Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-28 / 150. szám

2 NÉPŰJSÁO 1981. június 28., szerda Gondolatok lebecsülő megjegyzésről A lapok elárulják a nyugati nézeteltéréseket Nyugat-Berlin kérdésében egy nőket J7 gyík faipari üzemben jár­tunk nemrégiben. A félévi tervteljesítés állása felől érdek­lődve nosztalgiával jegyezte meg az üzemvezető, hogy bizony lema­radtak. S a „miért” után kutatva, meggyőződéssel tette hozzá: „Mert nálunk sok a női munkaerő, akik­re nem lehet úgy építeni.” Magam is dolgoztam néhány évvel ezelőtt faipari üzemben, ahol a szegeléstől a fényezésig minden belső munkát többnyire nők lát­tak el. De büszkén gondolok ma is arra, hogy üzemrészünk száz­százalékon jóval felüli teljesítés­sel mindig elsők között volt a versenyben. És különös módon abban az üzemben is hangzottak el kijelentések a női munkaerő lebecsüléséről, hogy a nőknek a főzőkanál, a gyermekek mellett a helyük, az a hivatásuk, hogy a családdal törődjenek stb... A nnak ellenére, hogy nálunk, s a szocializmust építő töb­bi országban megvalósult már a nők társadalmi egyenjogosítása, még mindig tapasztalható az a felfogás, mely a nőket mindenes­től a háztartási munkába akarja beszorítani. Ez azonban csak né­ha nyilvánul meg ilyen nyílt for­mában. De az a megjegyzés, ame­lyet a faipari üzemvezető tett, hogy „nem lehet építeni úgy” rá­juk — ezt a felfogást takarja, mint ahogyan ez a téves, elavult felfogás jelenik meg abban is, hogy megyénkben a társadalmi élet vezető posztjain, csakúgy, mint az állami és gazdasági funk­ciókban rendkívül kevés a nő. Egyik kezünkön meg tudjuk szá­molni például, hogy hány tsz­vagy tanácselnöknő van, nem is beszélve vállalatvezetőkről stb., holott községeink, városaink la­kosságának több mint a fele nő. Munkájuk, társadalmi tevékeny­ségük nélkül ma már el sem kép­zelhető az élet, és mégis... a fér­fiak valahogy idegenkednek attól, hogy nő adjon nekik utasítást, még akkor is, ha jóval rátermet­tebb, képzettebb az illető, mint az adott területen bármelyik férfi. Fzta felfogást, mint annyi más helytelen, ósdi néze­tet, a kapitalizmusból hoztuk ma­gunkkal. A nemek közötti munka- megosztás a magántulajdon ural­ma alatt, arra a téves elképzelés­re vezetett, hogy a nő megélhetés szempontjából a férfira van utal­va, aki őt a családban „eltartja”. Mert a férfi tulajdonjogon alapu­ló apajogú családban, durván jel­lemezve, a férfi és nő úgy álltak egymással szemben, mint a bur- zsoá és a proletár. A tőkés, aki a termelőeszközök tulajdonosa, a gazdasági élet ura, „jogosan” ki­sajátította munkásai és munkás­női munkájának gyümölcsét, és cserébe kegyesen „kenyeret” ad nekik. Hát nem így volt a kapita­lizmusban? a családban is?! Az asszony munkájának gyümölcse a férfié, a család uráé és parancso- lójáé volt, aki cserébe „eltartotta” a feleségét. A férfi tulajdonjoga és uralkodó helyzete elködösítet­te azt a tényt, hogy végeredmény­ben a családban a nő is munká­jából él, és nem a férfi munkájá­ból élősködik. A nők hatalmas tö­megei mindenkor munkájukkal szolgálták meg eltartásuk költsé­geit. Munkanélküli életet csak azoknak a feleségei folytathattak, akik maguk is a tömegek kizsák­mányolásából éltek. [VT indenekelőtt a hazánkban bekövetkezett társadalmi átalakulás, s mellette a gazdasági, technikai változások tették lehető­vé, sőt szükségszerűvé, hogy a női munkaerő bekapcsolódjék és ak­tívvá váljon az élet minden te­rületén. A női hivatásos munka porrá zúzta azt a tévhitet, hogy a férfi a nő „természetes” ellátója, eltartója, s hogy a nő csak a csa­ládon belül, a családért való mun­kában találhatja meg létalapját. A faipari üzemben sem a jog­talanul lebecsült női munka miatt maradtak le a tervvel, hanem egyéb okok, nem utolsósorban a munka rossz szervezése miatt Ottawa (TASZSZ) A Canadian Tribune című heti­lap közli a Kanadai Kommunista Párt felhívását, amely tiltakozik Kanadának az Egyesült Államok­tól való gazdasági, kulturális és politikai függősége ellen. Komoly okunk van a nyugtalanságra — hangoztatja a felhívás. — Tizen- hétmilliárd amerikai tőke révén ellenőrzik iparunk legfontosabb ágait. Lehet, hogy már idén ame­rikai atomfegyvert helyeznek el huanda (MTI) Az angolai hazafiak lankadat­lan erővel folytatják a portugál gyarmatosítók zsarnoksága ellen irányuló önfeláldozó harcukat. AFP-jelentés szerint hétfőn reg­gel a partizánok támadást intéztek egy luandad kaszárnya ellen. A Reuter-iroda közli, hogy az ango­lai felkelők az ország északi ré­szében megtámadták egy község helyőrségét. Hétfőn a felkelők megtámadtak egy katonai járőr­osztagot a Maccacola és Santa Cruz között vezető úton. Ez az osz­— mint a későbbiekben kiderült —, amelyekben éppen a férfiak a ludasak. Ahol jó a munkaszerve­zés és kellő műszaki segítséget is nyújtanak a nőknek, ott nincse­nek tervteljesítési nehézségek. A Békéscsabai Kötöttárugyárban például, ahol a dolgozóknak több mint 90 százaléka szintén nő (már a múlt héten jelentette a Népúj­ság), tíz nappal határidő előtt tel­jesítették a félévi tervet. És foly­tathatnánk a sort. Nem akarunk részletesen szólni arról, hogy nemcsak a fizikai munka front­ján, hanem a szellemi munkában is milyen kiváló tudósok, írók, költők, mérnökök, politikusok ke­rültek ki a nők soraiból, mert nyomban elszégyellnék magukat azok, akik még ma is lebecsülik a nőket. Ezeknek az embereknek azonban mégiscsak tisztázni kel­lene magukban valahára a kér­dést, hogy hol is lennének maguk és az egész ország a nők társa­dalmi tevékenysége nélkül, és hol lehetnénk már, ha nem gátolnák a nők fokozottabb megbecsülését, felelősségteljesebb posztra állítá­sát olyan maradi nézetek, mint amilyeneket manapság is vallanak egyes politikai rövidlátók. Varga Dezső országunk területén. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma minden eszközzel akadályozni igyekszik a Kínával és Kubával folytatott kereskedelmünket. Die- fenbaker kormánya kapitulált az Egyesült Államok előtt. A Kommunista Párt felhívása végül harcra szólítja fel a kana­daiakat az ország függetlenségé­ért, az amerikai imperialisták uralma ellen. (MTI) tag a felkelők által előzőleg meg­rongált és eltorlaszolt utat próbál­ta helyrehozni. Itt—ott még vol! néhány szennyeződött hófolt, de az is olvadt, tavasz közeledtét éreztette az enyhe fuvalat. Bohák Mihály az udvaron tén- fergett. Az etetés ideje még odább van, nem talál semmi dolgot. A lovaik ugyan meghemperegtek, meg kellene csutakolni őket, de már nem az övé a két deres, elkötelezte őket, saját magával együtt a szövetkezetbe, jó tiz nappal, ezelőtt. — Nem valók már ezek a közösbe, Miska bácsi, nem is azért írjuk be, mintha szükség volna rójuk, de tud­ja, ez a rend, tgy írja elő az alapsza­bály. Majd a leltározó bizottság mond­ja meg, hogy behozza-e vagy eladhat­ja őket virslinek — magyarázta bőbe- szédűen az egyik szövetkezeti gazda, aki azért jött, hogy a „nagyüzemi gaz­dálkodás útjára egyengesse” Bohák Mihályt, aki az utcában egyedül kép­viselte az „elavult gazdálkodási for­mát”. Nem is kellett sokáig győzköd­ni: — Hol az a belépési, essünk túl rajta mielőbb — ezzel már nyúlt is a kínált töltőtollért, de megállt a keze a levegőben, mert magyarázni kez­dett: „Nehogy azt higgyék, hogy én ellensége voltam eddig Is a fejlődés­nek. Dehogy voltam! Beléptem volna én már régebben, de hát a szülők azt mondták: Ha van szíved magunkra hagyná bennüket vénségünkre, eredj, Washington (MTI) Washingtonban hétfőn folyta­tódtak az angol, amerikai és nyu­gatnémet szakértők megbeszélései, amelyeknek célja közös álláspont kialakítása Nyugat-Berlin kérdé­sében. A nyugatnémet és a fran­cia nagykövet a hétfői ülés után azt bizonygatta az újságíróknak, hogy nincsen nézeteltérés a nyu­gati hatalmak között Berlin kér­désében. Ugyanakkor az angol és ameri­kai sajtó a nyugat-berlini kérdés­sel foglalkozva teljesen különbö­ző elképzelésekről ad számot. Az amerikai Newsweek keddi számá­ban hidegháborús húrokat pendít meg és azt írja, hogy az Egyesült Államok kész megkockáztatni az atomháború veszélyét is nyugat­berlini „jogainak” védelmében. A lap szerint az amerikai vezér­A hatalombitorló Mobutu — akit Léopoldvüleben hadsaregpa- rancsnoknak tekintenek —, nyu­gati hírügynökségek jelentése sze. rint hétfőn adott nyilatkozatában kijelentette, hogy sem hadserege, sem ő nem avatkozik többé poli­tikai kérdésekbe. „Egyetlen köte­lességem” — mondta Reutar-tu- dósítás szerint —, hogy engedel­meskedjenek a kormánynak. Hoz­záfűzte, hogy azt a kormányt is­meri el, amely élvezi majd a par­lament bizalmát. Elisabethville A szakadár Csombé, katangai miniszterelnök kéthónapos lóo- poldvillei fogsága után az AFP munkatársának adott interjújában borúlátóan nyilatkozott Kongó jö­vőjéről. Kijelentette, hogy a léo- poldvillei kormány tagjai között nincs tökéletes összhang. Nem tu­dom megérteni — mondta —, ho­gyan beszélhet Ileo egy léopold- villei központi kormány nevében, hiszen nem parlamenti képviselők választották meg kormányfőnek. Csőmbe nagy elismeréssel szólt Mobuturól, „egykori politikai el­vidd a négy hold földet, de a 6 hold, amin haszonélvezetünk , van, az ma­rad, majd megmunkálja valaki, talán nem halunk éhen”. Ezt mondtak, az anyám még el is pityeredett, törölte a könnyeit, mint mikor apámat 50 éves létére behívták katonának 43-ban. Most már ők is látják, hogy jobb lesz így, ezért megyek és dolgozom majd becsülettel. — Jól járunk ezzel az ember­rel — szólt az idősebbik agitáló. — Szorgalmas embernek látszik, micsoda rend van az udvarában! — Majd elválik, lakva ismeri meg egymást az ember — bölcselkedett a másik. Nem is lett volna Bohák Mihállyal sem haj, ha a szövetkezetbe nem üt be a ló-probléma. De beütött. Annyi felesleges lovat vittek be erőszakkal az új tagok, hogy nem tudtak nekik mit adni enni. örültek, hogy néhá- nyan még etetik a háztájiban. Bohák Mihály is etette, de aztán háborogni kezdett, ő nem bajlódik vele, vigyék, aztán, ha mást nem tudnak vele kez­deni, vágják le, főzzék meg csirkének, sertésnek. Nem vitték. Ott prüsszög- nék még mindig az istállóban, meg kellene egy kicsit csutakolni őket, ne feketedjen annyira a deres szőrük, de kari főnökség egyesített bizottsá­ga tervet dolgoz ki Kennedy szá­mára a különböző katonai intéz­kedésekről. A kardcsörtető terv egyebek között magába foglalja az atomkísérletek felújítását, a