Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-31 / 205. szám

1961. augusztus 31., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Küzdelmes, szép hivatás Tanévnyitás előtti beszélgetés a sarkadkeresztúri iskola igazgatójával Szeptember elsején meg- eredményt elérő tanulók az iskola hogy az iskola és a szülői ház kö- kezdődik az új tanév Tanárnak, létszámának több mint a felét te- zött tovább mélyüljön a kapcso- tanítónak kisdiáknak letelt az szik kí, ugyanakkor mindössze 15 lat, a nevelést közös nevezőre hoz. aranyszabadság és nagyon gyor- bukott tanulót tartanak nyilván a zák, jobbak legyenek, hasznosab- san közelít már az a pillanat, ami- 425-ös létszámból. Ezek közül is bak a családlátogatások, cél tud a- kor az első órára csendül a csen- bat pótvizsgás és lehet, hogy sike- tosabb segítséget kapjanak a szü- gő, benépesednek a padok és résén le is vizsgáznak. Még egy lői munkaközösségtől, a nőtanács- mégkezdődik a munka. Könnyű fordulat: Jó az úttörőélet, kitű- tói és más tömegszervezetektől is, lenne szép, lírai képet adni arról, nőén szerepeltek a Felszabadulási mert a tömegszervezetek és az is- hogy milyen nagy dolog is egy- Emlékverseny során, sőt a megyei kola között még egy kicsit szuny- egy tanévkezdés, hogy milyen iz- tanulmányi versenyen is megáll- nyad az élet, nem olyan jó a kap- galommal a szívükben lépnek be ták helyüket a keresztúri általa- csalat. „Reméljük azonban, az új a hatéves első osztályosok a csu- nos iskolások. tanévben itt is változás lesz — dálatos dolgokkal benépesített A jó tanulmányi eredmények, mondja. Legalább olyan jó s gyors, tanterembe, könnyű lenne arról az úttörőélet fellendülése és sok ahogyan kialakítottuk kapcsola- is írni, hogy milyen nagyszerűen más hasznos siker azt gondoltain á tunkat a tsz-szel, ahová — és ez megragadó az, amikor a pedagó- az emberrel, hogy nincsenek is a munkára nevelés, a fizikai mun- gus látja, érzi: munkája gyümöl- olyan különös problémák ebben ka megbecsülésének nagyszerű csözik és jól megy már az egyszer- az iskolában. Jó néhány bekezdés- eszköze volt — rendszeresen kijár- egy, vagy nincs hiba egy sem az sei feljebb azonban azt írtam, tunk segíteni az öntözéses gazdál- Északi-középhegység részeinek hogy vannak itt objektív nehézsé- kodásban, kapálgatott a gyerek­felsorolásában, most azonban nem gek, és van küzdelem is jócskám, had, és az ott megkeresett forin­Erősődött az úttörőmozgalom a sarkadi járásban Sarkadon a párt járási végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén az úttörőmozgalom járási eredményeiről és a további jeladatokról ta­nácskozott. A végrehajtó bizottság többek között megállapította, hogy az el­múlt év az úttörőmozgalom eddigi legeredményesebb, legmozgalma­sabb éve volt. Nőtt az úttörőcsapatok szervezettsége. A mozgálom sok új jellemvonással gazdagodott. Széles körben bontakozott ki a társadalmi munka. Az úttörők sok délutánt töltöttek el a termelőszövetkezetekben. A munkáju­kért kapott összegekből rendezték be a csapatotthonokat és ez lett az alapja a táborozási költségek fedezésének. Az úttörők az idősebbekkel szemben tisztelettudók. Segítik az egyedülálló öregeket, akikről sokszor saját felnőtt gyermekeik megfeledkeznek. Például Zsadányban egy őrs rendszeresen járt fát vágni, vizet hordani, takarítani egy egyedülálló idős nénihez. Ilyen és hasonló apró figyelmességek, segítő szándékok mutatják, hogy önzetlen, egymást megbecsülő embereket nevelnek az úttörőcsapa­tokban. A párt végrehajtó bizottság a feladatokról szólva többek között határozatot hozott, hogy a KISZ-szervezetek és az úttörőcsapatok javítsák meg az egymáshoz fűződő kapcsolataikat. A KISZ mint idősebb testvér, több segítséget adjon az