Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-29 / 151. szám

4

H ÉPÚJSÁG

1961. június 29., csütörtök

Gyermékfcacajtól hangosak az erdők, a parkok. Megérkeztek az első „fecskék”, a táborozok. Már rakják a „fészket”, felállították a sátrakat, most csinosítják, szépítik, hogy valóban puha, kellemes fészekben tölthessék a két hetet. Az első sátorvevőket látogattuk meg az első napon, amikor megérkeztek táborhelyükre.

Geszten,

a kastély hatalmas parkjában ütöttek tanyát a sarkadi járás úttörői. Az évszázados fák alatt kékesszürke, vadonatúj csehszlovák gyártmányú sátrak sorakoznak egymás mellett. Lakói a jövő őrsvezetői, akik két hét alatt megismerik az úttörő őrsvezetők feladatait, de emellett vidám játékokat és kirándulásokat is szerveznek. Jut idő tehát bőven a szórakozásra is. A sátortábor övezte téren még tanácstalanul, csoportokba verődve álldogáltak a lányok. A fiúk oda voltak szalmazsákot tömni. A lányok addig nem rendezkedhettek és hát nem is volt kedvük. Hogy miért? Nem, tévedés ne essék, a táborozást nagyon kedvelik s hetekkel ezelőtt készültek s tervezgettek. A tervekbe egy kis hiba csúszott. A sarkadi lányok például azt tervezték, hogy egy sátorban és mindig együtt lesz az ő kis csoportjuk. A terv meghiúsult — a táborvezető jóvoltából, és helyesen —, mert az egész járás úttörőcsapataiból idesereglett pajtásokat úgy helyezték el, hogy egy-egy sátorban okányiaik, sarkadiak, zsadá- nyiak, biharugraiak, gesztiek vannak vegyesen, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak a távoli iskolák tanulói.

— Mikor indul a következő busz Sarkadra? — kérdezték a lányok, merthogy ők nem maradnak itt.

A vacsorához készülő borsó tisztításánál azonban már egymás nevét, úttörőcsapatát kérdezgetve ismerkedtek a többiekkel. S bizonyára két hét múlva felejthetetlen élményekkel gazdagon térnek haza. Körülveszi őket a község lakóinak szeretete, amely már az első nap megmutatkozott. A termelőszövetkezet vezetői már meglátogatták őket és felajánlották segítségüket. A konyhának felszerelést adtak és biztosítják a zöldséget, gyümölcsöt és húst. A község orvosa az egészségügyi dolgokban adott segítséget, Szerb Jó. zsef pedagógus a sátrak felállításánál és így tovább.

A gyulai Városerdő

már hagyományos táborozó hely. Most is két tábor ütött tanyát. Gyuláról és Békéscsabáról már a múlt héten kijöttek a tábor vezetői és néhány vállalkozó szellemű pajtás, hogy felépítsék a tábort, mire a többiek eljönnek. A gyulaiaknál vidám kis csoportra lettünk figyelmesek.

— Mi vagyunk a Vidámság- őrs — mutatkoztak be a fiúk, s nevükhöz úgy látszik méltóak akarnak lenni, mert mindnyájan kacagva, tréfálkozva beszélgettek a sátor előtt. Van egy „mókamesterük” is, s ezzel biztosították magukat, hogy a vidámságból náluk nem lesz hiány. Egy másik sátornál komoly kis csoport pihent a keményre tömött, szépen letakart szalmazsákokon. Ők a Vosztok őrs tagjai és nevükhöz méltó komolysággal fogadják, ho-gy elkészítik az őrs nevének jelképét — az űrhajót is.

A békéscsabaiak

táborából bogrács-gulyás illatát hozza a szél. Készül az ízletes vacsora. A pajtások pedig úttörő-ruhába öltözve sorakoznak a tábor közepén, ahol ünnepélyesen megnyitják a táborozást. Tizenegy csabai iskolából jöttek ide a pajtások, hogy vidám két hetet töltsenek az erdő fái alatt. Náluk már példás rend van, a sátrak előtt minden őrsnek a zászlaja és a neve kirakva fehér kövekből a zöld gyepen.

Az első táborozókat követik majd a többiek, de nemcsak a megyében táboroznak úttörőink, hanem a Bakonyban, az észak-magyarországi hegyvidéken, a Balatonnál és a Duna-kanyarban is sátort vernek a Békés megyei úttörők.

Kasnyik Judit

Semmiképpen nem lehet kár.,.

Több ezer új előfizetővel gyarapodott lapunk olvasótábora az elmúlt hónapokban. Mindenekelőtt dicséret illeti ezért azokat a társadalmi munkásokat, akik szabad idejüket feláldozva, önzetlenül segítettek terjeszteni a megyei pártsajtót, felvilágosították az új előfizetőket a felmerült kérdésekben és hasznos tanácsokkal látták el a szerkesztőséget is a dolgozók javaslatainak tolmácsolása révén, hogy ilyen meg ilyen irányban szeretnének többet és jobbat olvasni a Népújságból.

Az előfizetőket gyűjtő munka ugyan nem fejeződött be (hiszen a társadalmi aktívák maguk mondták, hogy nem tekintik ezt kampánynak), s máris jó néhány tanulságot levonhatunk az eddigi tapasztalatokból. Elsősorban azt, hogy éppen azok a községi, járási vezetők, akik a Népújság-napok beindításáig nem olvasták a megyei sajtót, vallják néhány héttel az előfizetői ívük kitöltése után, hogy munkájukhoz nagy segítséget nem vettek igénybe korábban, mivel nem járatták a megyei lapot. így nem ismerték behatóbban testvérszerveik hozzáállását, tevékenységét egy-egy központi

feladat megoldásában, pedig ez hasznos lett volna. Amióta tájékozottabbak — könnyebben megy a munka és még beszédeikben is idézni tudnak, hogy itt vagy ott miként valósítottak meg egy-egy feladatot.

Ezekből a hozzánk intézett levelekből is kitűnő véleményből indulunk ki akkor, amikor megállapítjuk, hogy bizony városainkban hasonló a helyzet a néhány hónappal ezelőtti falusi állapotokhoz. Városainkban most vannak soron a Népújság-napok. S amikor szóvá tesszük egyes vezetők hozzáállását az előfizetés-gyűjtéshez, nemcsak arra gondolunk, hogy az ő segítségük mennyit jelenthet mind az új olvasók szervezésében, mind pedig a szerkesztési munkánk javításában (hiszen, ha közelebb kerülünk, több észrevétel, javaslat hangzik el a mi munkánkra vonatkozóan), hanem arra is: nélkülözheti-e egy városi vagy megyei apparátusban dolgozó ember a megyei sajtót? Ügy gondoljuk, annak olvasása csak segíthet saját munkájában is, mert tájékozottabbá válik általa, jobb ismerőjévé városunknak, megyéjének. És ez semmiképpen nem lehet kárára

—a—ő.

Az előadóművészet jelöltjei

__ Vázlat az Úttörő Szövetség szavalóversenyéről —

Kazinczy egyik epigrammájának ez a «óra kavargóit agyamban, amikor a verseny előtt néztem az izgalomtól kipirult arcú és öntudatos tekintetű lányokat, fiúkat: „íz, csín, tűz vagyon a versbe; ha mesteri mív.” Vajon ezek az ifjú el őadó jelöltek „ízt, csínt, tüzet” csiholnak-e a versből, a meséből; vajon csakugyan „mesteri mívet” kovácsol-e az előttem állók szemében ragyogó értelem? A verseny előtti izgalomból azt olvastam ki, hogy nemcsak a nagy anyagi tét: a csillebérci jutalomtáborozásért lángolnak, hanem ezért is, hogy az igazit, a szépet, a természetest zengjék el hallgatóiknak.

Kár, hogy az ilyen nemes versenyekben nem vagyunk bőviben, iskoláink, nevelőink keveset áldoznak a szép magyar kiejtés, a szép vers, novella megszeretését szorgalmazó mozgalomra. Nem veszik észre esztétikai, ízlésbeli formálóerejét, noha esztétikum, jó ízlés nélkül szegényebbé, sivárabbá válik szocialista életünk. S ezzel a versennyel is szebbé; bensőségesebbé tettük az úttörőmozgalom fennállása 15. évfordulójának megünneplését.

Vegyes érzésekkel ültem végig a versenyt, amelyeket’ csak az ifjú szavalok szenvedélye, akaratereje homály osí to tt el;

Két dolog ragadott meg. Az egyik, hogy a falusiak törtek az élre. Ez bizony szívmelegítő, mert eddig a falusi szavalok nagyon hátul kullogtak. Szép sikerük bizonyítékául szolgál annak, hogy falun is dolgoznak fáradhatatlan lelkesedéssel pedagógusaink, akikre érdemes felfigyelni.

A másik, hogy a prózai művek előadói sokkal nagyobb művészi teljesítményt adtak, mint a szavalok. Mi ennek az oka? Riedl Frigyes, a század- forduló kiváló 1 irodalom tudósának mondása jutott eszembe: „Az irodalomtanárnak az a hivatása, hogy megtanítsa növendékeit olvasni.” Olvasni — a szó mélységes, tartalmi vonatkozásában. A költői mű minden porci- káját kell értelmezni, ízlelni, hogy a szavaló, előadó a művet tartalmi — formai egységben lássa, s a csodálatos varázsáért, szépségéért hevülni is tudjon. Ez a titka a jó szavalatnak. S mi nem ezt kaptuk, egészen mást, elszomorítót: Vagy elharsogták a verset elejétől a végéig, vagy szendén, naivan elsuttogták, ha kellett, ha nem. Ezért veszett él Juhász Gyula Mun- kásgyermek-himnusza és Weöres Sándor Ha a nap süt a réten című versének bűbájos lírája; a gyermeki léiket csodálatosan megragadó finomsága, lelkesítő életöröme. A prózai művek látszatra inkább követelik az előkészítést, az előmunkálatokat. Ez is, de elsősorban a nevelők tudása, lelkesedése, az előadók ifjonti tüze segített a tótkomlósi Kankus Máriának Tömörkény így volt rendelve Cj novellája élmondásában, melyben a novella értelmi és formai jegyeinek harmonikus egysége érzékeltetésén túl még magát az írót is megszólaltatta, vagy az endrődi Szalóki Máriának a Hét krajcár előadásában. A győztesek szép magyar beszédét külön is meg kell dicsérni — ezt nem lehet eléggé értékelni! (Természetesen ezt a bírálatot az ő életkorúikhoz, szintjükhöz mérem.)

A fáradságos nevelői munkának nemes jutalma van: Mily megható volt látni, hogy az egyik győztes, az orosházi Gabnai Katalin milyen igazi örömmel és hálával csókolta meg tanárnőjét! Kell-e nagyobb jutalomdíj a hálából fakadt gyermeki könnynél? Mégis sok ircdalomszakoisunk újabb és újabb nehéz munkának tekinti: megint egy verseny, mondják és hivatalból elvégzik. A gyermekiélek rejtelmeit, tehetségét csak odaadó és lankadatlan hivatástudattal és izzó pedagógusszenvedéllyel lehet kibányászni. Szocialista hazafiságunk kötelez e munkára, s ez a szavaló-előadóverseny pompás tanúsága e fontos emberformáló tevékenységnek.

Krupa András

<yTil«úN

^[/XüJECyZBTEK ) f^

I 24. 1

A barlangnézés közben többen értékes daganatokat, nejem pedig ráadásul még egy jó kiadós barlangi náthát is szerzett. Helyesen ragadta meg a talán soha vissza nem térő alkalmat. Azóta is büszkén viseli. Igaza is van. Annyira bent voltunk érte, hogy az már felér egy importnáthával is. *

bele ne szoruljon a kijáratba, mert akkor barlanglakok maradunk...

26.

I 25, I

A barlangvezető állítása szerint a barlang még tovább fog nőni. Szerintem ezt a jóslatot könnyű volt tennie, hiszen ahol évente annyi ember odaveri a fejét, feltétlenül növekedésnek kell lenni. Csak kopik az a szikla is... Kifelé menet egy kicsit izgultunk, hogy a daganatokkal megnövekedett Sikk Imre bátyánk

A barlang nedves hűvössége után jóleset kibújni a kellemes tavaszi napsütésre. Elismerő érzéssel gondolok azokra az őseinkre, akik először „mondták fel” a barlanglakást. Egyébként igen érdekes volt, hogy a langymeleg idő dacára Lőcsei Aranka hideglelést kapott, mikor a békési gimnázium természetrajzi szertára részére egy valódi szárazbékát átnyújtottunk neki...

Teljes üzem a szegedi szabadtéri színházi „gyárvárosban99

Körülbelül három hét múlva, július 22-én este ismét megszólalnak a szegedi Beloiannisz téren a fanfárok, felcsendülnek a „Szeged híres város..kezdetű népdal dallamai, s ezzel jelzik, hogy megkezdődött az ország legnagyobb nyári művészeti eseménysorozata, a szegedi szabadtéri játékok. Az előadások közeledtét nemcsak az jelzi, hogy a rendelkezésre álló jegyek 70 százalékát, mintegy 110 000-et már elővételben eladtak, hanem az is, hogy most már teljes erővel folynak az előkészületek a játékok színhelyén. Való27.

Rengeteget láttunk, tanultunk, tapasztaltunk, egyszóval minden nagyon jó volt, csak az idő telt

igen gyorsan. Ügy állt a helyzet, hogy a pécsiek közkedvelt kirándulóhelyére, a Misina-tetőre nem lesz időnk feljutni Ebbe viszont a „Nagy Négyes” nem tudott belenyugodni! Bár héttől színházjegyük költ, mégis felmentek a fél hatos busszal. Ott aztán úgy elgyönyörködtek a mesés kilátásban, hogy csak amikor a lefelé menő busz elporzott mellettük, vették észre, hogy nem fértek fel rá. A „kilátás” rögtön elváltozott. Jegy a zsebben, a színház a völgyben, ők fenn a tetőn, a főszerepben pedig a bűbájos Krencsey Mariann... Kettős Jenő találta fel magát legelőbb:

— Lefelé nem kunszt menni! Utánam! — adta ki a jelszót és levágták az „évszázad” trappját.

Amikor porosán, csapzottan, holtfáradtan vánszorogtak a színház előcsarnokába, bizony összesúgtak a hátuk mögött (de- hát ilyenek az emberek). Valami menekülteknek nézték őket. Lényeg az, hogy az előadást — ha nem is elejétől — csak megnézték. Azt viszont ugye mondanom

ságos „sz’nházi gyár város” épült. A Beloiannisz tér mellett, az egyetemi intézetek kertjében és a környező utcákban, csaknem ötezer négyzetméteres területen dolgoznak a díszletfestők, az asztalosok, a szabók, a kárpitosok, mintegy tíz szakma munkásai.

Átépítik a nézőteret is. Az eddig elöl lévő páholyokat középre helyezik. Ezzel nemcsak jobb a rálátás a színpadra, hanem mintegy háromszáz ülőhellyel bővítik is a nézőteret. így egy-egy előadást több mint hótezerötszáz ember nézhet majd meg. (MTI)

sem kell, hogy másnap csak felmentünk a Misina-tetőre. Buszszal..„

28.

A misina-tetői kirándulás örök időkre felejthetetlen élrríényünk maradt. Április 12-t írtunk akkor és ott ért bennünket a csodálatos hír: A szovjet tudomány embert juttatott fel a világűrbe! Rettenetes izgalommal vártuk, hogy a hősök hőse, Gagarin őrnagy vajon visszakerül-e épségben? Mikor aztán a rádió közölte a világraszóló eseményt, a szovjet himnusztól kezdve a „Volga mentéig” minden általunk tudott szovjet dalt elénekeltünk lelkesedésünkben.

A lefelé vezető úton most az egyszer csak egyetlen téma körül forgott minden: Űrrepülés, GagaI 29. 1

Pécsett a városnézéskor alkalmi idegenvezetők segítettek ki bennünket, akiknek ezúton is köszö- netüaket tolmácsoljuk lelkes munkájukért. Tetszésünket legjobban a következő ismertetés nyerte meg:

— Jobbra látható (minden fej