Nyugat-Németországban lévő öt amerikai hadosztály megerősíté­sét, a korlátozott szükségállapot kihirdetését és az európai NATO- erők harci készenlétbe való he­lyezését. A londoni Times diplomáciai tudósítója, aki ugyancsak említést tesz arról, hogy egyesek ilyesfajta terveket szőnek, viszont arról ír. hogy mindinkább teret nyer a gondolat, jobb lenne tárgyaláso­kat ajánlani Hruscsovnak, külön­ben a „közvélemény azt hinné”, hogy a Nyugat semmit sem tesz a rendellenes berlini helyzet rende­zésére. lenfeléről”, akinek állítólag sza- badonbocsátását is köszönheti. Csőmbe azt mondta, hogy letar­tóztatása külső befolyásira, neve­zetesen belga szocialista vezetők követelésére történt. Szavaiból az derül ki, hogy szakított a belgák­kal. Weber nevű belga katonai ta­nácsadójának távozásáról szólva, úgy nyilatkozott, hogy ez semmi változást nem okoz. A Reuter-iroda diplomáciai for­rásból úgy értesült, hogy Csőm­be Léopoldvilleben kötött megál­lapodása értelmében a katangai csendőrség és a katonaság Mobu­tu parancsnoksága alá kerül. A katangai hadseregben szolgálatot teljesített 33 dél-afrikai már hét­főn visszautazott hazájába. o Párizsi TASZSZ-jelentés sze­rint a léopoldvillei hatóságok le­tartóztattak öt volt kubai ellenfor. radalmár pilótát. Ezek a Kuba el­len áprilisban megkísérelt agresz- szió kudarca után a kongói ENSZ- csapatokhoz próbáltak elszegődni. Jellemző, hogy az ENSZ-parancs- nokság közbelépésére ezeket a Castro-ellenes kalandorokat ké­sőbb szabadon bocsátották. (MTI) hát nem az övé már egyik sem, nem az ő szégyene, ha piszkosok. Ténfereg hát az udvaron, nézi meny­nyi kukorica van még a góréban, az­tán a széna- és szalmacsomókra is vet egy pillantást. Látja, hogy a tyú­kok ugyancsak rúgják A töreket, vil­lát ragad, elkergeti őket, aztán össze­takarítja a széjjelrúgott pelyvát, s ku- koricaíziket állogat a csomó mellé. El­merül, meg se hallja a lépteket, a köszönésre riad fel. — Jő napot, Miska bácsi, na mire végzi? — Mindig csinálnak valami kárt ezek a tyúkok! — Mivelhogy sietek, megmondom, miért jöttem: van nekem egy hold kertem, fel kellene szántani, úgy hal­lom, megvannak még a lovai. — Még megvannak, de nem az enyé­mek már. A tsz-é. — Maga eteti. Ne etesse potyára; Megfizetem a szántást. Bohák Mihály már a mar­kában érezte a két ropogós százast. Hej, de sokszor jött naponta 200 az ősszel is szántásért, vetésért, mintán a magáét megcsinálta. — Jól jönne a pénz Mihálka szomszéd, de nem me­rem. — Ugyan, gyáva népnek nincs hazá­ja, mitől fél? A szövetkezet örül, ha nem viszi be a lovakat. Na, várom reggel, jöjjön, itt egy százas előleg. Elfogadta, de mintha égette volna a markát a pénz pirossá ga. — Nem lop­tam, megdolgozom érte — vigasztalta magát. — Igaza van Mihálka Jánoa­Értesítjük kedves megrendelőinket, hogy ÜVEGEZŐ-RÉSZLEGÜNKET L hó 24-től Sztálin üt 41. szám alá (volt motor kitérőhöz) helyeztük át. Békéscsabai Fodrász és Fényképész Ktsz vezetősége (X) Készpénzért is vásárol a Bizományi Áruház férfiruháit, bútort, szőnyeget, porcelánt, rádiót. Értékesítésre átvesz, magas előleggel: motorkerékpárt, televíziót, fényképezőgépet, porszívót, padlókefélöt és egyéb villamossági gépeket. Takarékos ember mielőtt vásárol vagy edad, felkérem a BIZOMÁNYI ÁRUHÁZÁT. Bizományi Áruház Békéscsaba, Sztálin út. 6. orwffoo n Kanadai Kommunista Párt felhívása Angolai partizánok harci sikerei Csőmbe megtagadta a belgákat? Léopoldvllle

Next

/
Oldalképek
Tartalom