Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-20 / 222. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ara SO (liléi * Világ proletárjai, egyesüljetek! 1961. SZEPTEMBER 20., SZERDA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 222. SZÄM Hit Tárhatunk? Egy esztendővel ezelőtt, az ENSZ 15. közgyűlésének előesté­jén sokkal várakozástelibb volt a hangulat, látszatra sokkal jobban várták az emberek a 15. közgyűlés döntéseit, megoldást kereső hatá­rozatait a nemzetközi helyzet gyú- pontjainak megszüntetésére, mint napjainkban, amikor már New- Yorkban összeültek az ENSZ-tag- államok küldöttei a 16. közgyűlés több mint száz napirendi pontjá­nak megvitatására. A várakozás nem is volt hiábavaló, mert a Szovjetunió kormányának kezde­ményező lépésére az ENSZ-köz- gyűlés 15. ülésszaka az államfők magas szintű értekezeletévé vált, amelyen olyan, az egész világot mélyen érintő kérdésekben hoztak elvi döntéseket, mint a gyarmati uralom megszüntetése, minden nép szabadrendelkezési jogának elismerése, s mindenekelőtt az ál­talános és teljes leszerelés, mely­nek gondolatáról, a Szovjetunió Hruscsov elvtárs vezetett kül­döttségének megfogalmazásában szintén elvi döntés született. Tavaly első ízben vonultak be az ENSZ-be a magukat felszaba­dított afrikai és ázsiai országok. Velük 99 lett az ENSZ-tagállamok száma. A semleges országok a maguk pozitív politikájuk folyta­tásával gyógyíthatatlan sebet vág­tak az imperialista táboron, meg­rongálták a korábban olajozottan, gombnyomásra működő amerikai szavazógépezetet, ami által egy­szer s mindenkorra megdőlt az Egyesült Államok egyeduralma a világszervezetben. Ez a rendkívül fontos tény az erőviszonyok to­vábbi balra tolódását eredményez­te az ENSZ-en belül, megvetette az alapját a világszervezet de­mokratizálásának. Nevezetesen annak, hogy minél előbb sor ke­rüljön a Szovjetunió által java­solt szervezeti változásokra, az ENSZ vezetésének hármas tago­zódására, amelyben egyenlő jog­gal képviselve lesznek a szocialis­ta tábor s a semleges országok ér­dekei is. Mindez még közelebb hozta a megoldáshoz az olyan kérdéseket, mint Kína felvétele, s mindenekfelett nagy fontossá­gú lépést jelentett abban az irány­ban, hogy az egész világszerveze­tet rátérítsék az alapokmány által megjelölt útra: a béke biztosítá­sának az útjára. Mindennek ellenére nevetséges volna elképzelni, hogy a most kez­dődött 16. ülésszak a tavaly na­pirendre került, de már régóta égető problémákra végleges és egyértelmű döntéseket hoz. Ennek a lehetőség épp oly valószínűtlen, mint ahogy holnap Adenauer sem fog odaállni a német állampolgá­rok elé, mondván: „Kedves állam­polgárok! A leadott szavazatokból kerek egymilliót vesztettem 1957 óta, s 20 képviselőmmel keveseb­bet küldhetek most a parlamentbe, mint négy évvel ezelőtt. Ebből azt látom, hogy megrendült irányom­ban a bizalmatok, nem helyeslitek a fegyverkezési politikámat. Ép­pen ezért most önkritikát gyakor­iok, belátom, hogy a Szovjetunió­nak van igaza az általános és tel­jes leszerelés kérdésében, s hol­naptól kezdve én is ennek a har­cosa leszek. Annál is inkább ezt teszem, mert a demokratikus Né­metországban, ahol szintén most tartották a választásokat, a szava­zópolgárok 99 százaléka ért egyet a békés politikával, a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való megol­dásával. Ezt mutatta az ottani sza­vazás...” S mivel aligha lehet vár­ni a nyugati államférfiaktól ilyen természetű átalkulást még akkor sem, ha maguk is érzik az erővi­szonyok megváltozását — arra le­het számítani, hogy a most kez­dődött 16. ülésszak még hevesebb viták, még elkeseredettebb diplo­máciai harcok csatatere lesz, mint a tavalyi ENSZ-közgyűlés. Éppen