Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-15 / 139. szám

2 képújság IS«! június 15., csütÄrtSk Pesti szerelőbrigád Qkányban GYORS SZÁRNYAKON terjedt a hír az okányi Petőfi Termelő- szövetkezet tagjai közt: Munká­sok jöttek a szövetkezetünket pat­ronáló ÉM I. Gépszerelő Vállalat­tól, Budapestről. Egyesek legyin­tettek: elvendégeskednek néhány órát, napot, aztán visszamennek, így csinálták eddig is. A legyintéssel is, a megjegyzés­sel is sokan egyetértettek, mert a mintegy másfél éve tartó patroná- lásnak eddig főleg erkölcsi jellege volt. Egy-egy pénzügyi probléma megoldásában vágy olyan szüksé­ges anyagok beszerzésében nyilvá­nult meg a segítség, amelyeket a tsz nem tudott elintézni. Az ilyen segítségről kevesen tudtak a 4500 holdas közös gazdaságban. A kü­lönböző nehézségekről, amelyek­hez gyakorlati segítség kellett volna, annál többet. Csakhogy a Gépszerelő Vállalatnak is volt és van gondja-baja éppen elég. Több mint 600 főnyi munkása kisebb- nagyobb létszámú brigádban az ország különböző táján dolgozik. Most miután a dolgozóknak egy részét felvonultatta a Dunai Ce­mentművek szereléséhez, elő kell készítenie dolgozói másik részét az Orosházi Üveggyárhoz való felvonuláshoz. Tervfeladatai, ha­táridős munkái vannak a vállalat­nak — méghozzá rengeteg. No de ha elvállalta egy termelőszö­vetkezet „keresztapaságát”, amely ráadásul kétszeresére növekedett időközben, akkor segíteni is kell rajta. Igen ám. de mit? Majd megmondják, ha megkérdezzük tőlük. LE IS UTAZOTT április 25-én Biharvári János, a központi mű­hely főgépésze megtudakolni, hogy miben lehetnek a Petőfi Tsz se­gítségére. Egész hosszú kívánság- listával tért vissza. Többek között azzal, hogy villamossági cikkek kellenek az épülő új kovácsmű­helyhez és az új szerelő-szinhez. Az új műhelybe is, meg a szerelő- színbe is néhány munkagép kelle­ne, mert a tsz két gépésze és a Szabadszálláson tanult négy trak­torosa másképpen nem tudja üzemképes állapotban tartani; ja­vítani a két Zetort, a Hoffer és a Belorusz traktort. — Az is segítség a tsz-nek, ha beszerezzük a szükséges villa­mossági cikkeket és néhány munkagépet bérbe adunk — mor­fondíroztak a vállalat vezetői. — De kérdés, hogy mikorra tudják beszerelni a villanyvezetéket a két épülő műhelybe, mikorra tud­ják kijavítani gépeiket? — Segítünk nekik, ha máskor nem, hát szombaton és vasárnap — hangzott el a felajánlás. Mikor már összevásárolták a több mint négyezer forint értékű villamos- sági cikkeket s kiválasztották a tsz. nek bérbeadandó hegesztőt, a csi­szolót, a láncos emelőt és egyebe­ket, akkor Biharvári János azt mondta: Ügy is sok túlórája van a központi műhely-brigádnak a sok vidéki utazás miatt, a szom­batot és a vasárnapot megtoldjuk vagy két „csúsztatott” nappal... Június 10-én délelőtt aztán a tsz- nek vásárolt cikkekkel és a bér­beadandó gépekkel és szerszá­mos ládákkal pakoltak meg egy két tonnás tehergépkocsit. Este­felé aztán megálltak az okányi Pe­tőfi Tsz irodája előtt. A tsz veze­tői tudtak az érkező segítségről, előre elkészítették a szállást és gondoskodtak konyha felállításá­ról is. Akik nem tudták, hogy mi­ért jönnek a munkások, csak le­gyintettek a 9 tagú brigád érkezé­sének hírére. MIUTÁN ELHELYEZKEDTEK a szálláson, Peres Ferenc, a válla­lat forgalmi osztályának vezetője, Lehoczki Aladár és Adamku Já­nos szerelők hozzákezdtek ultiz­ni. A fiatalabbak pedig elmentek ismerkedni a faluval, ahol napo­kat töltenek majd el. Másnap reg­gel kétfelé