Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-18 / 194. szám

- ____________________________________________________________ N ÉPÚJSÁG A TUDÁS BAJNOKA gyűlés megkezdésére vár­tunk. S mivel a távolabbi tanyákról késve érkezők miatt megnyúlt ez a várakozás, kisebb- nagyobb csoportokba verődve be­szélgettünk. Az esti szürkületben mint csendes patak csörgedezett a szó, s valami kellemes, meghitt hangulatot árasztott a társalgók között. Az egyik csoportnál deres hajú, idős ember vitte a beszéd fonalát. A többiek csodálattal vegyes tisz­telettel hallgatták, s csak néha- néha bólintottak egy nagyot, mert amit mondott, az oly érde­kes és meggyőző volt, hogy el­hallgatták volna órákig. Hozzám csak beszédfoszlányok és egyes szavak jutottak el, de ezek felkeltették érdeklődésemet. Vajon ki lehet ez az ember, aki olyan könnyedén és biztonságosan használja a „tudomány”, „techni­ka” és „automata berendezés” sza­Mozi épül Dobozon A felszabadulás óta talán egyik legjelentősebb kulturális beruhá­zást valósítják meg Doboz köz­ségben. Üj mozit építenek. Az új filmszínház 350 személyes lesz. Az építkezésre egymillió forintot fordítanak. Az épületet a községi tanács készítteti az Építő és Ta­tarozó Vállalattal, a mozi beren­dezését pedig a Békés megyei Moziüzemi Vállalat biztosítja. A tervező vállalat elkészítette a tervdokumentációt. Ezekben a na­pokban már a tárgyalások foly­nak, s amint megkötik az építési szerződést, úgy a vállalat nyom­ban hozzálát a felvonuláshoz. A mozi építését előreláthatóan szep­tember közepén elkezdik, s jövő nyárra befejezik. vakat, mintha világéletében ezzel foglalkozott volna? Közelebb mentem. — A kínai pavilonban pedig a művészet volt az, ami megkapott. Olyan szép dolgokat láttam, hogy szavakkal ki sem fejezhető. Tel­jesen igaz, amit doktor Vitéz elv­társ, a vásár igazgatója mondott. Magam győződtem meg arról, hogy a tudomány és technika mi­re képes, s hogy az ember — köz­tük a magyar is — milyen csodá­latos gépeket, műszereket és egyéb dolgokat tud alkotni — hallottam, s a többiektől megtudtam, hogy idős Raffaj János, az örménykúti Előre Termelőszövetkezet tagja, a tavasszal a Budapesti Ipari Vásá­ron volt, és az ott látottakról me­sélt az ismerősöknek, most már ki tudja hányadszor. TC1 rdekelt ez az ember. A gyű- lésen hozzászólt, mégpedig úgy, ahogyan beszélni ritkán hal­lani az egész életében tanyán — távol a várostól, kultúrától — élő embert. Ö mégis közel jutott hoz­zá, mert akart, mert a tanulást mint az ember egyik legfőbb cél­ját látja. Erről így beszél: — Van közöttünk olyan paraszt- ember, aki amióta az általános is­kolát elhagyta, még nem fogott kezébe semmilyen írást, nem ol­vas, nem tanul, s előfordult már, hogy mást kellett megkérni, ha hivatalos ügye akadt a tanácsnál, mert szégyellte, hogy nincs elég szókincse, sőt egy-egy betűt el is felejtett. A tanulás nem szégyen, és aki ma nem tanul, aki nem él a lehetőségekkel, az bizony na­gyon lemarad a többiektől. Em­lékszem, valamikor, ha találtunk egy kis darab újságot, kézről kéz­re adtuk, és úgy olvastuk, mert arra nem tellett, hogy vegyünk. Ma pedig nyitva áll az út minden­ki előtt, s éppen ezért azt mon­dom, elkezdeni sohasem késő, még ha idős is az ember. A szabadtéri színpad műsora augusztus 20-án A békéscsabai ligeti szabadtéri színpadon az Országos Rendező Iroda két operett keresztmetszetét mutatja be augusztus 20-án este 8 órai kezdettel. A közönség első­nek Huszka Lili bárónő-jét láthat­ja, majd Eisemann Én és a kis- öcsém című operettjét. Az operet­tek főszerepeit Képessy József, Serfőző Ilona, Borvető János, Ha- lassy Marika, Tábori Nóra kétsze­res Jászai Mari-díjas, Baksai Ár­pád és még sokan mások játsszák. A táncokat Utassy Gizi tanította be. Közreműködik a Stúdió Együt­tes. Idős Raffaj János élt a lehetősé­gekkel, amit az alkotmány adott a felszabadulás után. A termelő- szövetkezetbe az elsők között lé­pett be, s egyik alapító tagja. így jutott több [ideje a tanulásra, mű­velődésre. A megyei lapnak az el­ső megjelenés óta előfizetője és rendszeres olvasója. Más lapokra, folyóiratokifa is előfizetett. Min­den érdekli), amiből tanulhat. Pél­da erre az egyik folyóirat előfize­tésének története. — A postás egyszer megmuta­tott nekem jegy képes újságot, amelyben szép festmények voltak — mondja. — Belelapozgatok és megtetszik. — Tíz forint darabja, Raffaj bá­csi — mondja a postás. Nem baj fiam, megveszem, mert_ nagyon tetszik. [gy ismerkedett meg az idős termelőszövetkezeti tag a Képzőművészeti Alap egyik kiad­ványával, es ezáltal szerette meg a nagy művészek alkotásait. Ha valahol a festőművészeiről, szob­rászatról esik szó, Raffaj János hozzá tud szólni, mégpedig soka­kat felülmúló tájékozottsággal. Olvas mezőgazdasági szakköny­veket, folyóiratokat is, és az ezüst- kalászos gazdatanfolyamra 3 évig járt. Hárorjiszor volt — feleségé­vel együtt [— az évenként meg­rendezett budapesti Ipari Vásáron is, ahonnan mindig gazdag tapasz­talatokkal nőtt haza, és ezt át is adta gazdatársainak. R endszeresen hallgatja a rá­dió műsorait, szakelőadáso­kat, színházi közvetítéseket, tudó­sításokat. lyióricz Zsigmond, Mik­száth, Tolsztoj, Gárdonyi, Tho­mas Mann [művei ismertek előtte. Hatvanhárom éves, és most vállalt olyan társadalmi megbízatást, amit inkább a fiatalok végeznek. Könyvterjesztő. Mondván: így legalább töjbb könyvhöz jut maga és feleség^ is, mert az asszonyt sem hagyja, hogy lemaradjon. A tudás bajnokának lehetne ne­vezni idős [Raffaj Jánost, mert a tanyavilág [hozzá hasonló idős la­kói közül Aligha akadna valaki, aki tudásban, műveltségben, tájé­kozottságban túlszárnyalná. Szá­momra is igen hasznos és tanul­ságos volt ez a beszélgetés. Meg­tanultam egy aranyigazságot, hogy a tanulást elkezdeni sohasem ké­ső, bármilyen korban fog hozzá is az emfc Kasnyik Judit 1961. augusztus 18., péntek Árdrágítók I Az elmúlt vasárnap nem min- 1 dennapi eseménynek voltam • szem- és fültanúja. Alighogy be- ! értem Csanádapácára, ismerőse- \ im azzal fogtak körül: szabad-e ■ a Fehérakác szövetkezeti ven­■ déglőben, ha nincs zene, zene­■ díjat felszámolni vagy a házhoz ■ vitt italt zenedíjjal megterhelni. ; Később elmentem a vendéglő- ; be és megbizonyosodtam az S egészről. Nem csináltak titkot az ; előbb említettekből. Nyíltan be- : vallották, sőt a MÉSZÖV egyik jj ellenőrére hivatkoztak, akitől az ■ ilyesfajta árdrágításra az utasí- jj tást kapták. • Az egész ügy végtelenül bo­■ nyolult. A falusi embereket nem- jj csak Csanádapácán, hanem a l megye más községeiben is, az el- ; számolás megkönnyítésére hivat- ; kozva egyik-másik vendéglőben ; becsapják. (Tettüket nem nevez- ; hetjük más néven). A szövetke- i zeteknél általános gyakorlat, ■ hogy amikor nincs zene, akkor is ■ zenedíjjal dolgoznak. Az üzletet l is így terhelik meg az oda szállí- l tott itallal. Szerencsétlen ven­• déglős tudja, hogy szabálytalan S amit csinál, de meg kell tennie, l ha nem akar saját zsebéből fi- : zetni. A 20—25 fillér, ami egy-egy i pohár sörön zenedíjjal a föld- ! művesszövetkezet kasszájába • vagy egyéb helyre csörgedez, egymagában véve nem nagy összeg. De a sok 20—30 fillérből sok ezer forint kerekedik és ez a sok ezer forint jogtalanul jut a földművesszövetkezet tulajdoná­ba! Erről beszélgettünk a MÉ­SZÖV illetékes vezetőivel, akik beszélgetésünk után igyekeznek majd megtalálni a módját an­nak, hogy elejét vegyék az ilyes­fajta árdrágításnak. Nem tudom miért, de igen so­kat gondolkoztam azon, hogy például a csanádapácai parasz­tok miért nem fordultak biza­lommal saját földművesszövet­kezetük vezetőségéhez, miért nem kérték már korábban is az ügy kivizsgálását, a jogos panasz orvoslását? Jóllehet a szövetke­zet főkönyvelője és üzemágve- zetője nagyon jól tudja: amit csinálnak, törvényellenes, teljes mértékben kimeríti az árdrágí­tás fogalmát, amiért büntetés jár. Mégis csökönyösen ragasz­kodtak és ragaszkodnak a hagyo­mányos, úgynevezett jól bevált „módszerhez”, ami révén becsap­ják a jóhiszemű falusiakat és jogtalan összeghez juttatják szövetkezetüket. Mivel a megye számos föld­művesszövetkezetében hasonló a gyakorlat, helyes lenne végre ezen a területen is rendet terem­teni. Dupsi Károly Milyen tanfolyamok szervezhetők az általános iskolákban? A Művelődésügyi Miniszter ren­delkezése szerint az általános is­kolákban tanfolyamok szervezhe­tők orosz nyelvi társalgásból, an­gol, francia és német nyelvből tíz- húsz, művészi rajzból tíz-tizenöt, gyermektomából tizenöt-húsz, mű­vészi tornából tíz-tizenöt, vívás­ból tíz-húsz és hangszeres zenéből három-öt tanuló önkéntes jelent­kezése esetén. A jelentkezés csak a szülő (gondviselő) írásbeli nyi­latkozata alapján fogadható él. Egy tanuló csak egy, illetve kivé­telesen két tanfolyamon vehet részt. A tanfolyamok szervezését — az iskola igazgatójának élőter­jesztésére — a közvetlen felügye­letet gyakorló művelődésügyi (ok­tatási) hatóság engedélyezá. A fog­lalkozásokat a tanulók — igazga­tói engedéllyel — a szomszédos is­kolákban is látogathatják, ha sa­ját iskolájukban az a tanfolyam nincs, amire jelentkeztek. (MTI) vám »04 Brünn—prágai panoráma a magyar—cseh történelmi kapcsolatok mozaikjaival Irta: Virágh Ferenc 1. Elhagyva Győrt és Mosonmagyar­óvárt, Rajika határállomásnál léptünk: ki hazánkból. .A barátságos hangulatú vámvizsgálatok után Pozsony főterén, a Nemzeti Színházzal szemben kiszáll­tunk az Ikarus 55-ből s a Carlton Szál­ló halijában kézhez kaptuk cseh koro­náinkat. Majd futó látogatást tettünk a Mária Terézia idejében épült, de 1811-ben a tűzvésztől megrongálódott négytornyú ősi várban, amely építése idején fontos védelmi szerepet ját­szott. A Dunán áthaladó kereskedelmi út biztosítása várt rá. Restaurálás alatt álló falaitól kitűnő kilátás nyílik a város sok történelmi emlékéire. Ezek közül az Óvárosban épült XIII. századi gótikus Szt. Márton székesegyház hív­ja fel magára a figyelmet. Tetején a koronával, jelezve, hogy 1830-ig a ma­gyar királyok legtöbbjének koronázó helye volt. Nem messze tőle az egy­kori országgyűlés székhelye, ahol a néptömegek nyomására 1848 áprilisá­ban V. Ferdinand király proklamálta a magyar polgári átalakulás törvé­nyeit, s hivatalosan is átadta a törté­nelemnek a rendi világot. Előttünk lüktetett a mai Bratislava 250 000 lakosának élete üzemeivel, áru­házival és nem utolsósorban a pa­noráma díszét jelentő dunai kikötőjé­vel. A Kis-Kárpátok déli nyúlványain át­haladva, a Morva folyó hídj ön léptünk be Morvaországba. A festői tájak fal­vaiban mindenütt barátságosan inte­gettek felénk. Mi befejeződött aratást hagytunk magunk mögött hazánkban, s itt július 22-én burgonya- és mák- virágzást, illetve kezdődő barack- érést találtunk. Az aratásnak alig lát­tuk nyomát. A magyarországi viszo­nyokhoz képest három héttel késik ebben a zónában a természet. Ilyen hangulatban köszöntött a Morva-me­dence gót-reneszánsz palotája Lednice községben. A Lichtenstein család egykori kastélya falaival, termeinek faragott kincseivel és környezetének romantikájával méltó társa a bécsi Burgnaik. A lemenő nap sugarainál találkozunk a „cseh'Man ehester ”-rel, Morvaország fővárosával. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság második legnagyobb vá­rosa 40 posztógyárral büszkélkedik. Hirdetik is a városba vezető utalt két oldalán a szellemesen hivalkodó transzparensek a brünni posztót, no meg a Sverma gyár írógépeit, a brünn-'lisen-i gyár Zetor-traktorait. De nem feledkeznek meg a Skoda és Tátra kiskocsijairól. Miközben letele­pedtünk a Slovan szállóban, a brünni idegenforgalom egyik központjában, arra gondoltam, hogy mi még nem fá­radhattunk bele falvaink parkosításába s különösképpen nem az ipari propa­gandába, Pedig többek közt a Csepel és Hearus gvár házasságából született „Ikarus 55’‘- tel nincs mit szégyenkez­nünk! ;-.Ausztria- -Magyarország Bastille’­jében, a város feletti Spilberg várában az iszonyat tömegén szemlélődtünk. A várat a cseh Premysl uralkodóház ala­pította a XIII. században, A ház 1306- ban történt kihalása után gyakran lát­ta falai közt a Luxemburgi királyi csa­lád tagjait. Egy időben a „Haza aty­ja”, IV. Károly német-római császár és cseh király is itt élt. Az 1621-hen levert cseh rendi felkelés után Habs­burg H. Feidinámd e vár földalatti fo­lyosóiból (kazamata) épített börtöneibe záratta a fei kelés ki nem végzett mor­vaországi vezetőit. Ezzel kezdődik a spilbengi Habsburgok iszonyatok története. A egyik leghirhedtebb bör­tönének sőt á t celláiban nyirkos és hi­deg történelmi levegő ül. A falakon emléktáblák hirdetik a legfontosabb rabok nevét. A csapóajtót elhagyva, amelyen ke­resztül a rabokat ide leengedték, Trésnek bárónak, Mária Terézia kalan­dor pandúr ezredesének cellájába lép­tünk, akitj ,, haza á rulás ‘ ’-éri három éven át tar ottak itt fogva. Ö az a Trenck Ferenc, akit a rni Jókaink re­választott. Drouet francia cellája következik, aki a nép kezére adta a elől menekülő XVI. Lajos génytémául postamester Varén nesbefi forradalom francia királyt. A jobb sorsra érdemes postamester 1793—95-jg roncsolta itt a tüdejét a kövek hideg leheletével. Az itáliai karbonárik és az Ifjú Itália moz­galom legjobbjainak cellája mellett 1*50 lengjél hazafit őriztek az 1840. évi krakkói lengyel felkelés elfojtása után. A sons cinizmusa, hogy a börtönrácsot fűrészelt Václav Babinszky rablógyil­kos cellájában Kazinczy Ferenc 2387 napos fogságának első állomását töl­tötte. A magyar jakobinusok egy csoportjá­val együtt itt kezdte 1795-ben, majd Kuf­steinben és Munkácson folytatta, A terméskövekből emelt zárka falán márványtábia hirdeti a magyar iroda­lomtörténet nagy alakjának emlékét. Olvastuk a koszorús szöveget: Vándor, szent, hová lépsz e hely. Menj s mondjad hazámnak, hogy Törvényedért kész vala veszni fia! Üresek a „nedves ágyak”, ahol a fejükre csöpögött víztől megőrülitek az uralkodó erkölcs korlátáit áthágó asz- szonyok. Nyugszik a feszítőkerék és a spanyol-csizma, mely ketté tépte a tes­tet és elsorvasztotta a lábszánt. Rozsda enyészi a falon lógó vasdiót, noha borssal töltve ült diadalt egykor a delikvens szájában. Siralmasan csúfok az őrszobában kitömött páncélos őrök. Az egyik most is ott szorongatja a cellákba szerteágazó láncok végét, hogy negyedóránként éktelen zajjal felverje a rablókat. Beteljesedett Vin- cenze Gioberti jóslata, aki így írt 1843- ban a Spilbergben raboskodó olasz költőtársához, Silvio Pellicohoz: „Nem lesz már a Spilberg sem az élők pokla, sem az évszázadunk szégyene, hanem a vértanú honszeretet emlék­műve, melyhez a felszabadult nem­zedékek zarándokolnak majd.” Leereszkedve a várból, körsétát tet­tünk a brünni nemzetközi vásár hosz- Sízan elnyúló pavilonjainak területén. Az 1922 óta épülő minta-vásár io eme­letes irodaháza közelében láttuk a ku­polás miagyar kiállítási épületet. Noha csak szeptemberben nyit a vásár, jú­lius végén már folytak az előkészüle­tek. Majd a város gót és barokk tor­nyai, a számos színház és egyetem, a rádió- és filmstúdiója láttán természe­tesnek tartottam azt, amit a brünniek magánbeszélgetés közben mondtak: „Itt ugyanazt találja, amit Prágáiban!”, tehát nincs is nyoma a magyar vidék városaiban gyökeret vert elvágyako- zásnak.; Brünntől ászaikra terül el a turisták közkedvelt paradicsoma, a Morva Karszt. Ezen a körülbelül 100 négyzet­kilométernyi területen egymást éri a sok csodálatos barlang, szakadék, föld­alatti üreg, patak és vízfolyás. Igazi barangolásra való vidék. Búcsút intve a hí-es brünni sörnek, a hegyi halálka- nyairokban hajmeresztő autóbusztalál- kozások közben bukkant elénk Blans- ko városka vasöntödéjével. Park és park a gyár tövében, Dimitrov szép bronzszobra, no meg az elmaradhatat­lan Skodák és Tártrák. A vidék legjel­legzetesebb pontjára, Macocha-ra ér­keztünk. Százharmincnyolc méter ma­gas szakadék alján haragoszöld patak kígyózott, a Punkva. A Mostoha (Ma- cocha) szakadék közelében fedezték fel a korai kőikorszak emberének la­kóhelyét is. Számos népmonda öreg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom