Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-06 / 157. szám

4

N ÉPÚJ S íí G

1961. július 6., csütörtök

IfíTOMTIÍS

ELSŐ FEJEZET: amelyben a szerző arról számol be, hogy a képzőművészeket nehéz megtalálni együtt, mert mindnyájan elfoglalt emberek.

Talán azzal kellene kezdeni, hogy a Körös-parton a közművelődés számára épült múzeum áhí- tatos csendjében nézegetve a képeket és legnagyobb festőnk Munkácsy képe előtt állva sokszor azzal a kérdéssel fordulunk önmagunkhoz, vajon milyenek a maiak? Elöljáróban annyit el kell mondani: többségük fiatal és szenvedélyesen szereti munkáját és érzéseik képeiken úgy mérhetők, mint a lázmérőn a hőemelkedés. Ezüst György és Hajdik Antal, két fiatal festőművészünk közös műteremben festenek a város egyik csendes kis mellékutcájában. Több alkalommal megpróbáltam őket megkeresni, de vala— Már gyulai vagyok — mondja büszkén, és ahogy' lakása felé ballagunk, ügy beszél erről a váHajdik Antal rajza Ezüst Györgyről.

hogy mindig „úgy jött ki a lépés”, hogy csak egyikőjüket találtam a műteremben.

Még azt is elmondom, hogy a látogatás tulajdonképpen jó néhány hónappal ezelőtt történt, a megyei képzőművészeti kiállítás megnyitása előtt. Ezüst György ott állt a műteremben... festett, azóta már mindnyájan megismertük ezt a képet, amelyhez a Ba- lassi-együttes adta az ötletet, „Szünet közben” címmel festette meg őket. Ezüst György két lépést hátrál, egyik szemét összehúzza és úgy nézi a képet, s közben meséli:

— Csabai vagyok. Itt érettségiztem, innét mentem főiskolára. Mokos József festőművésznél kezdtem itt Csabán festegetni.

— Mikor végeztél?

— 1957-ben.

Azóta Ezüst Györgynek önálló kiállítása is volt Békéscsabán és a látogatók száma mindennél beszédesebb. Kétezren tekintették meg a kiállítást és a bejegyzések azt bizonyítják, hogy társadalmunk figyeli alkotásait. Sok-sok ismerőssel találkozunk a kiállításon, akik a képről tekintenek ránk. Azok, akikről festett, itt élnek köztünk. És ez így van jól.

MÁSODIK FEJEZET: amelyben bemutatjuk Hajdik Antalt.

Hajdik Antal Gyulán lakik.

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja. Felelős szerkesztő: Cserei Pál Szerkesztőség: Békéscsaba, Szabadság tér 19., III, em. Telefon: 21—96, 22—96.

Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba, Szt. István tér 3. Felelős kiadó: Lehóczky Mihály. Telefon: 10—21.

Békés megyei Nyomdaipari Vállalat Békéscsaba.

Felelős nyomdavezető: Kendra György Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesitőkréL

Ezüst György rajza Hajdik Antalról.

rosról, mintha itt született volna. 1957-ben végzett ő is Budapesten a főiskolán Berény Róbert festőművész növendékeként, és a főiskola után szívesen telepedett le ebben a romantikus alföldi városban. Képeiben vissza szeretné adni ennek a városnak hangulatát és izzó szenvedélyét, amellyel szeretik városukat. Lakásában legutóbbi képeit mutatja. Néhány hétig a Balaton mellett volt. Ott készültek. Néhány ház és a Balaton itt hullámzik a képen, és a képről áradó hangulat szinte növeli a vágyat e táj iránt.

— Itt akarsz maradni Gyulán?

— Igen. Olyan jó lenne, ha a lakásépítkezésekkor gondolnának miránk is, és építenének néhány műteremlakást, hogy még többet tudjunk festeni.

HARMADIK FEJEZET: Vallomás a munkáról.

Tulajdonképpen csak elejtett szavakból állítottam össze, hiszen mindketten arra hivatkoztak a beszélgetések során, hogy helyettük inkább beszéljenek a képeik.

— A kísérletezés stádiumában vagyok — mondja Ezüst György — és ahogy most festek, lehet, hogy néhány év múlva már teljesen másképpen. Rengeteg a témám, csak időm kevés!

— Egy kvartettet festettem most legutóbb, és ennek a képnek azért is örülök nagyon, mert úgy érzem, hogy a képeimen szereplő alakok művészetszeretete majd visszatükröződik a látogatókban is, akik képeimet megtekintik — mondja Hajdik Antal.

Mindketten arról vallanak, hogy az őket körülvevő világ

problémái, változásai különösképpen izgatják őket és a valóságot szeretnék megfesteni. Jó néhány alkalommal vitatkoztunk már hármasban is, és külön-külön arról, hogy a képzőművészek vajon mennyi idő alatt tudják visszaadni az életben lejátszódott eseményeket?

— Az érés nálunk talán lassúbb, mint más művészeti ágban — mondja Ezüst György.

— De higgye el mindenki azt is, hogy éppolyan szenvedélyesen szeretjük jelenünket, mint bárki más — kontráz Hajdik Antal.

Igen.

Hajdik Antal például egy jó néhány évvel ezelőtt festett képére a legbüszkébb, ahol a betonkeverők nehéz munkáját festette meg, és úgy érzi, hogy képein nemcsak a munka nehézségeit, hanem a munka poézisét is meg tudta festeni.

— Nehéz vallani — mondja Ezüst György —, festeni köny- nyebb.

És ez a „könnyebb” sok-sok eltépett vázlatot, sok-sok megtört akaratot takar, hiszen míg a kép

A mezőgazdasági tanulóképzésről

A Földművelésügyi Minisztérium röplapot adott ki, amelyben a falusi fiatalokhoz fordul: Jelentkezzetek mezőgazdasági tanulónak!

A mezőgazdaság ma már tudomány. Az évszázadokkal ezelőtti gazdálkodási móddal már nem sokra mennek falun. Ma, amikor a nagyüzemekben új alapokra helyezték a mezőgazdasági termelést, a régi módszerek elavultnak bizonyulnak, újakra van szükség, mégpedig ésszerűbbekre, termelékenyebbekre. Ma, amikor a nagy- adagú műtrágyák hatását kísérletezzük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mezőgazdasági tudomány segítségét. Különben a műtrágyamennyiség meghatározása, a vegyszeres gyomirtás megvalósítása, a süldöztetés nélküli sertéshizlalás, a baromfitenyésztés és a szarvasmarhanevelés nem nélkülözheti a szaktudást. Laikusán ma már egyik termelőszövetkezetben sem nyúlhatnak a különféle permetező szerekhez, nem folytathatnak korszerű növénytermesztést, állattenyésztést. A tudásnak, a hozzáértésnek egyre nagyobb szerepe van, s szerepe tovább nő a mezőgazdaságban is.

Különféle termelési eljárások- technikájának kidolgozása még hátra van. A termelőszövetkezetekben végrehajtandó specializá- lás, tömbösítés elképzelhetetlen jól képzett, a szakmához sokoldalúan értő vezetők és szakmunkások nélkül. A haladó mezőgazdasági tudomány, élenjáró munkamódszerek megismerése, elterjesztése, megvalósítása szintén elképzelhetetlen szakmunkások nélkül.

Megyénkben számos jó példa van arra, hogy termelőszövetkezeteink gazdái közül egyre többen jelentkeznek szakmunkás- vizsgára. Azok, akik elvégezték az ezüstkalászos gazdatanfolyam második évfolyamát, a szakmunkás előkészítő tanfolyam után a mezőgazdasági technikumok vizsgabizottsága előtt tanúsíthatták, értenek a választott szakma csínjához-bínjához.

Az idősebb nemzedék mellett most a fiatalokon a sor. Jelentkezzenek ők is mezőgazdasági tanulónak. Huszonegy szakma között választhatnak. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya mindazokban a közös gazdaságokban, ahol a személyi és tárgyi feltételek megvannak, mező- gazdasági tanulóképzést szervez.

A mi falusi fiataljaink részére új dolog a mezőgazdasági tanulóképzés. Űj dolog, de nem lebecsülendő — részükről sem —, mert a mezőgazdaság hozamainak növelését a tudományosan kikísérletezett munkamódszerek átvétele, elterjesztése nélkül jó szakmunkások hiányában nem tudjuk megvalósítani. Fiataljaink már eddig is igen sokat segítettek a mezőgazdasági termelés növelésében, s meggyőződésünk: a mezőgazdasági tanuló- képzés felkarolása az eddigieknél is több fiatalnak jelent új szakmát, s ad olyan tudást, amelynek segítségével könnyebben dolgozhat, nagyobb teljesítményt érhet el és ezzel együtt többet is tud keresni.

Dupsi Károly

Nyári művelődési tanfolyamok nyíltak Békéscsabán két megye népművelőinek

Müteremsarok. Hajdik Antal rajza.

eljut a közönség elé, addig az alkotónak fel kell áldoznia érzéseit a képein lévőkért, azokért, akik majd a képen tovább élnek, és tovább hirdetik a munka vagy a művészet hitét.

Dóczi Imre

Békéscsabáin Békés és Szolnok megye művelődési otthon vezetőinek és népitánc-oktatóinak, továbbá a viharsarki karnagyoknak, öntevékeny báb- és színjátszó-rendezőknek kéthetes nyári népművelési tanfolyamok nyíltak hétfőn délelőtt. A Balassi Bálint művelődési házban Borka József, a megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetője nyitotta meg ünnepélyesen a továbbképző tanfolyamokat, majd Szarvas AláNEKEM APU IS KELL..

A villanykörte körül apró lepkék röpködtek. A szobában eloltották a mennyezetről lefüggő villanykörtét, csak az éjjeli lámpa világított. A négyéves Évike felsírt az ágyban. Elekesné megigazította a takarót. Gyöngéden hátrasimította az előre hulló hajfürtöket, amit bearanyozott a villany vibráló fénykévéje.

— Aludjál kedvesem. Nézd a macid is szunnyad, a homokvár is alszik.

Évike szeme lassan lecsukódott, majd arcára piros rózsa tilt, s szája szélén megjelent az édes álom nedve. Elekesné az asztal mellé ült. Előrehajolva bámult az éjszakai ürességbe. Férjét várta. Éjfélfelé csörrent a kulcs.

— Te még ébren vagy — szólt a férje mogorván —, elhúzódott az értekezlet.

j —Tudom, hónapok óta eztmon- ! dód. Minden este értekezlet, nappal kiszállás, ismerem már az ilyet.

— Légy szíves, ne bizalmatlankod j. Tudod, hogy vezető állásom van. Most már több az elfoglaltságom, mint amikor a gyárban dolgoztam.

— Nem vezet ez jóra, János — sóhajtott fel az asszony. — Nem tudom mi történt veled. Olyan szépen éltünk 12 évig, most meg...

— Most meg? Talán nem élünk jól? Minden fizetésem hazaadom. Nem elég a háromezer forint! — szólt indulatosan Elekes.

— A pénz nem minden. Más is kell a boldogsághoz. Tudod te nagyon jól, mire gondolok.

Hirtelen csend szakadt közéjük. Az óra halkan ütötte a tizenkettőt. Az ablak alatt gépkocsi suhant el. Majd egy későn hazafelé tartó férfi cipőjének kopogása verte fel az éjszakai csendességet. Elekes beletúrt előrebulló bajába és idegesen járkálni kezdett.

— Nem vagyok már 20 éves. Te is megöregedtél. Ezután ne is várjál mást tőlem.

— János!... — Az asszony szájából úgy zuhant ki a szó, mint a magasról ledobott kő, de egy darabig ott lebegett köztük, majd mint megtört szárnyú madár zuhant le a földre.

— Hogy mondhatsz ilyet, hiszen nem vagyunk még olyan öregek. Nem az itt a baj, tudom én, valaki más jött az életedbe.

— Ugyan, hagyjuk ezt. Különben is álmos vagyok, szeretnék aludni.

— Tessék, az ágy meg van vetve. Minden éjjel ezt mondod, ha hazajössz, álmos vagyok, fáradt vagyok, aludni szeretnék. Hát igen. Én meg éljem a magam életét, ahogy tudom.

— Majd máskor megvitatjuk, légy szíves, hagyjál aludni — szólt a férfi és a fal felé fordult.

Elekesné még sokáig ült az asztal mellett. Gondolata valahol a

dár, a Népművelési Intézet osztályvezetője A népművelők feladata a korszerű műveltség terjesztésében címmel tartott bevezető előadást A tanfolyamon szak. áganként hallgatnak előadásokat a résztvevők, esténként pedig szakmai bemutatókat — így például színjátszó előadást, bábjátékot és népitáncoe műsort — néznek végig, megtekintik a szegedi Állami Operaház csütörtök esti békéscsabai előadását is.

távolban kalandozott. Eszébe jutott az a nap, amikor megesküdtek. Milyen más volt a férje, talán igaz sem volt. De akkor még ő is szép volt, s fiatal. Igaz, most sem öreg még, csakhát...

*

A napok lassan teltek. Elekes továbbra is későn járogatott haza, s ha az asszony valamit szólt neki, gorombán válaszolt. A kislányuk sokszor kérdezte édesanyjától:

— Mondd anyukám, apu miért jár ilyen későn haza? Olyan régen nem játszottam már vele. S mesét sem mondott. Tudod, olyan szépen tudott mesélni és én mindjárt elaludtam. Most meg csak te ülsz az ágyam mellett apu nélkül. Ez miért van?

Az anyja ilyenkor elfordult, hogy a kislány ne lássa a szeme sarkában megjelenő könnycseppet, majd magához húzta és remegő kezekkel simította végig arcát.

— Tudod kislányom, apunak most sok dolga van. ö vezető be-