Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-23 / 146. szám

4 hépújsáa 1961. június 23., péntek Társadalmi üggyé vált az iskolai nevelés Ismét névtelenebbek reggelen­te az utcák, némák az iskolaud­varok, tantermek — nyári szünet köszöntött az iskolásokra. Persze nem a tétlenség és az unalom idő­szaka ez sem. A jó tanulás és az úttöarőmunka jutalma üdülés, tá­borozás, utazás formájában most huH majd sokaik ölébe. Aztán ott van a minden diákot egyaránt foglalkoztató egyéb tengernyi nyá­ri alkalom: segíteni a ház körül, sőt nem egy iskolás keres maigá­nak való munkát tsz-ben, meg mindenfelé, hogy legyen zsebpén­ze, sőt jelentősebb kiadásra is jus­son. Amellett kerül idő a játékra, pihenésre is, mert csak a kettőt, a munkát és a szórakozást szépen egybehangolva igazi a vakáció. Az évzárókon mindenütt — ha más műsor keretében és más-más szavakkal — egyet kaptak útra- vaióul a vakációra menők: jobban tanullak, mint az előző esztendőben, de arra törekedjenek, hogy a kö­vetkező iskolaévben még jobban állják meg a helyüket. — Mi, pedagógusok ezit a tan­évet is azzal az erős elhatározás­sal kezdtük, hogy mindent elkö­vetünk dolgozó népünk gyerme­kei tudósának gyarapítására: Örömmel állapíthatom meg, hogy a párt és a kormány által adott oktatási irányelvek szellemében végzett nevelőmunkánk ebben a tanévben is eredményes volt — mondta az évzárón Tóth Julianna, a békéscsabai V. számú általános iskola igazgatónője. Hogy ezek mögött az eredmények mögött — miként a többi iskola eredménye mögött is — mennyi szorgalom, odaadás, munka és társadalmi se­gítés rejlik, érdemes erről az egyetlen helyről némi ízelítőt ad­ni. A 621 tanuló közül közel 150 ki­tűnő és jeles osztályzatú. Mind­össze hármat kellett javítóvizsgá­ra és hármat ismétlésre bocsáta­ni. Az ismétlők esetében válóban már alig lehetett másként csele­kedni. Mikor az egyiknek a szü­leihez, a városon túlra kigyalogolt a pedagógus, hogy segítségüket kérje gyermekük jobb tanulásá­hoz, az édesanya éppen csak fo­gadta a nevelő köszönését, s nyu­godtan végezte tovább házkörüli munkáját,’az édesapa pedig kár­tyázott a bukásra álló fiával. Az ilyen esetek természetesen kivéte­lek. Sajnos éppen a gyengébb ta­nulók szülei törődnek legkevés­bé az iskolai dolgokkal, s ennek természetes velejárója gyermekük gyenge előmenetele. A nevelők ilyenkor sem adják fel a harcot, küzdenek minden tanulójukért. Ennek köszönhető, hogy az álta­lános tanulmányi eredmény ismét javult. A hiányzók száma csök­kent, sőt akadt két nyolcadik osz­tályos tanuló, Gajdács Mária és Iványi Piroska, akik a nyolc év alatt egyetlen napot sem mulasz­tottak. A jeles és kitűnő tanulók segítették gyengébb osztálytársukat a jobb előmenetel érdekében. Nem csoda, hogy a városi és megyei ta­nulmányi versenyekre benevezet­tek között első, második, harma­dik díjat nyert is akadt. Az iskola igen jó kapcsolatot tartott fenn a tanév alatt a kerü­leti pártszervezettel, a tanáccsal, a Hazafias Népfronttal, a KISZ-szel, a szülőkkel és nem utolsósorban a környező üzemekkel és tsz-ek- kel. A szervek minden rendezvé­nyen képviseltették magukat és hogy valóban szívügyüknek tekin­tették ezt a kapcsolatot, nem pe­dig üres szólamnak, azt számtalan módon bizonyították be. A válla­latok és szervek a kitűnő tanulók jutalmazásához 1300 forint értékű szépirodalmi könyvvel járultak hozzá. A helyi nőtanács pedig pél­dás kezdeményezéssel két jó ma­gatartása tanuló kétheti városer­dei üdültetését vállalta. Például az egyik iskolás a kettő közül, a kis Zsiga Jutka, akinek édesapja utcaseprő és otthon sok a kistest­vér, egészségileg is és mindenkép­pen rászorult a nőtanács eme ked­ves cselekedetére. Ám az iskola segítése nemcsak az évvégén volt érezhető. Évközben például a szülői munkaközösség, a választ­mányi tagok lelkesen, szívesen dolgoztak mindenki gyermeke ér­dekében. Verrasztó Jánosné, több. .gyermekes családanya 12 éven áit működött a szülői munkaközös­ségben önzetlenül, fáradságot nem kímélve, legutóbb mint a munkaközösség elnöke. Most, hogy gyermekei sorra kijárták a nyolc osztályt, ő is elbúcsúzott önként vállalt tisztjétől, s könnyekig ha- tottan fogadta a jókívánságokat. Talán, ha személy szerint nem is ennyire megfoghatóan, de hasonló odaadással patronálták a kerületben lévő üzemek az Iskolát A BARNEVÁL, mint az iskola patronáló üzeme, beszerelte a víz­vezetékeket és ehhez csöveket is adott, a szükséges villanymotor és az udvari világítás felszerelését is vállalta, természetesen önzetlenül. Többször nyújtott az iskolának al­kalmi fuvart, most pedig a juta­lomkönyvekhez járult hozzá. No­ha a téglagyár nem patronáló, de megadott minden támogatást. Ló­cák, pallók, tégla kölcsönzése a tornaünnepélyre, azonkívül fuvar, vízvezetékcső, jutalomkönyvek, a nyolcadikosok tablójának, vala­mint két darab kézilabda kapu­nak az elkészítése szerepelt segí­tőkészségük listáján. A Sütőipari Vállalat, vagy ahogy Erzsébethe- lyen jobban ismerik, a kenyér­gyár is mindenben támogatta az iskolát, legutóbb jutalomkönyvek­kel járult az iskola támogatásához és még eggyel: a vállalat KISZ- szervezete vette át a nyolcadikos úttörőket és ebből az alkalomból gazdagon megvendégelte a pajtá­sokat. A helybeli tsz-ek fuvarral és amivel csak tudtak, segítettek az iskolának. A felsorolt erkölcsi és anyagi támogatások nem han­gulatiak, s a következő tanévben is bizton számíthat a tantestület és a diáksereg a párt, a társadal­mi szervek, az üzemek, tsz-ek és a szü^k hathatós együttmunkál- kodására. Bizonyára hasonló a helyzet a megye többi iskoláiban is, ezért ez a kis képecske tulajdonképpen tükre annak az egész átfogó kö­zösségi szellemnek, mely oly gyö­nyörűen bontakozik ki a közneve­lésben Búcsútól Bókéssámsomg vagy ha úgy tetszik, Záhonytól Szentgotthárdig. —húr— üéJ<er&—iféiiféTé) él i) rf\ Egy újabb lépcsőfok Iskoláinkban a napokban zaj­lottak le a beiratkozások. Ez az aktus az alighogy megkezdett vakáció egyik legszebb mozza­nata. Egy újabb lépcső előre. Egy újabb fokkal magasabban kezdeni újra, hogy a később jö­vök elől ne foglalják el a he­lyet. Ott fenn a lépcsősor tete­jén pedig már biztosítva van a hely, nem maradhat le senki. Ilyenkor a legkisebbek is lép­nek egyet előre, a bölcsődék az óvodának, a kis csoport a nagy csoportnak, a nagy csoport meg az iskolának adja át az aprósá­gokat. Mind megannyi lépcső, amely még alacsony, amely még az apró lábikókhoz van méretez­ve, amelyről még nincs lemara­dás. Az iskola már más. Ott már ki kell nyújtani a lábakat, hogy elérjék a következő fokot. Ott már egymás kezét keresve, egy­mást támogatva lehet haladni gyermekeinknek. Ott már akad­nak lemaradók is, de egyre ke­vesebben. Az egymásba kapcso­lódó kezek nehezen engedik el egymást. Az osztály-, a kisdo­bos- és az úttörőközösség vi­gyáz, hogy egyszerre lépjenek. A tanítók és a tanárok pedig fi­gyelik a lépéseiket, segítik, hogy a lábak biztos talajra találja­nak, vigyáznak, hogy a lépcső­soron kapaszkodók között i kevés legyen a botladozó, a búk is. A bukás mindig fájdalommal jár, még akkor is, ha orme- keink nem ütik meg rr/ü'iükat, még akkor is, ha egy iknek várni kell egy lépcsőfo£se^ Ezt a fájdalmat csökkentikfcoí':»tá- nuk jövők, akik megfő!'. ®2 \ le­maradók kezét, biztat9,!to­rit jáfc, hogy újabb lé/3a^\ár határozottabb, sikerese, Am­ilyenkor, beiralásk;® sorokat fektetnek fe°r’ U] n^S- lyokban és a gyerni', af OS2ía\ mellé odakerül a?kek ne”‘A lépcsőfok, a magas ‘^a0hsa b jelzése, a negyedik V y ötödik, az első helyéi ye e. az dik. A névsor viszot3^ a rflaso~ változatlan marad. lt csaknem Feljebb egy fokke, , , . , ul, magasab­ban egy fejjel, ere ’ évvel és gazdagabíSe en e°y összegyűjtött ta3an ,e?y, . ef . \ TT , . pasztalataxval, tudásánál. Halad" , keink fel az éle?ak “ 7 7 7, X lépcsőm, oda, ahol — a lépese . . „T x jsor tetejen — varja okét a pf ~ ,T . tzsgo elet, a ter­melő, teremtő, 7T ,, 7 Ty 7 ’ alkoto munka. h S° afált az a nemes fi­adat, hogy f...... , 7, „ jöjjenek vissza a lépcső aljat ' 7 7 . ja es vigyázzanak a gyermekeire 7 7, , . t 7. , kezdő legeseire, °^'UlZ$san találják meg ap­ró labac.e ,.7 7 7 ,fkaikkal az újabb, a magasabb lépcsöket ....................7.......................................... Ma már kedvező körülmények között tanítanak a nedaaóausok KASZAPEREN 8 8 A kaszaperi általános iskolában 1950-ben még három tanterem­ben tanítottak. Jelenleg a tanter­mek száma hét. Ez évben egy épü­let átalakításával további két tan­teremhez jut az iskola. Az átala­kításra 40 ezer forintot biztosít a tanács. Ősszel már ezekben a tan­termekben is tanítanak majd. De nem csupán a tantermek biz­tosításával, hanem modem szer­tárral, korszerű berendezéssel és más eszközökkel is elősegíti az ál­lam a pedagógusok oktató, nevelő­munkáját. Az iskola többek között egy 16 milliméteres hangosfilm^1 vetítővel rendelkezik, amely csak a gyermekek, hanem nőttek, részére is sz°í^ozást nyújt. / A p/ kék g^dagógusok és tanárok busz­osak t-‘te*evíz'°ra >s> ami ma még himi' eV^S községi iskolában talál­om. Ennek az árát az úttörők az 'Smúlt évben a Lenin Tsz-ben kö­zös munkájukkal keresték meg. Esténként és vasárnap délután so­kan elmennek az iskolába, hogy a gyerekekkel együtt megnézzék a televízió műsorát. M 67 óvónőt ad a tiszántúli megyék tsz-községeinek a szarvasi felsőfokú £ r r/| r _ rr ovonokepzo A mintaóvodával, kollégiummal és kiváló szaktanárokkal rendel­kező szarvasi felsőfokú óvónő­képző intézet két évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, ahol most készül az első évzáróra 67 tiszán­túli leány. A korábban magyar vagy szlovák nyelven érettségi­zett lányok kiváló szakdolgozato­kat írtak, gondosan készült dip­lomaterveik az intézet magas színvonalú oktatását bizonyítják. A télen saját megyéikben: Békés, Szabolcs—Szatmár, Szolnok, Haj­dú és Csongrád megyében töltöt­tek egy-egy hónapot gyakorlaton, s a főiskola után valamennyien visszamennek szűkebb hazájuk­ba. Legtöbben termelőszövetkeze­ti községben vagy éppen tanya- központban vállalták a termelő­szövetkezeti parasztszülök gyer­mekeinek nevelését. JánoS’iinnepély Budapesten A Nyomda-. Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete június 25-én, vasárnap rendezi meg az idén Buda­pesten a népligeti Petöfi-sportteiepen a hagyományos János-ünnepélyt. Ezen a napon gazdag kulturális és sportmű­sor szórakoztatja a résztvevőket. Me­gyéikből is többen utaznak fel erre o hagyományos ünnepségre; EZÖBERÉNY. Odaérkezésünk- kor bizony szürke képet mutat a község, mert már felette lóg az eső lába, amelyik eddig minduntalan nyomunk­ban volt. A községi párt- bizottság irodáján azon­ban világos van. Nem a villany ég, hanem Kocz- ka elvtársnak, ennek az eleven, okos beszédű párttitkárnak a világos, derűs mondatai változ­tatják még a borút is d%" rűvé. Arról beszél őszia_ te örömmel, hogy a Qz_ tanács megalakulás^,^ milyen nagyszerűen egy_ behangolódott a •'özség termelőszövetkezejeinek a munkája. — A mi tsz-eink __ má r így mondam mert hiszen a község minden becsületes lj&ója szinte a magáénjj. vanja őket — nemfrrdulnak befelé, nem zárkóznak maguk­ba, nerrcsak a sajai ér­dekeiig^ törődnek, ha- nem. egymást is segítik. Például a palánti^ógép jobb kihasznál* sd“ak érdekében az £ranyka_ lász meg a D<,zsa von_ tatógépet cseréjt Az Elő. re, az me® íJJúykát adott át az Ar*ny kalásznak. Rettentően^ _ hogy már így Jnondjam — ez az egész, nagy ggybehan- goltsag.y A hibátlan együtföűködésnek az erMményeként sok olyan IXezei munkát, amelyek­kel egy-egy szövetkezet egymagában még most is vesződne, már rég elfe­ledtünk. Valahányszor nagyobb közös feladat előtt állunk, összehívjuk a tsz-tanáesot, amiben a párttól kezdve minden felelős tényező benne van, és alaposan meg- hányjuk-vetjük a tenni­valókat, a tervek és az irányelvek alapján, de persze minden egyes tsz sajátosságának a figye­lembevételével. A termelésben nem lehet hiba és zök­kenő — ezt tartjuk, erre törekszünk — mondja Koczka elvtárs magával- sodró hangulatban, az­tán, mint akinek minden egyfo/fnán fontos, ami iíöáfegy, hirtelen a leve­lezésre, az újsággal való kapcsolatra fordítja a szót. Ö sem tud elképzel­ni olyan vezetőt — áll­jon bármelyik poszton — akinek ne hiányoznék a sajtó. Kell az, mint az étel, ital, levegő. Egysze­rű dolgozók ezrei, olva­sók sokasága bizonyítja, hogy ez így igaz. Ha ők igénylik, ha ők kívánják, mennyivel inkább szük­ségük van a tájékozta­tásra azoknak, akik itt- ott, ezerfelé irányítanak. A napi politikai, gazda­sági, kulturális tájékozó­dáshoz úgy kell az új­ság, mint a radar a ten­geri és légi járművek vezetőinek. A rádióból elszáll a hang, de as-“Új­ságot elővehetem, idéz­hetem, bizonyságul meg­mutathatom,1 mindig kéznél van. Az újsággal való közvetlen kapcsolat tartója pedig a levelezés. Bárki, bármikor tollat ragadhat, ha úgy érzi, közlendője nyilvánossá­got érdemel. M ifelénk is ki akar­juk építeni a le- velezőhálózatot — mondja Koczka elvtárs. A Népújság baráti köre, mely ha nem is hivata­los merevséggel, de an­nál tartósabban össze­fogja egy-egy községben a levelezni szeretőket, jó táptalaja a levelezésnek. Nálunk, Berényben asz úttörőmozgalmat is se­gítségül hívtuk. Minden szombat délután a heré­nyi úttörők hangszalag­ra vett kis „riportjait” játsszuk a hangos be­mondóba. Ezek a fürge fiatalok eljutnak üze­mekbe, tsz-ektae, minde­nüvé, ahol pezseg a munka... 'Folytatjuk) Huszár Rezső /

Next

/
Oldalképek
Tartalom