Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-01 / 127. szám

4 NÉP ÚJSÄG 1961. június 1., csütörtök CSAIBACSÖDII MOZAIK Kevés olyan hangulatos kisköz­sége van talán megyénknek, mint amilyen Csaibacsűd. Különösen ilyenkor tavasszal vonzó, akár egy virágosként. Rózsák, virágok illa­toznak az «teákon, a házak előtti kiskertekben. A fák fenségesen tárják ki lomfasátrufcat. Ha valamelyik városhoz hason­lítanánk, akkor elsősorban Gyulá- hez lehetne. Nemcsak a szépsége, hanem rendezettsége, tisztasága miatt is. Nemhiába nyerték el ta­valy a tisztasági mozgalomban a csabacsűdiek az első helyet © Meglepő, hogy mennyi új, kor­szerű épületet látni itt. Árnyékos fák mögül magasodik az új, széles­vásznú mozi épülete, amely több nagyközségnek is díszére válna. Aztán ott van az új postahivatal, amelyet igen rövid idő alatt épí­tett fel a Szegedi Posta Igazgató­ság építőbrigádja. Odébb egy ki­csit az új gyógyszertár látható. A községi pártszervezet székházának szomszédságában a kívül és belül impozáns új művelődési otthon a község művelődésének központ­ja. A színházteremben több százan is elférnek. „Amikor előadást tart a Jókai Színház — jegyezte meg Kasnyik elvtárs, a községi párttit. kar —, mindig megtelik.’’ Ebből is lehet következtetni- a csabacsűdiek igénylik a kultúrát. 0 Kasnyik elvtárs kalauzolásával a határba is ellátogattunk. A köz­ség három termelőszövetkezete: a Béke, a Kossuth és a Dolgozók, valamint az állami gazdaság bi­rodalma ez, mert hiszen csak nyolc és fél holdnyí föld vari már magánkézen. Talán ez is magya­rázata, hogy még egyetlen eszten­dőben sem volt olyan szép a ha­tár, mint most. Váltig érő búza­táblákat hintáztat a lenge szellő. A Kossuth Tsz 2. számú üzem­egységében a traktor hajtotta ele­vátorra villázták a szénát, amikor odaérkeztünk. Raktározták a ta­karmányt a jószágnak. S a határ­ban mindenfelé szorgos emberek dolgoztak. Kasnyik elvtárstól tudtuk meg útközben, hogy ebben a termelő­szövetkezetben 1959-ben mindösz- sze négy taggal alakult meg a pártszervezet. Most már 22 tagja van, közülük jó néhányan fiatalok és középparasztok. © A határban messzire eflátszik a tornyos iskola. Ki tudja, mikor némult el itt a harangsző. A to­rony mégse árvult el, galambok telepedtek meg benne. — Valamikor én is ebbe az is­kolába jártam — emlékezett visz- sza gyermekkorára Kasnyik elv­társ. — Csintalan gyerekek vol­tunk, amint mondani szokták: mi sem voltunk jobbak a Deákné vásznánál. Benéztünk a két tanterembe, amelyekben mély csend honolt. A kisebb és a nagyobb tanulók otthon járhattak ekkor. Az egyik tanterem küszöbénél a lábtisztító rács mellett a sok jár- kálástól igen megkoptak a régi téglák. Gödrök tátongnak. A párt- [ titkár, akinek figyelmét úgy lát­szik semmi sem kerüli el, oda il­lesztette lábát az egyik üregbe: — Nem jól van ez így — szólalt meg a tanító nénihez fordulva —, valamelyik gyerek még kificamít­ja egyszer a bokáját. Szólok majd a tanácsnál, hogy javítsák meg. Még ilyen apróságra is kiterjed a figyelme. © Az egyik dűlőúton földgyalu egyengette a talajt, vájta ki az út feltöltéséhez szükséges földet. — Bekötő utat szeretnénk épí­teni — magyarázta Kasnyik elv­társ. — Felmérhetetlen segítséget ad ehhez a földgyalu. Kiszámoltuk, hogy kézierővel körülbelül 8 fo­rintba kerülne egy köbméter föld kitermelése, a földgyaluval talán három forintba, ha kerül. Szeret­nénk majd kiköveztetni, ezért már jó előre megcsináljuk a föld­munkát. így hátha előbb sikerül a szükséges összeget előteremteni. Törekvő emberek lakják a köz­séget. S ez meglátszik a falun is, a határon is. P. P. Az ünnepi könyvhét eseményei Megyénkben mintegy harminc helyen rendeznek irodalmi estet, ankétot, író és olvasó találkozót az ünnepi könyvhét eseményeinek sorozatában. A békéscsabai Me­gyei Könyvtárban, nyolc járási és tizenkét községi könyvtárban az új magyar irodalmi alkotásokat szemléltető könyvkiállítás nyílt, s az általános és középiskolákban osztályfőnöki órákon, illetve az irodalmi szakkörökben emlékez­nek meg a könyvhét jelentőségé­ről, felhívták az ifjúság figyelmét a most induló Az én könyvtáram sorozatra is. Gsabacsűdön és Szarvason a szegedi Tiszatáj írói, több falu­ban a megyei írócsoport tagjainak részvételével rendeztek megnyitó ünnepségeket, irodalmi esteket, Eleken és Endrődön a könyvvá­sárt irodalmi fejtörős, tombolás könyvbállal színesítették, s a nyertesek között új könyveket sorsoltak ki. Kedden este az egy­kori nagy kubikos falu, Sarkad olvasóközönségével találkozott Csoóri Sándor. A járási új műve­lődési házban rendezett irodalmi esten Szekerczés József és Ko­vács György Békés megyei fiatal írók is szerepeltek. Fővárosi és szegedi írókat lát­tak vendégül a békéscsabai Balas­si művelődési házban szerdán es­te, Erdős László József Attila-dí- jas fővárosi író, Dér Endre és Andrási Gyula szegedi, Filadelfi Mihály, Szekerczés József és Vaj- nai László viharsarki írók közre­működésével tartottak irodalmi estet. Az íróvendégek ma felkere­sik a békéscsabai Petőfi Termelő­szövetkezetet, majd a Békéscsabai Téglagyár munkásaival találkoz­nak irodalmi, műsoros esten. Az új könyvek terjesztésében segítenek a KISZ-fiatalok is, Dé- vaványán, Ecsegfalván, Hunyán házról házra járnak, s felhívják a központtól távolabb lakók fi­gyelmét a szép könyvekre. Hol tanulhat a fiam? Nem újdonság, hogy szerkesz­tőségünkhöz naponta levelek ér­keznek ilyen vagy olyan, kérdés­sel. A levél, amiről most szó lesz, azért került csupán ebbe a rovatba, mert az a kérdés, amit feltett, úgy hiszem, többeket ér­dekel. A levelet író édesanya azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy hol tanulhat a fia, akit nem vet­tek fel középiskolába. „Nem vagyok elkeseredve, de szeretném, hogy ha jó helyre tudnám a fiamat elhelyezni és szakmát tanulhatna” — írta az édesanya levelében. Igen, ezzel nem áll egyedül ez az édesanya sem, mert min­den anya szeretné gyermekét jó helyen tudni és szeretné azt is, ha fia olyan szakmát tanulhat­na, ami biztos megélhetést nyúj­tana számára. Milyen lehetőségek vannak? Érdeklődésünkre a megyei ta­nács ipari osztályán elmondot­ták, hogy ebben az évben me­gyénkben körülbelül 800 ipari ta­nulót iskoláznak, be. Nincs egyet­len olyan szakma sem, ahol ne lenne felvétel. Tanácsi vállalata­ink 152 tanulót vesznek fel, a kisipari szövetkezetek kétszáz- húszat, ahol az asztalos szakmá­tól egészen a fodrászatig min­dent meg lehet tanulni. A ma­gánkisiparosok 250 tanuló szer­ződését kérik. Gépállomásaink és állami gazdaságaink körülbe­lül 150 ipari tanuló szerződését biztosítják. A szerződéseket jú­lius 15-től augusztus 15-ig lehet megkötni. Újdonságként elmondjuk azt is, hogy például az Orosházi Üveggyár alapjait még csak né­hány hete rakták le, de már gon­dolnak arra, hogy ehhez a gyár­hoz jó szakmunkások kellenek és Orosházán már ez évben tíz ipari tanulót vesznek fel erre a szakmára. Ide tartozik az is, hogy né­hány napja tartotta a békés csa­bai városi tanács tanácsülését, ahol Zsilák elvtárs, az iparítanu- ló-iskola igazgatója, tanácstag, hozzászólásában elmondotta, hogy korszerű, új tantermekkel szerelik fel a meglévő iparitanu- ló-iskolát. A lehetőség adva van, s bizto­san élnek is vele a szülők és gyermekek. Van tehát választék, és azt hiszem, ez megnyugtatja a levél­írót, megnyugtatja az aggódó édesanyát is. (—CSSi) A lö. pedagügusnap üunepségei Szarvasé« Szarvason, a felsőfokú óvónő­képző intézetben június 3-án ren­dezik meg a 10. pedagógusnap ünnepségeit. Az ünnepség fényét emeli, hogy a szarvasi felsőfokú óvónőképző intézet elődjében, a szarvasi tanítóképzőben végzett 1 millió 779 ezer fo fürdőt építenek A Békéscsabai Téglagyárban ré­gen tervezték már, hogy új fürdőt építenek, ugyanis a régi elavult és mindössze 80—100 személy fü- rödhet benne. A dolgozók régi vá­gya teljesült akkor, amikor a múlt év augusztusában hozzáfog­tak az új, korszerű fürdő építésé­hez. Az 1 millió 779 ezer forintos Bálint bácsi esete a fagylalttal A közelmúltban Oros­házán filmet forgattunk a TV részére. Sok kedves epizódot örökítettek meg a filmkockák, de hullot­tak el morzsák, ame­lyekből most egy csipe­tet írott formában adunk át az olvasónak. Két jellegzetes oros­házi bácsi kellett volna az egyik képhez. Mit tesz ilyenkor a riporter? Felkeresi a legforgalma­sabb helyeket, s fürké­sző szemmel kutat embe­rei után. Magam is így tettem. Jártam a piacon, körbe gyalogoltam az Alföld szállót, sétát mí­melve keresgéltem a Szabadság téren — ered­mény nélkül. Már-már csüggedni kezdtem, ami­kor a ' művelődési ház előtti téren megpillan­tottam az én két örege­met, idős Sós Antal és idős Csete Bálint sze­mélyében. Egy pádon ül­tek, s békésen beszélget­tek éppen. Köszönök illendően, s nondom nekik, miről len­ne szó. Eleinte szabad­koznak, hogy hát válasz- szunk fiatalabbakat, mert hát ketten ők már 169 évesek, de az­tán, mivel váltig erőskö­dök, hogy éppen ilyen öregekre van szüksé­günk, kötélnek állnak. No, nagynehezen meg­történik a „beállítás”. Sós bácsi egy kicsit ül­jön balra a kamera előtt, gyújtson rá, pöfékeljen... Csete bácsi meg vesse keresztbe a lábát a ló­cán és... és mivel is fog­lalkozzon, no mivel’ Valami kontraszt kellene ebbe a harmonikus egységbe. Törjük a fe­jünket. Hopp, megvan! S már rohanok is a sarki fagyialtoshoz, veszek egy tölcsérrel, sietek vissza és nyújtom Csete bácsi­nak. Ö meg csak néz rám. — Hát evvel mög mit csináljak? — Amit szokás, Csa­té bácsi. Nyalogassa. Az öreg elfintorodik, s úgy eltartja maga elől a tölcsért, mintha büdös tojás volna. — Én nem — rázza a fejét —, e nem való egészséges embörnek. Én még soha nem öt- tem. Idegeskedünk, sietni kellene. — Hát akkor tartsa a kezében, csak úgy, mintha enné... úgy ni, látja, már kész is a fel­vétel. Köszönjük szé­pen, jó egészséget, vi­szontlátásra! A park sarkán, mielőtt elnyelne bennünket a kanyar, mintha megszó­lalna bennem egy hang: fordulj csak vissza! En­gedelmeskedem. S amit látok, mosolyra késztet. Bálint bátyám tarkójára tolja kalapját, s mint aki csatára készül, must- rálgatja a fagylaltot. Egyre közelebb emeli szájához, hunyorog, majd félénken belenyal. ízlel­geti, cuppog hozzá, bó­lint a fejével, aztán egy pillanat — s volt, nincs fagylalt! És még azt mondják, a mi öregeink konzervatí­vak. Dehogy, csak meg­szokás kérdése az új! Csala László rintos beruházással a téglagyáriak beruházással épülő fürdő a szak­emberek véleménye szerint július elsejére elkészül. A fürdőt a leg­modernebb berendezésekkel lát­ják el, s ott mintegy 500 személy tud egyszerre tisztálkodni. Külön egészségügyi szobát is rendeztek be, valamint lábmosót, kézmosót, zuhanyozót és öltözőt is építenek. A fürdő egyik részében a nők, másik részében a férfiak fürödhet­nek. A beépített kazánházból ál­landó hideg és meleg vizet bizto­sítanak. Az új fürdő építése azért is vált szükségszerűvé, mert a régi nem­csak hogy korszerűtlen volt, ha­nem már omladozott is. Ezzel a fürdővel megoldják a jobb mi­nőségű víz szolgáltatását is, külön lágyító berendezést építenek, ami az egészségi szempontoknak meg­felelően lágyítja az eddigi ke­mény vizet. hallgatók között ezen a napon osztják az arany- és a gyémánt­diplomát. Ugyanezen a napon bo­csátják útjára a szarvasi felsőfo­kú óvónőképző intézet első vég­zős növendékeit is, akik már fő­iskolai végzettséget szereztek. Az ünnepségen Frank Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője tart ünnepi beszé­det és a felsőfokú óvónőképző in­tézet hallgatói adnak kulturális műsort. Békés megyei óvodai kiállítás A megyei tanács művelődésügyi osztálya az óvodai nevelömunka segítése érdekében június 2-án a Balassi művelődési otthonban megyei továbbképzési napot ren­dez. Itt két előadást hallgathat­nak meg a továbbképzésen részt vevő óvónők. Az első előadásban Knapcsek Pálné óvodai előadó ér­tékeli a megyében folyó nevelő­munkát, majd a második előadás­ban Jusztin Jánosné körzeti fel­ügyelő a munkára nevelésről számol be. Az előadások után a munkára nevelés és az alkotójá­ték eszközeit bemutató kiállítás nyílik a megyei Üttörőházban 11 órakor. A kiállítást Nagy Ferenc elvtárs, a megyei tanács művelő­désügyi osztály vezetője nyitja meg. Könyvjóváírással keresünk kerekes, kerék nélküli villany- és benzinmotoros szállítószalagokat valamint 1—2 mázsáig mérő tizedesmérlegeket. MEZŰHEOYESI CUKORGYÁR 256

Next

/
Oldalképek
Tartalom