Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-29 / 203. szám
2 NÉPÜJSÁŰ 1961. augusztus 29., kedd (Folytatás az 1. oldalról) szágnak arra a javaslatára, hogy kössék meg a békeszerződést a jelenleg létező két német állammal, amelyek a volt Németország jogutódai. Természetesen, ha egy egységes Németország volna, akkor vele írnánk alá a békeszerződést. Most azonban nincs egységes Németország. Az egykori hitleri birodalom területén két német állam alakult, és indult meg a maga útján, merőben ellentétes gazdasági és politikai rendszerekkel. Most nem kívánok e kérdés történetébe bocsátkozni, és azt fejtegetni, hogy miért történt így, bár nekünk, szovjet embereknek volna mit mondanunk erről — Németországot az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország már 1947-ben kettéosztotta, amikor e három hatalom egymás után egész sor gazdasági és politikai intézkedést foganatosított, hogy saját megszállási övezeteit először bízó- niává, majd trizóniává, végül Német Szövetségi Köztársasággá tegye. Minthogy Kelet-Németország lakossága befejezett tény elé került, nevezetesen Németország nyugati részén külön állam alakult — amely, hangsúlyozni kell, nyomban kardcsörtető, revansra törő jelleget öltött — Kelet-Németország lakossága létrehozta a másik német államot, a Német Demokratikus Köztársaságot, amely •békeszerető, demokratikus jellegű állam. Európa közepén ily módon — akár tetszik nekünk, akár nem — ténylegesen két német állam létezik, és ebből a tényből kell kiindulnunk. Hozzá kell tennem, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem egy ízben igyekezett rábírni a Német Szövetségi Köztársaság kormányát, üljenek tárgyalóasztalhoz, és dolgozzák ki a német nemzet újraegyesítésének útjait, de e kísérletek egyikét sem koronázta siker. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya mereven elutasított minden olyan javaslatot, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság az egységes német állam létrehozására terjesztett elő. Honnan eredt a nyugatnémet kormánynak ez a magatartása? nyilatkozata Drew Pearson amerikai újságírónak Erre a kérdésre csak egy magyarázatot lehet adni: amikor a nyugatnémet kormány elutasítja a német nemzet békés egyesítését, a Német Demokratikus Köztársaság erőszakos bekebelezését tervezgeti. De ki előtt ne volna világos, hogy nem marad büntetlen a Német Demokratikus Köztársaság elnyelésére irányuló kísérlet? Hiszen ez a köztársaság nincs egyedül, vannak hűséges szövetségesei, amelyek nem hagyják el a bajban. Ismeretes az is, hogy Nyugat- Németországnak szintén vannak szövetségesei, akikhez a támadó szellemű NATO keretében kapcsolódik. Ilyen körülmények között a Német Demokratikus Köztársaság ellen intézett nyugatnémet támadás nem helyi összetűzés, hanem a történelemben páratlanul álló termonukleáris háború kezdete lenne, amelyben a két szembenálló tábor mindegyik állama részt venne. Nos, mi a teendőnk az előállott helyzetben?- Megvárjuk, amíg Németország újra egyesül — ez pedig, amint látja, csak borzalmas háború útján történhet meg —, vagy minden további halogatás nélkül írjuk alá a békeszerződést a ténylegesen létező két német állammal? Véleményünk szerint további halogatásnak nincs helye A békeszerződés aláírása, amely záróvonalat húz a második világháború alá és rögzíti mindkét német állam határait, megköti a revansra török kezét, és elveszi a kedvüket a kalandoktól. Másfelől viszont a nyugatnémet revans- körök a további halogatást agresszióra, háború kirobbantására ösztönző buzdításnak vennék. Ebből kiindulva elhatároztuk, hogy véget vetünk a huzavonának a német békeszerződés ügyében. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya továbbra sem hajlandó aláírni ezt a szerződést, aláírjuk a Német Demokratikus Köztársasággal, amely már hozzájárulását adta. A szerződés rögzíti a potsdami megállapodásban megjelölt határokat, és a Német Demokratikus Köztársaság a második világháború maradványaitól megszabadulva teljes fennhatóságot fog gyakorolni saját területe fölött. Most pedig térjünk rá Nyugat- Berlin sorsára. Mint már mondottam, a nyugat-berlini kérdés a német békeszerződés megkötése átfogó kérdésének egy része. Ha létrejön a békeszerződés a Német Demokratikus Köztársasággal, Nyugat-Berlin szabad város státuszt kap, és sorsának teljes jogú irányítója lesz. Lakossága olyan társadalmi, politikai és szociális rendszerben fog élni, amilyent akar. Javasoljuk annak lerögzíté- sét, hogj\ senkinek nincs joga beavatkozni Nyugat-Berlin ügyeibe, és nincs joga saját rendszerét rákényszeríteni Nyugat-Berlin lakosságára. • Ügy tűnik, hogy az ilyen megoldásnak teljességgel ki kellene elégítenie a nyugati hatalmakat, amelyek több ízben kinyilatkoztatták, hogy Nyugat-Berlin lakosságának teljes szabadsággal és függetlenséggel kell rendelkeznie az életforma megválasztásában. A nyugati hátalmak vezetői mégis élesen fellépnek a mi javaslataink ellen, olyan hallatlan zajt verve a nyugat-berlini kérdés körül, amely közel áll a háborús hisztériához. Teljesen világos, hogy a nyugati hatalmak mesterségesen szítják a vitát a berlini kérdés körül s a dologba a háborús hisztéria szellemét viszik bele azért, hogy még jobban kiélezzék a nemzetközi feszültséget és ürügyet teremtsenek a Szovjetunió és a szocialista tábor elleni háború kirobbantásához. Azok a szólamok, amelyek szerint a nyugati hatalmak állítólag a nyugat-berlini lakosság szabadságának és függetlenségének megőrzéséért harcolnak, a velejükig hamisak, mert senki sem veszélyezteti ezt a szabadságot és függetlenséget. Mi továbbra is azt mondjuk: tessék, írjuk alá a békesserxődést, biztosítsuk Nyugat-Berlinnek a szabad város státuszát, adjunk meg neki minden szükséges garanciát. Mi több, mi magunk is készek vagyunk részt venni e garanciák megvalósításában. Kész vagyunk arra, hogy Nyugat-Berlinben e biztosítékok alátámasztásaként ott tartózkodjanak az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió szimbolikus csapatai. E csapatoknak kis létszámúnknak, pontosan szimbolikusaknak kell lenniük, mert nem kell nagyobb fegyveres erő ahhoz, hogy biztosítva legyen a szabad város státusza. Ebben az esetben meg lehetne egyezni a Német Demokratikus Köztársaság kormányával e csapategységek szabad közlekedéséről. Íme, ez a mi álláspontunk a német kérdésben, ezért harcolunk. Újra meg újra hangsúlyozni szeretném, hogy a második világháború maradványainak elhárítására törekszünk, azt akarjuk, hogy a légkör Európában s következésképpen az egész világon megtisztuljon, hogy a világ minden népe fellélegezhessen, az országok jó szomszédokként éljenek, békés kapcsolatokat építsenek ki egymás között, s hogy az emberek megszabaduljanak a háború rémétől. Ehhez még szeretném hozzátenni, hogy a nyugati hatalmak legalább úgy, mint mi vagy talán még jobban érdekeltek e probléma békés rendezésében. És ha a nyugati hatalmak vezetői — közöttük Kennedy elnök — ilyenfajta rendezést kívánnak, akkor emlékeztetnem kell rá, hogy mi régóta mondjuk: kész vagyunk a kerékasztalhoz ülni békés tárgyalásokra. (MTI) Továbbra is zavaros a helyzet Brazíliában A Mazzili-kormány rendkívüli intézkedéseket léptetett életbe Brasilia (MTI) Ranieri Mazzili, aki mint a brazíliai képviselőház elnöke ideiglenesen betölti a köztársasági elnök tisztségét, vasárnap este rövid beszédet mondott a rádióban. Hangoztatta: „Fölébe kerekedtünk a válságnak és az élet hamarosan visszatér megszokott kerékvágásába”. Megjegyezte még: „A hadsereg támogat engem”. Reuter-jelentés szerint a brazíliai kongresszus vasárnap rendkívüli ülést tartott. A kongresszus rendkívüli felhatalmazást adott Mazzilinak és jóváhagyta a rendkívüli állapot kihirdetését. Brazíliában, az ország fővárosában katonaság őrzi a diplomáciai képviseleteket, a napilapok központjait, a közüzemeket. A hadsereg vasárnap megszállta az Országos Diákszövetség Székházát, de a diákok ennek ellenére hétfőn este tüntetni akarnak Goulart aielnök mellett. Az AP jelenti, hogy az egyik hivatalos rádióállomás közölte, a brazil haditengerészet „Minas Gerais” repülőanyahajója egy cirkáló és egy romboló kíséretében kifutott Rio de Janeiro kikötőjéből, hogy az Egyesült Államok, Argentína és Uruguay haditengerészeti egységeivel közös hadgyakorlaton vegyen részt. Ugyanakkor azonban — meg nem erősített hírek — úgy tudják, a hadihajók Rio Grande do Sul állam kikötőibe tartanak, hogy beavatkozzanak a Goulart alelnököt támogató tüntetésekbe. Békéscsaba ipari fejlődése a felszabadulásig Összegyűjtötte és feldolgozta: Dr. Szekeres Béla (í.) Békés megye és benne BékésB Csaba a töröli uralom megszűnte után, a XVIII. század elején elvadult, néptélen állapotban került kincstári adományként a hadseregszállító Harruckern-csa- lád birtokába. A terület újratelepítése az 1720-as évektől nagy ütemben folyt, a mezőgazdasági művelés a jobbágygazdálkodás feltételei között előrehaladt. Ez azonban meghatározta a terület gazdasági fejlődésének egyoldalú agrár-jellegét. A Habsburg-uralom- tól való függés, az egész ország gyarmati jellegű kiaknázása Békés megyére éppen úgy, mint a török uralom alól felszabadult többi területekre különösképpen rányomta bélyegét. A megye ipari fejlődése rendkívül lassan, céhes keretek között folyt és sok évtizednek kellett eltelnie, amíg az első valódi gyár megjelent a megye területén. Békéscsaba újjátelepítése 1717- ben kezdődött meg, amikor néhány felvidéki megyéből szlovák földművelők érkeztek az egykori Csata település helyére. A földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó jobbágy-lakosság kezdetben iparosok híján élt és csak a harmincas években jelent meg néhány nélkülözhetetlen iparágat űző mester. Így például az 1735-ös békésszentandrásii felkelés idején már működött egy kovácsműhely a faluban. A kerékgyártók, molnárok száma lassacskán megnöve- kedett. A szükséges iparágak mesteremberei nagy kedvezményeket kértek (háztelkeket, lakóházakat, műhelyek felépítését, igaerőt a szárazmalmokhoz), hogy megtelepedjenek. A XVIII. század második felé” ben a lakosság számának gyors növekedésével az iparosok is megszaporodtak, többféle iparágakból más városok céheinek voltak tagjai, részint a szomszédos községnek, a gyulai céhnek voltak fiókjai (filiáii) Békéscsabán. Erre vonatkozó szlovák másolata a gyulai anyacéhnek a békéscsabai fiók (filia) céh számára, Gyulán 1807. december 18-án kelt Tom- csányi Kristóf főszolgabíró és céhbiztos aláírásával találunk írásbeli feljegyzést céhszabályokra vonatkozólag, mely szabályokat a csabai fiókcéh részéről Bálint Mihály céhmester és Tokár Márton atyamester vettek át. A csabai iparosok megunták, hogy más városok céheitől függjenek, önkormányzati szervet akartak s végre 1817. március 14- én I. Ferenc király által aláírt privilégiumot kaptak a békéscsabai iparosok önálló céhek létrehozására. Ennek nyomán alakultak sorra a fontosabb iparágak céhei: a csizmadiák, tímárok, szíjgyártók, szűcsök, kovácsok s külön, vagy rokonszakmákkal együtt hozták létre céhszervezeteiket. Legkésőbb 1830-ban a szabó-szűrszabó- gombkötő céh alakult meg. Jellemző, hogy a ruházatot előállító ipar csak ilyen későn vert erősebb gyökeret. A parasztlakosság hosz- szú időn keresztül maga állította elő egyszerű ruházati cikkeit, s csak a XIX. század első évtizedeiben kezdett áttérni a téli posztó öltözetre. A ruhakészítőipar fellendülése összefügg a honorátio- rok (nem nemes értelmiségi, nem nemes tisztviselő) számának megnövekedésével is, akik igényelték a szabó- és szűcsipar termékeit. A negyvenes években — az időközben 25 ezer lélekszámra nőtt óriásfaluban — már jelentősebb számú iparos működött. Az 1848- as forradalom és szabadságharc idején 6 céh működött 284 taggal, s a szabadságharc segítségére nagy mennyiségű nyerget, puskaagyat, borjú- és tölténytáskát szállítottak a honvédelmi kormánynak. A céheket eltörlő 1872. évi VIII. te. végrehajtása után Békéscsabán is megalakult az ipartársulat. Előbb mindössze 45, majd 1872. év végére 63 taggal és egyelőre csak asztalos, ács, molnár és bognár szakosztállyal. Az 1884. évi XVII. te. értelmében Csabán is megkezdődött az egységes ipartestület megalakításának előkészítése. 1.885. június 21-én 789 iparos egyesült az Ipartestületben. A tagok száma a századfordulóig 660 és 780 között ingadozott. 1896-ban például a Békéscsabai Ipartestület 710 taggal működött a millenáris évben. E testület volt a kisebb mesterek érdekképviseleti szerve, melynek keretén belül szakoktatatással, iparfejlesztési kérdésekkel, tanoncok szerződtetésével, önképzéssel és betegsegélyezéssel foglalkoztak. Ezek az adatok fejlett kézmű- iparra mutatnak, de egyben azt is jelzik, hogy Békéscsabán a századfordulóig, sőt sok termelési ágban később is az önálló kisiparosi tevékenység szűk, sok tekintetben retrográd viszonyai között többé-kevésbé pangó állapotban vegetált az ipar és csak csekély mértékben volt képes megtörni a város gazdaságának egyoldalú és elmaradt' agrár jellegét. Mindez nem jelenti, hogy Békéscsabát teljesen elkerülte a század második felében, de különösen 1867 után megindult — bár sok feudális maradvánnyal gátolt —> kapitalista ipari fellendülés. 1858. októberében megnyílt a budapest—aradi vasútvonal szolnoki szakasza és ezzel Békéscsaba közlekedési-forgalmi helyzete gyökeresen megváltozott. 1871-ben át. adták a forgalomnak az alföldifiumei vasútvonal béké-scsaba- szegedi szakaszát is. A modern gyáripar első csírája már korábban létrejött Békéscsabán. 1850. évi február 3-án a város vezetősége kedvező feltételeket biztositott egy gőzmalom .létrehozására. Ennek nyomán 1953- ban felépült az ekkor működő 60 száraz- és szélmalom mellé az Első Békéscsabai Gőzmalom. Jellemző az elmaradott viszonyokra, hogy ez a szerény kapacitású maimocska éveken át csak tengődött. 1867 után, amikor az ausnkriai, majd később fokozatosan angliai és franciaországi piacokra indult meg a finomliszt kiszállítása, e malom gyors ütemben fejlődött. A malomipar tehát az első iparág, amely kinő a kisipari keretek közül és jelentős tőkés vállalkozásként fejlődik. Az Első Békéscsabai Gőzmalom mellé már 1888- ban megalakult Kovács Mihály gőzmalma, majd 1894-ben kicsiny kapacitású szárazmalomból gőzmalommá alakult a Flamm Mik- sáné és Fiai vállalat. Ez utóbbi malmok sem szorultak kizárólag belföldi piacra, nyugati országokba is exportáltak. Később indult meg, de viszonylag gyorsan fejlődött a tégla- és cserépgyártó gyáripar. 1891-ben
