Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-29 / 203. szám

BÉKÉS MEGYEI * Világ proletárjai, egyesüljetek! 1961. AUGUSZTUS 29., KEDD AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEÍ TANACS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM * Ara SO fillér „Nagyon szeressétek munkátokat gyerekek!” Másodszor kapott miniszteri kitüntetést Mokos József tanár Képzőművész- és pedagógus-kö­rökben futótűzként terjedt el a hír: Másodszor kapott miniszteri kitüntetést az alkotmány ünnepére Mokos József békéscsabai festő­művész-rajztanár, az ország leg­öregebb képzőművészeti szakköré­nek vezetője. Békéscsabán ugyan­is már 1945 őszén megalakult a Munkácsy Mihály képzőművész­szakkör, melyet tizenhetedik esz­tendeje vezet nagy gonddal, kitar­tással Mokos tanár. A fiatalos külsejű tanárról, a diákok kedves Józsi bácsijáról senki nem mondaná meg, hogy 70 éves születési évfordulója közeleg. A saját munkájáról keveset be­szél, szerényen kitér az érdeklődés elől, de annál lelkesebben mutat­ja be tanítványait. — Nagyon büszke vagyok rájuk Általában 18—20 fiatal jár a kör­be, lányok és fiúk vegyesen. Há­rom évnél kevesebb ideig egyet sem tanítok, de legtöbbje innen megy el főiskolára vagy egyéb te­rületre érettségi után. Ez évben két növendékemet vették fel főis­kolára: Romvári Etuska a szege­di pedagógiai főiskolára, Bohus Zoltán pedig iparművészetire megy. Ezzel együtt 28 növendéket adott főiskolára fennállása óta a mi szakkörünk. Ilyen szép eredményről még a legszerényebb ember is büszke­séggel beszélhet. Örömmel mond­ja el azt is Mokos tanár, hogy va­lahányszor Budapesten jár, elláto­gat a főiskolára. Nagyon boldog, mert a gyerekekről általában jó véleményeket hall. Szabad időben leginkább békéscsabai fiatalok szorgoskodnak a műteremben, ami azt jelenti, hogy szeretik a mun­kájukat. — Mindig mondom a diákok­nak, hogy szeressétek a munkáto­kat, gyerekek. A művészet nagyon sok kellemetlenséget, bosszúságot okoz azoknak az embereknek, akik nem szívvel-lélekkel csinál­ják, akikben nincs szorgalom, nincs kitartás. Csak akkor válasz­szátok ezt a pályát, ha nagyon szeretitek. Tízperces szünetekben felolvasást szoktunk tartani egy-egy nagy művész életéről, munkásságáról vagy éppen arról, hogyan viselkedjünk. Azt tapasz­talom, hogy a gyerekek nagyon érdeklődnek minden iránt. Kol­lektiven váltottak bérletet a TIT képzőművészeti előadássorozatá­ra, tárlatokra is együtt járnak. Ebből sokat tanulnak. A sokoldalúan képzett tanárról — aki kiváló gyorsíró, és számos más szakmához ért — úgy beszél­nek a növendékek, hogy jóságos, de nagyon szigorú. Megköveteli az iskolás fegyelmet, a pontos érke­zést, a rendszeres munkát. Ezért is becsülik nagyra. Mindenben tud segíteni a hozzá forduló fiatalok­nak. Olyan tehetséges művészek kezdték az alapismeretek tanulá­sát Józsi bácsi fennhatósága alatt többek között, mint Ezüst György festőművész, aki már ön­álló kiállításon is bemutatkozott Békéscsabán és Debrecenben. In­nen indultak el Gaburek Károly, Balázs Irén, Lukoviczki Dóra iparművész és mások. Ha a Mokos tanárházaspár — felesége is évtizedekig tanított — sétára indul szabad időben, az ut­cán sok szülő és diák köszönti tisztelettel, nagyrabecsüléssel azo­kat, akiknek saját gyermekük nem volt ugyan, de életüket a má­sok gyermekeinek nevelésére szentelték. Mokos tanár egyedüli vágya, hogy legalább 30 főiskolást írhasson be naplójába, akiket a békéscsabai Munkácsy Mihály szakkörből vettek fel. Őszintén kí­vánjuk, hogy harmincnál is több név szerepeljen értékes listáján. Ary Róza Ezer megyei diák táborozott a Mátrában, Bükkben és Bakonyban Viharsarki kubikosok fiai az ifjúsági építőtáborok élén Felejthetetlen élményekkel gaz­dagodtak a nyáron a viharsarki ifjúsági táborok lakói. A mezőhe- gyesi, hidasháti és Felsőnyomási Állami Gazdaságban több mint ezer diáklány táborozott. Vidá­man dalolva címerezték és faty- tyazták a hibrid kukoricát három­ezer holdon. Esténként a helybeli ifjúsággal karöltve irodalmi este­ket, szavalóversenyeket, utcabálo­kat rendeztek, tábortüzek mellett mesélték el legszebb élményeiket egymásnak. Megtanították az álla­mi gazdasági dolgozókat számos társasjátékra. A Békés megyei diákok kima­gasló eredményeket értek el a sze­gedi ifjúsági építőtábor földmun­kájában is. A Viharsarok egykor legnagyobb kubikos-falvaiból, Sar­kadról és Gyomáról érkezett diá­kok vitték el a pálmát minden váltáskor. Remekül érezték magukat az alföldi diákok a Bükk, Bakony és a Mátra festői környezetében is. A hegyvidéken ezer Körös-vidéki középiskolás táborozott. Élménye­ikről a földrajzórákon, szakkörök­ben és ismeretterjesztő előadáso­kon számolnak be tanulótársaik­nak. A napokban zárja kapuit a békéscsabai ifjúsági vezetők to­vábbképző tábora: az utolsó tur­nusban termelőszövetkezeti KISZ- titkárok ismerkednek az ifjúsági mozgalom sokoldalú problémáival. A Körös-vidéki középiskolások és ifjúsági vezetők igen hasznosan töltötték a nyári szünetet, sok él­ménnyel gazdagodva kezdik az új tanévet. Népünk jó úton jár... Hazaérkezett az Indonéziában és Indiában járt magyar kormányküldöttség Brasilia (MTI) Dr. Münnich Ferenc, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke, aki dr. Sukarnonak, az Indonéz Köztársaság elnökének meghívására feleségével együtt látogatást tett Indonéziában, majd az indiai kormány meghívására néhány napot az Indiai Köztársa­ságban töltött, kíséretével együtt hétfőn délelőtt visszaérkezett Bu­dapestre. A fogadásnál jelen voltak a kor­mány tagjai, valamint a Budapes­ten akkreditált diplomácia képvi­seletek vezetői. A küldöttséget szállító IL—18-as különrepülőgép pontosan 10 óra­kor érkezett a repülőtérre, s a re­pülőgép ajtajában megjelenő dr. Münnich Ferencet és a delegáció többi tagjait elsőnek Apró Antal, Kállai Gyula, Gáspár Sándor és dr. Sík Endre köszöntötte. Kállai Gyulai szavaira dr. Mün­nich Ferenc válaszolt. Köszönetét mondott az üdvözlő szavakért, és köszöntötte azokat a budapesti dolgozókat, akik eljöttek ide a re­pülőtérre. A továbbiakban röviden beszá­molt a küldöttség útjáról. Egye­bek között kijelentette: Több alkalommal volt lehetősé­gem arra, hogy hivatalos tárgya­lásokat, illetve beszélgetést foly­tassak Sukarno köztársasági elnök­kel és kormányának több vezető személyiségével. Nagy örömünkre szolgál, hogy a tárgyalások ered­ményeként — mint önök értesül­tek is már erről az újságokból — barátsági és együttműködési szer­ződést írtunk alá. Mi úgy tekin­tünk erre a szerződésre, mint a magyar és az indonéz nép kapcso­latai erőteljes fejlődésének nagy értékű dokumentumára és min­dent megteszünk, hogy e szerző­dés biztos alapján tovább épüljön és erősödjék népeinek barátsága, kölcsönösen még jobban megis­merhessük egymás életét és fej­lesszük kereskedelmi kapcsolata­inkat. Ezekben a napokban Dj akar fá­ban a magyar és az indonéz kor­mány küldöttségei kereskedelmi tárgyalásokat folytatnak. Bízunk abban, hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök szem előtt tartásának elvei alapján ezen a te­rületen is tovább fejlődnek baráti kapcsolataink mindkét fél javára. Az Indiai Köztársaságban mó­dom nyílt arra, hogy tömeggyűlé­sen beszélhessek a Magyar Nép- köztársaságról, dolgozóinak életé­ről, továbbá a magyar és az in­diai nép között kialakult és orvén, detesen fejlődő kapcsolatokról. A Magyar Népköztársaságban, illetve a meglátogatott két ország­ban nem azonos a társadalmi és gazdasági berendezkedés, vannak kérdések, amelyben ez országok vezetőinek véleménye eltér a mi­enktől. A megbeszélések során azonban nem ezeket az eltéréseket és különbségeket vizsgáltuk és vitattuk, hanem azt, ami összefűz minket, ami­re tovább építhetjük egyre erősödő barátságunkat. A legfőbb kapocs közöttünk, hogy békét akarunk s együt­tesen küzdünk a háború elke­rüléséért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő ren­dezéséért. Mindenütt tapasztaltuk, hogy — akárcsak nálunk Magyarorszá­gon — vezetők és dolgozó tömegek egyaránt látják: a béke ügye egy és oszthatatlan. Messzi Keleten voltunk, de megbizonyosodtunk róla, milyen nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérik az európai helyzet alakulását is. Ez