Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-25 / 200. szám
4 MÉPÚJSÁG 1961. augusztus 25., péntek Ojesícélqefh a kultúr házban Á szeghalmi művelődési házról az elmúlt időszakban nem sokat írtunk, nemcsak azért, mert nem jártunk náluk, hanem munkájukat ők maguk is csendben végezték. Az elmúlt napokban újra Szeghalmon jártam, s a művelődési ház nyitott ajtaján zene és énekhang szűrődött ki, s a kíváncsiság bevitt a nagyterembe. Néhány perc múlva ismerősök gyűrűjében elkezdtünk beszélgetni. S a beszélgetést, ha nem is szó szerint, de legalább nagy vonalakban szeretném minden kommentár nélkül ismertetni. Az újságíró: Mi újság van nálatok? Látom, bővült a kultúrház. Papp Gyula kultúr otthon-igazgató: Igen, két helyiséget építettünk, illetve a régi szabad folyosót befalaztuk és két helyiséget nyertünk. Kell is a helyiség. Újságíró: Mennyi látogatótok volt az elmúlt esztendőben? Az igazgató: Az összesített adatok szerint 39 247-en voltak hálunk, ebből a számból hatezren a televíziót nézték meg. Újságíró: Hogy készültök őszre? Milyen terveitek vannak a termelőszövetkezetekkel? Az igazgató: Szeptember 15-ig készül el az őszi kulturális programunk, de már annyit elárulhatunk, hogy több ismeretterjesztő előadást és több kulturális rendezvényt akarunk lebonyolítani a termelőszövetkezetekben. (A beszélgetés alatt csatlakozik hozzánk a művelődési otthon műSokáig gondot okozott, hogy az ország több mint 3000 községe közül még száznak sem volt rendezési, fejlesztési, távlati területfelhasználási terve. A gyorsan fejlődő településeken gyakran ötletszerűen határozták meg az új utcasorok, valamint a mind nagyobb arányú tsz-építkezések helyeit. Ezért fordulhatott .elő, hogy egy- egy község aránytalanul hosszúra nyúlott, hogy a középületeket nem ott helyezték el, ahol az a legcélszerűbb lett volna. Az illevészeti vezetője, a megyei tanács előadója, s a járási tanács népművelési felügyelője. Most mér ötösben folyt tovább a beszélgetés.) Újságíró: Milyen kapcsolatban vagytok a termelőszövetkezetekkel? Az igazgató: Szeghalmon öt termelőszövetkezet van és ha a tsz- elnökökkel beszélgetünk, utolsó szavuk mindig az, hogy ők nem tudják támogatni a művelődési otthont... A művészeti előadó: Legtöbbször a mezőgazdasági munkák háttérbe szorítják a kulturális munkát vagy rendezvényeket, nagyon ritkán lehet közös programot kialakítani. Járási népművelési felügyelő: Persze, az is előfordult, hogy a pártbizottság szólt a tsz-eknek és akkor nem is tudtuk az igényeket kielégíteni. Annyi jegyet igényeltek egy-egy előadásra. De ez ritkán fordul elő. Újságíró: Tehát ez azt jelenti, ha a pártbizottság szól vagy segít' akkor jobban megy a kulturális munka? Igazgató: Persze. Megyei tanács előadója: Érdekes kezdeményezés volt itt a népművelési kétóra. Ez azt jelentette, hogy a pártbizottság összehívta az illetékes népművelési munkásokat, hetente egy alkalommal, ilyenkor a népművelés soron lévő feladatairól beszélgettek, vitatkoztak. Kár, hogy az utóbbi időtékesek ezt az áldatlan állapotot kívánták megszüntetni azzal, hogy kidolgoztatják az ország valameny- nyi községének távlati rendezési tervét. A nagy munka már hónapokkal ezelőtt megkezdődött. A munkát irányító Építésügyi Minisztérium felkérésére bekapcsolódtak az irányelvek kidolgozásába a Hazafias Népfront Országos Tanácsának segítőtársai, majd a helyi népfront-bizottságok műszaki akciócsoportjainak tagjai is. ben ez egyre ritkábban történik meg. Újságíró: Mi van a művelődési állandó bizottsággal? Népművelési felügyelő: Most van szervezés alatt, hiszen a régebbi bizottságból csak ketten- hárman dolgoztak. Újságíró: Nemcsak vezetőket kell beválasztani, mert azoknak épp elég más gazdasági feladataik vannak. Az igazgató: Azok is kellenek, mert gazdasági ügyekben csak a tsz-elnökök döntenek. Művészeti előadó: Sajnos a tsz- kultúrfelelősöknek semmi hatáskörük nincs, így nem rendelkeznek anyagi hatáskörrel sem. Újságíró: A tsz-ekben van kulturális alap? Népművelési felügyelő: Nem mindegyik tsz-ben van. Hiszen ez együtt van a szociális alappal és bizony a legtöbbször az történik, hogy ebből rendezik meg az évadzáró vacsorát, szóval eszem- iszomra megy el a pénz. Igazgató: Hát, ha nem is mindig így van, de egyelőre meghatározatlan helyekre nemcsak a termelőszövetkezetekben, de az intézményekben is sok helyre folyik a pénz. Ez pedig a közös kulturális alapot gyengíti. Megyei tanács előadója: A földművesszövetkezetekkel kötött megállapodásunk azért már itt is kedvezően érezteti hatását, mert több ezer forintos támogatást adott például a könyvtárnak. S abból a könyvből ide, Szeghalomra is jut. Újságíró: Mi van a termelőszövetkezeti klubokkal? Igazgató: Sajnos, kevés lehetőségünk van, sem helyiségünk, sem berendezésünk nincs számukra. Újságíró: Mi van az olvasókörökkel? Művészeti előadó: Nem is nagyon tudjuk és egyelőre az az igazság, hogy a népművelési munka még ezen a területen is az események után kullog. Népművelési felügyelő: Reméljük, hogy a most megalakult járási művelődési osztály majd az őszi népművelési munkák beindításakor jobban számbaveszi erőinket, több segítséget kérünk a tsz-ek- től, s akkor közösen eredményesebb munkát végezhetünk. —czi— Népfront-aktivisták segítségével készül az ország valamennyi községének rendezési, fejlesztési terve A „helyi politika" eredményei Az évről évre megvalósuló községfejlesztési tervek egyre csak gazdagítják, szépítik és építik megyénk városait és községeit. E tervek elkészítése, anyagi alapjának biztosítása, végrehajtásának állami és társadalmi erőből való biztosítása annak a helyi politikának szerves részét képezi, amely az országos irányelvek és perspektívák helyi megvalósulásának folyamatában alakult ki. E „helyi politika” feladata az, hogy felkutassa, feltárja: melyek azok a területek, amelyeken az adott város vagy község összefogásával úgy lehet előrelépni, hogy azzal ne elsősorban az országos költségvetést, hanem a helyi erőforrásokat és lehetőségeket vegyék igénybe. Megyénk városainak, községeinek sok számos létesítménye született az eddigi községfejlesztési tervek megvalósítása során. A községek, városok lakosságának anyagi és társadalmi munka hozzájárulásával új művelődési otthonok, bekötőutak, járdák, új kutak, tantermek egész sora épült, s épül a jövőben is. Olyan létesítmények ezek, amelyeknek szükségességét maguk a lakosok határozták meg, mert hiszen ki tudná legjobban megmondani, hogy egy-egy városban, városi kerületben vagy községben mire van leginkább szükség, ha nem azok az emberek, akik ott laknak. Minden új évet megelőzően készítik el a községfejlesztési terveket — méghozzá a lakosság lehető legszélesebb bevonásával. A körzetekben a tanács tagjai ismertetik az adott időszakban elért eredményeket, s utána felteszik a kérdést: mi a javaslata, észrevétele, terve a választóknak a következő év községfejlesztését illetően? S ekkor kerülnek papírra a helyes vagy helyesnek vélt javaslatok, tervek, amelyeket azután az adott közösség választott vezetői a tanácsülésen megvitatnak, kiegészítenek, végül is elfogadnak. Nagyon jó dolog ez így — s csak így jó —, mert amikor a tervek megvalósítására kerül sor, a közösség minden embere érzi: most azokat a terveket váltják valóra, amelyeket ők, saját maguk kezdeményeztek. S így az eredmények el sem maradhatnak. A községfejlesztési tervek eddigi megvalósulásának számtalan eredményét lehetne felsorolni. Van bőven eredmény és előrehaladás. Az egyik legszebb eredmény kétségtelenül megyénk egyik nagy városában, Gyulán született, ahol a lakosság kevés híján félmillió — 450 ezer forint — értékű társadalmi munkát végzett el a fejlesztési terv megvalósítása során. Az azóta már országos népszerűségnek örvendő Várfürdő építésénél mintegy 198 ezer forint értékű társadalmi munkát használtak fel... A gyulaiak méltán érzik saját magukénak a Várfürdőt s a többi idei létesítményt. Városainkban, községeinkben sokan gondolnak már a következő év fejlesztési terveire. S ha majd újra eljön annak ideje, hogy a gondolatokat, elképzeléseket papírra vessék — nem lesz senki, aki üres kézzel jönne a tervkészítő beszélgetésre. (—r) Négy tantermes iskola épül Pusztaottlakán és Kamuion Megyénkben már eddig is több helyen épültek új iskolák. Énben az évben ezt még több iskolával megtoldjuk. így például tervbe van véve, hogy Pusztaottlakán és Kamuton is egy-egy új négytantermes általános iskola építése. Ezzel egy időben a megye különböző területén négy tűzoltószertárat is létesítenek, melyek lényegesen megkönnyítik majd a tűzoltók munkáját. Micsoda udvariatlanság! (Szabadságra készültem. Vidéki ember létemre hova is mertnék ilyenkor legszívesebben, mint a fővárosba. Évek óta minden nyáron újra elhatároztam, hogy most maximum három napot töltök Budapesten, aztán megyek tovább, ismerkedni az országgal. De a három napból mindig négy lesz, a négyből öt, s mire észreveszem — nincs több szabadságom. Az idei nyáron is pontosan ez történt velem. Nem is lenne ez érdekes, le sem írnám, ha nem hallottam volna valami olyasmit, ami bizony már érdemes arra, hogy többen elgondolkozzunk rajta. Éppen azon a bizonyos harmadik napon történt; amikor fogadalmam értelmében el kellett utaznom a fővárosból. Reggel (10 órakor) azzal a szilárd elhatározással kezdtem öltözni, hogy majd most megmutatom! (Mármint azt, hogy mivel letelt a három nap, amit engedélyeztem magamnak szép fővárosunkban tölteni, este 3 órakor igenis utazom tovább.) Csak előbb még... no igen, a Palatínus strandra búcsúzóul még ki kell mennem, a szigetet körös-körűi kell sétálnom és estefelé a Kaszinóban még meg kell ennem egy fagylaltot, aztán nem bánom, vihet a vonat. Szépen össze is csomagoltam., hogy este már azzal se kelljen az idői tölteni és elindultam búcsú- körutamra. Már az esti fagyinál tartottam. A Kaszinóban ültem és álmodozva hallgattam a zenét, mikor egy sugárzó arcú fiatalember jön az asztalomhoz, s megszólít: — Szervusz Éva! Ez aztán a. találkozás! — Azóta sem láttalak — és még mondaná tovább, de észreveszi meglepődésemet, és hogy pillanatnyilag fogalmam sincs róla, ki ő. Elmosolyodik, és kissé lassúbb tempóban folytatja tovább. — Látom, nem emlékszel rám. Székely Laci vagyok a Boros utcából, együtt jártunk a Dugonicsba hetediktől, IMiníha hályog esett volna le a szememről, szempillantás alatt ráismertem. Emlékeztem, hogy vidékről került fel. Mikor az édesanyja meghalt, az édesapja egyedül nem tudta ellátni őket — öten voltak testvérek —, így a három nagyobbat, köztük Lacit is, rokonok vették magukhoz. Laci igen éleseszű, nagyon jószívű gyermek volt, mégis sokszor kinevettük, mert mint afféle falun nőtt gyerek, elámult mindenen, amit a fővárosban látott. Pillanatok alatt átvillant agyamon az emlékezés és most már én is boldogan köszöntöttem. — Szervusz Lacikám! Foglalj helyet! Elnézést, hogy nem ismertem azonnal rád, de hisz tudod, mikor te Pestre jöttél, alighogy összebarátkoztunk, mi vidékre költöztünk. Azóta sok idő telt el, és nagyon megváltoztál. Felnőttünk közben mindketten. — Igen, az már régen volt, azért is örülök, hogy találkoztunk. Mesélj! Merre vagy? Mit csináltál azóta? Jfigyelmesen végighallgatta történetemet, majd kérésemre elmondta ő is, merre járt, mit csinált azóta, hogy nem találkoztunk. És az ő előadása az, amiért leírom találkozásunkat. — Mint tudod — kezdte —, falusi gyerek vagyok. Tizenhárom éves voltam, mikor Pestre kerültem.. Arra is emlékszel talán, hogy már akkor is orvos szerettem volna lenni, és tanultam is rendesen, Hogy az is lehessek. Miután kitűnően leérettségiztem, sikerült bejutnom az orvostudományira. Ott is végig kitűnő voltam de mint annak idején ti is, az egyetemen a kollegáim is sokszor kinevettek, megjegyzéseket tettek rám. mert sajnos még mindig bennem van a^falusi embernek sok olyan szokása, amit a városi ember megmosolyog. Nem is bámott volna engem ez, de ebben a korban már más az, ha kinevetik az embert. Abban már lenézés van. Igyekeztem azonban ezeket a nevetéseket és megjegyzéseket néni észrevenni. Majd, ha orvos leszek — gondoltam és tanultam tovább szorgalmasan. Az egyetemet is kitűnően végeztem el, és nagyon boldog voltam. Ügy éreztem, új élet kezdődik. Most már „orvos” leszek, nem pedig „a falusi”. Bizakodással, reménnyel telve indultam a városba, melynek kórházába helyeztek gyakorlatra. Ürömmel vettem tudomásul, hogy két gyakorló kolléga is lesz mellettem. Arra is gondoltam, rögtön lesznek bent barátaim A gyakorló kollégák egyike leány volt, a másik férfi, csinosak, szépek és jegyesek voltak. A kis kolléganő igen kedvesen fogadott, de vőlegénye már a bemutatkozásnál nagyon foghegyről beszélt velem. Hiába igyekeztem közeledni hozzá, nem nagyon állt szóba velem. Már azon gondolkoztam, hogy talán megsértettem valamivel, anélkül, hogy észrevettem volna. Elhatároztam, hegy tisztázom a dolgot, és egyszer mikor négyszemközt voltunk, megkérdeztem tőle... — Mondd János, megbántottalak valamivel, hogy annyira átnézel rajtam? — Nem, kérlek, szóra nem érdemes. — Mégis, szeretném tudni, ha megbántottalak, szeretném elnézésedét kérni. — Ugyan kérlek, ilyesmiről szó sincs — mondta —, de tudod, én már az első találkozásnál le tudom vonni a konzekvenciát, es le is vontam. — Ugyanis — hogy mást ne is mondjak —, már ami- k' idejöttél, a bemutatkozásnál elkövetted az első hibát. Mert ugye bemutattalak a menyasszonyomnak, s te ahelyett, hogy megvárnád, míg kezet nyújt neked, férfi létedre voltál bátor te kezet nyújtani, s úgy kezet ráztál vele, mintha valami parasztgazda lenne, akivel áldomást fogtok inni valami jó üzletre. Ez polt az első. Aztán jött a másik, ami még borzasztóbb, egy hölgy előtt bemerészkedtél az ajtón. És meg so-
