárki belefásulna. Hát igen, darab ... S a képzetkapcsolás kereke fürgébben gördült, mint a gyászkocsié. 5—6 darabos napi „teljesítménnyel” az első világháború hatmillió halottját — mennyi is lesz? — három évezred alatt tudná „komplett szertartással”, egyenként eltemetni egy ilyen kis vidéki vállalat! De harminc év se telt bele, s Auschwitz egymaga meghaladta ezt a „termelést”, és még így is csupán gyenge ötödrészét produkálta a második világháború összeredményének. Milyen szomorúan meglepő, hogy belejön az ember a „tárgyilagos” kifejezések használatába, mihelyt emberekről s halálukról számokban kezd gondolkozni. Máris az ötlött agyamba, hogy egy esetleges harmadik világháborút az emberiség közepesen sötét becslések szerint sem úszna meg hat- százmillió halottal. Iszonyú, szinte felfoghatatlan. Itt már-már kikapcsolódik az érzékelő akarat, mert nem bir farkasszemet nézni a vicsorgó gondolattal. Hogy is? A jelzett napi normával háromszáz- ezer esztendő kellene ... Áh, képtelenség ... Vegyünk egy komoly, modem hamvasztó kombinátot. Eichmannék annak idején azért búsongtak, mert nem tudták halálgyáruk kapacitását napi tízezer fölé emelni. Pedig a maguk részéről igazán mindent megtettek, még a szertartást is megspórolták. Húsz darab, egyenként napi százezres teljesítőképességű üzem másfélévi munkáját biztosítaná egy atomháború. (Hogy a számok emberhalált jelentenek, azt lehetőleg ne vessük közbe, úgyis csak zavarná az objektív számítást.) E termelési szint eléréséhez természetesen a szertartást is teljesen gépesíteni kellene. A különféle kategóriájú urna-rakhelyek fölött más-más gyászbeszédet közvetítene magnetofonról a hangszóró, az érintettek kora, világnézete és atomhalálának speciális neme szerint, úgymint: légnyomás, meg- égés, házösszeomlás következtében előállott fulladás,’ valamint roncsolás, közvetlen vagy közvetett sugárártalom, rémület miatti szívbénulás, fertőzetlen élelmiszer hiányából eredő éhenhalás, vagy ezek bármelyikét megelőző öngyilkosság. (Csak a főbb lehetőségeket említjük.) Akkor aztán ... — Jó napot! — köszönt rám nőismerősöm. Igen riadt és dúlt lehetett az arcom, hiszen oly nehéz egy pillanat alatt visszatérni a fantázia poklából. — Csak nem a Kiss néni temetésén volt? Gyorsan kinyögtem valami mentegetőzés- és köszönésfélét, már pergett is a szájából a szó. — Ó, tudja, még meg is sirattam, olyan kedves teremtés volt, igazán kár érte. Különben mi újság? Mintha éreztem volna, hogy aznap még sem rádiót nem hallgatott, sem hírlapot nem vett a kezébe — igaz, nem is szokása. — Bizertában elhallgattak a fegyverek! Ott naponta százak haltak meg. Az érző szívű hölgy lekicsinylő mosolyra biggyesztette ajkát. — Csak nem gondolja, hogy engem érint? Ha én és kis családom békességben megvagyunk, felőlem összedőlhet a világ. Egyébként mondja, hogy teszi el a felesége az őszibarackot? Mert a befőttjeim megromlása engem közelebbről veszélyeztet... — Ma már az egész föld egyszerre forog veszélyben, ha valahol fegyverrel kezdenek érvelni. Higgye el, asszonyom, a maga egyéni szempontjából is van olyan veszedelmes egy-egy ilyen „távoli” konfliktus, mint ha a szomszédjában gyufával játszanának a gyermekek. Ismerősömnek hirtelen sietős lett a dolga s gyorsan megvált tőlem és a témától (mert „mi” ketten hökkentünk meg). Pedig szerettem volna tudni, hogy ha egy ember halála tragédia, akkor sok ember halála számára csupán statisztika? De erre a kérdésre kinek-kinek úgyis csak a magatartása adhat választ. Bodrog Miklós rancsnoikságon tájékoztattak bennünket. — Az előző évekhez hasonlóan — mondotta Kovács Sándor alhadnagy — az idén is megtartjuk a szokásos kiképzési éwégi légoltalmi nagygyakorlatot Ezen mutatják be a kiképzésben részt vevők, hogy jól vagy rosszul sajátították el az elméletben tanultakat Az elméleti foglalkozásokon ugyanis igen jól szerepeltek a résztvevők. Különösen nagy gondot fordítottunk arra, hogy a legkorszerűbb eljárásokat megtanítsuk, különös tekintettel az egészségügyi és műszaki egységek feladatára. Az elméleti képzésben kitűntek a parancsnoki állomány tagjai, s most majd a gyakorlatban is be kell hogy bizonyítsák, hogy jól tudják irányítani a munkát Természetesen ez a gyakorlat segíti majd a következő kiképzési év munkáját, mert az itt szerzett tapasztalatokból okulva, nagyobb gonddal foglalkozunk majd az elméleti képzés során az egyes szakterületeken. Az a kérésünk a lakossághoz, hogy segítse munkánkat és a gyakorlat sikerét vasárnap fegyelmezett magatartásával és azzal, hogy azokon az útvonalakon, amelyeket a gyakorlat alkalmával igénybe veszünk, lehetőleg ne közlekedjenek és főleg a szülőket kérjük, hogy a gyermekekre különös gonddal ügyeljenek, ne engedjék az utcára játszani, mert ezzel akadályozzák a gyakorlat tyors és pontos lebonyolítását. A gyakorlat szükségessé teszi egyes helyeken az ingerlő harci anyagok alkalmazását, ahol csak gázálarccal lehet közlekedni. Kérjük, hogy ezeken a helyeken, saját érdekében ne tartózkodjon senki, főleg a csoportosulást kerüljék el. Az utóbbi akadályozná az imitált tűzhöz kivonuló tűzoltók munkáját. Bízva a lakosság segítésében, fegyelmezettségében, reméljük, az elméleti munka után sikeresen hajtjuk végre a gyakorlatot is — fejezte be Kovács elvtárs a tájé- '•oztatóst. K. J.