lehetővé tette számunkra, hogy kifejtsük álláspontunkat és megvalósítsuk, miért küzd olyan állhatatosan a magyar nép és kormánya a német békeszerződés sürgős megkötésé­ért és Nyugat-Berlin problémájá­nak megnyugtató rendezéséért. Amint a már megjelent hivata­los sajtókommünikéből tudják, il­letve ahogyan az indiai megbeszé­lésekről hamarosan megjelenő közlemény is tartalmazza: Beszél­tünk a leszerelés kérdéséről is, és arra a közös megállapításra jutot­tunk, hogy az egész emberiség érdekében minél előbb létre kell jönnie egy olyan nemzetközi egyez­ménynek, amely biztosítja ha­tékony nemzetközi ellenőrzés mellett az általános és teljes leszerelést, az atomfegyverek eltiltását. Eddig is meggyőződéssel vallot­tam, de utam tapasztalatai alap­ján még inkább mondhatom: a fegyverkezési hajszának véget kell vetni és az erre a célra fel­használt rendkívül nagy anyagi eszközöket arra kell fordítani* hogy előmozdítsák minden ország­ban — és különösképpen a nem­régiben függetlenné vált országok­ban — a nép életének gyors fejlő­dését. Néhány nap múlva kezdődik a belgrádi konferencia, amelyein részt vesznek vendéglátóim is: Sukamo elnök úr, Nehru minisz­terelnök úr és U Nu miniszterel­nök. Érthető tehát, hogy beszélge­téseink erre a témára is kiterjed­tek. Kifejtettem, mit várunk mi et­től a konferenciától. Azit, hogy a részvevők együttes erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi helyzet eny­hítésére és megnyilatkozásaikkal, határozataikkal előmozdítják a békés egymás mellett élés nagy­szerű elveinek gyakorlati érvénye, sülését, az imperializmus és a ko- lonializmus elleni harcot, az álta­lános és teljes leszerelést. Mindenütt, ahol megfordultunk* a szeretet és a barátság felejthe­tetlen megnyilatkozásaival talál­koztam. Tudom, hogy mindez nem csupán nekem, hanem elsősorban annak az országnak és népnek szólt, amelyet szerencsém volt képviselni. Utazásom tapasztalatait még in­kább megszilárdították azt a meg­győződésem, hogy népünk jó úton jár, hogy ez az út, amelyen továbbhaladva erősödik országunk és népünk jó hírneve és megbecsülése szerte a világon. Csak az tudom javasolni, hogy pártunk és kormányunk vezetésé­vel dolgozzanak továbbra is jól* erősítsék tovább népünk egységét, népköztársaságunkat és erősítsék tovább a békéért harcoló százmil­liók táborát, fáradhatatlan oda­adással építsék tovább szocialista hazánkat. Lelkesítse önöket az a tudat, hogy Ázsiában — és hozzá- tehetem: Afrikában, Latin-Ameri- kában is — százmilliók tekintenek nagy figyelemmel ránk, munkánk eredményeire. Münnich Ferenc végezetül meg­köszönte a baráti és meleg fogad­tatást. A kormány elnökének be­szédét a jelenlévők nagy tapssal fogadták. (MTI) Készek vagyunk a kerékasztalhoz ülni Hruscsov elvtárs nyilatkozata Drew Pearson amerikai újságírónak Moszkva (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a na­pokban fogadta Drew Pearson amerikai újságírót, és elbeszélge­tett vele. Drew Pearson kikérte Hruscsov véleményét a berlini válságról, a nyugati hatalmak ve­zetőivel e tárgyban folytatandó megbeszélések célszerűségéről és a megbeszélések megkezdésének időpontjáról. Hruscsov e kérdé­sekre az alábbi nyilatkozatban vá­laszolt. (A nyilatkozatot közölte az amerikai sajtó.) Ahogy én értelmezem, ön „ber­lini válság” alatt £ szocialista or­szágok és a nyugati országok vé­leményeltérését érti abban a kér­désben, hogy mi legyen Nyugat- Berlin sorsa a német békeszerző­dés megkötése után. Mindenek­előtt hangsúlyozni kívánom, hogy ez a kérdés csupán egy része a német békerendezés átfogó prob­lémájának. Annak a lármának, amelyet bizonyos nyugati körök a nemzetközi feszültség és a hábo­rús hisztéria fokozása céljából csaptak e kérdés^ körül, nyilván az a célja, hogy megnehezítse a né­I met békeszerződés megkötését.' I Ezért kezdjük a fő kérdéssel — a német békeszerződés kérdésevet Ez annál is fontosabb, mivel a nyugati hatalmak egészen helyte­len módon reagáltak a Szovjet­uniónak és a hitleri Németország ellen hadat viselt több más or- (Folytatá s a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom