Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
6 NÉPÚJSÁ6 1961. augusztus 20., vasárnap Hasznos pihenés, hasznos szórakozás Lesznek-e jó tsz-klubok Orosházán ? Sokan és sokat vitatkozunk, beszélgetünk ma a falusi népművelés feladatairól, új módszerek kereséséről, és természetesen nem véletlen ez a nagy érdeklődés, a mindenütt tapasztalható, egyre erősödp megmozdulás. Az új arcú falu rohamosan igényli a kultúrát, és ha összehasonlítási tennénk a jelen igénye és akár csak az egy esztendővel ezelőtt tapasztalható igény között — azok, akik nem is. merik pontosan a helyzetet —, bizonnyal elcsodálkoznának. Tehát az igény növekszik, sőt: újból hangsúlyozni kell, -hogy rohamosan növekszik és ez á rohamos növekedés olyan feladatokat ró a népművelés falusi munkásaira, amelyekre — hogy az előbbi osz- szehasonlítást vegyük —, ők sem gondoltak ezelőtt egy esztendővel. A minap, a megye népművelési munkásainak értekezletén hangzott el az a megállapítás, hogy a falusi népművelés bázisai lesznek azok a klubok, amelyek a termelőszövetkezetekben a tsz-gazdák szórakozását, művelődését hivatottak segíteni, biztosítani. Nos, nem véletlen az, hogy az előbbi mondatban erről a munkáról jövő időben beszéltünk. Igaz, hogy megyénkben már harminc tsz-klub működött az elmúlt évben és az előbb említett megyei értekezleten már az is elhangzott, hogy ezeknek a kluboknak a száma ebben az évben megkétszereződik úgy, hogy még harminc népfront-olvasókör alakul át termel ős zövetkevalójában nem úgy működött, ahogyan kellett volna és csak a klubok adta lehetőségek egy-egy részét használták ki, ha kihasznál, ták, így aztán ott még nem tartunk, hogy egyetlen tsz-klubunkat is példának állíthatnánk a többi elé. Az bizonyos, hogy sokkal jobb lenne már eredményekről, átfogóbb sikerekről beszámolni, de ebben az esetben is, ha túlmennénk a reális tényeken, az nem lenne hasznos, nem azért, mert a hibákat elkendőzve pontosan ott nem jönnének rá a hiányosságokra, ahol pedig a legtöbb tennivaló lenne. Baj az is, hogy egy kicsit még sok helyen mindig ötöd-, hatod-, sőt tizedrangú kérdés a művelődés ügye, és nem. értjük még meg mindenütt annak fontosságát, hogy — adott esetben — a tsz- klubok vezetésével, irányításával nem azt kell megbízni, aiki „ha máshol nem, hát kultúrosnak jó lesz”, hanem olyan embert, akit a kultúra szeretete hevít, aki rátermett erre a munkára, művelt, és világosan látja a népművelés és a politikai, gazdasági élet közötti nagyon is szoros összefüggést. Kedden délelőtt Orosházán Szabó Andort, a városi népművelési felügyelőt kerestem, sajSzabadságon van. Hosszas keresés után Gyopáros-fürdő kellemes strandján találkoztunk és nem lepoént, melyet a kölcsönös üdvözlés után így mondtam el neki: — Az persze nem baj, hogy már egy órája keresünk és hosszas nyomozás után „szedtünk ki” a csónakból, de egy kicsit veled lévén, a tréfát is meg az igazságot is kiérezte ebből a mondatból és azt mondta: — Jó! Altkor, ha most mi itt fél napot beszélgetünk, majd bejelen, tem, hogy fél napot ráhúzok a sza. badságra. Később, amikor már egy naper- nyős asztal hűsében ültünk és az orosházi szövetkezeteik klubjairól beszélgettünk, újból eszünkibe jutott a találkozás kacagtató epizódja és komolyra váltva, meg is állapítottuk: Van abban valami, hogy ilyenkor, nyáron nagyon is „szabadságon van” a népművelés, a kultúrmunka és még mindig vannak olyanok, akik az uborka- szezon délibábjában ringatják magukat. Pedig ilyen nincs. Vagy tényleg „szabadságra megy” a Művelődés és a Szórakozás nyáron? Aki ilyesmit megkérdez, azt kinevetik, hiszen a nyár a szórakozás ideje és ha már szórakozásról van szó, akikor egyre igényesebb, műveltebb, színvonalasabb szórakozásról is kell beszélnünk... Beszélni? Meg kell teremteni azt. Bent, a város művelődési házában most sem szünetel az élet. Náluk már nincs uborkaszezon! És azért, mert kint, a termelőszövetkezetekben a mu-nka dandárja ezekre a forró hónapokra ösz- pontosui, azért ott sem lehetne elfelejteni csapot-papot, kultúrát, jód szervezett, színvonalas szórakozást ésatöbbit. Nem lehetne! És ez a két szó a következő hosszú idők, évek feladatait rejti magában. Nem részletezem, hogy melyek hogyan lehet megoldani, milyen módszerek bizonygatják magukról azt, hogy hasznosak, milyen ötletek bukkantak már föl ott, ahol kezdeményeznek a népművelés ilyen vagy olyan ágában. — nézzük meg ehelyett, hogyan is áll a tsz-kiiu- bok ügye a hét orosházi szövetkezetben? Szabó elvtársé a szó: — Pontosan hét szövetkezetünk van és ötben volt — mert most nyáron, alig-alig van — „klubszerű” élet. Ez az őszinteség! Klub-élet egyikben sem volt, csak valami olyasmi, ami viszont már csíra és ezt ápolni kell, védeni, fejleszteni. Két szövetkezetünkben most még nincs lehetősége annak, hogy klubot alakítsanak, egyszerűen azért, mert nincs megfelelő helyiség. Az említett öt közül a Vörös Csillag klubja a leg. jobb. A rákóczi-telepi volt nincstelenek ma már vagyonos szövetkezetében, különösen a kiszes fiatalok „mozognak”. Klubesteket rendeztek a télen, politikai kört, a színjátszó csoportjuk műkedvelői mércével mérve szép előadást produkált Rozov Boldogság merre vagy? című színművéből, a televízió műsorát rendszeresen és nagyon sokan megnézik, tanulmányi kiránduláson voltak egy Csongrád megyei tsz-ben, jól sikerült a tszkal szőkébb körű mindez, sokkal szervezetlenebb, sokkal ötletszerűbb. Itt van például a Dózsa. Híres-neves tsz ez nálunk, de egy tíz előadásos tsz-akadémián és a TV műsorának csoportos nézésén kívül csak a színjátszókról lehetne említést tenni. Pedig van lehetősé, gük arra, hogy összehasonlíthatatlanul többet, jobbat adjanak a tagságnak. Meg is ígérték, hogy rövidesen programot készítenek. Ez is egy lépés már. De nézzük tovább! Ä Béke Tsz-ben eléggé rendszeres a televíziózás, de csak ennyi. A kiscsákói Törekvésben a régi kastélyban van egy kultúrterem, de ott nemhogy klubélet, még a „klubszerű” élet sem nagyon bontakozott ki. A KISZ színjátszói ugyan szerepelgettek és mindig nagy örömmel fogadták a városi művelődési ház művészeti csoportjait, olyan ott a kultúr- szomj, hogy azt elmondani sem lehet, de a vezetés spontán „szervezi” a kulturális megmozdulásokat, így aztán ez bizony nem kielégítő. Az Üj Életben — ahol szintén adott a helyiség — a leggyengébb a kulturális munka. Itt dicsérni kell, hogy a technikai kultúra vívmányait viszont nagyon szeretik. Elnökük, Varga Mihály már a televízióban is nyilatkozott a parabolatüfcrös csibenevelésről, amit ők remekül megoldottak. Van televíziójuk is,»de hol nézik, hol nem, rendezitek egy-két ismeret- terjesztő előadást is, de azokat nem szervezték, úgyhogy alig akadt látogató. — Ez a rövid körkép, és sokmindenre választ ad. Persze, ez már a te dolgod — no persze az enyém is—, vond majd le a konklúziót úgy, ahogy akarod. Én elmondtam, amire kíváncsi voltál, most már szeretnék újra „szabadságra menni”. Negyed óra múlva már egy gyorsan sikló csónakból integetett az én kedves barátom, én pedig „egész úton hazafelé” a tanulságokon, a konklúzión gondolkoztam. Megpróbálom röviden szavakba önteni. Mi tehát a legfontosabb? Elsősorban az, hogy a szövetkezetek vezetői most már ne csak szavakban, hanem tettekben is ismerjék fel és ismerjék el a népművelési munka nagyon nagy fontosságát. Ki kell, hogy vesszen náluk is az az álláspont: „No, neked nincs más pártmunkád, te leszel a kul- túros!” Ez így nem megy. Sőt, jó tsz-klubéletet csak úgy lehet kezdeni és fejleszteni, ha a kulturális életet nem egy ember, hanem választott klubvezetőség irányítja. Meg kell keresni azokat az érdeklődési köröket, amelyek az adott szövetkezet profiljába legjobban belevágnak, szoros kapcsolatot kellene teremteni mindenütt a TIT-tel és jó szakmai továbbképző előadássorozatokat szervezni. És ugyanígy szervezni a közművelődés nívóját emelő előadássorozatokat is, és ugyanígy irányítani a fiatalok-öregek szórakozását, hogy a munkával eltöltött órák után hasznos pihenéssel tölthessék el azokat az órákat is, amelyeket eddig nem nagyon használtak fel a közös, nagy családokban semmire sem. Ezek az első lépések és utána, ha az út is jó, amit megválasztottak, minden lépés könnyebb és köny- nyebb lesz. Sass Ervin előbb Kora: 40 éves. Magassága: Közel a 2 méterhez. Hajszíne: szőke. Szeme: kék. Foglalkozása: tsz-elnök. Családi állapota: nős. Régi emlék Disznót kergető kislegény koromban a Csongrád megyei Székkutas határában vagy száz eperfa alatt hajkurásztam nevelőapámék néhány malacát. Kezem és szám kék volt az epertől, s a könyvön, amit kezemben szorongattam, azon is látszott, hogy uzsonnám a nyár ajándéka volt. Ahogy szedegetem az epret, hátam mögött biciklicsörgést hallok és félreállok. Egy magas, szőke ember ugrik le a kerékpárról, s így szól hozzám: — ízlik? — Nagyon jó. — Te vagy. az Imre kovács fia? — Én volnék. — Mondd meg apádnak, hogy estére jöjjön el az olvasókörhöz tsz-ügyben. Délután, mikor a nap lebukott a távoli tanyák mögött, a jóllakott disznókat hazahajtottam, csakúgy kutyafuttából szóltam oda anyámnak: — Apukát várják estére az olvasókörnél tsz-ügyben. — Ki mondta ezt neked? — kérdezte tőlem anyám kicsit riadtan. — Egy magas, szőke ember. — Biztosan Csongrádi Pali volt — így anyám. Néhány nap múlva tsz alakult, s aztán sű«ű vendég lett nálunk az elnök, Csongrádi Pál. Az évek gyorsan elszállnak és ma tízegynéhány év távlatából nyári szabadságomat otthon töltve, anyám egyik nap újságolja, hogy találkozott Csongrádi Palival. — Most hol van? — Kardoskúton tsz-elnök. Ekkor határoztam él, hogy keresem az alkalmat a találkozásra Csongrádi Pállal. * önéletrajz — Vásárhelyi születésű vagyok, édesapám napszámos volt, 6 elemim van. Elvégeztem Kecskeméten az első termelőszövetkezeti elnökképző iskolát 1949-re. Akkor dolgoztam Pécsett, a megyei tanácsnál néhány hónapig, majd hazahívtak Székkutasra a Petőfi Ter- nielőszövetkezet elnökének. Erre még te is emlékszel ugye? Hát azóta sok esztendő eltelt, régen találkoztunk. A Petőfiben 1955. december másodikéig voltam elnök, majd átkerültem Kardoskútra, az ottani termelőszövetkezetbe. — Elnöknek? — Nem, csak egyszerű tagnak. Itt ért az ellenforradalom is, ami az Úttörőt teljesen szétzilálta, csak ketten maradtunk a feleségemmel, 60 darab marhára vigyázva. Nagyon nehéz volt. — És az ellenforradalom után? Most a felesége veszi át a szót, fiatal, fekete hajú asszony, természetesen mondja: — 1957. február 7-én egy este a kardoskúti házunk konyhájában alakult meg az új tsz. — Benn a szobában sírt a néhány hónapos kisgyermek — mondja a férj, majd ő folytatja: — Tízen voltunk, úgy adtuk hetett kihasználatlanul hagyni a szó —. szívvel segítik őket. együtt a népművelés is „szabad- áll még attól, Ságra ment” ebben a városban. Szabó elvtárs jó humorú ember ami nagyon jó dolog, két rákóczi- telepi pedagógus, Miskuca Eszter és Sebők Mihály — nem nagy a Kötekedve mosolyog rám és így folytatja: — Látom, hogy tetszik, amit mondok, így felsorolva, tényleg nem is olyan rossz. De a Vörös Csillag klubélete is nagyon távol amit meg szeretnénk valósítani. És gondold el: itt a legjobb. A többieknél már sokzeti klubbá. Sajnos azonban, tavaly a már működő harminc klub ezek a feladatok, melyiket nos, nem találtam hivatalában, akadémia előadássorozata is és re lép össze a vetőmagot. A tanácstól kaptunk 230 hold földet, amiből csak Fejes Feri bácsinak volt 7 hold a sajátja Neki még a felesége is belépett a tsz-be, mert csak így voltunk meg annyian, hogy megalakíthattuk a tsz-t. — Most? — Négyszáztizenhét tag van a Kcssuth-ban, 3350 hold földünk van és a termelőszövetkezet vagyona már meghaladja a négymillió forintot. Az also találkozástól a mai napig Tulajdonképpen azt kellene írni, hogy mi is történt ez alatt az időszak alatt, mi történt a két dátum között? Csongrádi Pál emlékei közt kutat, válogat, keresi a legemlékezetesebbet. — Melyik év volt a legnehezebb? Mihez fűződik legrosszabb emléke? — Az 1952-es év. Nem termett semmi. Olyan hatalmas volt az aszály, hogy a földön több centi széles volt a repedés ... Nagyon nehéz vö t. Nehéz volt az ellenforradalom is, de éreztük, hogy nem veszhet el több év munkája, s ezért is alakítottuk újjá a termelőszövetkezetet. — Mi volt a legszebb emlék? — A legszebb? — rámnéz csodálkozva. — Hiszen minden szép volt, az, hogy 32 tagot vittünk a termelőszövetkezetből az elmúlt évben kirándulásra, olyan embereket, akik még Orosháza határait túl nem jártak, akik először látták Budapestet, látták a sztálinvárosi gyáróriást, talán ez volt a legszebb. Csongrádi Pál mesél, mesél. Elmondja, hogy ebben az évben már 80 ezer forintot fordítanak kulturális alapra & ebből előadásokat rendeznek a termelőszövetkezeti tagoknak, több alkalommal vendégszerepeit náluk a Békés megyei Jókai Színház, legutóbb pedig az Állami Budapest Tánc- együttest hívta meg a termelőszövetkezet és még a műsor után is sokáig beszélgettek az egyszerű tsz-tagok a budapesti művészekkel. — Ez is szép volt — mondja Csongrádi Pál. * A kardoskúti Kossuth Tsz elnöke magáról nem tud beszélni. A felesége árulja el, hogy nagy bánata van a férjének. Már kétszer hozzáfogott, hogy elvégezze a hiányzó általános iskolai osztályokat, szeretne beiratkozni az Orosházi Mezőgazdasági Technikumba levelező hallgatónak, de ahhoz, hogy a bizonyítványt megszerezze, az általános iskola igazgatója azt akarja, hogy legalább 15 embert szedjen össze, akik szintén tanulni akarnak. — Pedig jó lenne többet tudni. A felesége ránéz az urára, aztán így szól: — Nem baj, most „összeszövet- kezek” a járási pártbizottságról egy elvtárssal s azért is le fog vizsgázni az uram. Szállnak az évek és a szőke haj közé majd ősz hajszálak is vegyülnek, de a fiatalosan csillogó kék szempár a lámpafénybe, a betűre figyel és Csongrádi Pál így egyre előrébb lép. Dóczi Imre