ezért elmondhatjuk: a 16. közgyű­léssel szemben talán még fokozot­tabb érdeklődést tanúsíthatunk, mert ismeretes, hogy azóta foko­zódott a háborús veszély, s az im­perialisták semmit sem valósítot­tak meg a 15. közgyűlésen elvileg elfogadott határozatokból. Elsősorban azért tekinthetünk fokozottabb várakozással az ENSZ-közgyűlés elé, mert itt lesz a színhelye annak a külügyminisz­terek között folytatandó megbe­szélésnek, amely a szovjet és ame­rikai tárgyalásokat készíti elő a német kérdésben. Nem tudjuk: az amerikai kormány valóban ko­moly félként bocsátkozik-e bele ebbe a megbeszélésbe, vagy csak a régi módszernek megfelelően, a világ közvéleményét akarja be­csapni (mint már annyiszor tette), hogy: „Lám, mi nem zárkózunk el a tárgyalásoktól.” Mindenesetre az érintkezés felvétele, az, hogy végül is a tömegeik nyomására kénytelenek tárgyalóasztalhoz ül­ni, pozitív tény, s elindulási alapja lehet egy gyümölcsözőbb, maga­sabb szintű tárgyalásnak. Várható, hogy az imperialista hatalmak minden erejükkel azon lesznek, hogy megpróbálják sta­bilizálni igen erősen megingott helyzetüket a világszervezetben, s megakadályozzanak minden vál­tozást, ami tovább gyengítheti po­zíciójukat. Ezért lesz — és ehhez nem kell különös jóstehetség — még hevesebb viták színhelye az ENSZ-palota. S még ahhoz sem kell jósnak lenni, hogy mindeféle imperialista erőlködés ellenére az erőviszonyok világméretű eltoló­dásának közvetkeztében tovább törpül ezen az ülésszakon az Ame­rikai Egyesült Államok más or­szágokra gyakorolt befolyása, és még egységesebbekké válnak azok az erők, amelyek a józan ész út­ján akarják kivezetni a világot a jelenlegi feszült nemzetközi hely­zetből. Ennek a törekvésnek adta példáját a nemrég lezajlott belg­rádi értekezlet is, ahol a semle­ges országok államférfiai foglal­tak egyértelműen pozitív állást mindazokban a fontos kérdések­ben, amelyek foglalkoztatják ma a közvéleményt. Ezeknek az or­szágoknak népes csoportja a most folyó 16. közgyűlésen is hallatja majd a szavát, s a szocialista tá­bor képviselőivel együtt azon lesz, hogy ne legyen háború Berlinért, hogy ismerjék el a Német Demok­ratikus Köztársaságot, hogy a né­pi Kínát vegyék fel az ENSZ-be, s hogy a fegyverkezési hajsza he­lyett az általános és teljes leszere­lés minél gyorsabb végrehatjósá­ban versenyezzenek a naevhatal- mak Varga Dezső A TASZSZ New York (TASZSZ) „Hammarskjöld olyan embei volt, akivel ki tudtunk volna jön­ni” — jelentette ki hétfőn Csőmbe, a katangai szakadár főnök az észak-rhodéziai repülőtéren, mi- előtf Elisabethville-be repült. Csakhogy az a sajnálkozás, ame­lyet Csőmbe Hammarskjöld halá­lával kapcsolatban'kifejezésre jut­tatott, bajosan fér össze azokkal a jelentésekkel, hogy az ENSZ fő­titkárának repülőgépét egy kalóz­Hammarskjöld körülményeiről kodó katangai vadászrepülőgép lőtte le. Az ENSZ léopoldvillei képvise­lője hétfőn sajtóértekezleten ki­jelentette, hogy Ndolában hallot­ták, amint egy ismeretlen repülő­gép kört írt le a repülőtér fölött, közvetlenül azelőtt, hogy a ka­tasztrófa megtörtént. A megbízott ezzel kapcsolatban rámutatott ar­ra, hogy nem zárhatja ki a diver- zió, vagy a Hammarskjöldöt szál­lító repülőgép lelövésének lehető­Kongói jelentés Léopoldvil'le Az Elisabethvilleből érkezett je­lentések szerint folytatódtak a harcok Katanga fővárosában. Mi­vel a bombázások a rádióadókat is megrongálták, a rádió-összeköt­tetés sem zavarmentes az ENSZ elisabethvillei képviselete és léo­poldvillei központja között. A rá­dión kapott értesülés szerint az ENSZ elisabethvillei képviseleté­nek székháza súlyosan megrongá­lódott a Csombe-íéle légierő bom­ba támadásaitól . mán Léopoldvillebe utazik. Uta­zásának célja, hogy megállapod­jék Adoula miniszterelnökkel az esetleges katangai katonai akciók körülményeiről. Brazzaville Az AP jelentése szerint a léo­poldvillei hatóságok a Kongó bel- ügyeibe való beavatkozásnak te­kintik Youlon abbé hétfői nyilat­kozatát, amelyben követelte, hogy az ENSZ. tartsa távol magát Ka- tangától. (MTI) halálának ségét. Mint hangsúlyozta — aa ENSZ főtitkára —, részben azért utazott éjszaka Ndolába, hogy el­kerülje a találkozást két katan­gai lökhajtásos vadászrepülő­géppel, amelyek már né­hány nap óta lövik az ENSZ csapatait és bombázzák az ENSZ repülőtereit. Ezeknek a va. dászgépeknek támaszpontja — je­lenti az AP hírügynökség — Kol- wezi repülőterén van és Ndola a repülőgépek hatósugarában fek­szik. Ismeretes, hogy a két vadász­gépet felváltva ugyanaz a fehér pilóta vezeti, aki feltevések sze­rint észak-rhodéziai állampolgár. — Az ENSZ főtitkárának repü­lőgépe — közölte az ENSZ-meg- bízott — akkor zuhant le, amikor a ndolai repülőtérhez közeledett. A rendőrség néhány másodperccel a katasztrófa előtt erős felvilla­nást látott az égbolton. Az ENSZ-megbízott azt is ki­jelentette, hogy a lezuhant DC—6 mintájú repülőgépre egy nappal Ndolába indulása előtt Elisabeth- ville fölött is rálőttek. A golyó át­ütötte a motort. A megsérült al­katrészt Léopoldvilleben kicserél­ték. A gépet gondosan megvizs­gálták. (MTI) Elisabeth vilié O’Brien, az ENSZ katangai megbízóija, aki az ENSZ elisa­bethvillei székháza ellen intézett repülőtámadás idején sajtóérte­kezletet tartott — és mint már jelentettük, kishíján életét vesz­tette —, újságírók előtt elismerte, hogy a Jadotvilleben állomásozó ír ENSZ-egység „lényegében fog­lya” Csőmbe zsoldosainak. Kami- náról szólva O’Brien azt mondot­ta, hogy Csőmbe csendőrsége „be­szivárgott” az ENSZ-támaszpont- ra, de a támaszpont repülőtere még mindig az ENSZ-csapatok ke­zén van. Az elisabethvillei hely­zetről közölte, hogy hétfőn „geril­la-harcok folytak az utcákon”. Az ENSZ-nek nincs módjában gon­doskodni a polgári lakosság el­szállításáról, mert sem szállító- eszközökkel, sem a kísérethez szükséges katonákkal nem rendel­kezik” — jelentette ki végül. K i t w e Csőmbe kijelentette, hajlandó a tűzszünetről tárgyalni a főtitkár utódjával, de nem áll szóba O’Briennel, az ENSZ katangai megbízottjával. A továbbiakban hangoztatta, hogy az ENSZ akciója következ­tében eddig ezer személy vesz­tette életét a katangai harcokban, és Katanga eddig ötvenmillió dol­lár anyagi kárt szenvedett. Leopoldville Léopoldville-ből érkezett jelen­tés szerint a hét végén átteleped­tek Kongó fővárosába azok a dip­lomáciai képviseletek, amelyek korábban Stanleyvilleben működ­tek. Mint Stanleyvilleből jelentik, Lundula tábornok, a Keleti tarto­mányban állomásozó kongói csa­patok főparancsnoka a hét folya­Ivóvízhólózat épül Szeghalmon Ez év májusában Szeghalmon megkezdték 12,5 milliós költség­gel a vízmű építését. A vállalat dolgozói azt a célt tűzték maguk elé, hogy egy év alatt, vagyis 1962. április 30-ig, 17 kilométer hosszúságban vízhálózatot építe­nek megfelelő vízművekkel együtt. A munkák igen jól haladnak, ugyanis eddig 10 kilométer hosz- szúságban megépítették a hálóza­tot. A lakosság több mint 70 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a földmunkálatoknál. A vízmű építkezésénél dolgozó munkások most nemrég vállalták, hogy az ez évre tervezett felada­tokat idő előtt teljesítik. Jánosi László segédmunkás a csövek összeszerelése közben gumigyűrűt he­lyez a cső végére. Az anyagellátással nincs hiba. Mint a képen látható, a vállalat dolgozói meg­szakítás nélkül vihetik a csövet a lefektetéshez. (A képeket Moór László készáitotte)

Next

/
Oldalképek
Tartalom