Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-02 / 154. szám
KOROSTAJ __________A NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE__________ K orszerűség — mondanivaló Napjainkban igen sokan tévesen értelmezik a modernséget. Van, akinek a divatos, mondhatni huligán-öltözékű ifjú viselkedése a modernség: modern a Wurlitzer, modern a zavaros-látású művész, aki torz huzalokból formál „szobrot”, vagy három méterről lövi a festéket képzőművészeti „remekművére”. De mi is az igazi modernség a művészetben? A dolgozó osztályok célkitűzéseinek támogatása az irodalom eszközeivel, s korunknak, a nagy remények és e remények megvalósulása korának erőteljes ábrázolása. Van az Európa Kiadónak egy kis fűzött, karcsú formájú sorozata, amely az irodalmi modernség „titkait” kutatja s mutatja be az olvasónak. Ez a sorozat a Modern Könyvtár, amely olyan drámákat, novellákat, kisregényeket ad közre — bár több kötete hordozza a burzsoá szemléletet, a burzsoá művészet eszmei zűrzavarának jegyeit —, amelyek a modern világ legfontosabb kérdéseire keresnek feleletet. Igen emlékezetes a sorozat egyik korai kötete, egy fiatal angol író, John Osborne nagyhatású drámája, a Dühöngő ifjúság Ingjunk Emlékezz haraggal címmel mutatták be Ódry Színpadon.) Osborne drámája döbbenetes erővel mutatja be a nyugati fiatalok kilátástalan helyzetét, a szítelenné vált, romantikamentes, nyomasztó kort. Ahogy az író találóan mondja: „Nehéz dolog az amerikai korban élni, hacsak nem amerikai az ember.. De mindjárt itt van a könyv ellenpólusa is, egy kitűnő fiatal szovjet író, Kuznyecov1 A legenda folytatása című regénye. A megkapó hangulatú, őszinte írás a mai szovjet ifjúság erkölcsi arculatát festi, s a rock and roll-nak élő fiatalokat összehasonlítja a becsületes életre vágyó ifjú emberekkel, akik az építő munkában találják meg életük igazi értelmét. Vagy itt van példának a kort tökéletesen kifejező kínai elbeszélésgyűjtemény: A nagy kohó. A kínai elbeszélések azt magyarázzák — olvasmányosan, színesen, művészien —, hogy milyen lendület, valóban modern életérzés hatja át azt a népet, amelyet oly sokáig a majdnem rabszolgai életmód, az éhség és a szinte általános analfabetizmus tartott hálójában. A sorozat több kötete bizonyítja azt is, hogy az emberiségben — Nyugaton és Keleten egyaránt Népművészet Kézzel kicifrázott falelhúzások Nagy a sürgés-forgás a faluban tavasszal, ahogy a jó idő beáll. Az asszonyok a ház körül tevékenykednek: a házat csinosítják. Nagy munka mindig a meszelés. De még nagyobb azokban a falvakban, ahol az egyszerű meszelésen kívül más módon is csinosítják a házakat. Környékünkön, főleg a szlovák-lakta területeken szokás a ház mintás díszítése is. Arról beszélünk most, hogy hogyan is történik a mintás díszítés, ami olyan sok idegen figyelmét fölkelti egyszerűségénél és szépségénél fogva. A virágmintás díszítést, általában a cifrázást falelhúzásnak nevezzük. Az elhúzáshoz oltott meszel, fekete és búzakék porfestéket használnak. A jól elkészített festéknek szürkéskéknek kell lennie, hogy a száradás után jól látszódjék a minta. A festéket közvetlenül a meszelés előtt készítik el. A falat meszelés előtt ciroksöprűvel le- söprik, majd puha ruhával letörlik, azután meszelik be. Miután fehérrel bemeszelték a falat, porfestékbe mártott spárgával a kívánt magasságban „elcsapják” az alját. Feketével szokták elcsapni, mert ez látszik a legjobban. Ez a vonal a határ a meszelt és a festeni kívánt falrész között. Ezután régi, nyeletlen meszelőfejjel a vonal mentén vigyázva elhúzzák a csíkot, majd nagy nyeles meszelővei (stetka) elhúzzák a lábazatot méteres, másfélméteres darabon. Azért nem húzzák el végig, mert a mintázást csak nedves falon lehet csinálni. így részletekben készítik el a fal aljára a virágozást. Könnyebb ezt végezni, ha ketten csinálják. Az egyik egyfolytában elhúzza, a másik pedig végzi a mintázást. A mintázást szabad kézzel végzik. A szürke alapon ujjuk nyomán megszáradva sötétébb színben tűnik elő és marad meg a virágozás (főleg virágokat rajzolnak a falra). A leggyakrabban előforduló minták a ruza (rózsa), sirvot- k a (árvácska), tulipán (tulipán), slnecnik (napraforgó), pipke (csillagvirág) és a búzavirág. V. v V. X\ V \V \\ Si. \\ ■t- ^ -fr W W A folyósó díszítése már nem olyan erőteljes. Itt inkább uralkodó a hullámvonal, az úgynevezett kenka. Ugyancsak gyakori az egymás után sorakozó félkörös minta. A virágminták készítésénél az árnyékolással a természeti hűség megközelítésére törekszenek. A minta rajzolója két ujjával dolgozik. így a virág szirmainak rajzolása két vonallal történik, ami azért fontos, mert így a virág valóságos formáját inkább megközelíti. Először a virág közepét rajzolják meg, majd azután a szirmokat, az árnyékolást, erezést és a leveleket. Egyes motívumok elhelyezése hagyományos. A levelek például függőleges vagy egyirányú ferde helyzetben rajzolják felfelé és lefelé.' A fal tövénél általában tégla van, amit szintén bemeszelnek a fal elhúzásánál használt festékkel. így a lecsöpögött meszet is eltüntetik és a járókelők sem lépnek rá, mivel be van meszelve. Nagy gonddal, szeretettel rajzol- gatják még ma is ezeket a mintákat, ezért nekünk is meg kell becsülnünk azokat, akik népeink kultúrájából megőrizték számunkra az itt látható motívumokat. Beck Zoltán — Forró Teréz — milyen kiolthatalanul él a világháború, a fasizmus pusztításainak szörnyű emléke. Pierre Gascar Állatok és emberek című megkapó novelláskö- tete bonyolult formában rögzíti az író szorongásait, a háborúban eltöltött esztendők, a hadifogság, a fasizmus nyomasztó emlékeit. Novellái valóság és éles víziók ötvözetei, ilyen a Lovak és a Macska — ez utóbbi egy fiatal pár rettegése egy folyton nyávogó macskától, közvetlenül a háború befejeződése után. Színes írásművek ezek — a modernségnek nem okvetlenül velejárója a fejfájdító zavaros stílus. Különösen jól bizonyítja ezt egy remek török humorista, Nesin Szabály az a szabály című szatirikus írásokat tartalmazó kötete, írásai szellemesen, csípősen mu- ■ tátják be a ma Törökországét, ■ urait, embereit. I........... Kitűnő olvasmány és remek társadalomkritika Natalia Ginzburg olasz írónő Baktérítő című kisregénye, amely egy ábrándozó, kissé együgyű asszonyról szól. A hősnő gazdag házasságot tervez szép, de buta lányának, ám ez meghiúsul, s őt egy szélhámosnő rászedi. Hamis ábrándjai elvesztésével reménytelen közönybe süpped. A mai Ausztráliát szemlélteti John Morrison O’Mahony dáridói című kötetében. Dokkmunkások, mezőgazdasági cselédek, kisemberek hétköznapi élete, távoli vidékek hangulata elevenedik meg elbeszéléseiben. A kubai valóságról, Kuba múltjáról, a forradalom előestéjéről ír Lanzmann a Viva Castro című színes, olvasmányos művében. Remekbeszabott írásai szinte Egon Ervin Kisch-i magaslatokra emelik a kitűnő francia riporter írót. A Modern Könyvtár kitűnő sorozat. Eddigi kötetei széles skálán szólnak napjaink s a közelmúlt égető kérdéseiről. Reméljük — sőt a sorozat idei terveit böngészve szinte tudjuk —, hogy a folytatás sem marad el az eddigi ered- ‘ ményektől. S ha így lesz, akkor a Modem Könyvtár betölti feladatát: a máról ad képet a szó igazi értelmében modern, érdeklődő, tanulnivágyó fiataloknak, irodalomkedvelő dolgozónak. Köves József ÚJ KÖNYV Rolland, Romain: PIERRE ÉS LUCE Ez a különös varázsú kisregény, Romain Rolland egyik legköltőibb alkotása, két párizsi fiatal szerelmét vetíti az olvasó elé. A gyermekkorból alig kilépő fiatalok szerelmi története az első világháború szörnyűségei közepette bontakozik ki. Vágyódnak az életre, a boldogságra, egymáshoz menekülnek a körülöttük tomboló embertelenség elől — s mégis, megismerkedésük szép percétől kezdve szorongatja szívüket az elkerülhetetlen vég sejtelme. Az idill tragikus akkorddal zárul, mintegy a szépség értelmetlen pusztulását jelképezve, s így válik megrázó tiltakozássá az emberiséget fenyegető háború ellen. A bibliofil kiállítású kötetet Frans Masereel fametszetei illusztrálják. Ezüst György: LEÁNYFEJ imiiHiiiniuiiimiHiHi «mm Szokolay Károly: MONOLÓG egy képzeletbeli néger drámából Ó, áldott jó öreg, szelíd szemű Remény, Ki nagy meleg kezed Simítod sok-sók zord, vak if jii szíven, Hol tombolt vak vihar És állta mind s jaj, védtelen, mezítlen, Lámpádból néki is villanjon tünde fény. Hűs éji képzelet táját derítsd előtte, Hajnal leheletét I.ehellie ő is, mint sok éledő, Kiknek gyógyul sebe s törése összenő, És elfáradt szívét már mély álom összeszőtte. Vad szörnyek járnak erre, ó, bús e földi táj, Az emberszív áléi, De van még tünde táj, S te ismered és nem feledheted, Szelíd öreg, mindnyájunk édesatyja, Néked ajánlom itt most E védtelen és szelíd hű szívet! Kovács György: Egyedül a csöndben A pőrén magukra maradtak« A csönd kemény és súlyos, mint a bot. Arculcsap vele kócos magányom. ( — Nyúlt árnyékommal szembefordulok.) Vállamon a Kéz, amely a földre nyom, s ha ellendülnék, visszakényszefít. ( — Elsúlyosul pillám, mint az ólom.) Hallom a csönd szívdobbanásait, s az éjben fel-feldöng a sűrű kétség: eljutok-e a szemző hajnalig, , Nincs, ki érzi vérem lüktetését, ki hallja elfúló-lélegzetem, ki tudja, hogy — ha elnyel a sötétség — hová indultam s hogyan vesztem el. Polner Zoltán: Dúdolgató Tavaszé volt teste nyáré lobogása hűvös őszi csókját téli csend vigyázza. Négy évszakkal vállán szerelmes virágom menekül az éjbe parázsló friss lábnyom világít utána derűsen örökké, elment, elment, elment — vissza sem jön többé.
