Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-08 / 185. szám

IMI* augusztus 8., kedd N ÉP ÚJ S AG 3 Mintegy négyezer köbméter vizet kap naponta ékéscsaba Mint már hírt adtunk róla, be­fejezéshez közeledik Békéscsaba vízvezeték-hálózatának első épí­tési szakasza. — Vajon mikor ér­kezik meg Újkígyósról a várva várt ivóvíz, s mikor fognak meg­csordulni az utcákon elkészített új kutak? — kérdeztük a Békés­csabai Építőipari Vállalat egyik vezetőjét, Bálint Bélát. — A kérdés nem is olyan egy­szerű — felelte, s mint válaszából kiderült, igen sok nehézség adód­hat még a munkálatok befejezé­séig. A város területén eddig közel 170 kiutat állítottak fel, 8 és fél­millió forintos költséggel elkészült egy főkörvezeték is. Hosszá a tíz útja Az Újkígyósról érkező víz kö­rülbelül 15 kilométeres úton fog eljutni a 16 millió forintos költ­séggel épülő főcsőveaetóken ke­resztül a városba. Csupán ez a főszakasz nem ké­szült még el teljesen, két és fél ki­lométer van hátra, amely, ha a csőellátással nem lesz baj, még eb­ben az évben elkészül. — De ez még nem fogja telje­sen megoldani a város vízellátását — hangsúlyozta Bálint elvtárs. — Ezzel mintegy 3—4 ezer köbmé­ter vizet tudnak majd biztosítani naponta, amely a jelenlegi gyenge, mindössze 800 köbméter napi víz­teljesítményű kutakkal együtt is csak enyhíteni, de nem megoldani fogja Békéscsaba naipd 12 ezer köbméternyi vízszükségletét. Arra, hogy ez megoldódjon* csak a harmadik ütemterv befe­jezésekor lehet gondolni, amikor minden ’ utcában 300 méteren ként lesznek majd kutak, és a hálózat további fejlesztését kidolgozó víz­mű vállalat magánházak beköté­sét is megoldja. — Amiről a számok tanúskod­nak, igen nagy jelentőségű, mint kitűnik, összesen közel 50 millió forintba kerül az első ütem elké­szítése — mondotta Bálint elv- tára. — Igaz, még ennek elkészítésé­vel is voltak fennakadások — tet­te hozzá —, de ha cső- és anyag­hiány nem lesz, nyugodtan mond­hatjuk, december 31-én ivóvíz fog folyni az új kutakból. —We— Gazdagodnak a gyomai termelőszövetkezetek (Tudós ítónictó1) Ülést tartott pénteken a gyo­mai járási tanács. Brigádvizsgálat és jelentés 'alapján igen fontos napirendet: a termelőszövetkeze­tek árutermelési és értékesítési helyzetét tárgyalták meg. Ered­ményként lett megállapítva, hogy a járás fiatal és a területben fel­futott szövetkezetei is tíz mázsán felüli kh-lcénti átlagtermést ér­nek el. Ez teszi lehetővé, hogy a közös szükséglet és a tagság igé­nyeinek kielégítésén túl, közel nyolcszáz vagon kenyérgabonát tudnak adni az ország ellátására, ami kettőszáz vagonnal több a ta­valyi mennyiségnél. Az adottsághoz és a körülmé­nyekhez viszonyítva bíztatóan ala­kult a járásban az élőállat- és az állati termék-felvásárlás. Az első félévben több mint tízezer mázsa sertéshús, 8400 hektoliter tej, öbmilliónegyvenezer darab to­jás, hátszázhúsz mázsa baromfi került értékesítésre. A szövetke­zetek részaránya serbésnél 54 szá­zalék, tejnél 74 százalék, baromfi­nál 58 százalék volt. Hiányosság­ként állapította meg a tanácsülés, hogy egyes szövetkezeti és köz­ségi vezetők lebecsülik és keveset törődnek a háztáji gazdaságok árutermelési helyzetével s annak körülményeivel. A beszámoló és a viták elhang­Gagarin hazaindult Kanadából Halifax (TASZSZ) Jurij Gagarin őrnagy, a világ el­ső űrhajósa vasárnap a halifaxi repülőtérről elindult a Szovjet­unióba. Hazaindulása előtt Gagarin el­látogatott Pugwasbba, a helység lakosainak kérésére. Pugwashban gyűlést tartottak Gagarin tisztele­tére, amelyen megjelent Arutyu- nyan kanadai szovjet nagykövet is. A gyűlésen Cyrus Eaton mon­zása után határozatot hozott a ta­nácsülés. Utasította a végrehajtó bizottságot, hogy tegyen intézike- dést a szakigazgatási szervein ke­resztül a jó módszerek általáno­sítására az egyes községekben, szövetkezetekben mutatkozó hiá­nyosságok megszüntetésére, a le­maradások pótlására. A hozott ha­tározatok végrehajtásának tapasz­talata, valamint a szövetkezetek gazdálkodási, árutermelési helyze­te a harmadik negyedév végén, október hónapban kerül újra ta­nácsülés elé. Százötvenegy traktoros versenye A vasárnapi jó idő igen ked­vezett azoknak a Békés megyei traktorosoknak, akik a mezőko­vácsházi, az orosházi, a szarvasi, a békési, a sarkadi, a gyomai és a gyulai szántóversenyeken részt vettek. A traktorosok különböző típusú gépekkel álltak rajthoz, s mind a 151-en sikeresen fejezték be a részükre kiadott munkát. A szántóversenyek iránt az állami gazdaságok, gépállomások és ter­melőszövetkezetek dolgozói igen nagy figyelmet tanúsítottak. Sar­kadon többek között kétezren vet­tek részt az újfajta vetélkedőn. Orosházán, Mezőkovácsházán több mint nyolcszázan voltak tanúi a járásokban lévő első szántóver­senynek. A népes mezőnyből ki­váló teljesítményével kiemelke­dett Cyurica János, a Gyomai Gép. állomás lánctalpas traktorvezető­je, Csipke József, a Mezőberényi Gépállomás dolgozója, továbbá Kasuba András, szarvasi és Szabó János orosházi traktoros. Sertésgondozók tanácsadója A Mezőgazdasági Könyv- és Fo­lyóirat Kiadó Vállalat megjelen­tette Danes József Sertésgondo­zók tanácsadója című füzetét. Danes József e füzetében több hír­neves öreg sertéstenyésztő életta­pasztalatát írta le. E füzetből rész­letes választ kapnak a sertéste­nyésztők a tenyésztői, a hizlalási és a takarmányozási munkákra. Milyen sertésfajtát tenyésszünk? •— veti fel az író — s nyomban vá­laszol Bakcsányi István és Gyűrű- si Antal kanásztudományára tá­maszkodva. Érdekesen írja le a megyénkben is elterjedőben lévő hizlalás közbeni egyszeri flaztatás módszerét. Részletesen foglalkozik a malacok ápolásával, takarmá­nyozásával, elválasztásával, a ma­lacok falkásításával, a legeltetés­sel és a hizlalás különböző mód­szereivel, s általában a sertéste­nyésztés higiéniájával. A. népszerű stílusban készült füzet megyénk sertéstenyésztői között nagy érdeklődésre tarthat számot. YZ A balkezes Elindulnak, de egy kis kerülő­vel mennek Tücsökék felé. Hátha Kavics figyeli őket. Jól sejtették, Kavics őket figyel­te. De más is vállalta ma délután ezt a szerepet. Amint befordulnak a keresett utcába, Kakukkot lát­ják, aki egy ledöntött fa mögött hasal, szerencsére háttal feléjük. Gyorsan elrejtőznek és figyelnek. — Hát ez mit akar itt? —■ sut­tog Laci. — Figyeli Tücsökéket, tudod már délelőtt volt egy kis szóvál­tásuk. — A szünetben -y mondja Ko­vács. Ügy látszik, ugyanazt a fel­adatot kapta, amit Kavics. Tehát ezek mégis találkoztak, legalábbis egy páran. — Viszont Totyak nem bízik már Tücsökben. Úgy