Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-20 / 169. szám

2 NÉPÚJSÁ& 1961. július 20., csütörtök A nők neveléséről — a Békési Kosárfonóban ^ Békési Kosárfonóban a munkások összlétszámának fele női dolgozó. Ugyanakkor a nők közül csupán hatan tagjai a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak. Az arányt számítva az em­lített szám csupán 12 százaléka a párttagság létszámának. A száraz adatok is sokatmondóak. Nem csoda, ha Püski Sándor elvtárs, a pártalapszervezet titkára gond­terhelten tanulmányozza ezeket az adatokat. A nők neveléséről beszélge­tünk. Elismeri, hogy pártalap- szervezetük eddig keveset foglal­kozott a nők szervezésével, neve­lésével. Az asszonyok el vannak foglalva a házimunkával, a má­sodik műszakkal. A lányok pedig még fiatalok — mondja, de sza­vaiból érződik, hogy ezek a gon­dolatok nem adnak magyarázatot a mulasztásra. — Magunk is felismertük, hogy ezen a téren így nem dolgozha­tunk tovább — jegyzi meg. El­mondja, hogy az üzemben öt szocialista brigád dolgozik. Az egyik női brigád. A helyi nőta­nácsban, szakszervezetben és a vöröskeresztben is dolgoznak nők, de párttag jóformán nincs közöt­tük. A múlt • évi pártoktatás so­rán a marxizmus—leninizmus első évfolyamán nyolc nő tanult, valamennyien irodaiak. Igaza van Püski elvtársnak, amikor önbírálólag megállapítja, hogy a nők közötti politikai felvi­lágosító és szervező munkát el­hanyagolták. De vajon mit szól­nak ehhez a nők? JZ- ovács Ferencnével és Sass Lászlónéval beszélgetünk ezután erről a kérdésről. — Sajnos, bennem sincs olyan szervező erő, mint kellene — mondja Sassné. — Ha száraz han­gú gyűlésezésekre hívjuk össze a munkásnőket, azt unják, ami ért­hető is — folytatja. — Bensőséges, nőket érintő rendezvények és elő­adások kellenének és sok-sok személyes beszélgetés a problé­máinkról. — Voltak TIT előadások a jó házasságról és egyéb kérdésekről,? de nemegyszer nem tudtuk meg-| tartani, olyan kevesen jöttek elf — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovácsné. — Persze az ilyen gyűléseket nemcsak a hangoshíradón ke­resztül kellene szervezni, hanem elsősorban személyes beszélgeté­sek útján is — magyarázza az ér­dektelenség okát Sassné, és hoz­záteszi, hogy nemrég sokan meg­sértődtek anyák napján, mert csak néhány nagycsaládos asz- szonyról emlékeztek meg. — Mivel nem folyik tartalmas megszervezetek vezetősége és a dolgozó nők között — veszi át a szót ismét Kovácsné, és megerősíti azt az önbírálatot, melyet már előbb is hallottunk, hogy a nők nevelésére több gondot kell fordí­tani a jövőben. A további beszélgetésből aztán az is kiderül, hogy a járási, vá­rosi pártbizottságtól és a nőta­nácstól több segítséget várnak. Ilyen helyzetben nem elég, ha csak futólag leadják a szemponto­kat és azután magukra hagyják a politikai szervezőmunkában gya­korlatlan üzemieket. A gyakorlati munkában nyújtott segítség ér a legtöbbet, minden más látszat­munka csupán. A tapasztaltakból leszűrhetjük a tanulságot. Egyesek még mindig nem értik, hogy a nők nevelése mennyire fontos. A társadalom- politikai nevelés az az eszköz, melyen keresztül a nők jobban megtalálják helyüket a társadal­mi életben. A nagyobb ismeretek birtokában szabadabban élhetnek. Van egy igazság: az ember akkor érzi magát igazán szabadnak, ha tájékozott, ha nem kötik a régi társadalomból visszamaradt gon­dolkodásmódok, korlátok, előíté­letek és egyéb kölöncök. rJ'udják ezt a Békési Kosárfo­nóban is a párt- és tömeg­szervezetek helyi vezetőségei. Terveket is készítettek arra, ho­gyan foglalkoznak a jövőben a nők társadalompolitikai nevelésé­vel. Ahhoz azonban, hogy tervei­ket meg is valósítsák, állandó se­gítségre van szükségük. A fel­sőbb szervek hatékony támogatá­sa mellett nem ártana az sem, ha az olyan üzemek, mint a Gyulai Harisnyagyár vagy a Békéscsabai Kötöttárugyár, Ruhagyár meghív­nák őket, és elmondanák, bemu­tatnák, hogyan élnek és dolgoz­nak náluk a nők. Az ilyen látogatások bizonyára lendületet adnának azoknak, akikben megvan az akarat, de még nem tudják pontosan, ho­gyan és mit kellene tenniük. Boda Zoltán Veszélyes játékot fiznék A Pravda cikke a nyugati hatalmaknak a német kérdésben elfoglalt álláspontjáról Moszkva (TASZSZ) A Pravda cikkben kommentálja az amerikai és nyugat-európai sajtóban megjelent szovjetellenes cikkeket, amelyek a szovjet kor­mánynak a német békeszerződés megkötésére tett javaslatával fog­lalkoznak. Korionov, a cikk szerzője rámu­tat: A nemzetközi torzsalkodások magvetői nem terhelik magukat azzal, hogy megvizsgálják a Szov­jetunió békeszerető javaslatait. Megpróbálják úgy tüntetni fel a dolgot, mintha nem a Németor­szággal való békeszerződés meg­kötéséről volna szó, hanem egy majdnemhogy békeellenes csele­kedetről. Különösen azon a hatá­rozaton rágódnak nagy előszere­tettel, amelynek értelmében a szovjet kormány növeli a védelmi célokra szánt költségvetést és ide­iglenesen leállítja a fegyveres erők csökkentését. A nyugati la­pok természetesen elhallgatják, hogy ezek olyan kényszerű intéz­kedések, amelyeket a Szovjetunió biztonságának védelme követel meg a NATO-hatalmak fokozódó katonai készülődése miatt. Nem véletlen — folytatja a Pravda —, hogy a háborús hiszté­riakeltés új rohamának ürügyeként a német békeszerződés és Nyugat- Berlin kérdését használták fel. E kérdés megoldásától nagymérték­ben függ, milyen irányban fejlőd­nek majd az európai viszonyok, a béke megszilárdításának vagy Prágáiig szállították a Casablanca! légikafasztrófa áldozatainak maradványait Prága (MTI) A casafolancai repülőtéren lezuhant csehszlovák repölőgép utasainak tete­meit kedden este Prágába szállítot­ták. A nem csehszlovák állampolgár­ságú áldozatok maradványait a hozzá­tartozók kívánságának megfelelően továbbszállítják hazájukba. A szerencsétlenség okának kivizsgá­lása még tart. A csehszlovák szervek gondoskodtak róla, hogy az áldozatok hozzátartozói ne szenvedjenek szük­séget. Kollártk János: * ^ AKCIÓBA LÉP S '* (5) — Várj csak egy kicsit — mondja, amikor beérnek a te- szervező-nevelő munka, nem ben- „ raszra Üljünk le, Lacikám és sőséges a kapcsolat a párt, a tö­Franco-el lenes diáktüntetés Nywgat-Beplinben Berlin (Reuter) Mint a Reuter Iroda jelenti Nyugat-Berlinből, szociáldemok­rata diákok ülősztrájkot rendeztek az előtt az amerikai reprezentáci­ós épület előtt, amelyben a spa­nyol konzul fogadást adott a spa­nyol polgárháború kitörésének 25. évfordulója alkalmából. Az aszfalton üldögélő diákok ilyen feliratú táblákat tartottak: „Le Francoval!”, „Szabadságot Spanyolországnak!” Az egyik táb­lán fénykép volt, amely Hitler és Franco baráti kézszorítását áb­rázolta. (MTI) — Kik azok? Ismered őket? — Totyak, Kakukk, Zsíros... meg... — Nincs más nevük? — vág a a feszültség fokozásának irányá­ba? Az Egyesült Államok háborús körei — hangoztatja a cikk — el­sősorban a nyugatnémet imperia­lizmusban látják terveik valóra- váltóját. Nevezetesen ezzel magya­rázható a dollár beözönlése az NSZK-ba, a reguláris nyugatné­met hadsereg létrehozása és kor­szerű fegyverekkel való felszere­lése, valamint az, hogy Nyugat- Európa országai katonai támasz­pontokat bocsátanak az NSZK rendelkezésére. Befolyásos nyu­gati körök éppen azért határolják el magukat a német békeszerző­déstől, mert tudják, hogy ez aka­dály lenne a nyugatnémet impe­rializmus felélesztésének útján. A békeszerződés hiányát kihasz­nálva — írja Pravda — a nyugat­német imperializmus lázas ütem­ben valósítja meg fegyverkezési oi-ogramját. Nyugat-Németország imperialista, militarista erői ér­dekeltek abban, hogy a lehető leg­távolabbra tolják ki a német bé­keszerződés megkötésének idő­pontját, minthogy jól tudják: egy ilyen szerződés gúzsba köti a ke­züket. A jelenlegi európai hely­zet nagyon előnyös ezeknek az erőknek. Veszélyes játékot űzneK a békeszerződés kérdése körül, minduntalan a nagyhatalmak ösz- szeveszítésére törekednek. Minden egészséges gondolkodá­sú ember előtt világos, milyen rendkívüli jelentőségű ilyen hely­zetben az általános béke szem­pontjából a német békeszerződés megkötése. Az agresszort meg kell fékezi, még mielőtt elindulna vérontó útjára. Ideje felismerni azt az igazságot — írja befejezésül Korionov —, hogy a jelenlegi körülmények között csak egy politika lehetséges — a háborús kalandokról való lemon­dásnak, a kölcsönös érdekek fi­gyelembevételének, a békés együttélésnek és a nemzetközi együttműködésnek a politikája. Ezt a politikát folytatja szilárdan és következetesen a Szovjetunió. Mindig kész volt és ma is kész tárgyalni a német kérdésről és b: rmely más megoldatlan prob­lémáról. (MTI) A szocializmust építő országok életéből Megkezdték Románia legnagyobb ipari létesítményének építését menjünk szép sorjában. Laci az órájára néz. Pár perc múlva három óra. Izgalmában a kezét tördeli, de vár türelmesen. — Milyen bandáról beszélsz? — Nem tudom — feleli Laci — mindig ott találkoznak a kastély­ban, rablólovagoknak hívják ma­gukat és el akarnak szökni vala­hova. Valahova külföldre. Hol­nap... az esti vonattal. — Honnan tudod? — Ma véletlenül kihallgattam őket. — Véletlenül? — Hát... véletlenül láttam meg őket, amikor mentek a romokhoz. Utánuk lopództam. — És a kézigránátok, meg a pisztoly? Azt honnan veszed? — Nem láttam, csak beszélget­tek róla. Bukarest (MTI) Július 17. fontos dátum a Ro­mán Népköztársaság szocialista építésének történetében, mert ezen a napon kezdték meg az ország legnagyobb ipari létesítményének, a galaci nagy kohászati kombi­nátnak építését. Az épülő fémkohászati kombi­nát, amely több szakaszban készül e), a tervek szerint egymagában évi négymillió tonna acélt termel majd. A kombinát keretében — a nagykohók és acélolvasztók mel­lett — 3,3 millió tonnás félkész- áruhengerde, valamint több le­mez- és idomhengerde épül. Ezek évi teljesítőképessége eléri majd összesen a cca. hárommillió ton­nát. des nevüket említenéd. Vág)’ nem tudod? — De tudom. A bandavezért To- tyaknak szólítják. Neki nem tu­dom az igazi nevét. Már nem jár iskolába. Tavaly végzett. — Totyak? Ismerősen hangzik.. Igen, igen emlékszem már. Való­ban tavaly végzett. Péter... ha jól tudom, Kormos Péter a neve. Be­teges az édesanyja. Nem tud jár­ni. G meg... a homlokára húzott sveici sapkában jár. Nem? — De igen! Azt hiszem, ő lesz az. Ügy emlékszem, hogy Péter a neve, mert úgy is szólították már, szavába halkan a csapatvezető. Én így nem ismerenri őket. Rab­lólovagok, Zsíros ... Talán a ren­hogy Péter. Totyak Péter, mert hogy olyan kenetteljes, mint egy pap. A galaci kombinát építéséhez igen nagy segítséget nyújt a Szovjetunió műszaki do­kumentáció és szaktanácsadás út­ján. Ezenkívül egy, évi 3,3 millió tonna acélbuga kapacitású előhen- gerdét és egy, évi 1,5 millió ton­na teljesítőképességű felfolyama- tosan működő lemez-hengerművet szállít. Amikor majd 1970-ben teljes kapacitással működik már az óri­ás; fémkohászati kombinát, Ro­mánia évi acéltermelése eléri a 7.5 millió tonnát, vagyis ötszö­rösét az 1959. évi termelésnek. Az új galaci kombinát mintegy húszezer embernek ad majd mun­kát. — És a többiek? — A többiek? Veres Karcsit nevezik Kakukknak, tetszik tud­ni a hetedik osztályban az utol­só padban van a helye. — A hetedik á-ban? — Igen, velem jár. Az a hosszú szeplős, borzoshajú, aki sűrűn hi­ányzik. — Igen? — Félévkor a tanár bácsi buk­tatta meg számtanból. — Tudom már — bólogat el­gondolkozva a tanár —, de te na­gyon számon tartod a bukottakat. A többi hanyadikos? — Mind a hetedikbe jár velem együtt. — Szép kis osztály ez a hetedik á. Na, folytasd csak! — Bertókot Zsírosnak csúfol­ják. Bertók Pétert. — Bertók? Az a kövér, jobbra a harmadik padban, akinek min­dig nyitva van a szája? — Igen, tanár bácsi. És a negye­dik meg Simon Miska, azt Tü­csöknek nevezik. — Az pedig a kályha mellett ül az első sorban. Az a kis ár­tatlan képű. Nem? — Igen. A Varga Sanyit is tetsz... — Varga Sanyi? Ez az ötödik... Az előbb még négyről beszéltél. — Igen, négyről... azaz hegy öt... de Sanyi nem igazi tagja a ban­dának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom