Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-09 / 186. szám
4 NÉPŰJSÁO 1961. augusztus 9., szerda Fő feladat: a népművelési munka tartalmi és minőségi színvonalának emelése — Megyei értekezlet Békéscsabán — Tegnap délelőtt a Megyed Könyvtár olvasótermében összegyűltek a járási, városi művelődésügyi osztályok vezetői, a népművelési felügyelők és a tömeg- szervezetek képviselői, hogy megvitassák a legújabb párthatározatokból eredő népművelési feladatokat. Az értekezletet Gácsér József, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője nyitotta meg, majd Borka József, a megyei tanács művelődési osztálya népművelési csoportjának vezetője mondott referátumot A nagy érdeklődésre számot tar. tó referátumban három fő kérdés foglalkozott a népművelés megyei helyzetével, eredményeivel, a hiá_ nyosságokkal és természetesen súllyal a következő feladatokkal. A referátum első részében Borka elvtárs összefoglalta az elmúlt három esztendő eredményeit. Nagy vonalakban szólt arról, hogy a népművelés eredményei — a különösen falun fellelhető hibák és gátló körülmények ellenére is — ugrásszerűen növekednek. Ez abból is fakad, hogy megnőtt a társadalmi igény a népművelés különböző ágazatai irányában, de abból is, hogy népművelési munkásaink egyre tudatosabban és módszeresebben igyekeznek végezni feladataikat. Az eredményekről szólva megállapításait néhány számadattal is bizonyította. Többek között elmondotta, hogy az elmúlt évben a Megyei Könyvtár egymilliós forgalmat bonyolított le: 42 162 olvasó (a megye összlakosságának 9 százaléka) egymillió kötet könyvet vett ki a könyvtárból. A Megyei Könyvtár és más könyvtárak állományának növelése és felfrissítése is megnövekedett és ugyancsak a Megyei Könyvtárról szólva említette meg azt, hogy a művelődési autó munkáját kitűnően szervezve, ma már harminc tanya- központot lát el. — Termelőszövetkezeti mozgalmunk erősítése és szilárdítása érdekében — mondotta Borka elvtárs —, napról napra nagyobb feladatok hárulnak a népművelés munkásaira. A tudatformálás, az ismeretterjesztés, a közműveltség általános emelése nem kis feladat. Ennek érdekében szorgalmaztuk és segítjük ma is, a jövőben is a tsz-kiubok létrehozását. Jelenleg 30 ilyen tsz-klub van a megyében, de meg kell mondani azt, hogy ezek többsége irányítás nélkül, ötletszerűen funkcionál. Őszre több olvasókör átadásával 60-ra emelkedik a tsz-kiubok száma — mondotta és felhívta a figyelmet arra, hogy ezek irányítása, munkájuknak szervezése a járási művelődésügyi osztályok elsődleges feladata lesz. Szó volt még a TIT ismeretterjesztő munkájáról, a filmszínházak és a színház városi, valamint tájelőadásainak látogatottságáról, és itt örömmel jelentette be, hogy hat esztendő után először az elmúlt évadban teljesítette bevételi tervét a Jókai Színház. Részletesen ismertette a művelődési otthonok eredményeit, a tapasztalt problémákat is, majd a legfontosabb párthatározatokból fakadóan taglalta a falusi művelődésügy helyzetét, a jövőbeni feladatokat. — A falusi népművelő munkában — természetesen a városiban is — a fő feladat: a tartalmi és a minőségi színvonal emelése. Rossz elgondolások alapján dolgoznánk azonban akkor, ha csak ezt tartanánk szem előtt és nem gondolnánk arra, hogy milyen sok tennivalónk van még a mennyiségi, számszerű emelésben is. Olyan elhanyagolt területekre gondolok — folytatta —, mint például a parasztasszonyok körében végzett népművelő munka, a gyermek- munka, a könyvtárak és a művelődési otthonokon belül a különböző, eddig igen elhanyagolt szakkörök munkájának nemcsak javítása, hanem elsősorban megkezdése. Elgondolkoztak-e már azon a falusi, városi könyvtárak felelős vezetői, mi az oka annaik, hogy a 14-—18 éves olvasók száma évről évre csökken? Mi az oka annak, hogy falun még mindig tág tere van az úgynevezett „falvédős” kultúrának? Miért tetszik jobban széles körökben a giccs, a nívótlan előadások szervezése, és miért fordulhat elő olyan eset, hogy egynémelyek művelődési otthon nem működik, ajtajai zárva vannak? — Lehet, hogy kissé túlzók, amikor mindezeket így leszögezem — mondotta Borka elvtárs —, de nagyon jel tudom, hogy valameny- nyien tapasztaltak ilyen jelenségeket, és egyetértenek velünk abban, hogy minden erőnkkel törekedni kell a legkorszerűbb ismeretek elterjesztésére. Ez nyilván sok fejtörést és fáradságot igényel, de ha eredményeket akarunk elérni — márpedig ezek a párt határozataiból is kötelező erővel hárulnak reánk —, akkor Kitüntetett népművelési munkások Szombaton a Művelődésügyi Minisztériumban Volent Zoltán, a gyulai Jókai Mór művelődési otthon igazgatója és Mokos József, a békéscsabai Balassi Művelődési Ház képzőművészeti szakkörének vezetője kitüntetést vesz át. Volent Zoltán, a most létesített „Kiváló Népművelő” jelvényt, Mokos József pedig a „Szocialista Kultúráért” jelvényt kapja meg kiváló népművelési munkásságáért. 120 000 kötet könyv készül az idén a híres gyomai nyomáéiban r X gyomai volt Kner nyomdát mintegy 800 000 forintos költséggel bővítették, valamint korszerű berendezéssel látták el, fürdőjét és öltözőjét bővítették. Az átalakítással megszüntették a híres nyomda zsúfoltságát, így az idén a tavalyinál 20 000-rel több, összesen 120 000 könyvet nyomtatnak. A könyvnyomtatásáról hagyományosan hírneves nyomda ötféle kötésben, főleg félbőr- és egészbőr kötésben készíti a könyveket. A gyomai nyomdászok az elmúlt években is gyarapították hírnevüket, 1959-ben a Lipcsei Nemzetközi Könyvművészeti Kiállításon egy második és egy harmadik díjat nyertek, tavaly pedig három első díjat kaptak az országos könyvművészeti kiállításon, Budapesten. Otthonavatók tovább kell lépnünk, ki kell dől- * goznunk a kulturális munka kor- ■ szerű, mai módszereit, a feladatok j megoldására sokrétű eszközöket. A továbbiakban a népművelési ■ munka káderhelyzetéről beszélt, ■ és megállapította, hogy a feltétlen £ hozzáértés mellett elsősorban lel- £ kiismeretességre van szükség, és £ arra, hogy minél tpbb művelődési : otthonunk és könyvtárunk függet- ■ lenített vezetőt kapjon. — Erre az elkövetkezendő öt S évben mind több lehetőség nyílik \ majd, mert kormányzatunk hatá- ! rozott terve az, hogy függetlenített ! igazgatókat és könyvtárvezetőket £ állít a művelődési otthonok és > könyvtárak élére. A társadalmi erőforrások foko- « zottabb igénybevételéről, mint £ igen fontos tényezőről beszélt, £ majd kifejtette azt, hogy a nép- | művelési munka koordinálása a 5 párt, tanácsi és tömegszervezete- \ ink között egy újabb, ma még • szinte beláthatatlan erőforrást biz- i tosít annak, hogy a nem kis szá- £ mú feladatokat gyorsított ütem- j ben, tartalmilag és minőségileg is : jobb eredményekkel valósíthassuk : meg. A referátum befejező részében £ a városi, járási művelődésügyi : osztályok munkaszervezéséről szó- : lőtt és rámutatott annak jelentő- S ségére, hogy az oktatási és nép- ! művelési munka egyforma pontos ■ kezelése szintén egy olyan bázis, £ mely fellendítheti a közművelő- 5 désügyet. Borka elvtárs beszámolóját £ élénk vita követte, melynek so- £ rán a megbeszélés résztvevői több £ konkrét elgondolásukat ismertet- : ték és szóltak azokról a módsze- ■ rekről is, melyekkel feladataikat » az új, őszi-téli népművelési idő- ■ szakban megoldani kívánják. S. E. £ Sokféle otthonavatásről írtunk már. A legtöbbet a gyermekieknek iskolát, napközi otthont, óvodát, diákotthont, kollégiumot és a legkisebbeknek bölcsődét avattunk. A művelődési otthonok avatásáról is adtunk már hírt. Minden ilyen avatás ünnep volt gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt, de talán egyik sem volt olyan szép, olyan felemelő, mint a munkában megfáradt, elhagyott öreg szülők otthonának az avatása. Ilyen ünnep volt nemrég Szarvason. Igaz, nem új épületet avattak, csak egy új helyiséget. De annak, aki ismerte a régi, évtizedekkel ezelőtti aggok házát; annak eszébe jutott a múlt és önkéntelenül is párhuzamot vont a jelennel. Az avató ünnepély résztvevői is talán éppen erre gondoltak s ezért volt olyan felemelő, olyan megható és szép ez az ünnepség. Egy épületrészt avattak, s az otthon fennállásának 10 éves évfordulóját ünnepelték. Tíz éve. hogy az aggok házából az idősek otthona, igazi, a szó szoros értelmében vett otíhon lett. S mennyi szeretet, mennyi áldozat, munka, az idősek iránti tisztelet és odaadás, mennyi fáradozás árán született meg ez az igazi otthon. Amíg a régi, kopott falakat újjávarázsolták, amíg az ócska berendezés helyébe új került, s a régi épület mellé új, szebb, kényelmesebb, sok-sok nehézséget kellett leküzdeni. A párt, az állami szervek, különösen az Egészségügyi Minisztérium Szociálpolitikai Főosztályának segítsége révén született meg a Szarvasi Szociális Otthon. A legtöbbet azonban a helyi vezetők, a szociális otthon dolgozói tettek azért, hogy minden kényelemmel ellátott csendes pihenést, nyugodt, gondtalan életet biztosítsanak a magukra maradt idős szülőknek, öregeknek. Szinte felmérhetetlen az a gondoskodás, szeretet, amelyet az itt lakók iránt tanúsítanak. Ezt csak azok tudják megtenni, akik gyermeki hálával gondolnak saját szüleikre és üsztelei- tel azokra, akik más gyermekeket neveltek fel, és a munkába^ az elmúlt évtizedek küzdelmes napjaiban elfáradtak, most pihenni vágynak. Az otthon dolgo zóinak sohasem számított a munkaidő, ha arról volt szó, hogy az időseknek örömet szerezzenek. A cél előttük mindig az öregek ellátása, kényelme és szórakoztatása. Így jutott sor a szép függönyök, szőnyegek vásárlására, a rádió, televízió, sakk és egyéb szórakozási lehetőség biztosítására, beszerzésére. Előadásokat szerveztek a nötanács- csál, találkozókat, családi ünnepségeket, de a legtöbbet az új épület létrehozásán fáradoztak. Sokat tett ezért Sinkovits Pál főorvos és a járási tanács egészségügyi osztályának minden dolgozója. Ök az igazi otthonává- tók, akik valóban mindent megtettek azért, hogy eltüntessék a régi nyomortanyát és valóban kényelmes, igazi otthont teremtsenek az egyedül maradt öregeknek. A szeretettel teli fáradozás eredménye a lakók könnyes hálája, boldog köszöneté, amit az avató ünnepségen mondtak el. És ez minden elismerésnél többet ér. Kasnyik Judit CSODA Megyénk déli csücskében* mint valami megvadult óriás, féktelenül tombolt a vihar. A hatalmas erejű szél úgy hajlítgatta az évtizedes fákat, hogy annál már jobban nem is lehetett hajlít- gatni. A sötét, kavargó felhők közül karvastagságú villámok cikáztak elő. Az egyik kupán találta a legelői kút- gémet. Szétrobbant, mintha gránát vágott volna belé. Az eső ömlött. Hihetetlenül ritkán tapasztalt ítéletidő volt. Szavahihető idősebb öregek is csak hümmögtek, nem emlékeztek hasonlóra. Egyébként, hogy milyen időjárás volt a déli csücsökben, annak semmi köze sincs a következő történethez, ugyanis az megyénk északi csücskében esett meg. De azért ott is rossz idő volt. Erdős Péter egy ideig türelmesen nézte az ablakból az esőt, mely annyira esőszerű volt, hogy éppen úgy esett, ahogyan esni szokott. Hamarosan ráunt a nézge- lődésre. Fejébecsapta elmaradhatatlan fekete kalapját és elindult hazulról. Még csak el sem köszönt. Mégis volt valami természetes abban, ahogyan ő köszönés nélkül kilépett a verandára. Ugyanis rajta kívül nem volt otthon egy teremtett lélek sem. Az asszony a Balaton mellett nyaralt a gyerekekkel. Azt is írhatnám, hogy a családra gondolt, de akkor az egész történet más irányba futna, mint amerre Erdős elindult. Már régen foglalkoztatta a gondolat, hogy párttag létére jóformán kutyába sem veszik. Vagy mi másnak tulajdoníthatná, hogy sohasem bízzák meg pártmunkával. Egyáltalán semmivel sem bízzák meg. Halmazi Ferkének ugyanakkor nyolc megbízatása is van. Ügy megrakták szegényt, hogy egyik értekezletről a másikra jár. Pendlizik, mint valami vándorszínész. A fáradságtól pedig olykor alszik a gyűléseken. — Hát én gyengébb fejű ember lennék Halmazinál? — dohogott magában és megszaporázta lépteit. Azt is írhattam volna, hogy nem szaporázta meg lépteit, viszont akkor ez a történet hosszabb lenne a kelleténél, márpedig nem akarom próbára tenni a kedves olvasó türelmét. Erdős tehát hamarosan betoppant a pártirodába. Kimutatva felháborodását, köszönés helyett jelentőség- teljesen lecsapta a kalapját az egyik székre: Vagy adtok megbízatást, vagy a ku- tyaúristenit... — mondta és odaállt az íróasztal elé. A titkár meglepődésében először kopogtatni akart az íróasztalon, majd gyorsan meggondolta magát, mert eszébe jutott, hogy a babonása got még a nagyanyja nevelte belé, aki meglehetősen maradi felfogású asz- szony volt; hitt a csodákban. Állítólag a nőtanács is azért nem akart búcsúztatót mondani annak idején a temetésén... — Petikém, te ittál. Ugye sok törkölypálinkát vedeltél — jött meg a hangja a meglepett vezetőnek, és felszólította Erdőst, hogy leheljen rá. — Ivott a nyavalya — felelte a meggyanúsított még mindig dühösen, de azért engedelmesen rálehelt az elébe tartott szaglószervre. — Akkor meg összevesztetek otthon, és nem akarsz esténként hazajárni — óvatoskodott tovább a titkár, mert nem hitt a csodákban. — Jól élünk, hál’ isten — felelte Erdős, és elmosolyodott a gondolatra, hogy a felsége meg a gyerekek lehet, hogy éppen most lubickolnak a Balatonban. — Vezető beosztásra pályázol? — hangzott a következő kérdés. — Nem én. Csak pártmegbízatást akarok! Elvégre a pártmunka minden párttagnak kötelessége! — vert az asztalra Erdős, hogy a tintásüveg úgy felugrott, mint egy megzavart szöcske. A titkárnak felvillant az agyában, hogy a nagyanyjának talán mégis igaza volt a csodákat illetően. Aztán felülkerekedett a józan ész, és kijelentette, hogy pilla- natnyüag elfogytak a pártmegbízatások. — Mind szétosztottuk. Igaz, nem volt könnyű meggyőzni az embereket, de mi szétosztottuk. — Kocor Sándor ötöt is elvitt... — bizonygatta. — De hiszen Kocor Budapestre ment dolgozni — vágott közbe Erdős. — Magával vitte... — A pártmegbízatásokat?! — A pártmegbízatásokat — felelte szomorúan a titkár* és hogy a másik lássa, mennyire így áll a dolog* bizonyságul kiforgatta az íróasztalfiókokat. — Akkor hát reménytelen — hajtotta le a fejét Erdős. — Miért volna reménytelen? — kapta fel a fejét a titkár. Vedd tudomásul, nem olyan anyagból vagyunk gyúrva, hogy valamire azt mondjuk, reménytelen. Gyere be holnapután este. Addig a vezetőséggel közösen kisütünk valamit. Harmadnap este Erdős újra ott állt az íróasztal előtt* és követelte a pártmegbízatást. Az irodában sokan voltaki Mindenki őt nézte. Néhány idősebb háziasszony titokban keresztet vetett. A titkár észrevette a mozdulatokat, és ünnepélyesen kijelentette: csodák nincsenek, bár ez az eset községi viszonylatban teljesen érthetetlen...