látszik, Ka­kukk elárulta neki a délelőtti be­szélgetést — szól Sanyi. — Vajon Totyak tudja már, hogy mi voltunk? — kérdezi Ko­vács. — Mit gondolsz, azt Kakukk MBt árulta el? — válaszol Laci. dott üdvözlő beszédet, majd Ga­garin felolvasta Hruscsov szovjet miniszterelnök üzenetét a gyűlés résztvevőihez, akik nagy figyelem­mel és tapssal fogadták a benne foglalt üdvözletét. A halifaxi repülőtéren — az esős idő ellenére — számosán bú­csúztatták Gagarint, akit Cyrus Eaton megkért, fejezze ki Hrus- csovnak köszönetét a pugwashi- aknak küldött üzenetéért. (MTI) Az utca végén most feltűnik Zsíros tömzsi alakja. Lassan, hát- ra-hátra nézve lép be Tücsökék ajtaján. Amikor becsukódott mö­götte az ajtó, a leselkedő Kakukk felugrik, és szalad arrafelé, amer- ről Zsíros jött. — Viszi a hírt Totyaknak — szól Sanyi. Ez Is a kastélykert fe­lé szalad. — Valószínű. Tehát ők hár­man már ott vannak. Igyekeznünk kell. Belépnek a kissé nyitvahagyott ajtón. Tücsök akkor mászik le az egyik óriási epería tetejéről. Zsí­ros pedig ott áll a fa alatt. — Kakukk volt itt már fél há­rom óta. Véletlenül vettem észre — szól izgatottan Tücsök, amikor odaérkeznek. Ott hasalt az utcán egy farakás mögött, és amikor Zsíros belépett, elszaladt — hadar­ja ki egyszuszra. Épp akkor fordul­tatok ki a sarkon. Ha hamarabb jöttök, észrevesz titeket is. Vajon miért leskelődött? — Tudod, hogy hívják a mi őr­sünket, Tücsök? — kérdezi Ko­vács rejtélyesen, anélkül, hogy fel­Négy év körüli fiúcska járkál a padok között. Figyeli az embere­ket, meg-megáli, beszédbe ele­gyedik a felnőttekkel. Azok ba­rátságosan szólítják meg. Nevét kérdik, cukorkával kínálják, s a „fiatalember” láthatóan jól érzi magát. — Hogy hívnak, kisfiam? — kérdi egy asszony. — Magyar Palika — hangzik az öntudatos, bátor válasz. — Óvodába járok — közli még to­vább. — Ha már ilyen szépen bemu­tatkoztál, adj rá kezet is — mond­ja az asszony. A kisfiú nyújtja is, de a bal kezét. — Nem azt, kisfiam, a másikat. — De én balkezes vagyok — szól önérzetesen a kisfiú, s azzal mint akit megbántottak, gyorsan odébbáll. Ki mutatkozzon be előbb ? Illik tudni, hogy a telefonbe­szélgetésnél a hívó fél az, akitől joggal elvárhatjuk, hogy bemutat­kozzon, mégis sokszor okoz az nézne az izgatott fiú aggódó sza­vaira. — Tudom. Párduc-őrs — szól a kérdezett. — Na hát akkor elárulom, hogy a párduc az olyan óvatos vad, hogy nem lehet észrevenni. — Mit akarsz ezzel mondani? — Csak azt, hogy mi is láttuk Kakukkot, öt figyeltük a sarokról, azért nem jöttünk hamarabb, csak amikor már elszaladt. — Vajon mit akarhatott? Miért leskelődött? — ismétli Zsíros fé­lénken Tücsök előbbi szavait. — Majd meglátjuk — válaszol Laci. Letelepszenek a fa alá he­lyezett rozoga kerti bútorokra. — Ma este terveztétek az Indu­lást, ugye? — kezdi meg a társal­gást Laci. — Nem — hangzik egyszerre két szájból is —, mi nem megyünk se­hova — fejezi be Tücsök, ök me­hetnek, ahova akarnak. — De velünk csak eljöttök? — kérdezi Kovács. — Hova? — A kastólykertbe. — Most? ilyen apróság bosszús perceket, éles vitákat. Az egyik járási földművesszö­vetkezeti központ irodájában vol­tam tanúja egy ilyen, nem éppen „színvonalas” vitának. Az FJK titkárnője kéri a helyi földművesszövetkezetet. Amikor a vonal túlsó végén jelentkeznek, erélyes hangon kérdi: — Halló! Ki beszél ott?... Az illető úgy látszik, ismerte az íratlan szabályt, és visszakérdezett. Uram bocsá’!... Elkövette azt az udvariatlanságot, hogy nem volt hajlandó bemutatkozni. Szó szót követett, s a végén a titkárnő elmebeli zavarokra utaló kijelentéssel — a vonal túlsó vé­gén levő dolgozóra — dühösen le­csapta a hallgatót. Mondanom sem kell, hogy a be­szélgetésből nem lett semmi, de az FJK titkárnője vizsgázott udva­riasságból és illemtanból. Fagylaltradászat — Néni kérem, vaníliát kérek — állt meg egy kislány az egyik csabai utcai fagylaltárusnál. — Nincs kislányom! — hangzott a válasz. — Persze. Legalább megtudjuk, miért volt itt Kakukk. — Nem megyünk. Ott lesz To­tyak is. Nem akarok vele talál­kozni! — szól Tücsök. — Nem baj. Mi sem örülünk a találkozásnak, mégis kimegyünk ,— szól közbe Sanyi. — Neked jó. Te úttörő vagy, te könnyen szakítottál velük — mondja Tücsök és hangjából érez­ni a társtalanságtól való félelmet. — És ti miért nem lettetek út­törők? Miért őket választottátok? Rajtatok múlott! — válaszol Ko­vács. Én akartam, de nem vettetek —. „— ,-------—- ------------ — x\euuut?ii ve f el a csapatba. Azt mondjátok, | szabad a nevét? A kis copíos nem esett kétség­be, mivel azonban csak a vaníliát szereti, elment egy másikhoz. Nem volt szerencséje. Itt sem ka­pott vaníliát. Most mér nekünk is feltűnt, s érdekes megfigyelésre tettünk szert. Az utcai fagylaltárusoknál sem vanília-, sem puncs-, de még csokoládé-fagylalt sem volt. S az­óta is csak gyümölcs-fagylaltot hirdető táblácskákat látunk a csa­bai utcai árusoknál. Apróság, de bosszantó. Egy helyiség, két osztályozás A sarkadi földmüvesszövetke- zet ízlésesen berendezett és sokak által látogatott eszpresszójában ol_ vastuk. A kávéfőzőgép fölött egyszerű, de szépen kidolgozott táblácskán a következő felirat: III. osztályú pressó (hosszú ó-val, de nem fo­netikusan írva). Pár lépéssel ettől balra a falon kartonpapíron (lehetett dobozfe­dő is) ezt olvashattuk: II. osztályú fagylalt. A kérdés: Hogyan lehet III. osztályú üzemben másodosztályú láru? Talán a presszókávé minő- jjséglleg gyengébb a fagylaltnál? Vagy az eladási ár dominál? Nem tudjuk, de furcsának ta­láljuk, hogy egy helyiségben kü­lönböző besorolást alkalmaztak az osztályozást illetően. A becsületes megtaláló A napokban felkereste szerkesz­tőségünket egy ember. Táskájából egy női kuligánt vett elő, és letet­te az asztalra. — Kérem, én ezt a holmit júli­us 24-én a békéscsabai ligeti bejá­ratnál találtam, úgy este 10 óra körül. Kérem, ha lehetne vala­hogy értesíteni a tulajdonost — mondta. — Rendben van, megpróbáljuk. várjak még, meg tanuljak jobban: meg, hogy a barátaim... nem olyanok. — Én ... én is lehetnék még ... úttörő — szólal meg halkan Zsí­ros. .. van mit jóvátenni, de te is lehetsz, ha szakí­tasz ezekkel, végleg - Laci biztatóan. (Folytatjuk) — Hát. lehetsz... — A tulajdonosét én sem tu­dom. Az enyém pedig nem fontos kérem. Nem fontos? Mi azért mégis megtudtuk: Kovács Kálmán, a KÖJÁL dolgozója volt a becsüle­tes megtaláló. Kérését szívesen teljesítjük. A kuligán tulajdonosa a szer­mondja kesztőségben megkaphatja elve­szett holmiját. Kasnyik Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom