Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

1961. augusztus 27., vasárnap

NÉPÚJSÁG

5

** ••

i\OUGl

Sajnálom, de nem írhatom meg, hogy Kovács Kázmért, a BUMÉRT aligazgatóját és Fekete Uhuit, valamint G. Nagy Flóriánt, a bizalmit fegyelmileg felelősségre vonták nőügyben.

Nem írhatom meg, hogy a fegyelmi bizottság azért emelt vádat a három ember ellen, mert nem osztották meg feleségeikkel a házimunkát és a gyermeknevelés gondját, s ezzel a tettükkel megakadályozták házastársaikat abban, hogy képezhessék magukat, részt vehessenek különböző tanfolyamokon, iskolákat járjanak, megjelenjenek tanácskozásokon és felelős megbízatásokat vállaljanak, és így tovább, elzárták asszonyaik elől a közéleti tevékenység útját.

Hazatérve otthonukba csak követelőznek. Hiányolják a tiszta fehérneműt, méltatlankodnak, hogy még mindig nincs kész a vacsora, pedig az asszony csak délután kettőig dolgozott. Kikelnek magukból a szoba rendetlensége miatt. Szóvá teszik, hogy a gyerekek azért sírnak, mert nejük nem törődik eléggé a drága csöppségekkel.

Nem írhatom meg, hogy a fegyelmi bizottság ezt a magatartást nagy vétségnek könyvelte el, és a bűnösöket megbüntette. Az egészet azért nem írhatom meg, mert tudomásom szerint a fegyelmi bizottságok, sem az említett vállalatnál, sem másutt ilyen ügyekkel még nem foglalkoztak.

De különben is, hogyan foglalkoznának pont fegyelmi utakon az említett kérdésekkel, ha még nem is bíráljuk azokat, akik a fent leírt módon gátolják a nők fejlődését.

A bírálatok és önbírálatok és végső soron a fegyelmi bizottságok egyelőre inkább olyan ügyekkel foglalkoznak, mint az is, amikor Kóbor Ignác felöntött a garatra, és „tévedésből” nem a feleségével hált. Az asszony megbocsátotta férje „fatális tévedését”, viszont a kollektíva rettenetesen megsértődött. Bíráltak és fegyelmire vitték az ügyet, és ezerszer jaj volt annak a Kóbor Ignác- nak. Bizonygatta: soha többé nem tesz hasonlót.

S. Nagy Töhötöm, a fegyelmi bizottság tagja elégedetten tért haza kedves felesége mellé, s amikor az asz- szony elmondotta, hogy aznap nem tudott elmenni a munkaértekezletre, mert nem volt kire hagyja a gyereket, meg mosni is kellett, akkor S. Nagy minden bűntudat nélkül kijelentette, hogy neki felelős pozíciói vannak, nem jöhetett. Különben is

' Az alábbi szatirikus történetét a szerző elejétől a végéig kitalálta. Ilyen eset nálunk elő sem fordulhat. Ha valaki mégis magára ismerne — magára vessen.

Klapacsek Kázmér szövetkezeti elnök házánál állt a csendes Amália napi mulatság. Feleségének ugyan az Amália nem hivatalos neve, csak a bérmakeresztségben nyerte, de így is alkalmatos volt erre a csendes mulatságra. Az asszonynak kedve is telik benne, azután a szövetkezet dolgairól is szó eshet fehér asztal mellett. És az utóbbi is igencsak fontos a mai időben: úgyszólván pár héttel az új elnökválasztás előtt. Végeredményben az asszony fundálta ki az egészet („Okos ez, akár egy miniszteri”), mondván:

— Ide figyelj, te Kázmér; nekem nehogy letegyenek az elnökségről. Ügy forgolódj az emberek között, hogy rád essen újra a választásuk. Te legyél a legjobb ember, nem mindent meglátni. Csak okosan, mindenkivel törődj. Annak a Kovácsnak is be lehet fogni a száját valami segéllyel, Szed- lacsek meg hadd menjen üdülni, ha már annyira tudja, hogy te még a nagyanyádat is elvitted a Balatonhoz. Aztán vigyázz erre a Mikucsiknéra is. Méregkeverő! Ügy hallom, összeszűri a levet valakivel odafönn a központban. Aztán addig szűri, amíg téged kiszitálnak. Belehalnék a szégyenbe, lesülne a képemről a bőr. Bukott elnök felesége lenni.»

hosszúra nyúlt a fegyelmi ülés, melyen neki döntő szava van. E derék embernek eszébe sem jutott, hogy amíg ő a bizottságban nőügyben ítélkezett, önmaga is vétett, és vét, már ki tudja mióta...