oszlottak: Jakab Osz­kár, Molnár Pál, Peres Ferenc és Berekszászi István a két műhely villanyhálózatának szereléséhez, Biharvári János, Lehoczki Aladár, Jasik György, Adamku János és Rokolya Dezső a traktorok és a darálómalom motorjainak javítá­sához láttak hozzá, „Sok a munka, szaktársak, verjünk rá” — jelszó­val. A pestiek munkáját meg-meg- nézték, akik csak tehették a ve­zetők és a tagok közül. Csak azok. akik időt tudtak rá szakíta­ni. A tsz határa azt bizonyítja, hogy a tagok közül senki sem áll­dogált ráérősen. A több mint másfélezer hold kapálnivaló egy negyedrésze már másodszorra is meg van kapálva, össze van gyűjt­ve a 140 hold vöröshere nagy ré­sze is. Egyszóval jól haladnak a munkákkal, nem kell szégyenkez- niök, hogy rossz hírt visznek ró­luk a munkások Budapestre. Ne de a munkások is alaposan rácá­foltak azokra, akik azt hitték, hogy ők csak vendégeskedni jöt­tek. Hőgyes János, a tsz raktáro­sa talán már minden ismerősének elmondotta a következőket: Nagy­szerű. jó szakemberek ezek a pes­tiek. Csak ránéznek a motorra, aztán máris tudják, hogy mit kell rajta javítani, s úgy jár a ke­zük, akár a motolla. Már régeb­ben vettünk egy új motort a da­rálóba, de rosszabbul működött, mint a régi és ezért betettük a raktárba egy másik használhatat­lan motor mellé. A pestiek néze­gették egy rövid ideig, aztán azt mondták: a villanyvezeték bekö­tésében van a hiba. Ezzel már meg is csinálták, s most úgy jár a mo­tor, hogy csak úgy zörög a dará­lónak a teteje is. ÓRÁK AT.ATT szedték széjjel és javították meg a traktorokat, egyiket a másik után. Négy nap alatt jó kettes szemlében részesí­tették a négy traktort. Mind a négy napon reggel 6-tól este 7-ig is dolgoztak, úgy kellett őket hívni vacsorázni. Negyedik nap délután, mikor a kilenc közül öt hazafelé indult, Fazekas Béla, a tsz elnöke nem talált szavakat munkájuk megköszönéséhez búcsúztatásuk­kor. Vagyis nem tudta úgy elmon­dani azt, amit akart, amit előre elgondolt. Azt, hogy hirtelen fel sem tudják becsülni a sok érté­ket, amit munkájukkal adtak a tsz-nek. Csak a két műhely vil­lanyszerelése 10—15 ezer forint­jába került volna a tsz-nek. A gé­pek javításával hosszú napokig, talán hetekig kellett volna várni­uk, így meg egy-egy napi kiesés után üzemképesek. Ki tudná hirte­len összeszámolni a nyert értéket? Hát a bérbekapott munkagépek sok segítségét? Ki tudná felmérni és értékben kifejezni azt a jó ha­tást, amit a munkások gyakorol­tak a tsz-tagokra. a nyújtott mun­kaidővel, a vasárnapi munkával. A tsz-tagok jó része eddig csak hallomásból ismerte a munkás- osztály tagjainak áldozatvállalá­sát. Most a gyakorlatban láthatták, s ha valamihez nagyobb erőfeszí­tés, több munkaidő kell, a mun­kásokra hivatkoznak máris, hogy azok nem riadnak vissza pihenő­idejük feláldozásától sem. EZEKET akarta elmondani Fa­zekas Béla, de a meghatottságtól „Köszönöm... köszönjük elvtár- sak”-nál egyebet nemigen tudott mondani. S még lesz egy búcsúz­tató, hiszen Rokolya Dezső, Jasik György, Molnár Pál és Jakab Oszkár még ott maradtak két nap­ra, mert újabb sürgős és nagyon fontos megcsinálnivalót találtak. — Amit tudtunk, megjavítot­tunk, beszereltünk a tsz-bén ez alatt a rövid idő alatt — mondot­ta búcsúzkodás közben Biharvári János. — Nem bánom, ha ír er­ről az elvtárs, de azt is írja meg feltétlenül, hogy a DÁV most már ne halogassa majd a villanyáram bekötését, mert sok javítanivaló van, hadd dolgozzanak a tsz szak­emberei a tőlünk bérbekapot' munkagépekkel. Kukk Imre A laoszi lázadók állandóan megszegik a tűzszüneti parancsot Peking (TASZSZ) Mint a Laosz Hangja rádió je­lenti, Khamsouk Keola, aki jelen­leg a királyi kormány miniszter­elnökének tisztségét látja el, jú­nius 10-én táviratot küldött Sz. Szénhez, a laoszi nemzetközi meg­figyelő és ellenőrző bizottság el­nökéhez. A távirat a fegyverszüneti parancsnak a Phoumi Nosavan— Boun Oum-klikk által történő megsértéséről számol be. Mint a távirat rámutat, a láza­dók úgy is megsértették a tűzszü­netet, hogy a savannakheti klikk Thaiföldre csapatokat küldölt ka­tonai kiképzésre, június 10-én pe­dig Thaiföldről 16 katonai autót és kilenc M—24 típusú tankot hozott Vientiane tartományba. A távirat végül hangsúlyozza, hogy a törvényes kormány elítéli a Nosavan—Boun Oüm lázadó klikket azért a tevékenységéért, amely a tűzszüneti parancs soro­zatos megsértésében jutott kifeje­zésre. Mint a Vietnami Tájékoztatási Iroda jelenti, ugyancsak a Laosz Hangja rádióra hivatkozva, a No- savan-féle hadsereg egyik őrmes­tere átállt a törvényes kormány oldalára és mint elmondotta, a lá­zadó klikk Savannakhet és Pa Dong tartományok vidékén az utóbbi időben számtalan esetben megsértette a tűzszünetet. (MTI) Amerikai mintájú egyenruhát kapnak Mobutu katonái — Kongói hírek — New York (MTI) A TASZSZ New Yorkba érke- :ett hírügynökségi jelentések alapján közli, hogy Léopoldville- ben megkezdték a Mobutu-féle Az angol kormány szabadkezet ad a fajgyűlölőknek London (TASZSZ) Az angol kormány kedden Fe­hér Könyvet tett közzé, mely az új dél-rhodesiai alkotmány alap­tételeit tartalmazza. Az új alkot­mány arról tanúskodik, hogy az angol kormány csekély kivétellel lemond azokról a jogairól, ame­lyek a Dél-Rhodesiában élő afri­kaiakra vonatkozó törvények meghozásával kapcsolatosak. Vagyis szabadkezet ad a dél-rho- desiai fajgyűlölő klikknek. Amint a közzétett okmányból kiderül, az angol kormány meghátrálva a dél- rhodesiai fajgyűlölők követelései elől, mindössze azokat a jogokat tartotta meg magának, ame­lyek segítségével biztosíthatja egyeduralkodói és irányító szere­pét, ellenőrizhesse Dél-Rhodesia nemzetközi kötelezettségeit, vala­mint gyarmati kölcsöneit. Az új alkotmány gyakorlatilag semmiféle politikai jogot nem ad. a lakosságnak. Az új törvényhozó testületben 65 hely köziül 50 a fe­héreké. Az afrikai lakosság több­sége a vagyoni helyzettel és az is­kolai végzettséggel kapcsolatos megszorítások következtében nem kaphat szavazati jogot. Azok az afrikaiak pedig, akik megfelelnek e megkülönböztető feltételeknek, csak másodrendű választók lesz­nek, mert az első kategóriába a fehérek tartoznak. Az új alkotmányt népszavazás útján fogják megerősíteni. Magát a népszavazást azonban a jelenleg érvényben lévő választási törvény alapján tartják. Így az afrikai la­kosság jelentéktelen kivételtől el­tekintve, nem vehet részt ezen a népszavazáson. (MTI) hadsereg átszervezését az ENSZ védnöksége alatt. Az UPI értesü­lése szerint Mobutu jóváhagyta a kongói tisztek kiképzésére előter­jesztett ENSZ-javaslatot. London Londoni TASZSZ-jelentés közli, hogy a léopoldvillei klikk hadse­regének átszervezése megkezdő­dött és Mobutu katonái amerikai mintájú egyenruhát kapnak. Mint emlékezetes, mobutuista bandák március elején váratlan támadással elfoglalták Matadi ki­kötőt, amely rendkívül nagyjelen­tőségű a Kongóban állomásozó ENSZ-csapatok ellátása szem­pontjából. Az Ileo „kormánnyal” több mint három hónapon át foly­tatott tárgyalások után most meg­kötött szerződést Londonban a kongói ENSZ-parancsnokságnak a Kaszavubu-klikk előtt való ka­pitulációjaként tekintik. Mint a TASZSZ-jelentés közli, a szerző­dés értelmében az ENSZ ugyanis csak száz nigériai rendőrt tarthat Matadiban, de ezek még fegyvert sem viselhetnek. Léopoldville Connor O. Brien Hammarsk­jöld megbízásából szerdán Elisa- bethvillebe utazik, hogy átvegye hivatalát az ENSZ katangai kép­viselőjeként. (MTI) A HARMADIK — Ezek a szerelmes ‘&veleik — mondotta az asszony és lassú, fáradt mozdulattal elé- bem tette a sűrűn teleírt, kissé gyűrött íveket. Szomorú szemének tekintete elsuhant felettem, fásul­tan, tanácstalanul nézett ki az ab­lakon, jóllehet nem is látta az ut­ca forgatagát. A lelkére nehezedő súlyos bánat ködaént ereszkedett szemének tükrére. Néztem a leveleket, melyek ta­lán férjével vívott vad tusa után kerültek a kezébe. Elolvastam a friss szerelem lángjában íródott szavakat, a mézédes mondatokat. Az asszony közben a történetük­ről beszélt, arról, hogy egyidősek, mindketten gyermekkel léptek az új házasságba. Most közös gyer­mekük születését várják. Boldo­gan éltek... Aztán megjelent a „harmadik”. Férje beleszeretett egy másik asszonyba, akinek szin­tén van házastársa és gyermekei. Amíg nem tudta meg a dolgot, ti­tokban és ritkán találkoztak, most azonban férje nyíltan is akarja folytatni a kapcsolatát a másik asszonnyal... Miközben az asszony beszélt, a magára hagyott ember mélységes bánata, határtalan szenvedése ér­ződött minden szavából. Csak tisz­ta szívű, állhatatosan szeretni tu­dó ember tudhat ennyi fájdalmat magában hordani — gondoltam, és közben eszembe jutott néhány kérdés, például az, hogy vajon a férj és az asszony, akivel szerelmi viszonyt folytat, egyáltalán tud­nak-e ők igazán állhatatosan és felelősségteljesen szeretni? Igen, igen. Tudnak-e?... Van-e komoly értelme a kapcsola­tuknak? Ha leveleik tartalmát fe­lületesen olvassuk, akkor igennel válaszolhatnánk, hisz van abban annyi édeskés „egyetlen szerel­mem, gyöngyvirágom”, hogy ezzel hiba nincs, de vajon az élet, két ember összekapcsolt élete csak sze­relmeslevelekből és forró lehele- tű, titkos találkozásokból áll? De hiszen ők nem is élnek együtt — szólhatna közbe valaki. Éppen ez az egyik, ami elgondol­koztató. Könnyű a szerelem ott, ahol szép ruhákban, kipihenve, kicsinosítva jelenünk meg egymás előtt, amikor nincsenek közös megoldásra váró gondok, amikor csak egy van jelen, a szerelem ne­misége... Vannak emberek, akik a bol­dogság madarának azt a fajtáját kergetik, mely gyorsan tovaröp­pen, nem nyugszik meg szeretőn az ember vállán, nem pihen meg tartósan közöttük. Azt hiszik, hogy a szerelem nimbusza leveszi az ember válláról a felelősséget, mely előző életükben már felhal­mozódott és kötelez. De vajon lehet valaki úgy bol­dog, hogy ennek a boldogságnak egy másik ember, az előbb válasz, tott élettár® szörnyű szenvedése, lelki gyötrődése, mély fájdalma az ára? Nem. Igaz ember így nem lehet boldog soha, csak a hitvány, aki önmagán kívül nem gondol másra, de még a végtelenül önző egyéni­ségű embernek is megzavarja a boldogságát előbb-utóbb az elha­gyott élettárs szenvedése. Miért csinálják mégis? Hát nem lehet a csapongó szívnek parancsolni? — kérdezhetik azok, akik az elhagyottak helyzetébe ke­rültek. Sajnos, a kérdésre nem tudunk egyértelműen vallani. A szerelem bonyolult lelki folyamat, sokan foglalkoztak mái' titkának megfei-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom