Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-21 / 170. szám

2 NÉPÚJSÁS 1961. július 21., péntek Falusi arcképek c^L p á rilUk ár fl Kárpáti rapszódiában Illés Béla ilyennek ábrázolta a ruszin favágót. Egyenes kari- májú, erősen viseltes, zsíros szélű, hátratolt kalap; alóla az izzadságtól nedves, kuszáit, ősz haj lóg a barázdált magas hom­lokra. Az arc külön tanulmány. A széles homloktól lefelé szin­te egyenes vonalban úgy keske- nyedik, mint amilyen hirtelen és vele harmóniában hegyesül a vastag tőtől előre az orr. A jel­legzetesen széles, de szabályos ajkakat ovális alakban zárja körül mindkét oldalon egy-egy egészen az orrnyereg közepéig ívelő szokatlanul mély barázda. Az ajkakon erőtlen mosoly te­rül, amitől gyengéh összehú­zódnak a világoskék szemek. Az összkép valami ősi fáradtsá­got sugároz ... évtizedek, de talán évszázadok szenvedései­nek, győztes és elvesztett csa­tának lenyomatát... Cselédsor­sot, urak elleni lázadozást, haj- szoltságot, az illegális kommu­nista rcpiratokból csillanó re­ményt, harcot az életért, majd börtönt, a deíf-legények gumi­botos ütlegelt, majd újból me­nekülést és felszabadulást a kínzó évszázadok alól. Igen. Badár Bálint arcáról mindezt le lehet olvasni, mint nyitott könyvből az elnyomot­tak történelmi harcát a szabad­ságig. S az azutáni évek nem hagytak nyomot ezen az arcon? Hagytak bizony, de mennyire, hogy hagytak. A szemek körül húzódó finom szarkalábak, az elmélyülő barázdák nemcsak az ötven év törvényes kísérői. Igazolja ezt az a kis, már be­varasodott seb, mely az alsó aj­kat tarkítja, s ha el is tűnik onnan időnként, újból és újból visszatolakodik mintegy figyel­meztetésül, hogy: „Badár Bá­lint. ne csak az emberekkel tö­rődj! Gondolj magadra is, mert mi lesz, ha egyszer a gyomrod­ban maradok és annak a falát roncsolom meg?!’1 Tizenkét éve párttitkár Gádoroson Badár Bálint.’Ti­zenkét évi lelkiismeretes, min­dig a mások sorsával való törő­dés, az emberekkel történő ap­rólékos foglalkozás, az éjszaká­ba nyúló megbeszélések a köz­ség ügyeiről, de sokszor elvette étkezési, pihenési idejét, hogy egyéni szórakozásáról ne is beszéljünk. Tizenkét esztendő alatt mindössze kétszer volt szabadságon. Akkor is csak azért -T— mondja —, mert úgy volt, hogy „menni kellett”. Egyik alkalommal kétheti be­utalást kapott a balatonaligai üdülőbe. Elutazott, de közben állandóan furdalta a lelkiisme­ret, hogy míg ő pihen, addig fe­lesége a termelőszövetkezetben, mint fejőnő, nehéz fizikai mun­kát vegez. S a többiek is, elv­társai, barátai, ismerősei, az egész község, amelynek sorsá­val, bajával hétköznapjaival és ünnepeivel annyira összeforrott — fáradhatatlanul dolgozik, te­szi, amit tenni kell... Egy hétnél nem bírta tovább. Vissza jött Aligáról és beállt a többiek közé a tsz-be, pótolni az egy­heti kiesést. Pedig de ráfért volna a pi­henés! — Az emberekkel való fog­lalkozás a _ legszebb feladat — mondja. — De a jogtalan és igazságtalan vádaskodások, sér­tegetések, melyekre egy „funk­ciós" nem válaszolhat úgy, ami­lyen durván érik őt sokszor ezek a hangok — megviselik az idegeket Az embert megsér­tik, de barát, régi cselédtárs bántja meg, tudatlanságból, még csak nem is rosszindulat­ból és mégis milyen rosszul esik. Le kell nyelni a durva szót és türelemmel magyarázni: „Nézd elvtárs, valójában így és így van ez ” De közben a sértés belül marad, kikezdi a gyomrot, az idegeket..; Badár Bálintnak igen ma­gasfokú gyomoridegességet okozott az a munka, melyet oly szívvel-lélekkel és oly lel­kiismeretességgel végez tizen­két esztendő óta. Mostanában már elég gyakran dönti ágyba betegsége, de még most is csak ilyenkor keresi fel az orvost. — Pihenni kellene, Badár bá­csi — tanácsolja a doktor. — Pihenni? Nem nekünjc ta­lálták azt ki, elvtárs. . . Egyszer pihent igazán, szív­ből, pedig néhány ezer forint­jába került. Akkor, amikor két hétre az IBUSZ-szal a Szovjet­unióba utazott, hogy közelről megismerhesse azoknak az em­bereknek az életét, akik felsza­badulást hoztak nekünk. — Tizenkét évi pártmunkám koronája volt ez az út, életem vágya teljesedett be, amikor szovjet földre léptem ■— meséli a visszaemlékezéstől szinte megfiatalodva Badar elvtárs. Utána új erő gyűlt benne azok láttán, melyet a szovjet elvtár­saktól hallott küzdelmes éle­tükről, a második világháború borzalmai utáni hatalmas fejlő­désükről. Mikor erre uonrinii»!» és ar­ra, hogy a mi községünk is mi­lyen mélyről indult el, amíg a Werner uraság idejétől idáig jutottunk, nem érzek fáradt­ságot a tagjaimban... Nem sajnálom, hogy odalett az egészségem, mert nézze elvtárs a mi községünket. A sok cseléd í ma gazda lett, gazdája az egész í határnak, s gyermekeink nemi libapásztorok lesznek, mint mi = voltunk már tizenegyéves ko-f runkban, hanem orvosok, taní-| lók, mérnökök vagy egyszerű, | de művélt szövetkezeti gazdák, j Mindezeket a lehetőségeket kö-f zös erőfeszítéssel apáik biztosi-1 tolták számukra ... Szociális reformok helyett fegyverkezés és névekvő adóterhek Nyugat-Néaetországbai Bonn A bonni kereszténydemokrata kormányzat „ellenzéke”, a szociál­demokrata párt a választások kö­zeledtével igyekszik a választók előtt minél bírálóbb színben fel­tűnni. E törekvésében néha aka­ratlanul is lerántja a leplet a ke­reszténydemokratákról. Ismeretes, hogy Adenauerék négy éve, a legutóbbi választások előtt „nagy szociális reformokat” ígértek. Mommer, a szociáldemok­rata parlamenti frakció helyettes vezetője csütörtökön a müncheni rádióban kijelentette, hogy „a nagy reformokból csak foltozga­tás lett”. Szó sem volt például a betegbiztosítás átfogó megrefor­málásáról, sem a családi pótlék- rendszer lényeges megváltoztatá­sáról. A balesetbiztosítás égető kérdései egyáltalán szóba sem kerültek. Mommer „elégtelen fol- tozgatásnak” nevezte a keresz­ténydemokraták pénzügyi politi­káját, amely a fegyverkezéssel párhuzamosan gyorsan növekvő adóterhekhez vezetett. Äz algériai nép az utolsó csepp véréig harcol hazája területi integritásáért Kairó (Üj Kína) Az Algériai Köztársaság Hangja rádióadó megjegyzéseket fűz a hamarosan újrakezdődő francia­II Áz osztrák semlegességet sértő bajtársi találkozó" elien tiltakoznak az osztrák kommunisták Bécs Felső-Ausztria demokratikus érzelmű lakosságát érezhetően nyugtalanítja, hogy a volt hitle­rista Wehrmacht 100-as vadász­hadosztályának volt tisztjei és katonái július 22-én és 23-án két­napos bajtársi találkozót és nagy­gyűlést akarnak rendezni Rled- ben, ahová a nyugatnémet baj­társi szövetségek 400 tagja de­monstratív bevonulást készít elő. A jelek szerint a találkozó főren­dezői Nyugat-Németországban szerkesztették az ünnepség pla­kátjait is, amelyek Hitlert ma­gasztalják és egyebek között az- za' mentegetik, hogy „A Führer politikájának alapgondolata a bolsevizmus legyőzése volt”. Az Osztrák Kommunista Párt felső-ausztriai tartományi vezető­TUnfefés a párizsi spanyol követség előtt Párizs (TASZSZ) Több mint 400 ember tüntetett á párizsi spanyol követség előtt a spanyolországi polgárháború kitörésének 25. évfordulója alkal­mából. A tüntetők a követség ke­rítésére felakasztottak egy Fran­cot ábrázoló bábut, az ablakokra pedig „Franco gyilkos!” feliratú plakátokat ragasztottak. (MTI) sége illetékes osztrák helyen eré­lyes tiltakozást jelentett be a ve­terán-találkozó ellen és az Auszt­ria semlegességét sértő provoka­tív nagygyűlés betiltását követeli. (MTI) algériai tárgyalásokhoz és hang­súlyozza: A tárgyalásokat az al­gériai nép ugyanolyan harcnak tekinti, mint amilyet már hét év óta vív hazája szabadságáért és függetlenségéért. Ha az ellenség nem hajlandó tudomásul venni a történelem lo­gikáját és nem ismeri el népünk alapvető jogait, akkor Algériá­ban tovább folyik _ a fegyveres harc — mutat rá a rádióadó. „Népünk bebizonyította a világ­nak, hogy az alapvető jogokban nem fogad el félmegoldást és az utolsó csepp véréig harcol az or­szág integritásáért”. (MTI) Varsó népe izzó lelkesedéssel fogadta Gagarint Varsó (MTI) Július 20-án a lengyel kormány meghívására Varsóba érkezett Jurij Gagarin őrnagy, a világ el­ső űrhajósa. Érkezését feszült ér­deklődéssel várta a lengyel nép. A csütörtöki lapok első oldalán pirosbetűs szalagcímek hirdetik: Szeretettel üdvözöljük lengyel földön a kozmosz hősét, és a ve­zércikkek felidézik a történelmi 108 perc eseményeit. Az utcákon Gagarin életnagyságú portréi és színpompás dekorációk láthatók. Már egy órával az érkezés előtt Varsó lakói zászlók és transzpa­rensek alatt ellepték az útvona­lat, amelyen a régenvárt vendég elhalad. A repülőtéren sok ezer ember gyűlt össze. Ott volt Zénón Kliszko és Ignacy Loga-Sowinski, a LEMP politikai bizottságának tagja, Pjotr Jaroszewicz minisz­terelnökhelyettes, a diplomáciai képviseletek számos vezetője, a lengyel és a külföldi sajtó több száz munkatársa. Amikor Jurij Gagarin vidáman integetve és mosolyogva megje­lent a repülőgép ajtajában, fel­zúgott a taps és az éljenzés. A LEMP és a kormány vezetői üd­vözölték a vendéget, aki hosszú percekig képtelen volt kiszaba­dulni a fotóriporterek és mind­azok gyűrűjéből, akik kezet akar­tak szorítani a kozmoszt járt emberrel. A repülőtér dísztribünjéről Pjotr Jaroszewicz miniszterel­nökhelyettes forró szeretettel üd­vözölte azt az egyszerű szovjet embert, aki az új korszak jelké­pévé vált. Gagarin válaszában átadta a szovjet nép üdvözletét és megkö­szönte a lengyel kormány meghí­vását. (MTI) Kollárik fános:- -^AKCIÖBA • LÉP S Kein úgy mcKiüs. hogy hanem: apáik. Tóth La-f jós, Maiorüs Páli-Bába István,! s a többiek, póttagok és t>ár-| tonkívüiiek. akik közül valói Badár Bálint párttitkár. Varga Dezső A% or szóiggyíílés elnöke fogadta a guatemalai parlamenti képviselőket Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke csütörtökön délután fo­gadta a hazánkban tartózkodó guatemalai parlamenti képviselő­ket és közéleti személyiségeket: Francisco Vüligran Kramert, Julio Enrique Valladares Castil- lot, Cesar Mezat és Francisco Mendez Escobart. Rónai Sándor tájékoztatta a gua­temalai vendégeket az ország- gyűlés munkájáról és szívélyesen elbeszélgetett velük. (MTI) (6) A csapatvezető elgondolkozik, majd halkan szól: — Szóval, ma hatkor találkoz­nak újra? — Igen. Ügy beszélték meg. Most hozzák el, amit az útra akarnak vinni. — És ■ ti... ti négykor tartjátok az őrsi ülést? — Igen. Titkos ülés lesz. — Te Laci... mondd, féltek ti ezektől... ezektől a rablólovagok- tól? — kérdezi a tanár hosszú gondolkodás után. — Mi? — Igen. Az őrsöd. A Párduc­! őrs. — Nem — ugrik fel Laci a szék­ről... a Párduc-őrs nem fél tő­lük. Ebben biztos vagyok. Volt már az őrs előtt nehezebb feladat is... tetszik emlékezni... a tábor- ,ban. — Ne heveskedj, ide most meg­fontolás kell. Az őrs leapadt. Azok öten vannak. És ti? — Mi nyolcán — vágja rá La­ci. — Hát nyolcán voltatok fiam, az igaz. 4De Sanyi az... az velük van, nem? öt hova soroltad? — Sanyi velünk lesz. Ö a nyol­cadik. Úttörő! Ma ott lesz az őrsi ülésen. Velünk marad. Nem en­gedjük vissza azokhoz. — Gondolod, hogy elmegy? — Ügy érzem, Sanyi az őrs leg­jobbja volt,., csak ezek belerán­tották ebbe a... disznóságba... És úgy látom, nagyon fél Totyaktól... biztosan meg is verte már. — Hát figyelj ide, Laci — ül mellé a csapatvezető. Én rátok bí­zom ezt az ügyet. A ma esti talál­kozójukat ügyesen meg kell za­varni. Megijesztitek őket. Figyelj! Elmondom mit képzelek. Ismered a kastélyt? — Igen — válik izgatottá a fiú. —• Az alagsort is? — Összejártuk egypárszor. — Akkor tudod, hogy az alag­sorban van egy nagyobb helyiség, középen. — Igen, mindig ott szoktak ta­lálkozni ezek a lovagok. — A kis helyiségek, amelyek a középsőből nyílnak, tele vannak omladékokkal és nem is világo­sak, mert az ablakokat elfedi az omladék. így van? — Igen... igen. — Hát akkor... ma este szellem- járás lesz a kastélyban, Laci. — Sze... szellemjárás? — Igen. Tudod, ezeket a kasté­lyokat nagyon szeretik a szelle­mek és ehhez a kastélyhoz is fűző­dik ilyen szellemmese. Nem hal­lottad még? — De igen, a sánta gróf... aki... — Igen, igen. A sánta gróf, aki visszajár kísérteni és minden éj­szaka kijön a pincéből, körüljár­ja a kastélyt. — Nem tudom, hogy tetszik gondolni. Ez csak mese, hiszen ta­nár bácsi mondta, hogy szellemek nincsenek. — De ma este legyenek! Ma es­te csak hadd kopogjon a sánta

Next

/
Oldalképek
Tartalom