Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-22 / 197. szám
4 KÉPÚJSÁG 1961. augusztus 22., kedd Békéscsaba fejlődését dokumentáló kiállítás nyílt a városi múzeumban ’Augusztus 19-én délelőtt 10 órakor nagyon szemléltető, eredeti dokumentumokkal és fényképfelvételekkel illusztrált kiállítás nyílt Békéscsabán a város fejlődéséről. Az első tablón az van dokumentálva, hogy Békéscsaba már az Árpád korabeli királyok idejében falu volt, neve előfordul egy 1332- ben keltezett levélben is. Később a török dúlás idején, 1723-ban teljesen elnéptelenedik Csaba, de aztán gyors fejlődésnek indul, s egy Most vásároljon részletre Föld m ű vesszövetkezet boltjaiban! Motorkerékpárok, rádiók, magnetofon, lemezjátszó, hűtőszekrények, varrógépek, televíziók és fényképezőgépek részletre beszerezhetők a megye alábbi Földművesszövetkezeti boltjaiban: Szeghalom, Tótkomlós, Mezőhegyes, Dévaványa, Mezőberény, Vésztő, Battonya, Békés. Sarkad, Gyoma és Mezőkovácsháza. (x) A Békéscsabai Mezőmag Kirendeltség felvesz olyan mezőgazdasági szakembert, aki elvégezte a mezőgazdasági középiskolát és gyakorlata van a rizstermelésben. Jelentkezés a Mezőmag Kirendeltségénél, Békéscsaba IV., Fürst Nándor utca 3. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. 47199 évszázaddal később, 1839-ben már -22 972 lakót számlál. A következő tablókon elhelyezett képekből és írásos dokumentációkból a sorsukkal mind elégedetlenebb munkások és parasztok harca elevenedik fel, melyet elnyomóik ellen vívtak Áchim L. András és mások vezetésével. Két szomorú kép idézi az első világháborút. Az egyiken Pa- lyik János látható öt, a másikon Ambrus Pál négy gyermekével. Mindketten áldozatául estek az imperialisták rablóháborújának, s gyermekeik nyomorogva, árván nőttek fel. Nagy volt a nyomor abban az időben. A város urai a férfi- napszámot augusztus hónapban három pengőben, szeptemberben kettő, októberben 1,60, decemberben pedig 1,20 pengőben állapították meg. A női napszám nem ért többet 2 pengőnél augusztusban, decemberben pedig 80 fillérnél. Az akkori újságokban, amelyek szintén láthatók a kiállításon, ilyen címek olvashatók: „Duzzad a Rokka munkásainak panaszáradata” „A kibírhatatlan nagy. adóterhek- ről panaszkodnak a békéscsabai kisiparosok”. Nem csoda, hogy az első munkás- és parasztkormány felhívására Békéscsabáról is százával jelentkeztek a munkások, a parasztok a Vörös Őrségbe, később a Vörös Hadseregbe. Több békéscsabai bizonyára ráismer édesapjára vagy rokonára arról a képről, amely a Vörös Hadsereg egy békéscsabai csoportját ^ábrázolja. így sorakoznak egymás után a képek, de míg az előzőek a nagy elnyomatást és a nyomort, a harcot ábrázolják a kizsákmányolők ellen, a következők már diadalmasan tárják a látogatók elé a szovjet csapatok bevonulását, a város rohamos fejlődését. Valamennyien nap mint nap látjuk az új üzemeket, a hatalmas lakótömböket, de mégis lenyűgöznek bennünket a kiállított képek, melyek az új üzemeket, az üzemek, a termelőszövetkezetek dolgozóit, gyermekeinket, if júságunkat ábrázolják. Persze mindenről csak egy villanásnyi kép, vagy egy-egy rövid mondat van, hiszen nincs olyan nagy helyiség, ahol Békéscsaba egész törénelmét, fejlődését illusztrálni lehetne. De ezek a villanások és rövid mondatok sokat mondóak azok számára, akik a múltban nagy nyomorúságban, s most pedig megelégedett jólétben élnek. S tanulságos a fiatalok számára is, mert a kiállítás azt bizonyítja, hogy a mai szépet még sokkal szebbé lehet formálni szór. galmas tanulással, munkával. Koszorúzási ünnepség Gyulán Gyulán vasárnap, az országos nemzetiségi kulturális találkozó másnapján a népviseletbe öltözött táncosok színpompás felvonulásában gyönyörködhetétt a lakosság. A találkozóra érkezett magyar, román, német, szlovák és délszláv együttesek megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, ahol Vidó István, a városi tanács titkára mondott ünnepi beszédet. Az előadó megemlékezett a hazánkban" élő nemzetiségiek egyen- 1 jogúságáról, melyet alkotmányunk 12 évvel ezelőtt törvénybe I iktatott. (fátül ptefáiefiUJc A jog gyakorlásához Soha annyi gyerek, fiatalember — sőt felnőtt — nem tanult és tanul az általános és középiskolákban, a főiskolákon, valamint az egyetemeken, mint most, a népi hatalom tizenhetedik évében. A szocializmus építésével hazánkban megkezdődött kul- túrforradalom valóban szélesre tárta a művelődés kapuit a dolgozó emberek, a dolgozók gyerekei előtt. Szélesre tárta a kapukat, és ezzel együtt a lehető legnagyobb anyagi-erkölcsi lehetőségeket is biztosítja annak érdekében, hogy a tanulni, művelődni vágyók át tudják lépni e küszöböt, és el tudjanak indulni a kultúra csúcsai felé. A dolgozók és azok gyermekeinek tanulását, művelődését életünk alaptörvénye, alkotmányunk is biztosítja. A művelődéshez való jog azokon az egyre szélesedő, egyre gazdagodó eredményeken alapul, amelyeket a dolgozó nép — a munkások, a parasztok, az értelmiségi munkások — érnek el nap mint nap a szocializmus építésében. Ezek az eredmények pártunk helyes politikájának megvalósítását tükrözik, és arra ösztönzik a dolgozó embereket, hogy a még szebb, még gazdagabb jövő érdekében növeljék tudásukat; a ma gyermekei — akik a jövő munkásgenerációját jelentik — olyan színvonalú műveltséget sajátítsanak el, amelynek segítségével és alkalmazásával még nagyobb, még gazdagabb eredményeket lehet elérni közelebbi és távolabbi perspektíváink elérésében. Századunk — a rohanó, fejlődő technika százada. A kérdések az élet minden területén bonyolultabban vetődnek fel. S hogy a munkás, a paraszt, az értelmiségi válaszolni tudjon rájuk — ki-ki a maga munkahelyén —, el kell sajátítani a mindenkor legfejlettebb ismereteket, műveltségét szélesíteni, tágítani kell. A művelődéshez való jog gyakorlásának egyik forrása: az iskola. Az iskolákban indulnak el a gyerekek a műveltség csúcsainak ostromára, hogy azután okos, kulturált polgárai legyenek a szocializmust építő hazának. A népi állam milliókat és milliárdokat költött már eddig, és költ a jövőben is az iskolák felszerelésére, bővítésére, elsősorban új iskolák, tantermek építésére. Sok százra és ezerre tehető azon tantermek, új iskolák száma, amelyek éppen az elmúlt másfél évtizedben épültek. S épről évre szaporodik a számuk ezután is. Nemcsak a szülők, a gyermekek — hanem az egész társadalom számára örömet jelent az a napokban megjelent hír, hogy ebben az évben nem kevesebb mint 840 új tanterem épül az országban. Csupán az alsó- és középfokú oktatási intézmények hálózatának fejlesztésére csaknem négy- százmillió forintot fordít népi államunk. Ez a 840 új tanterem — újabb' nagy előrelépés az alkotmányban biztosított művelődési jog gyakorlásában. S ezt a lépést is újak követik majd. (—v) Ki ölte meg Garda Lorcát ? A spanyol költő gyilkosa Madridban él Granadától 8 kilométerre egy öreg olajfa alatt 1936. augusztus ték Madridból, hogy Hacinto Be- 19-én a fasiszta falangisták föbelőtték Federico Garcia Lorcát, az neventa, ismert dramaturgot és egyik legnagyobb spanyol költőt. Gyilkosa még ma is él. Az újságírók 25 év múlva, öt hónapi kutatás után végül is rátaláltak. Madrid szőkébb központjában egy különös, 65 év körüli ember él. Gazdag és mégis szerencsétlen. Ha el akarja hagyni otthonát, telefonon taxit hív és mielőtt beugrana a kocsi nyitott ajtaján, rettegve körülnéz az utcán. Mintha félne valakitől. Egy árnyalaktól, aki már 25 éve kíséri. Lorcát is elővezettük a kivégzésre. Egy Granadától 8 kilométerre lévő olajfaerdő felé igyekeztünk. „Menekülj, költő...!” — Amikor az áldozatok felsorakoztak, Luis felkiáltott: „A költőt ne bántsátok!” Teljesítettük a a parancsot. A halálraítéltek hamarosan holtan hevertek, csak Garcia Lorca élt. Ekkor Luis odafalangistát megölték. Hallva a hírt, Luis felkiáltott: „Nagyon jó, Madridban a vörösök megölték egy emberünket, itt meg Garcia Lorca a kezünkbe került...” Ez a néhány szó a nagy költő lépett hozzá. Sátáni mosoly volt az Luis, az andalúziai véreb alkalmas pillanatot, hogy leszámoljon vele. A költő eleinte Madridban élt, ott semmit sem tehet- Ez a megtört öreg ember vala- tünk ellene. Vártunk... Barátja mikor rettegésben tartotta egész tanácsára Lorca 1936-ban, június Andalúziát. Ö volt a hirhedt Fe- elején Granadába ment. Olyan kete Különítmény parancsnoka, mely halált és borzalmat.szórt Andalúzia népére. Luisnak hívják. Másik nevét a spanyol újságok érthető okból nem árulja# el. A vén gyilkoí még ma is fél, hogy utoléri a megérdemelt büntetés, Garcia Lorca, Spanyolország nagy költőjének megöléséért. — Különítményem hat embert számlált — mondta Luis a váratvolt ez a lépés, mintha egyenesen az oroszlán barlangjába sietett volna. Lorca Granada utcáin — Amikor ezt Luis megtudta, megparancsolta nekünk, hogy provokáljuk Lorcát. Mi napokig jártunk is a házához, és be-bekiáliothalálos ítélete volt. Hiábavaló volt Granada számos ismert személyiségének közbelépése, nem tudták megmenteni Lorcát. Még Manuel de Fallat-t, a neves zeneszerzőt is összeverték, mikor kegyelmet merészelt kérni Lorcának. Ez is Luis műve volt. A hóhér vért áhított, az áldozat pedig tehetetlen volt. — Végre elérkezett augusztus 19-e. Harminc fogollyal együtt ajkán: „Téged a magam lelkére veszlek — mondta neki. Feloldotta kötelékét és rákiáltott: „Menekülj!” Lorca alig tett néhány lépést, Luis utánafutott és közvetlen közelről kétszer tarkón lőtte. Lorca arccal a földre zuhant. Don Luisnak azonban ez sem volt elég. Lábéval rugdalta bele a költő élettelen testét az előre kiásott közös sírverembe. lanul felbukkanó újságíróknak. — tunk, hogy hamarosan leszámolunk Néhányan közülük még élnek. Ők esetleg többet tudnak mondani... Az újságírók fel is kutatták az egyiket, Luis akkori helyettesét. Ez mesélte el nekik, hogy mi történi 1936 nyarán. — Amikor kitört a polgárháború, Luis felszólított, hogy lépjek be a Fekete Különítménybe. Ráálltaim Az volt a feladatunk, hogy ártalmatlanná tegyünk minden kommunistát, atheistát, egyszóval a falangisták minden ellenségét. Garcia Lorca független és szabad állásfoglalásával gyanús volt nevünk. Luis nem szívlelte. Leste az vele. Erre ő egyik barátjánál keresett menedéket. Ott rejtőzött egy teljes hónapig. Ez az önkéntes börtön azonban nem tetszett a költőnek. Habár tudta, hogy veszély fenyegeti, augusztus 3-án elhatározta, hogy végigsétál a megkínzott város utcáin. Egyik emberünk észrevette. — Amikor Luis értesült, hogy felfedtük Lorca rejtekhelyét, rögtön intézkedett. Megálltunk a ház kapuja előtt egy autóval. Garcia Lorca felöltözve várt bennünket. Luis megpofozta, megkötözte és győzelemittasain az autóba tuszkolta. Épp ebben az időben jelentetTársadalmi munkások Endrődön, a Kinizsi utcában vadonatúj betonjárdát építenek. A járdaépítésnél az utca apraja-nagyja segít, és volt aki kiszámította, hogy eddig közel kétezer forint értékű az a segítség, amit örömmel adtak azért, hogy ebben az utcában is jő járda legyen.