Szajkózunk, szajkózunk, beszélünk a nők egyenjogúságáról, aztán alig csinálunk valamit. Egyébként ez utóbbi elítélő véleményt nem egyedül, találtam ki. Egy kerek asztal mellett tárgyaltunk róla vagy húszán. Természetesen valamennyien férfiak voltunk jelen. Az asszonyok nem lehettek ott, mert akkor ki vitte volna haza a gyerekeket a napköziből?...

Boda Zoltán

TSKOIABA,

420p

„Péter“ legombodhaitó ujjú iskola- köpeny, 6—16 méretig,

86,— 120,— Ft-ig

„Éva“ sötétkék iskolaköpeny, vászonból, legombolható újakkal,

2 fieliér giaHérrai, 6—18 méretig, 72,— 195,— Ft-ig

Mellesnadrág fiúknak és lányoknak egyaránt alkalmas viselet politechnikai oktatáshoz, sötétkék vászonból 13—18 méretig

110,— 140,— Ft-ig

KAPHATÓ

a kijelölt áruházakban és szaküzletekben

(X)

Békéscsabától Aradig

mert legutóbb mikor men térrácsa k a banképületben lehetett pénzt beváltani, s órákig vesztegelt a vonat Lőkösházán is, Kürtösön is.

Miután mint kéretlen tolmács összeismerkedtem Mészáros Istvánnal, kérdezősködni kezdtem tőle, hogy mikor vetődött a tengeren túlra? Elmondotta, hogy még 1929-ben üldözte ki a munkanélküliség. és a nyomor. De nem volt éppen kellemes a sovinizmus, meg minden magyar munkás kommunista-gyanús volt hivatalosan is, meg amúgy is.

ö is, felesége is elég egyszerűen volt öltözve, olyan ruhában; mintha Pesten a Corvin Áruházban vásárolták volna. Másszóval,

I. dox: a Wehrmacht egységei szabaKürtösön, a közös román—ma- dón át-átmennek Franciaország- gyar határállomáson áll a nem- ba gyakorlatozni, a francia állam- külsőre nem néztek ki milliomos- zétközi gyors. A fülke, amelyben polgárok pedig nem utazhatnak át nak. Nem is azok, kitűnt ez a be- helyet kaptam, az is nemzetközi. Nyugat-Németországon. szélgetésből. Egyszerű kovácsként

Én magyarul biztattam alvásra a Láttam, hogy nincs nagy kedve dolgozik Sao Paulóban egy vas- lányomat, egy ugyancsak kislány- beszélgetni erről a témáról, ezért gyárban. De azért megkérdeztem nyal utazó fiatal házaspár pedig nem firtattam, hanem megeléged- tőle: — Nem gyáros? Valami infranciául beszélgetett. Egy idős tem azzal a feltevéssel, hogy ta- cselkedő ördög sugaltatta velem házaspár portugálul, egy 18 év Ián azért kellett Németországot ezt a kérdést vagy az, hogy töb- körüli lány és egy hasonló korú megkerülniük, mert nem valami ben még mindig azt hiszik Mafiú pedig németül váltottak szót megbízhatóak azok, akik a szoci- gyarországon, hogy aki kivándo- egymással. Kürtösig csak ennyi- alizmust építő Román Népköztár- rolt, az az ígéret földjére lépett re ismertem meg őket. Az útiéul saságba utaznak rokonlátogatóba. Amerikában, dúsgazdag emberré és a vámvizsgálatkor azonban Nem is beszélgethettünk tovább, vált, s régen elfelejtette, hogy mi megtudtam a nevüket, s az izga- mert jöttek a román egészség- a munka, mi a nyomor, a munügyő'rök.

— Van itt Mészáros István nevű a fülkében, aki Brazíliából jött?

— kérdezték, amint odaértek. A feleségével portugálul beszélő idősebb ember állt fel: — Én vagyok

lommal várt, de nagyon udvarias, úgymond „szőrözés” nélküli vám- vizsgálat után beszédbe elegyedtünk.

— Hova utazik — kérdezte kissé tört román nyelven Hollach

Emészt, akinek családjával együtt az _ mondta kissé nehézkes maFranciaországban állították ki az útlevelet.

— Nagyváradra — válaszoltam, mindjárt kérdeztem is:

— Hol tanult meg románul?

— Arad megyei születésű/ négyarsággal és én hívatlanul tolmácsnak szegődtem mellé. Oltási bizonyítványt kértek tőle. Ez feltétele annak, hogy akár néhány napig is Romániáin tartózkodjon, ő pedig egy hónapot akar elmet ajkú vagyok. A háború alatt tölteni az Arad megyei Zsimbóli- maradtam kint. Most már francia án. Volt igazolványa, s a csomag- állampolgár vagyok. jában sem találtak tiltott vagy

Miután mindezt elmondta, job- vám alá eső árut. A 200 dollárját ban megnéztem, annál is inkább, viszont feljegyezték, hogy visszamert eléggé fásultan beszélt, felé számon kérjék, amit nem válVagy a fáradtságtól vagy kitudja?

— Hány napja utaznak?

— Már a harmadik — legyintett. — Hamarabb ideértünk vol- jna, ha nem kell megkerülnünk ^Németországot.

— Hát miért kellett megkerül- Diök?

tott be. Nagyon udvariasan elmondták neki, hogy beválthatja akár az egészet, mindjárt a vonaton is, mert két román banktisztviselő is jár kocsiról-kocsira ebből a célból.

— Ejha! — csodálkoztam el a csekkem után nyúlva, mert ne— A nyugatnémet hatóságok kém újdonság volt ez, s annyira

nem adtak átutazási engedélyt. örültem neki, — No ez nagyon érdekes para- mán—magyar

mint a közös ro- határállomásnak,

kanélküliség.

— Csak egyszerű kovács vagyok. Három lányom van. Kettő ott ment férjhez — válaszolta.

— És a harmadik lánya, talán még kiskorú?

— Nagykorú az is, de azt mondta, ő nem megy férjhez, nem tart senkit.

— Hogy hogy nem tart senkit, talán a férfiak számára nincs munka és kereseti lehetőség?

Mészáros István elhallgatott és sokatmondóan legyintett egyet. Nem faggattam.

De hát nem titok, hogy milyen életkörülmények között élnek a brazil munkások. Brazília iparának 70 százaléka a külföldiek, fő1 eg az észak-amerikai monopolisták kezében van. Az országot hatalmas külföldi adósságok terhelik. S milyen adósságok ezek! Például az amerikai Export—Import Banktól kapott 8,5 millió dollár kölcsön helyet 19,5 millió dollárt kell visszafizetni. A fő deviza- forrásnak, a kávénak az ára állandóan csökken a nyugati piacokon. Például 1956 végén egy font kávéért még 0,60 dollárt kapott BraDCo rtes naei o ra

Egyszóval állt a mulatság, és a szövetkezetből mindenki ott volt, aki számított. Kovács kartárs a felköszöntő után megkapta a segélyutalványt. Ugyanígy Szedla- csek a kedvezményes beutalót Ba- latonszilvára. Mikucsikné pedig

zett, kiskirálykodott? Nem is olyan ember. A szíve, mint a vaj. De hát tudod, drágám, mindenkit fúrnak. És ki védi meg őt? A Struhala, a művezető? Aki csak pocsékolná a szövetkezet vagyonát, közben a pénzügyi fegyelemvalósággal körül volt rajongva. Az ről mesélget az embernek? Hát elnök felesége mellett ült, ő szol- mit tudhatnak ezek? Mi az, annyi gálta ki, végül az is kiderült, hogy pénzzel bánni, beszerzéssel, egye- szegről-végről rokonok is lenné- bekkel foglalkozni? Hogy az élnék, ha az ősök nem hanyagolták nőknek kedvezményesen van új volna el a családi kapcsolatokat. bútora, és még hogy nincs min- — Jaj te Kázmér—lelkendezett den rendben a számlák körül? Al;zília. Aztán 0,55, 0,41, s 1959-ben j már csak 0,37 dollárt. Az ország dolgozom. Most is nagy terveim\földterületének mindössze 2—3 vannak. Bővítés, az életszínvonál%százalékán folyik rendszeres földemelése, külföldi utazások a ía-|művelés, ennek ellenére a mező- goknak... Csak hát ki tudja, lesz-j gazdasági dolgozók 80 százaléka e módomban megvalósítani «zeJcetjIöld nélküli, ezek bérlőkként dol- a nagy terveket. Az elnökválasz-$ goznak a nagygazdaságokban. S tás... Én mindig kiálltam az em-1 mint több más leigázott ors'zágban berekért, most rajtuk a sor... Nem*u lakosság fele analfabéta, Brazí- hullottak-e terméketlen talajba! liában is.

az én szeretetem, s igyekezetem* — Maguknál milyen az élet? magjai?... *— kérdeztem később Hollach ErAz elnök kenetteljesen tangó-* neszttől, már csak azért is, mert az zott, és tekintete belemélyedt Mi-$eléggé jó bőrönd átvizsgálása nem

urának az asszony —, hát nem csodálatos véletlen! Rokonok vagyunk Jutkával („Mert ugye megengeded drágám, hogy most már így szólítsalak”). Az ő nagynéniének a második unokatestvére ugyanis vérrokon a te keresztanyád harmadik nejével. Édesem, most már tartjuk a rokonságot. Nem szabadulsz tőlünk.' Mit is csinálsz te a szövetkezetben? Adminisztrálsz?! Kázmér, hogyan lehet, hogy csak egyszerűen adminisztrátor? Biztosan tudsz valamit tenni... Neked, drága Jutkám titkárnőnek kell lenned az én uram mellett. Magasabb fizetéssel. Persze, tudod, most lesz az elnök- választás... Hogy az én uram mennyit dolgozott, küzdött ezért a szövetkezetért... Csak jót tett mindenkivel. Még hogy kivételejas, irigy rágalom. De te, Jutkám, ezt nem hiheted. Egy rokonról nem is lehet...

Közben Szedlacsek — az elkövetkező üdülés mámorában — megindította a lemezjátszót. Kezdődött a tánc.

— Kázmér! — súgta az asszony az elnöknek — kérd fel a Miku- csiknét. ölelgesd a derekát, fűzd az agyát, tudod, hogy jól fekszik odafönn... — S Kázmér ment, fu- volázva:

— Hogyan érzi magát kedves Jutka a mi kis szerény hajlékunkban, a mi kis ünnepünkön? Hogy milyen asszony ez az én Ilon... izé Amáliám... ő a mi kis családunk feje. Imádja a szövetkezetét, ö serkent a munkára. „Te vagy az elnök — mondja —, neked kell élen járni mindenben. Én pedig

kucsikné szemébe. („Istenem — gondolta —, mi mindent kell szenvednem ezért az elnökségért? Mennyi duma! S mennyit esznek, isznak ezek itt. Mennyi kiadás. Borszag, izzadságszag, szemét — mindezt tűrni, mindenki kedvé-, ben járni, hajaj...”) !

Ebben a pillanatban csenget-, tek. A háziasszony nyitott ajtót, s a vendégek mind köré sereglettek. ] Ki jön? Űj vendég? A postás jött,', Dísztáviratokat hozott. Ötöt.

— Dísztáviratok! Lám, vannak) akiknek eszébe jut az Amália- nap! (Ugyan kik, hiszen...)

— Mutasd... Mutassa — kap-: kodták ki a díszes lapokat a háziasszony kezéből a vendégek. S egymás válla fölött olvasták az üdvözlő szöveget: Mind az öt dísz távirat azonos szöveggel jött, ez, állt rajtuk:

„Kár a gőzéit elnök kartárs!”

okozott gondot a vámőröknek, ugyanis csaknem üres volt. Ügy látszik, csak annyi ruhát hoztak magukkal, amennyi rajtuk volt. Bizonyára nincs több, pedig Hollach Erneszt szabó.

— Nappal 10—12 órán át ruhagyárban dolgozom, esténként pedig odahaza, így aztán eléldegélünk — adta meg a sokatmondó, tömör választ.

Amíg beszélgettünk, a vonat elindul, s csakhamar befut Arad- j ra. Az aradi restiben is beszélgettem egy Nyugat-Németországban rekedt román férfivel, aki szintén családjával együtt utazott haza rokoni látogatóba. Az életkörülményekről feltett kérdéseimre kitérő válaszokat adott. Az 5 dolga, az ő baja, hogy Nyugator és nem szülőhazájában él, mert a Román Népköztársaságban jók az életkörülmények. S ezt nem szaS a postás diszkréten betettt.- hanem tények bizonyítják. maga mögött a lakásajtót. I (Folytatjuk)

Dér Ferenc * Kukk Imre