úttörőknek. Ennek a se­gítségnek hiánya ugyanis hátráltatja az úttörőmozgalom fejlődését a járásban. erre vállalkozik az újságíró. Az új tanév új feladatairól — pedagógusoknak nem kell külö- nösebbben elmondani, hogy mit jelent és mit tartalmaz a 154-es rendelet — beszélgettem a minap Sarkádkeresztúron az általános is­kola igazgatójával, Novák Ernő­vel. Hogy úgy mondjam, egy ki­csit benéztünk a kulisszák mögé, és a tanévkezdés előtt még lát­szólag csendes iskolában elém tá­rult a tantestület lázas készülődé­se, megfontolt tervei és viaskodá- sa sok-sok problémával. Aki nem tanított falun, az talán sokszor nem is hiszi el, mennyivel nehe­zebb ott megvalósítani akár az említett rendeletet, akár mást, nem azért, mintha falusi nevelő­ink nem értenék úgy a dolgukat, mint a városiak (tisztelet a sok kivételnek, sokszor nemcsak, hogy jobban is értik, hanem a hivatás- tudat is nagyobb bennük), hanem azért, mert a falusi adottságok gyengébbek, sokkal több küszkö­dést igényelnek és sokszor még van bőven objektív nehézség is. Az igazgató irodájában már több mint egynegyed órája beszél­getünk ezekről a dolgokról. Novák Ernő azt mondja, hogy az egész tantestület nevében üdvözli a re­formokat, a 154-es rendelet min­den pontját, mert valóban éppen ideje, hogy sokkal közelebb kerül, jön az iskola az élethez, a munká­hoz, mint eddig és lefaragjunk sok olyan túlterhelést a gyerme­kekről, melyek nem váltak hasz­nukra. — Most egy kicsit ez a „bibli­ánk!” — mondja mosolyogva az igazgató, amint a művelődésügyi miniszter kis füzetben megjelent utasítását forgatja, mely világosan összegezi az alsófokú oktatási in­tézmények fő feladatait az új tan­évben. Aztán hirtelen fordulattal I gépkocsivezető, szemeit az előtte másról beszél. (Másról? Nem! * elterülő országúira szegezve, erő­Ha csak annyit teszünk ehhez hoz­zá, hogy tizenöt tanulócsoportjuk hét tanteremben tanul, nemcsak a pedagógus olvasó, hanem a szülők is azonnal látják, nem lehet fe­nékig tejfel az oktatási munka Keresztúron. Nem bizony! Hiszen állandó a váltott tanítás és — hogy csak egyet említsek —, az úttö­rők általában vasárnap tudnak ta­lálkozni, vagy délutánonként a szabadban, amíg az idő engedi. Szakkör? Barkácsolás? Politechni. ka? Majd... később, he lesz he­lyiség és ha felépül az iskola egyik új épülete, amelyben két tanterem lesz. — Mindenünk megvolna már, pénz is, anyag is az új épülethez és bízunk abban, hogy november­re be is költözhet oda két osztály. Az építkezés azonban még nem kezdődött el, bár a helyi termelő­szövetkezet építőbrigádja szerző­désben. vállalta, hogy felépíti az új iskolát. Persze nem ezzel a brigád­dal van baj, dolgoznának ők akár holnap is, de még a terméskő-ala­pozás anyaga hiányzik és van még probléma a kivitelezést illetően is, az, hogy a tsz brigádja építse-e vagy más? Lényeg az azonban, hogy az már biztos: az új iskola, a két új tanterem felépül még ezen az őszön és akkor sok minden megoldódik Keresztáron, egy csa­pásra jobb lehet az oktató-nevelő­munka, és minden más. Nagyon sokáig beszél­gettünk Novák Ernővel. Még né­hány szót: elmondta, hogy valósa, gos „stratégiát” dolgoznak ki, tokból vidám kirándulásra is tel­lett ezen a nyáron. Így van ez; kellemest a hasznossal. És még egy dolog: megoldjuk a 154-es ren­deletnek azt a pontját is, amely kimondja, hogy a gyermekeknek fejlődésük mindegyik szakaszában a tanulás mellett fizikai munkát is kell végezni. Tehát nemcsak a családban, hanem terjedjen ki ez a munka az öregek segítésére, a tsz-ekben való hasznos szerszám­forgatásra, az iskola környékének gondozására (ezt is tervezzük), egyszóval minden olyan dologra, ahol közvetlenül részt vehetnek fizikai munkában és megtanulják becsülni is azt” Említettem már az előbb, hogy nagyon részletesen és na­gy an sokoldalúan megbeszéltük azt a 154-es rendeletet, a feladato­kat és nem is lehet azt mind visz- szaadrn. Ezek voltak talán a leg­lényegesebbek, és az, amit a bú- esúzásnál mondott az igazgató: „Tudja, ón érzem és tudom, hogy jó az egység a mi tantestületünk­ben. Valamennyien szeretjük hi­vatásunkat, sok közöttünk a fiatal nevelő és a szülőkkel is egyre job­ban megértjük egymást. Ez is alap már ahhoz, hogy feladatainkat megvalósítsuk és az idei évben so. kát, nagyon sokat lépjünk előre a szocialista oktató-nevelő-munka útján.” Küzdelmes munka, de szép. Mint ahogy nincs annál szebb fel­adat, ha valaki azt tűzi élete hiva­tásául, hogy tanul és tanít. Sass Ervin Jutalomkirándulás kiváló társadalmi munkáért A gyulai Vízügy több mint har­minc vidám kiszes fiatalja nem­régen kétnapos ingyenes autóbusz- kiránduláson vett részt. A kirán­dulás, melynek költségeit a Víz­ügyi Igazgatóság fizette, eddigi lel­kes társadalmi munkájuk jutalma volt. Néhány hónap alatt közel tíz­ezer forint értékű munkát végez­tek el a gyulai üzemben. Mitegy háromszáz köbméter földet moz­gattak meg, s két nagyméretű rak­tárhelyiség vasszerkezetét készí­tették el. A számukra felejthetetlen ki­ránduláson megismerkedtek Sztá­linváros hatalmas üzemóriásával, a Dunai Vasművel, majd a Csepe­li Vas- és Fémműbe látogattak el. A sok-sok élmény mellett igen sok tapasztalatot is szerezhettek, hiszen nehéziparunk e két büszke­sége bőven nyújtott látni- és ta- nulnivalót a fiatalok számára. A kirándulás után elhatározták, hogy az év hátralévő részében még jelentős számú társadalmi munkaórát vállalnak, ezzel is biz­tosítva üzemük dolgozóinak elis­merését, és túl akarják teljesíteni az Ifjúság a szocializmusért-moz- galom feltételeit is. — We — Bővíti taglétszámát a Filmbarátok Köre Tavaly ősszel alakította meg a TIT Békés megyei Szervezete a Filmbarátok Korét. A kör tagjai számára tavaly ősszel és az idén tavasszal rendszeres filmtörténeti előadásokat tartottak, és az előadá­sok után a Filmtudományi Intézet filmarchívumából hozott világhí­rű filmeket vetítettek le. A Filmbarátok Köre most szep­tembertől újra megrendezi elő­adássorozatát. Szeptember 9-én délután lesz az első előadás a Szabadság Mozi­ban, ahol Karosai Kulcsár István filmesztéta beszél a színészi mun­ka alkotó jelentőségéről a filmmű­vészetben, utána pedig a Hulló csillagok című francia filmet vetí­tik. A baráti kör további műsor­rendjében még kilenc előadás sze­repel, és többek között vetítésre kerül Greta Garbó Krisztina ki­rálynő című filmje, valamint a Pygmalion, a Jégmezők lovagja, a Nagy Péter, a Haláltánc, a Négy­arcú asszony című nagy sikert aratott archív-filmek. Értesülésünk szerint új tagok je. lentkezését a TIT megyei titkársá­ga szeptember 6-ig fogadja el. i ************* **■* »♦»♦♦♦»«< ******** Dél óta megállás nélkül, szünte. lenül esik az eső. A víztócsákkal tarkított országúton mérsékelt se­bességgel egy teherautó halad. A //TzUátnctdás Amit elmond, az is szorosan össze, függ az új rendelettel). — Kapcso­lat az élettel, a szocialista világ­nézet tudatos alakítása... úgy ér. zem, ez a központi feladat. Nem könnyű. Jó pedagógusok kellenek; hozzá és nemcsak jó pedagógusok,' hanem világnézetükben is szilár-' dák, szocialista rendünkért lelke­sedni és tenni tudó emberek. Ha ez így van, nyilvánvaló, kisugár­zik ez a gyermekekre is és ők is fokozottabban másképp látják a körülöttük lévő világot, a társada. lom jelenségeit, törvényszerűsé­geit. Kicsit rapszodikus a be­szélgetés, de hát annyi ága-boga van ennek a kérdésnek, hogy nem is csoda. Szó esik az elmúlt év ta­nulmányi eredményeiről, arról, amit a rendelet is előír: „fő fel­adat a bukások csökkentése és a közepes előmenetelő tanulók több­jének a jók felé való elmozdítása”. Nos, a keresztúri iskolában a ta­nulmányi eredménnyel nincs baj. A kitűnő, jeles és jó tanulmányi sen tartja kezében a kormányt. A sáros, vizes úton a vezetés foko­zott figyelmet követel. Az autó hátsó részében fekete és barna ko. porsók fekszenek egymásra rakva. Egy községi temetkezési vállalat részére szállítják. Csend van, csak a motor zúgása hallatszik. A kocsi egyenletes sebességgel ha­lad előre. Egy éles kanyarnál azon­ban hirtelen fékez és csikorogva megáll. Az országút szélén, a kocsi előtt, két fiatalember áll. Munká­sok. Ruhájuk erősen átázva. Ar­cukról csorog a víz. A vezető ki­nyitja a fülke ajtaját. — Jó estét! Ml baj? — Ne haragudjon, hogy megállí­tottuk — feleli az egyik. — Mun­kából jövünk és hazafelé tartunk. Hálásak lennénk, ha bevinne min­ket a faluba. Már majdnem bőrig áztunk. — Szánjanak fel! A két fiatal munkás felkapasz­kodik az autóra. Kicsit meglepőd­nek, amikor meglátják a koporsó­kat, de aztán sietve keresnek ma­guknak megfelelő helyei az eső elől. Az egyik a kocsi sarkában a koporsók mögött helyezkedik el, a másik néhány pillanatig kutatva néz körül, aztán egy hirtelen öt­lettől hajtva „így nem azok meg!” kiáltással belefekszik egy magá­nosán álló koporsóba és magára helyezi a fedelét. A kocsi sarká­ban ülő először meglepődik társa furcsa ötletén, aztán harsány ne­vetésre fakad és cigarettára gyújt. A gépkocsi vezetője mit sem sejt­ve ül fülkéjében. Alig haladnak néhány száz métert, mikor újabb két ember állítja meg a kocsit. — Tsz-tagok vagyunk — szól az egyik a vezető felé. — Elvihetne minket az elvtárs a Szabadság Tsz-íg, ha nem lennénk terhére. — Nagyon szívesen — feleli a vezető és meggyújtja a lámpákat, mert sötétedik. A négy főre szaporodott .társa­ság három tagja rövid ismeretség után élénk beszélgetésbe merül. Csak a negyedik, a koporsóban fekve, hallgat mélységesen. — Egy hónap múlva én is mo­torkerékpáron járok a munkahe­lyemre — mondja az egyik tsz- tag. — Már megvan rá a pénzem. A többiek helyeslőén bólintanak, így folyik a társalgás munkájuk­ról, jövő terveikről, mikor várat­lan esemény történik. A magáno­sán álló koporsó fedele hirtelen a levegőbe emelkedik, egy kéz nyú­lik ki és egy hang szólal meg: „esik még?” A két újonnan jött ember ajkán elhal a szó, mély csend támad, egy pillanatig der­medtem néznek a koporsóból ki­nyúló kézre, aztán rémülten ug­ranak le a lassan haladó autóról. Mindez olyan gyorsan zajlik le, hogy az autó sarkában ülő csak akkor ocsúdik fel meglepetéséből, amikor egyedül marad. — No, ezt jól megcsináltad — szólal meg —, míg a másik ki­kászálódik a koporsóból. — Most aztán gyalogolhatnak megint eb­ben az esőben. Alaposan meg­ijesztetted őket. A másik megvakarja a feje búb­ját — Az ördög vigye el... Nincs más hátra, mint szólni a vezető­nek, hogy álljon meg, míg utolér­nek. Addig talán maguk is rájön­nek, hogy nem halott feküdt a ko­porsóban. A vezetőfülke hátsó ablakához lép és megzörgeti az ablakot. — Álljon meg, elvtárs! A vezető kinyitja az ajtót. A munkás röviden elmondja, mi tör. tént. A vezető fékez. A kocsi meg­áll. — Hát ez csakugyan érdekes eset — szólal meg a vezető és na­gyot nevet hozzá. — Biztos va­gyok benne, hogy ők is jót fognak nevetni, ha megtudják, ki feküdt a koporsóban. Megvárjuk őket. Rövid idő múlva a „menekül­tek” újra ott ülnek az autóban a többiekkel együtt és mindent feled­ve, egymást túlkiabálva nevetnek, mulatnak a történteken. Az egyik ember táskájából előkerül egy üveg itóka is. — A feltámadt halott egészsé­gére! — kiáltja és magasra emeli az üveget. Nevetnek és isznak. Molnár Pál, Békéscsaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom