Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

2 KÉP ÚJSÁa 1961. június 18., vasárnap A Magyar Úttörő Szövetség 15. születésnapján megtörtént. Egy találkozó és ami utána következik párt felé száll köszönettel és há­lával azért, hogy van úttörőszer­vezetünk, amely nemes eszmények jegyében, vidám és tartalmas gyermekkort teremt a magyar út­törőknek. A köszönet és hála ér­zései azok felé is szállnak, akik megértették és átérezték a magyar úttörőmozgalom jelentőségét és szépségét, akik a párt szavára és saját lelkiismeretükre hallgatva, önként álltaik az úttörőcsapatok élére, hogy megvalósítói legyenek azoknak a nagyszerű eszmények­nek, amelyet tizenöt harcos esz­tendővel ezelőtt írt zászlajára a magyar úttörőmozgalom. Születésnapon régi szokás az ün­nepeltet ajándékkal elhalmozni. Az úttörőszervezet születésnapján csak módosítva követhetjük a hagyományt. Hiszen az úttörő­szervezetet az év minden napján a társadalom megkülönböztetett gondoskodása övezi. Aligha van ma olyan város, vagy akár pará­nyi kis falu Magyarországon, ahol az úttörőcsapat ügyét a társada­lom ne erezné a maga ügyének. Ez tette lehetővé, hogy a tizen­ötödik születésnap minden eddigi­nél vidámabb és ígéretesebb mo­sollyal köszöntött az úttörőszer­vezetek tagjaira. Talán nem is kell ennél nagyobb születésnapi ajándék. Bombák robbantak WASHINGTONBAN Washington (TASZSZ) Az amerikai fajgyűlölők most már nyílt terrorcselekményekkel próbálják megzavarni az Egyesült Államok néger lakosságának egyenjogosításáért folyó küzdel­met. Csütörtökön éjjel bomba rob­bant a washingtoni Fehér Ház köz­vetlen szomszédságában lévő épü­let kapujában. A bombát egy vas szemétládában helyezték el, mely­nek repeszei a robbanás pillana­tában szétszóródtak. Néhány perccel a robbanás után egy ismeretlen ember, aki a wa­shingtoni rendőrség szerint „erős déli akcentussal” beszélt, felhívta telefonon a rendőrséget és az FBI-t. Az ismeretlen telefonáló kije­lentette, nem tetszik neki, hogy a Esgy régi harcos halálára Nagy ünnepre jönnek össze ma megyénk úttörői. Tizenötödik születésnapját ünnepli a Magyar Üttörő Szövetség. Tizenöt év rö­vid idő, de a megtett út nagy. Másfél évtizeddel ezelőtt marok­nyi kis csapat volt csupán a ma­gyar úttörők tábora. Ma félmillió­nál is többen sorakoznak az úttö­rőzászló alá. Hosszú volt az út, míg ide jutottak. Sok-sok munka, lelkes odaadással végzett szerve­zés, milliónyi esemény, színes, ér­dekes, élményekkel teli élet tette naggyá ezt a szervezetet. S az is­kolák tanulói évről évre gyarapí­tották táborát. A 15. születésnapot ma ünnep­ük, s országszerte a jubileumra való készülődés előzte meg ezt a napot. A virágos mező ezernyi színekkel gazdag képéhez hason­líthatnánk úttörőink sokszínű te­vékenységét, amellyel a 15. évfor­dulóra készülődtek. Ezt bizonyít­ják a csapatok 15 pontos vállalá­sai, amelyeket a jubileumi év tisz­teletére tettek. Az eredmények bi­zonyítják, hogy megyénk csapatai nemcsak vállalták, hanem teljesí­tették is ezeket a feladatokat. Ki tudná felsorolni mindazt, amit az úttöi’ők lelkes kis csapatai tet­tek a jubileumi előkészületek ide­je alatt. Ezekben a vállalásokban az idősek iránti tisztelettől, a moz­galmi hagyományok ápolásától kezdve, a tanulmányi eredmény emeléséig, minden megtalálható, ami szép és ami az úttörők előtt komoly és nagy feladatot jelent. Különösen sok helyet kapott a próbákra való készülődés. Me­gyénk pajtásai valamennyien ele­get tettek az úttörőpróba követel­ményeinek. A jubileumi készülő­dés alatt még fokozottabban vet­tek részt a pajtások a nyomolva­sói munkában. Feladatuk volt, hogy felkutassák csapatuk törté­netét, megismerkedjenek a volt vezetőkkel, úttörőkkel. Nagy ér­deklődéssel és meghatottsággal hallgatták pajtásaink az első ve­zetők és úttörők beszámolóit, akik ezernyi harc között bátran kötöt­ték nyakukba a vörös nyakkendőt akkor is, amikor még sokak részé­Békésen Körözsi Bajos június 10-én délután 5 órakor a mosó­gépet akarta használni a konyhá­ban, amely földes volt. Az ottani hármassarkú konnektoron kicsi volt a lyuk, s a mosógép dugójá­nak két villája nem fért bele. Ezt akarta fúróval megnagyobbítani. A belső áramkör biztosítóját ugyan kiszedte, de a feszültség- mentesítést nem szakszerűen vé­gezte el. Ezenkívül a helyi földe­lést és a rövidre zárást is meg kel­lett volna csinálnia. Ennek hiá­nyában, amikor a fúráshoz hozzá­fogott, hogy megnagyobbítsa a lyukat, áramütés érte. A helyszín­re kisdetö orvos egyórás mestersé­ges légzést alkalmazott, valamint használták az elektrostimulátört is. Körözsi Lajos életét azonban megmenteni nem lehetett. A bé­késcsabai kórházban belehalt sé­rülésébe. A balesettel kapcsolatban Czuba Károly, a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Békés­csabai Üzletigazgatóságának igaz­gatója elmondotta: Általában elég sok rz ilyen baleset. A tanulság ebből az, hogy a hozzá nem értő emberek ne kontárkodjanak a vil­lanyszerelésben, hiszen amint a fenti eset bizonyítja, a baleset szomorú kimenetelű lehet. Min­denki tehát, ha a lakásában bér­ről meg nem értésbe ütköztek. A 15 pontos vállalások a társadalmi munkát is magukba foglalták. Igen sok példáját láttuk a me­gyében, hogy az úttörők hogyan segítettek a fásítási munkában, a községek, iskolájuk szépítési mun­kájában. De nem feledkeztek meg a tanulmányi eredmény növelésé­ről sem és ebben az évben az ed­digieknél lényegesen magasabb volt a tanulmányi átlag. Az őrsö­kön belül kiadták a jelszót: vörös- nyakkendős úttörők nem bukhat­nak meg. Egymást segítve készül­tek a vizsgára, s az eredmény sem maradt él. Üttörőcsapataink tovább erősí­tették kapcsolataikat a testvér­szervezetekkel. Ezerszámra Írták és kapták a leveleket a külföldi pajtásoktól. Az okányi úttörők eb­ben az évben közel 1500 levelet kaptak szovjet pioníroktól, és ezekből a levelekből egy gyönyö­rű kiállítást is rendeztek. A nyomolvasói munka során sokat találkoztak pajtásaink a ki- szesekkel, és igaz barátságot kö­töttek a KISZ-szervezetek tagjai­val. Velük együtt vettek részt a társadalmi munkákban is. Ezen­kívül talán fel sem lehetne mind sorolni azokat az eseményeket, amelyeket a jubileumi készülődés alatt rendeztek pajtásaink. Hosszú krónikát lehetne írni arról, hogy hány úttörő és milyen nagy lelke­sedéssel vett részt a vashulladék gyűjtésében. A jelszó ebben az év­ben az Erzsébet-híd felépítése volt, s a pajtások fáradtságot nem ismerve gyűjtötték a vasat, hogy szeretett fővárosunk egyik leg­szebb hídja újból felépüljön. A társadalmi munkában elültetett fák már zöldellnek a falvak, vá­rosok utcáin és terein. Az úttörők lelkes, odaadó munkájáról és sze­rető tőről beszélnek a községek la­kói, s az öregeknek nyújtott segít­ség is megmarad az emberek em­lékezetében. A jubileumi évfor­duló egyben számvetés is arról az útról, amit megtettek a 15 év alatt. A születésnap örömében fogant gondolatok és érzések legelsője a milyen hiányosságot észrevesz a villannyal kapcsolatban, szakem­bernek szóljon, hiszen akkor nem következhet be az, ami Békésen Június első hetében a világ ér­deklődése Bécs felé fordult, ahol Hruscsov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke folytatta el­ső megbeszélését Kennedyvel, az Egyesült Államok új elnökével. A modem technika a televízió segítségével milliók otthonába hozta el a találkozó néhány rész­letét. A helyszíntől távol, de a történéssel mégis egyidőben lehet­tek tanúi számosán a jelentős ese­ménynek. A fejlett technika, a te­levízió és a film nem tudta azon­ban kielégíteni azt a széles körben jelentkező vágyat, hogy az embe­rek megismerjék: tulajdonképpen mik hangzottak el az értekezleten, mennyire volt eredményes a meg­beszélés és mennyivel vitt köze­lebb a döntő kérdések megoldásá­hoz és ezzel együtt a békés egy­más mellett élés megvalósításához. A televízió nem vihette be köz­vetítő mikrofonjait magukra a megbeszélésekre, azonban az érte­kezletet követő nyilatkozatok, a szovjet emlékiratok nyilvánosság­ra hozatala, s különösen Hruscsov elvtárs csütörtöki beszéde nyo­mán nagyjából képet alkothatunk a Bécsben elhangzottakról, sőt bizonyos mértékig arra is vállal­kozhatunk, hogy előre is taglaljuk az elkövetkező időszak tárható történéseit. Sokan ismerték Békéscsabán és az egész megyében Buzi Sán­dort, a régi munkásmozgalmi elv­társak bizottságának megyei al­elnökit. Görnyedt háttal, bicegő járással amikor megjelent a meg­beszéléseken, mindenki szeretettel üdvözölte öt, a sokat próbált har­cost, a végtelenül szerény embert, s ugyanilyen forró szeretettel vár­ták haza családja ' őrében, ahol 9 éves gyermeke társaságában any- nyit beszélt Buzi Sándor a régi, gonosz világról és arról az újról, amelyben már nem földönfutás, hontalanság vár a fiatalokra. Korán megkóstolta az életei. Ti­zenegy éves korában már cselé- deskedett az uraságoknál. De ép­pen ez a sors késztette arra, hogy gondolkozzon: jól van ez így? Tizenöt éves korától vett részt a munkásmozgalomban, s 1938- ban az akkor 26 éves erős fi­atalember már kapcsolatba került az illegális kommunista párt Békés megyei sejtjeivel. Egyike volt me­gyénkben azoknak a hű elvtár­saknak, akik a Horthy-pribékek kegyetlen markai között sem val­lottak mást, csak amit korábban is gondoltak a fasizmusba torkolló úri Magyarországról. Háromszor tartóztatták le il­legális tevékenységért, azért, mert Dobozon, Gyulavárin, Csorváson, Orosházán, vagy ott, ahová küld­Külön-külön részletes elemzést érdemel mindaz, ami a tárgyalá­sokon mint központi probléma je­lentkezett: így az általános és tel­jes leszerelés, az atomkísérletek beszüntetése, a német békeszerző­dés és Nyugat-Berlin kérdése, La­osz és így tovább. Ha részletes elemzést most e cikk keretében nem is folytathatunk, azonban né­hány döntő pont megragadásával mégis érzékeltetni tudjuk a je­lenlegi nemzetközi helyzetet és a súlyos problémák megoldásának elképzelhető és egyúttal járható útját. Mindenekelőtt azonban arról a hibáról kell beszélni, amibe gyak­ran esik még a külpolitikai ese­ményeket figyelő, újságolvasó em­ber is, történetesen abba, hogy egy-egy eseményből egészen mesz- szemenő, véges következtetéseket von le. így valami feszültség je­lentkezik a világpolitikában: ez a közeli háború veszélyét jelenti számára, ugyanakkor egy találko­zó esetleg már teljes békét látszik megvalósítani szemében. ték, terjesztette a párt szavát, szer­vezte a fasizmussal szembeni el­lenállást. 1944 márciusában a Gestapo foglya lett. Sok társával együtt Dachauba vitték — itt tet­te örökre nyomorékká a fasizmus. Bal lábát eltörték, tífuszt kapott, de erős akarata megérette vele a felszabadulást. 1945 óta újra a Viharsarokban dolgozott. Községében párttiíkár, majd 1949-től a megyei pártbizott­ság aktívája lett. Bár a Dachauból hozott súlyos betegsége többször ágynak döntötte, fáradhatatlanul, erejét nem kímélve vett részt minden pártmunkában, amivel megbízták. Helytállt az ellenfor­radalom alatt is, s ahol dolgozott, az első MSZMP-szervezetek ala­kultak meg. Két héttel ezelőtt még kerékpá­ron jött a megyei pártbizottságra. S ma már nincs az élők között — szombaton délelőtt jelentették ezt a Gyulai Kórházból, s közölték, hogy temetésére vasárnap délután kerülhet sor a dobozi temetőben. Nem a kora szakította el tőlünk Buzi Sándort, hanem a fasizmus, amely agyongyötörte, s amelynek kínzó nyomait 49 éves koráig ma­gán viselte. Mégsem halt meg. Akik együtt harcoltak vele, s azok, akiket ő tanított a kommunista helytállásra, szívük mélyébe fo­gadták örökre. Rendőri és katonai intézkedések Dél-Tirolban Bolzano (MTI) Miüt az AP jelenti, az olasz hatósá­gok minden eszközzel igyekeznek meg­akadályozni Ddl-Tiroiibam a dimamitóe merénylet-sorozat továbbterjedését. Az ezer carabinieri (rendőr) kiegészítése­képpen csapatokat vezényeltek a gyá­rak és a fontosabb pontok őrzésére. Az egységek parancsot kaptak arra. hogy bárkire tüzeljenek, aki megszegi az előírásokat. A hatóságok elrendel­ték, hogy este kilenc érától hajnali öt étáig nem szabad megközelíteni a gyá­rakat, hidakat, vasútvonalakat és más stratégiai pontokat A rendőrség folytatja a nyomozást a németajkú lakosság körében a tettesek közre köntösére. Pénteken letartóztató ták Giorgio IQotzot, a dél-tárok va­dászegyesület vezetőjét, akinek a la­kásán két puskát és több száz töltényt találtak, noha a hatóságok elrendelték minden fegyver beszolgáltatásét. (MTI) Tudomásul keli vennünk azt, hogy a világpolitikában, mely a nemzetközi méretekben folyó osz­tályharcot tükrözi, válságos és békésebb időszakok követhetik egymást anélkül, hogy akár az egyik háborút, akár a másik a már teljesen megvalósult békés egymás mellett élést jelentené. Milyen alapon kockáztathatjuk meg ezt a kijelentést? Egyszerű­en az erőviszonyok alakulása alapján. Mi nem akarunk háborút, s érőfölényünk biztos tudatában vezetjük politikánkat a békés egy­más mellett élés érdekében és abban a biztos tudatban, hogy a szocializmus így is diadalra jut az egész világon. Az erőviszonyok megváltozása visszatükröződik a mai nemzetközi értekezleteken is. Ma már nem ta­lálkozunk olyan nyugati feltevé­sekkel, amelyek a szocialista or­szágok államrendjének megváltoz­tatását követelik. Ezt már kényte­lenek tudomásul_ venni, s fő tö­rekvésük a jelenleg kialakult Halálos baleset Békésen napokban nagy csoport szabadság­utas utazott a fővárosból a déli ál­lamokba, és ezért hat házilag el­készített bombát helyezett el Wa­shington központjában. A merény­lő követelte a szabadságutasok te­vékenységének beszüntetését, el­lenkező esetben újabb robbantá­sokkal fenyegetőzött. A második bomba pénteken reg­gel robbant Washington egyik legforgalmasabb utcakeresztező­désén, egy telefonfülkében. Sze­rencsés véletlen folytán a robba­nások senkit sem sebesitettek meg. Amerikai hírügynökségi jelen­tések szerint a washingtoni rend­őrség és az FBI ügynökhálózata lázas nyomozásba kezdett a meg­maradt négy bomba felderítésé­re. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom