Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

4

N ÉPŰJSÁG

1961. augusztus 5., szombat

'rfúétközt tápok a bíróságon

A bíróság hétköznapjait lestem meg. Nem voltak látványos bűntettek, mindent elsöprő vádbeszédek és csalafintán logikus védőbeszédek. Hétköznapi ügyeket láttam, és éppen ez volt az érdekes: olyan embereket figyelhettem meg a bíróságon, akik nem a társadalom perifériáján élnek, nem elvetemült gonosztevők, egyszerű emberek ezek, akik kissé túllépték a társadalmi együttélés normáit

Áz első nap magánvádas eljárásoknak lehettem szemlélője. Rágalmazás, becsületsértés, könnyű testi sértés a feljelentés tárgya. Vági József bírósági elnök vezeti az előkészítő tárgyalást. Mint elmondja, a bírósági eljárásoknak több mint fele foglalkozik magán- vádas ügyekkel.

Az előkészítő tárgyalás célja: az ügy békés úton való elintézése. Ha a felmerült nézeteltéréseket vizsgálja az ember, úgy véli, mi sem egyszerűbb a békéltetésnél. Kicsinyes dolgokról van szó: egykét meggondolatlan, legtöbbször drasztikus szó, amit valami jelentéktelen ok vált ki, s ami az esetek kétharmad részében nők szájából hangzik el. Mi ez a jelentéktelen ok? „A vizet mindiga kapualjban öntik ki...” „Hogy jön ahhoz, hogy az én csirkémet ro- hadtnak nevezze?”... „Közös ku- tunk van; húzott magának vizet, a vödörben még maradt két liter, azt az én vödrömbe öntöttem”. Mindez elegendő egy kiadós szóváltásra, s már rohannak a bíróságra. Legtöbbször felmerül a vi- szontvád is, és mindkét fél olyan szentül meg van győződve, hogy a másik kezdte, hogy a másik sértette meg őt, sőt ártatlan és finom, mint egy liliom — hogy még a bíróság előtt is alig lehet féken- tartani őket.

Persze általában több éves haragosság húzódik az ügyek mögött. Legtöbbször szomszédok, lakótársak szerepelnek a bíróság előtt.

— Nem képesek megérteni, hogy az együttélés szabályai kölcsönösek — mondja Vági elvtárs — a kicsinyes viták annak a kicsinyes elvnek a következményei, hogy „én mindent tehetek, mindent

mondhatok, ő meg alkalmazkodjék hozzám”.

— Hogy lehetne ezeket megelőzni?

— Hiányos nevelésről van itt szó legtöbbször, olyan nevelésről, mely szűklátókörű, magánakvaló életmódot alakít ki. De az ilyen nevelés felszámolása természetesen hosszú munka. Amit most lehetne tenni: ha a lakótársak igyekeznének békíteni, ha különböző társadalmi szervezetek próbálnának az egyes esetekben közbelépni, talán csökkenne a magánvá- das eljárások száma.

— És a bírósági ítéletek használnak valamit?

— Vannak ugyan visszaeső bűnösök is: notórius feljelentők, rágalmazók, de ítéleteink legtöbbször elsimítják a további viszálykodást.

Csak ebből az ne legyen a tanulság, hogy vitás kérdésekre egyedül a bíróság nyújt gyógyírt. Van a nézeteltéréseknek megfelelőbb, emberibb megoldása, igaz, ehhez az kell, hogy a másik félhez kicsit alkalmazkodni kell. (Már hallom X. Y.-t: könnyű ezt így mondani, de hát A. B.-hez nem lehet alkalmazkodni, pedig hányszor próbáltam. Ezek után csak az a meglepő, hogy A. B. is ugyanazt mondja X. Y.-ról. Ök is hamarosan a bíróság előtt folytatják az „alkalmazkodást”.)

o

A vádlott bűnösnek érzi magát, de inkább csak azért, mert tudja: ez enyhítő körülmény. Közel két évig nem fizetett gyermektartási díjat. Hét évi házasság után vált el, két gyermeke után 400 forint fizetésére kötelezték.

— Mennyit keresett?

— 2200 forintot. Észre sem vettem, hogy másfél évig nem vonják le a 400 forintot.

— Gyermekeit szereti?

— Igen — csak úgy hallottam, a gyerektartási díjat volt feleségem magára költi.

Az indok legtöbbször ez. S a gyerekek sínylik meg a volt házastársak közti gyűlöletet!

Egy tárgyalás már volt ebben az ügyben, s akkor az apa mindent megígért — aztán eltűnt. Csak a váci börtönből került elő, ahol most tölti 6 hónapos büntetését.

— Az esetben a seregélyesi ÁG is felelős — mondja az egyik ülnök. — Munkáltatói lap nélkül alkalmazták a vádlottat. Végül is nekik kellett az elmaradt összeget kifizetni, mert a levonások elmaradása az ő hibájukból történt.

Az eddigi hét hónapot a bíróság további két hónappal toldja meg.

©

Gyermektartási díj elmaradás... Még' két tárgyalás ebben az ügyben aznap. Az állam mindent elkövet, hogy a fizetés alól ne lehessen kibújni, hisz ezzel a gyerekek érdekeit védi. Idén például törvényerejű rendeletet bocsátott ki, amely szerint a termelőszövetkezeti jövedelemből is levonható az esedékes gyermektartási díj, s amennyiben a levonást elmulasztják, a tsz is felelős, és köteles a díjat kifizetni.

Egyre kevesebb a kibúvó. Akinek mégis sikerül — maga és mások hanyagságából — kijátszani a törvényt, sorra kerül a „bíróság hétköznapjain”.

Farkas János

Benépesül a békéscsabai kisállatkert

A békéscsabai kisállatkertet továbbfejlesztik az ősszel és a jövő évben. A budapesti állatkert védnökségébe vette a viharsarki állatkertet, s felajánlotta, hogy megfelelően gondoskodnak róluk, szívesen kihelyez oda vadállatokat, medvebocsokat, vadmalacokat és víziszámyasokat, azzal, hogy a szaporulat véglegesen Csabán maradhat. Rövidesen szarvasok, köztük dámvadak és japáni szika- szarvasok érkeznek Békéscsabára Budapestről, ezért a jelenlegi szarvastanyát bővítik, új karámokat építenek, s abban kapnak otthont az őzek is. Nemrégiben vadászgörényt is ajándékozott egy vadász a kis állatkertnek.

A vízimadarak helyét már elkészítették, a helyi II. számú általános iskola úttörői társadalmi munkában is tavat ástak, amelynek közepén szigetet hagytak, és azt sással, náddal ültették be.

850 millió.

A lakáskérdés egyike azoknak a problémáknak, amelyeknek megoldását népi államunk elsőrangúan fontosnak ítéli meg a népgazdaság tervezésekor, e tervek megvalósításának folyamatában.

Sokan azt hihetik: az egész lakásépítkezés csupán pénz kérdése; az állam itt vagy ott nyugodtan elvonhatna beruházási összegeket, s azokat lakásépítésre fordíthatná... Csakhogy ez nem így van. Űj lakásokat nem lehet bankjegyekből, bankutalványokból építeni, hanem csak téglából, építőanyagból. S lehetőségeink az építőanyagipar fejlesztésére a népgazdaság előtt álló feladatok egészével függenek össze. Téglagyáraink, cementgyáraink, mészégetőink kapacitása nem végtelen. Az állam, amikor elhatározza, hogy eny- nyi és ennyi lakást építtet, ennyi és ennyi társasház, családi otthon építésére ad engedélyt — e kapacitási lehetőségeket veszi alapul. A lakásépítkezésre fordítandó pénzeknek — történjen bár az építkezés állami vagy magánerőből — a meglévő építési anyag lehet a fedezete.

Az állami lakásépítkezési program megvalósításán túl népi államunk messzemenően támogatja a magánerőből történő építkezéseket: új házak építését, régiek kibővítését, az emeletráépítéseket és így tovább. Az országosan rendelkezésre álló építőanyagforrásokat figyelembe véve, nagy összegű kölcsönöket kapnak az építkezni szándékozók. A napokban jelent meg tájékoztatás arról, hogy az idén 17 000 családi ház épül OTP hozzájárulással. Ebben az évben az Országos Takarékpénztár nem kevesebb mint 850 millió forint kölcsönt nyújt a családi ház építkezések támogatására. Ez az összeg kétszázmillió forinttal több, mint amennyi kölcsönt az OTP hasonló célra folyósított az elmúlt esztendőben. A növekedés itt számokkal mérhető le tehát. És ugyancsak a növekedést segíti a jövőben az is, hogy az Építésügyi Minisztérium újabb, olcsóbb típusterveket készít, amelyek alapján a lakásépítkezések gazdaságosabbak, kevésbé anyag- és munka- igényesek lesznek.

Mint ismeretes, kormányunk 15 éves távlati tervet dolgozott ki a lakásgondok megszüntetésére. Ebből a másfél évtizedes perspektivikus tervből már elmúlt néhány év. E terv megvalósulásának mutatói a megye városaiban, községeiben épült és épülendő lakóházak. S az eddigi eredmények biztatóan vetítik elénk e 15 éves terv perspektíváját.

i—tí

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a,

Nagy érték a mákgubó .fontos gyógyszer készül belőle.

Minden mennyiséget felvásárolnak a földművesszövetkezetek

1,10 Ft-os kilogrammonkénti áron. Férges mákgubót is azonos áron!

8538

A FÉLELEM CSŐDJI

Az alkony a városszélen a környék gyerekeit izgatott készülődésben találta. A Téglás sor és a Lián utca sarkán házak helyett csupán egy kopott kőfal emelkedett Ehhez támasztatta hátát az az ágaikból eszkábált, fűvel, gazzal fedett kunyhó, melyet a benne és körötte nyüzsgő gyerekhad közös erővel épített, méghozzá műhely céljára. Miféle műhely volt ez? Halálfejek serege készült benne, kivájt tökből. Legtöbbjével már nem volt több dolog, csupán gyertyát tenni bele, meggyújtand és a félig mosollyal, félig borza- dállyal teli gyermekarcokra máris ijesztően vigyorgott a koponya Az ötlet a nyolcadikos Suri Pistától eredt. Neki a nagymamája mesélte, hogy lánykorában őt is, de még az ijedősebb felnőtteket is majd halálra rémítették az akkori fiúk. A nagyi még sok más ijesztgetés! módozatról is említést tett unokájának: huhogás a padláson, kilépés fehér lepelben a temető- kapun, kaparászás a sötét ablakon és hasonlók. Azt is mondta még nagyanyó, hogy némelyiküket úgy meg tudták ijeszteni a tréfa- csinálók, hogy szinte nyavalyatö- rős lett és nem mert többé egyedül sötét szobába, padlásra, pincébe menni. Volt, akit még fényes nappal is a hideg rázott, ha magára maradt valahol. Pistinek a

hallottak csuda érdekesek voltak, mivelhogy manapság alig találkozott efféle ijedősökkel. Játszótársadnak, akiknek tovább mondta nagyanyó „meséjét”, ugyancsak megtetszett a dolog. El is határozták, hogy valamelyiket ki is próbálják. Legmufatságiosabbnak és leghatásosabbnak a világító tököt találták, a lepett, a huhogást meg a kaparászást elvetették. Az elhatározást tett követte. Sok kertből, mezőségről tűnt el ez idő tájt a takarmánytök és nem egy járókelőnek tűnt fel, amint egy-egy gyerek ilyen nagy cipelnivalóval beszuszog a kunyhóba. Fiatalok, hadd csinálják, gondolta mindenki.

Amint bealkonyodott, a megbeszélt haditerv szerint minden utcaszöglet és bokor megkapta a ma. ga világító koponyáját és annak kezelőjét. Mindegyik gyerek igyekezett láthatatlanul meghúzódni műve mögött és szorongva leste első „áldozatát”. Az összes között talán maga a szerző és szervező, a Pista gyerek volt a legizgatottabb. Érthető, hiszen elképzelése gyümölcsének most kellett beérnie. Milyen csuda dolog is lesz, ha majd valakinek a látványtól égnek mered a haja, felordít és elrohan! Éppen most fordul be egy ember az utcasarkon, méghozzá lány, ahogy az estében kiveszi. Nagyszerű! A lányok a legijedő- sebbek! Már itt is van, megáll...

— Nicsak! Egy világító tök, biztosan egy sötét tökfej is van mögötte — mondja az áldozatnak szánt, felettébb kedélyesen. Pista ^elismeri; a Láng Nusd, a tejgyárban dolgozik, most jön haza munkából. A fiú kétségbeesett kísérletként huhogni, majd morogni kezd. Kacagás a válasz.

— Igazán Nusi, milyen vagy. Mért nem ijedsz meg — hangzik a gyertyavilágos tök mögül elkeseredetten.

— Mert mi is csináltunk ilyet, mikor kisebbek voltunk. Mért nem találtál ki valami ijesztőbbet — hangzik és Nusi nevetve hagyja a faképnél a búba omlott koponyaőrt.

Társad sem járnak több szerencsével. A járókelők egykedvűen haladnak el a vigyorgó tökök előtt. Néha-néha hangzik csupán egy- egy kedélyes megjegyzés. Az ijesztgetők, a szellemidézők arcára kétségbeesés ül. Hát így végződik az oly nagyszerűen eltervezett félelem-akciójuk, ilyen csúfosan?

Éppen ebben a válságos*lélektani pillanatban indul szolgálatba Sza- nyi Józsi bácsi, aki éjjeliőr. Az idősek bölcsességével és emberismeretével nyomban megérti a helyzetet. Te is voltál fiatal, ne hagyd csődbe jutni a szegény szellemidézőket, hadd legyen nyugodt álmuk a gyerekeknek. Van még félórácskád, azalatt segíthetsz rajtuk — győzködi magát erősen.

így történt, hogy Józsi bácsi akkor este azzal a meglepő kéréssel nyitott néhány jószomszédjához, hogy jöjjenek vele ijedezmi. Megtudva, hogy mivégből kell, készségesen szedelőzködtek.

A „tökfej űek” már arra készültek nagy bánatosan, hogy elfújják a gyertyát és azzal vége az egésznek, Ekkor torpant meg a sötétben Pista gyerek „koponyája” előtt valaki, s rekedtes hangon, öreges félelemmel kiáltozta:

— Segítség! Szellem! Segítség!... — és már ész nélkül futott is. Kisvártatva egész embercsoport közeledett. Bizonyára a moziból jönnek, gondolta. No, ez még jobb fogás lesz, mint az előző, dörzsölte a kezét. A tus-színűre vált estében, meg a rövid távra világító halálfej fényénél nem tudta kivenni arcukat, csak reszkető, rémült hangjuk vibrált a fülében, amint kerülővel elhaladtak:

— Jaj! Mi ez? Júj! De félünk, de reszketünk!... — mondták összevissza.

Hasonló élményben volt része a többi áldozatiesőnek is.

Mikor végre élcsendesedett minden és a félelemgerjesztők összegyűltek a kunyhóban, sorra elmesélték, hogy miként ijesztettek világi tó koponyáikkal a járókelőkre és mekkora riadalmat keltettek köztük.

— Na, látjátok! — kiáltotta a győztes boldogságával Pista. Hirtelen behúzta a nyakát, úgy megszeppent saját hangjától. Suttogva folytatta:

— Tudjátok, ki rémült meg legjobban? A Szanyi Józsi bácsi.

— Nahát! Éppen egy éjjeliőr. Ki hitte volna — ámuldoztak a többiek. Egyszer csak hatalmas dörrenés reszkettette meg a kunyhó belsejét. A bentlévők rémülten ölelkeztek össze. A gyengébb idegzetűek fel is sikoltottak. Az ajtóban két kárörvendő arc jelent meg; a Sós gyerekeké. Két léggömböt pukkantottak él gombostűvel. Őket ugyanis hogyhogy nem, a többiek kifelejtették a féle. lem-akcióból, s ezért így vettek rajtuk nemes elégtételt.

Üj Rezső