Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-20 / 169. szám
2 NÉPÚJSÁ& 1961. július 20., csütörtök A nők neveléséről — a Békési Kosárfonóban ^ Békési Kosárfonóban a munkások összlétszámának fele női dolgozó. Ugyanakkor a nők közül csupán hatan tagjai a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Az arányt számítva az említett szám csupán 12 százaléka a párttagság létszámának. A száraz adatok is sokatmondóak. Nem csoda, ha Püski Sándor elvtárs, a pártalapszervezet titkára gondterhelten tanulmányozza ezeket az adatokat. A nők neveléséről beszélgetünk. Elismeri, hogy pártalap- szervezetük eddig keveset foglalkozott a nők szervezésével, nevelésével. Az asszonyok el vannak foglalva a házimunkával, a második műszakkal. A lányok pedig még fiatalok — mondja, de szavaiból érződik, hogy ezek a gondolatok nem adnak magyarázatot a mulasztásra. — Magunk is felismertük, hogy ezen a téren így nem dolgozhatunk tovább — jegyzi meg. Elmondja, hogy az üzemben öt szocialista brigád dolgozik. Az egyik női brigád. A helyi nőtanácsban, szakszervezetben és a vöröskeresztben is dolgoznak nők, de párttag jóformán nincs közöttük. A múlt • évi pártoktatás során a marxizmus—leninizmus első évfolyamán nyolc nő tanult, valamennyien irodaiak. Igaza van Püski elvtársnak, amikor önbírálólag megállapítja, hogy a nők közötti politikai felvilágosító és szervező munkát elhanyagolták. De vajon mit szólnak ehhez a nők? JZ- ovács Ferencnével és Sass Lászlónéval beszélgetünk ezután erről a kérdésről. — Sajnos, bennem sincs olyan szervező erő, mint kellene — mondja Sassné. — Ha száraz hangú gyűlésezésekre hívjuk össze a munkásnőket, azt unják, ami érthető is — folytatja. — Bensőséges, nőket érintő rendezvények és előadások kellenének és sok-sok személyes beszélgetés a problémáinkról. — Voltak TIT előadások a jó házasságról és egyéb kérdésekről,? de nemegyszer nem tudtuk meg-| tartani, olyan kevesen jöttek elf — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovácsné. — Persze az ilyen gyűléseket nemcsak a hangoshíradón keresztül kellene szervezni, hanem elsősorban személyes beszélgetések útján is — magyarázza az érdektelenség okát Sassné, és hozzáteszi, hogy nemrég sokan megsértődtek anyák napján, mert csak néhány nagycsaládos asz- szonyról emlékeztek meg. — Mivel nem folyik tartalmas megszervezetek vezetősége és a dolgozó nők között — veszi át a szót ismét Kovácsné, és megerősíti azt az önbírálatot, melyet már előbb is hallottunk, hogy a nők nevelésére több gondot kell fordítani a jövőben. A további beszélgetésből aztán az is kiderül, hogy a járási, városi pártbizottságtól és a nőtanácstól több segítséget várnak. Ilyen helyzetben nem elég, ha csak futólag leadják a szempontokat és azután magukra hagyják a politikai szervezőmunkában gyakorlatlan üzemieket. A gyakorlati munkában nyújtott segítség ér a legtöbbet, minden más látszatmunka csupán. A tapasztaltakból leszűrhetjük a tanulságot. Egyesek még mindig nem értik, hogy a nők nevelése mennyire fontos. A társadalom- politikai nevelés az az eszköz, melyen keresztül a nők jobban megtalálják helyüket a társadalmi életben. A nagyobb ismeretek birtokában szabadabban élhetnek. Van egy igazság: az ember akkor érzi magát igazán szabadnak, ha tájékozott, ha nem kötik a régi társadalomból visszamaradt gondolkodásmódok, korlátok, előítéletek és egyéb kölöncök. rJ'udják ezt a Békési Kosárfonóban is a párt- és tömegszervezetek helyi vezetőségei. Terveket is készítettek arra, hogyan foglalkoznak a jövőben a nők társadalompolitikai nevelésével. Ahhoz azonban, hogy terveiket meg is valósítsák, állandó segítségre van szükségük. A felsőbb szervek hatékony támogatása mellett nem ártana az sem, ha az olyan üzemek, mint a Gyulai Harisnyagyár vagy a Békéscsabai Kötöttárugyár, Ruhagyár meghívnák őket, és elmondanák, bemutatnák, hogyan élnek és dolgoznak náluk a nők. Az ilyen látogatások bizonyára lendületet adnának azoknak, akikben megvan az akarat, de még nem tudják pontosan, hogyan és mit kellene tenniük. Boda Zoltán Veszélyes játékot fiznék A Pravda cikke a nyugati hatalmaknak a német kérdésben elfoglalt álláspontjáról Moszkva (TASZSZ) A Pravda cikkben kommentálja az amerikai és nyugat-európai sajtóban megjelent szovjetellenes cikkeket, amelyek a szovjet kormánynak a német békeszerződés megkötésére tett javaslatával foglalkoznak. Korionov, a cikk szerzője rámutat: A nemzetközi torzsalkodások magvetői nem terhelik magukat azzal, hogy megvizsgálják a Szovjetunió békeszerető javaslatait. Megpróbálják úgy tüntetni fel a dolgot, mintha nem a Németországgal való békeszerződés megkötéséről volna szó, hanem egy majdnemhogy békeellenes cselekedetről. Különösen azon a határozaton rágódnak nagy előszeretettel, amelynek értelmében a szovjet kormány növeli a védelmi célokra szánt költségvetést és ideiglenesen leállítja a fegyveres erők csökkentését. A nyugati lapok természetesen elhallgatják, hogy ezek olyan kényszerű intézkedések, amelyeket a Szovjetunió biztonságának védelme követel meg a NATO-hatalmak fokozódó katonai készülődése miatt. Nem véletlen — folytatja a Pravda —, hogy a háborús hisztériakeltés új rohamának ürügyeként a német békeszerződés és Nyugat- Berlin kérdését használták fel. E kérdés megoldásától nagymértékben függ, milyen irányban fejlődnek majd az európai viszonyok, a béke megszilárdításának vagy Prágáiig szállították a Casablanca! légikafasztrófa áldozatainak maradványait Prága (MTI) A casafolancai repülőtéren lezuhant csehszlovák repölőgép utasainak tetemeit kedden este Prágába szállították. A nem csehszlovák állampolgárságú áldozatok maradványait a hozzátartozók kívánságának megfelelően továbbszállítják hazájukba. A szerencsétlenség okának kivizsgálása még tart. A csehszlovák szervek gondoskodtak róla, hogy az áldozatok hozzátartozói ne szenvedjenek szükséget. Kollártk János: * ^ AKCIÓBA LÉP S '* (5) — Várj csak egy kicsit — mondja, amikor beérnek a te- szervező-nevelő munka, nem ben- „ raszra Üljünk le, Lacikám és sőséges a kapcsolat a párt, a töFranco-el lenes diáktüntetés Nywgat-Beplinben Berlin (Reuter) Mint a Reuter Iroda jelenti Nyugat-Berlinből, szociáldemokrata diákok ülősztrájkot rendeztek az előtt az amerikai reprezentációs épület előtt, amelyben a spanyol konzul fogadást adott a spanyol polgárháború kitörésének 25. évfordulója alkalmából. Az aszfalton üldögélő diákok ilyen feliratú táblákat tartottak: „Le Francoval!”, „Szabadságot Spanyolországnak!” Az egyik táblán fénykép volt, amely Hitler és Franco baráti kézszorítását ábrázolta. (MTI) — Kik azok? Ismered őket? — Totyak, Kakukk, Zsíros... meg... — Nincs más nevük? — vág a a feszültség fokozásának irányába? Az Egyesült Államok háborús körei — hangoztatja a cikk — elsősorban a nyugatnémet imperializmusban látják terveik valóra- váltóját. Nevezetesen ezzel magyarázható a dollár beözönlése az NSZK-ba, a reguláris nyugatnémet hadsereg létrehozása és korszerű fegyverekkel való felszerelése, valamint az, hogy Nyugat- Európa országai katonai támaszpontokat bocsátanak az NSZK rendelkezésére. Befolyásos nyugati körök éppen azért határolják el magukat a német békeszerződéstől, mert tudják, hogy ez akadály lenne a nyugatnémet imperializmus felélesztésének útján. A békeszerződés hiányát kihasználva — írja Pravda — a nyugatnémet imperializmus lázas ütemben valósítja meg fegyverkezési oi-ogramját. Nyugat-Németország imperialista, militarista erői érdekeltek abban, hogy a lehető legtávolabbra tolják ki a német békeszerződés megkötésének időpontját, minthogy jól tudják: egy ilyen szerződés gúzsba köti a kezüket. A jelenlegi európai helyzet nagyon előnyös ezeknek az erőknek. Veszélyes játékot űzneK a békeszerződés kérdése körül, minduntalan a nagyhatalmak ösz- szeveszítésére törekednek. Minden egészséges gondolkodású ember előtt világos, milyen rendkívüli jelentőségű ilyen helyzetben az általános béke szempontjából a német békeszerződés megkötése. Az agresszort meg kell fékezi, még mielőtt elindulna vérontó útjára. Ideje felismerni azt az igazságot — írja befejezésül Korionov —, hogy a jelenlegi körülmények között csak egy politika lehetséges — a háborús kalandokról való lemondásnak, a kölcsönös érdekek figyelembevételének, a békés együttélésnek és a nemzetközi együttműködésnek a politikája. Ezt a politikát folytatja szilárdan és következetesen a Szovjetunió. Mindig kész volt és ma is kész tárgyalni a német kérdésről és b: rmely más megoldatlan problémáról. (MTI) A szocializmust építő országok életéből Megkezdték Románia legnagyobb ipari létesítményének építését menjünk szép sorjában. Laci az órájára néz. Pár perc múlva három óra. Izgalmában a kezét tördeli, de vár türelmesen. — Milyen bandáról beszélsz? — Nem tudom — feleli Laci — mindig ott találkoznak a kastélyban, rablólovagoknak hívják magukat és el akarnak szökni valahova. Valahova külföldre. Holnap... az esti vonattal. — Honnan tudod? — Ma véletlenül kihallgattam őket. — Véletlenül? — Hát... véletlenül láttam meg őket, amikor mentek a romokhoz. Utánuk lopództam. — És a kézigránátok, meg a pisztoly? Azt honnan veszed? — Nem láttam, csak beszélgettek róla. Bukarest (MTI) Július 17. fontos dátum a Román Népköztársaság szocialista építésének történetében, mert ezen a napon kezdték meg az ország legnagyobb ipari létesítményének, a galaci nagy kohászati kombinátnak építését. Az épülő fémkohászati kombinát, amely több szakaszban készül e), a tervek szerint egymagában évi négymillió tonna acélt termel majd. A kombinát keretében — a nagykohók és acélolvasztók mellett — 3,3 millió tonnás félkész- áruhengerde, valamint több lemez- és idomhengerde épül. Ezek évi teljesítőképessége eléri majd összesen a cca. hárommillió tonnát. des nevüket említenéd. Vág)’ nem tudod? — De tudom. A bandavezért To- tyaknak szólítják. Neki nem tudom az igazi nevét. Már nem jár iskolába. Tavaly végzett. — Totyak? Ismerősen hangzik.. Igen, igen emlékszem már. Valóban tavaly végzett. Péter... ha jól tudom, Kormos Péter a neve. Beteges az édesanyja. Nem tud járni. G meg... a homlokára húzott sveici sapkában jár. Nem? — De igen! Azt hiszem, ő lesz az. Ügy emlékszem, hogy Péter a neve, mert úgy is szólították már, szavába halkan a csapatvezető. Én így nem ismerenri őket. Rablólovagok, Zsíros ... Talán a renhogy Péter. Totyak Péter, mert hogy olyan kenetteljes, mint egy pap. A galaci kombinát építéséhez igen nagy segítséget nyújt a Szovjetunió műszaki dokumentáció és szaktanácsadás útján. Ezenkívül egy, évi 3,3 millió tonna acélbuga kapacitású előhen- gerdét és egy, évi 1,5 millió tonna teljesítőképességű felfolyama- tosan működő lemez-hengerművet szállít. Amikor majd 1970-ben teljes kapacitással működik már az óriás; fémkohászati kombinát, Románia évi acéltermelése eléri a 7.5 millió tonnát, vagyis ötszörösét az 1959. évi termelésnek. Az új galaci kombinát mintegy húszezer embernek ad majd munkát. — És a többiek? — A többiek? Veres Karcsit nevezik Kakukknak, tetszik tudni a hetedik osztályban az utolsó padban van a helye. — A hetedik á-ban? — Igen, velem jár. Az a hosszú szeplős, borzoshajú, aki sűrűn hiányzik. — Igen? — Félévkor a tanár bácsi buktatta meg számtanból. — Tudom már — bólogat elgondolkozva a tanár —, de te nagyon számon tartod a bukottakat. A többi hanyadikos? — Mind a hetedikbe jár velem együtt. — Szép kis osztály ez a hetedik á. Na, folytasd csak! — Bertókot Zsírosnak csúfolják. Bertók Pétert. — Bertók? Az a kövér, jobbra a harmadik padban, akinek mindig nyitva van a szája? — Igen, tanár bácsi. És a negyedik meg Simon Miska, azt Tücsöknek nevezik. — Az pedig a kályha mellett ül az első sorban. Az a kis ártatlan képű. Nem? — Igen. A Varga Sanyit is tetsz... — Varga Sanyi? Ez az ötödik... Az előbb még négyről beszéltél. — Igen, négyről... azaz hegy öt... de Sanyi nem igazi tagja a bandának.
