Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-22 / 145. szám

IMI. június 22., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 ÍV. Ss. Hruscsov elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) talmaknak, egyezzünk meg mind a leszerelés problémájának egé­szét, mind annak alkotóelemeit, köztük a nukleáris fegyverkísér­letek kérdését illetően. A Szovjetunió állhatatosan foly­tatja békepolitikáját a különböző társadalmi rendszerű államok bé­kés együttélésének, az államok belügyeibe való be nem avatkozás­nak a politikáját. Arra törekszik, hogy tárgyalópartnereivel meg­egyezésre jusson a legszigorúb­ban ellenőrzött általános és tel­jes leszerelésről, a nukleáris fegy­verek eltiltásáról. Ugyanakkor, amikor következe­tesen folytatjuk békeszerető kül­politikánkat, úgy vélekedünk, hogy az államok társadalmi és politi­kai berendezésének, az osztály­harcnak és valamely állam belső rendje megváltoztatásának kérdé­se minden államban magának a népnek az ügye. A szovjet külpolitika kivívta a népek bizalmát és elismerését. Mi büszkék vagyunk erre. A .Szovjetunió, a szocializmus or­szágai óriási erőfeszítéseket tesz­nek a világ békéjének fenntartá­sáért. Arra törekszenek, hogy az államközi kapcsolatokban felme­rülő vitákban a megoldatlan kér­dések békés úton rendeződjenek. A Szovjetunió óriási gazdasági és katonai erővel rendelkezik, mégsem használta fel soha és ma sem használja fel erőit agresszív célokra. Éppen ellenkezőleg, min­den erőfeszítését a béke biztosítá­sáért veti latba. A békét csak akkor lehet bizto­sítani, ha egyetlen ország népei sem hagyják a dolgot más orszá­gokra, hanem saját hazájukon be­lül kérlelhetetlen harcot Indítanak a háború erői ellen, a lehető leg­nagyobb erőfeszítéseket teszik a béke biztosításáért. Minden nép békét akár, a békés együttélést kívánja. Csak az impe­rialisták kis csoportja, a monopol­tőke képviselői, a nyugat-német- országl agresszív revansisták ma roknyi csoportja van más vélemé­nyen. A népeknek meg kell érteniük, hogy csak ők maguk kényszerít­hetik kormányaikat — és ez köte­lességük Is —, hogy mondjanak le arról a veszélyes politikáról, amely a háborús szenvedélyek szí­tására, a fegyverkezési verseny fo­kozására irányul. Csak a népek tudják ártalmatlanná tenni azokat az embereket, akik politikájukkal az agresszió erőit növelik, háború­ra készülődnek. A szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy véget ves­sen a fegyverkezési hajszának, hogy levegye a népek válláról a katonai kiadások súlyos terhét. Az imperialista hatalmak azon­ban a ml felhívásunkra, hogy ver­senyezzünk az anyagi és szellemi termékek létrehozásában, sajnos, katonai kiadásaik növelésével és fegyveres erőik létszámának fel­emelésével Válaszolnak. Ez olyan helyzetet teremthet, amelyben a Szovjetunió is kénytelen lesz növelni katonai kiadásait, hogy erősítse és tökéletesítse védelmét. És — ha elkerülhetetlenné válna — növelni fogja fegyveres erőinek létszámét is, hogy így biztosítsa a békét és a békés egymás mellett élést. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy pártunk Központi Bi­zottsága és a szovjet kormány ne­vében üdvözöljem a mi nagyszerű fegyveres erőinket, amelyek a szovjet ember alkotó munkáját védelmezik. Forrón üdvözöljük a harcosokat és tengerészeket, tisz­teseket és tiszthelyetteseket, tisz­teket, tábornokokat és tengerna­gyokat. Sok sikert kívánunk nekik nemes tevékenységükben. A Szovjetunió védelmének meg­erősítése különböző fegyverneme­ink — a gyalogság, a tüzérség, a műszaki- és híradós csapatok, a páncélos egységek, a haditenge­részet, a légierők és a rakéta- fegyvernem egységeinek — tökéle­tesítésétől függ. Jelenleg rendkívül nagy felelős­ség nyugszik a rakétaegységeken, különösen azokon, amelyek a kü­lönböző hatósugarú ballisztikus rakétákat kezelik — a taktikai ra­kétáktól az interkontinentális ra­kétákig. Ezek harci készültségének és tudásának magas fokon kell állania, mert a rakétaegységektől nagyon sok függ. Mindenekelőtt az ő megsemmisítő erejük az, ami visszatart bármely esetleges ag- resszort attól, hogy ellenünk és szövetségeseink ellen támadjon. Visszaütő képességük olyan erő, amely elkerülhetetlenül megbün­teti az agresszort, ha mégis esz­telen cselekedetre szánja magát, és kirobbantja az új háborút. Ma, a hitleri Németországnak a Szovjetunió ellen intézett hitsze­gő támadása 20. évfordulóján gon­dolataink azokhoz szállnak, akik életüket adták a nagy szovjet ha­za szabadságáért és függetlensé­géért. A nép örökké emlékezni fog a szovjet hadsereg, a haditengeré, szét, a hős partizánok nagyszerű tetteire, akik bátran haltak meg a fasiszta megszállók ellen vívott harcokban. Örökké emlékezni fo­gunk azoknak a békés szovjet em. bereknek a millióira, akik elpusz­tultak ebben a szörnyű háborúban. Hazánkban nincsen olyan család, amely ne vesztett volna el férjet vagy fiút, testvért vagy apát, le­ányt vagy nővért. Büszkék vagyunk arra, hogy a Kommunista Párt vezetésével, a marxizmus-leninlzmus zászlaja alatt a szovjet nép elsőként haj­totta végre a szocialista forradal­mat és nyitotta meg az emberiség történetének új korszakát. A tudo­mányos kommunizmus nagy alko­tói megnyitották az első ösvénye­ket a jobb élet felé. Ma már ezek az ösvények az egész emberiség országútjává váltak, amelyen győ­zedelmesen halad számos ország népe. A szovjet nép felépítette a szo­cializmust és rendíthetetlenül ha­lad a kommunizmus építésének útján. Pártunk programjának terveze­te, amelyet a párt Központi Bizott­ságának plénuma a napokban ha­gyott jóvá, és amelyet általános megvitatás végett nyilvánosságra hozunk, kijelöli a kommunizmus felépítéséért, az egész emberiség örök álmának megvalósításáért folyó általános harc széles front­ját. Nekünk jutott osztályrészül az a nagy boldogság, hogy részt vegyünk e hatalmas feladat meg­valósításában. Éljen a szovjet nép, a győztes nép! Éljenek a Szovjetunió dicső fegyveres erői! Éljen a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja, győzelmeink szervező­je és lelkesítője! Éljen a vllágbéke! Szerdán, a Szovjetunió ellen In­tézett hitlerista támadás huszadik évfordulójának előestéjén a Kremlben nagygyűlést tartottak a moszkvai közvélemény képviselő­inek részvételével. Az elnökségben Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára, a Minisztertanács elnö­ke, valamint a párt és a kormány más vezetői és a szovjet hadsereg kiemelkedő parancsnokai foglal­tak helyet. A teremben a moszk­vai vállalatok és építkezések munkásai, a tudomány és kultúra dolgozói, a második világháború veteránjai, katonái, tisztek, tábor­nokok, tengernagyok foglaltak he­lyet. A vendégek között voltak a diplomáciai testület tagjai, újság­írók. A gyűlésen Malinovszkij mar­sall honvédelmi miniszter mon­dott beszédet. (MTI) ötven termelőszövetkezet nyitott saját napközit Több mint tízezer asszony és leány segít az időszerű munkákban A megye termelőszövetkezetei­nek határában több mint tízezer asszony segít az időszerű munkák­ban. A csapadékos időjárás miatt most különösen felbecsülhetetlen a nők szorgalma. A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetke­zetben többek között azért tudtak 2600 holdon elkészülni a második, illetve harmadik kapálással is, mert. háromszáz asszony rendsze­resen kijár a földekre dolgozni. Elek kilencezer holdas határában az időszerű munkák ötven száza­lékát asszonyok és leányok végzik. A Lenin Tsz-ben ötven olyan asz- szony vállalta, hogy háromszáz munkaegységet szerez az idén, akinek a férje iparban vagy más munkaterületen dolgozik. A Le­nin Tsz vezetői ezeknek az asszo­nyoknak jó munkájuk elismeré­séül egy egész hold háztáji földet ad. A Lenin Tsz-ben egyébként már kétszáz asszony munkaegy­ségkönyvébe jegyeztek be eddig száz—százötven munkaegységet. Az újkigyósi Aranykalász Tsz nagylábiátn szintén százával szor­goskodnak az asszonyok. A ker­tészetben dolgozó negyvenöt asz- szony aratás Idején sem változtat munkáján, mert az ő szorgalmuk a kertészetből kétmillió forint jö­vedelemhez juttatja a szövetkeze­tét. A kertészetben dolgozó asszo­nyok egyébként havonta harminc­negyven munkaegységet szerez­nek, Méhkeréken a Nicolae Bal- cescu Tsz földjén ötszáz-hatszáz asszony szorgoskodik s saját mun­kájukon kívül segítenek a rászo­ruló , környékbeli szövetkezetek­nek ts. Az asszonyok munkáját megyeszerte egyre jobban megbe­csülik a termelőszövetkezetek; öt- ven szövetkezet nyitott saját idénynapkőzit, ahol 1700 gyermek ellátásáról gondoskodnak. Eleken Orosházán, Nagyszénáson és má­sutt Üzemi konyhán főznek, hogy ezzel is könnyítsenek az asszo­nyok házimunkáján. Riport a jövőből Békéscsabán, az emeletes álla­im áruház előtt egy parasztnéni- ke áll. Szoknyájába egy 5—6 éves fiúcska kapaszkodik. Nézgelőd- nek. A kisfiú ránéz a nagyanyjá­ra, majd húzgální kezdi szoknyá­ját. — Nagymama, menjünk fel az emeletre, ott olyan sok játék van. Megígérted, hogy veszel nekem egy kisautót. — Nehéz már nekem a lépcsőt mászni kisfiam. Tudod, öreg va­gyok már. — Nem kell lépcsőn menni. Nem is tudod, hogy lift is van? Csak beszállunk, s már fenn is vagyunk az emeleten. A parasztnéni engedett a kis­fiú kérésének és elindulnak, be az üzletbe. Piaci nap van. Az utcán sokan járnak. Az állomás mellett, ahol valamikor a kisvasút-állomás épülete és a vasutas-laktanya volt, a virágágyakkal díszített téren sokan ülnek. A kényelmes pado­kon pihennek az utazók. Az állo­mástól jobbra a hatalmas, nyolc­emeletes bérházban szüntelenül kúszik le s föl a lift. Hordja az embereket egyik emeletről a má­sikra. A dohánybeváltó melletti gimnáziumban éppen csengetnek. A kapun ki- özönlenek a diákok. Nem sietnek, hiszen közel az állomás, és ha las­san mennek, úgy Is elérik a vo­natot. A csoporttól leszakadva két kislány lépked, aktatáskájukat já­tékosan lóbálják. Az egyik hir­telen megáll és megfogja barát­nője kezét: — Te Ica, tudod ma, amikor a kémia óránk volt, azon gondol­koztam, amit a húgom mesélt va­lamelyik nap. Szakszervezeti hírek A Szakszervezetek Megyei Tanácsa elhatározta, hogy a SZOT határozatá­nak megfelelően megalakítja a mű­szaki-gazdasági tanácsot. Ennek töb­bek között az lesz a feladata, hogy fel­mérje az üzemek beruházási helyzetét, valamint támogassa a népgazdaság fej­lődését szolgáld műszaki és gazdasági feladatok megoldását. A tanács megalakítására előrelátha­tóan július l#-én kerül majd sor. Igen népszerű volt eddig is a szülők körében a SZOT gyermeküdültetési akciója. Az elmúlt esztendőkben me­gyénkből is igen Bök Iskolás gyermek töltött el két felejthetetlen hetet az ország különböző vidékein. Az Idén 520 Iskolás leány és fiú utazik majd kéthetes üdülésre Balatonszántódra, Parádsasvárra, Csillebércre, Kácsfür- dőre. A gyermekekért, akikre a nya­ralás idején pedagőgusok felügyelnek, a szülők mindössze 84 forintot fizet­nek. Az első csoport, 40 leány július 5-én a reggeli gyorssal utazik Békéscsabá­ról KácsíUrdőre, — Na mondd — hajolt közelebb izgatottan barátnője. — Nem is Olyan érdekes, de azért elmondom. Amikor ő járt gimnáziumba, nem volt ilyen gaz­dagon felszerelt a laboratóriu­muk. j — Ezen ne csodálkozz — húzta fel szemöldökét a barátnője. Az ő gimnáziumuk a régi stílus sze­rint épült, a miénk viszont már modern, gazdagon felszerelt isko­la. A nyolcemeletes bérház legfelső emeletén az egyik két szoba összkomfortos lakásban egy fiatal férfi hajol ki az erkélyen. Alatta az emberek apró játékszernek tűnnek és a tovarobogó gépkocsik, motorkerékpárok is miniatűrnek látszanak. A fiatal férfi kitágult szemmel nézi az elébe táruló cso­dálatos panorámát, majd hátra­szól: — Anyu, gyere csak, nézd mi­lyen szép innen a kilátás. — Hű, de magasan vagyunk — húzza el csodálkozva száját a fia­talasszony. Majd átöleli férje nya­kát és szótlanul nézik a lüktető forgalmat. Az Álmos út és a Sztálin út sarkán épült étterernben Is nagy a forgalom. A portás, Idős, szemüVe- g i bécsi érdően néz az előtte ál­ló fiatal párra. — Szobát akarnak? Van kérem. Jó lesz az első emelet 8-as? Igaz, a vasútra néz az ablaka, de azért elég csendes. — Nagyon megfelel kérem — szól a férfi és nyújtja a személyi igazolványét. — Aztán mintha magának mondaná, halkan meg­jegyzi: — Milyen okoftun csinálták, hogy ide építették ezt a szállodát Az ember utazik, nem kell a városban csatangolnia, hiszen ez itt van közel. A portás leveszi szemüvegét és barátságosan néz,a két fiatalra. — Szállodánk a legmodernebb — mondja. — Négy éve épült. Tudják, hányán fordultak már meg itt azóta? Nem Is tudom. Na­gyon sokan. Nem dicsekvéskép­pen mondom, de nagyon előzéke­nyek a pincérek, a szállodai sze­mélyzet. A szobák kényelmesek, állandó hideg, meleg víz, fürdő­szoba. A Tulipán és a Bartók Béla út sarkán épült új üzletházban is nagy a forgalom. A különböző osztályok a vásárlók minden Igé­nyét kielégítik. Megtalálható itt minden, amire egy háztartásban szükség van. Az egyik osztályon cipőt próbálnak. Szemben egy fia­talasszony nyári ruhának valót vásárol. Valamivel arrébb egy férfi és egy nő az edényeket néze­geti, A motorkerékpárok közt i* sok a vevő. Az üzletháztól nem messze büszkén, emelkedik az új egész­ségügyi intézmény. Az ajtóban egy fiatalasszonyka áll, karján 5— 6 hónapos kislánnyal. Az orvos barátságosan szól ki az ajtón: — Kérem a következőt. Tessék kérem, ml a baja a kicsinek? — Fáj a torka. — Nincs itt semmi komolyabb baj — nyugtatja meg a fiatalasz- szonyt az orvos. — Megvizsgálom én is, de írok egy beutalót a gyer­mekkórházba kivizsgálásra. Az asszonyka hálás tekintettel néz az orvosra, majd elindul a gyermekkórház felé. Az állami áruház mellett épült nyolcemeletes bérház egyik teraszán két fiatalasszony beszélget. Az egyik a mellette ját­szadozó hároméves kisfiára mutait: — Tudod Pannikám, szóltak már nekem régen, hogy miért nem adom Pistikét óvodába. Há­rom helyről is kaptam értesítést, hogy vihetem. De tudod, úgy va­gyok vele, hogy anyu itthon van és ő elbíbelődik vele. A férjem is mondta már, hogy miért teszünk mi kivételt, hiszen mindenkinek a gyermeke az óvodában vagy bölcsődében van, most meg már a hely sem probléma. Hiszen tu­dod, itt is épült egy 80 férőhelyes bölcsőde, és 75 férőhelyes óvoda. Azt mondják, nagyon ügyesek a gondozónők... A Nap lassan lekúszik a látóha­tár mögött. Sötétedik. A Sztálin úton kigyullad a neonfény. Az üz­letek reklámjai fényárban úsznak. A két nyolcemeletes bérház, mint büszke óriás emelkedik a házak fö­lé. A lift simán kúszik fel a nyol­cadik emeletre, és az egyik utca felőli szobában kigyullad a vil­lany. Pár perc múlva vidám gyer­mekkacagás hangzik, mely elve­gyül a mindennapi élet hangzava­rában. Valahogy így képzeli el az új­ságíró Békéscsaba vasútállomásá­nak környékét a város húszéves rendezési tervének megvalósulása után. Jantyik Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom