Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-20 / 117. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. május 20., szombat Néhány tapasztalat pártszervezeteink növekedéséről fi párt élcsapat-jelleqének erősítése állandó feladat. Ha nem kísérjük nap mint nap figyelemmel ezt, s nem törekszünk következetesen a párttagság társadalmi és minőségi színvonalának állandó javítására, hibát vétünk, és ismét bekövetkezhet pártunknak egy olyan felhígulása, mint 1956 előtt, ami csorbítja, sőt lehetetlenné teszi az akcióegységet. Ezért foglalkozott különös gonddal a VII. pártkongresszus is ezzel a kérdéssel. Országos és megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy a VII. pártkongresszus óta a párttagság összetételének alakulása kielégítő. Kedvezően fejlődnek pártszervezeteink mennyiségileg és minőségileg is. Pártunk helyes politikája mind nagyobb szimpatizáns tömegeket sorakoztat a pártszervezetek mögé. S ma már olyan községekben, termelőszövetkezetekben is van pártszervezet, ahol az elmúlt években még nem volt. 1957 óta hét és fél ezerrel növekedett megyénkben a párttagság létszáma.' Ezren és ezren vettek részt politikai oktatásban, jelentkeztek általános, közép- vagy felsőbb iskolákba a párttagok közül. Tehát ma a néhány év előttihez viszonyítva nemcsak számbelileg, hanem tudásban, műveltségben is gyarapodott a párttagság. E kedvezőnek mondható jelek ellenére van néhány körülmény, amely felhívja pártbizottságainkat és alapszervezeteinket a párt- szervezetek tervszerűbb, körültekintőbb építésére. Nézzük meg például, hogyan alakult megyénkben a párttagság társadalmi ösz- szetétele? A párt mindenekelőtt a munkásosztály élcsapata, s ebből a szempontból a tagság származását illetően nincs is kívánnivaló. Megyénkben. a párttagságnak mintegy 65,2 százaléka munkásszármazású (ide soroljuk a volt agrárproletárokat, mezőgazdasági munkásokat is). Ez az arány az 1957. évihez képest nem változott, sőt némileg javult. Javult a parasztszármazású párttagok aránya is: 14,2 százalékról 15-re, ezen belül a szövetkezeti gazdák aránya 8,4-ről 11,3 százalékra növekedett. Ez a gyors ütemű fejlődés a mezőgazdaság szocialista átszervezését követő hetekben, hónapokban következett be, amikor is az újonnan alakult termelőszövetkezetekben mintegy 280 szövetkezeti gazdát vettek fel a pártba tagjelöltség nélkül. Ma már mindössze csak két olyan termelőszövetkezetünk van, amelyikben még nem alakult pártszervezet, de ezekben is alakulóban van. Az új pártszervezetek rendkívül sokat segítettek a tsz-vezetőségek- nek a közös munka megindulásában. S hogy ma már valamennyi termelőszövetkezeti községünk határában dúsan ringanak a kalászosok, zöldellnek a kapások és szorgos növényápolás folyik a földeken — ez is egyrészt a megerősödött tsz-pártszervezetek javuló politikai munkájának az eredménye. Nem alakult kedvezően a nők aránya pártszervezeteinkben. Megyénkben 23,09 százalékról 23,08 százalékra csökkent négy év alatt. Pedig ha csak azt vesszük figyelembe, hogy megyénkben a lakosságnak több mint fele nő, ez is mutatja, hogy milyen kevés a nők aránya pártszervezeteinkben. Változatlan tehát a feladat, hogy ja- ] vítani kell a nők közötti politikai ! munkát, mindenekelőtt a termelő- szövetkezetekben, de textilüzemeinkben is. Tapasztalat, hogy e két területen nem fordítanak erre elég gondot a pártszervezetek. Ezt a tényt az is tükrözi, hogy a nők társadalmi helyzetükkel ellentétben nem kapnak megfelelő helyet a vezetésben. Fokozottabban segíteni kell őket, hogy ez a helyzet megszűnjön. A termelőszövetkezeti mozgalmat sem lehet megszilárdítani a nők nélkül, mint ahogy manapság el sem képzelhető a textilüzemek munkája női dolgozók nélkül. Mind ebből következik. hogy pártszervezeteinknek kellő figyelmet kell fordítaniuk mind a női párttagok nevelésére, mind pedig arra. hogy arányuknak megfelelően kerüljenek nők is vezető pozícióba. Fogyatékosságok vannak párt- szervezeteinkben az értelmiségiekkel való foglalkozásban is. Az értelmiségi párttagok aránya megyénkben rosszabb az országos átlagnál. Különösen a műszaki értelmiség között hiányos pártszervezeteink munkája, falun pedig a pedagógusok, mezőgazdasági szakemberek. s az orvosok körében. A tag- és tagj elöl tf el vételi munka sok helyen csak alkalomszerű, nem következetes, és nem mindig veszi figyelembe azokat az irányelveket, amelyeket ezzel kapcsolatban a pártkongresszus leszögezett. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy megyénk mintegy 110 Jf1 alapszervezetében tavaly nem vettek fel sem tagot, sem tagjelöltet. Némely helyen pedig, ahol felvesznek, nem gondoskodnak megfelelően a tagjelöltek politikai képzettségének fokozásáról, nem vonják be őket a pártmunkába. egyszóval nem foglalkoznak velük tervszerűen. Ennek a következménye aztán az, hogy sok helyen „elfelejtődnek” a tagjelöl- k s már egy meghonosodott mon- ás szerint „szakállasak” lesznek. Jelenleg is 405 ilyen „szakállas” tagjelöltünk van, akiket hat hónapnál jóval előbb vettek fel a pártba. A rendkívüli felvételeknél is az a tapasztalat, hogy nem foglalkoznak kellőképpen a tagjelöltség nélkül felvett párttagokkal. Kívánatos ezt is pótolni. S most már — úgy gondoljuk — megerősödtek annyira a tsz-párt- szervezeteink. hogy ne rendkívüli felvételekkel erősítsék tovább a soraikat. fl fogyatékosságok ellenére azonban egészségesen fejlődnek párt- szervezeteink s egyre erősödik tömegkapcsolatuk. Ha a helyenként és általában megmutatkozó negatívumokat is megszüntetik, tovább erősödik a párt akcióegysége s ennek egész népünk látja hasznát. Varga Dezső Segítséget Angola népénekl Moszkva (TASZSZ) Az Afroázsiai Szolidaritási Tanács szovjet bizottságának elnöksége a szovjet nép nevében elítélte a portugál gyarmatosítók angolai kegyetlenkedéseit és követelte az ország függetlenségének haladéktalan megadásét. A bizottság csütörtökön elfogadott határozatában felhívta mindazon országok kormányait, ame* lyek' tagjai az ENSZ-nek és amelyek diplomáciai, kereskedelmi vagy más kapcsolatban állanak a portugál kormánnyal, haladéktalanul kezdjenek gazdasági és diplomáciai bojkottot Portugália ellen, amely megsértette az ENSZ alapokmányának elsőrendű követelményeit. (MTI) KÖZLEMÉNY Sukarno elnöknek az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatásáról Kairó (TASZSZ) Kairóban Sukarno indonéz elnök látogatásáról és Nasszer elnökkel folytatott tárgyalásairól közös közleményt adtak ka. A két államfő megvitatta általában a nemzetközi helyzetet, az Egyesült Arab Köztársaság és Indonézia kapcsolatait, valamint a semleges országok legmagasabb szintű értekezletének összehívásával kapcsolatos kérdéseket. A tárgyalások során foglalkoztak továbbá a világ különböző részeiben folyó nemzeti felszabadító mozgalmakkal, az afrikai és ázsiai függetlenségi problémákkal, valamint azzal, hogy sokoldalú segítséget kell nyújtani e' függetlenség kivívásához. A két elnök ismét megerősítette a főbb nemzetközi kérdésekben tett előző nyilatkozatait. (MTI) Terrorhullám a Dél-Afrikai Unióban Párizs (TASZSZ) Verwoerd fajüldöző kormánya tevékenyen készülődik május 31-ének „megünneplésére”, amikor a dél-afrikai szövetséget köztársasággá kiáltják ki. A hadsereget és a rendőrséget harci készültségbe helyezték. A pai'la- mentben még folyik az új fajüldöző törvény vitája, Verwoerd rendőrsége azonban már megkezd, te a tömeges letartóztatásokat. Mit ért el Kennedy Kanadában? Washington (MTI) Kennedy elnök csütörtökön visszaérkezett kétnapos kanadai látogatásáról. A kiadott közös közlemény ellenére nem lehet világosan látni, hogyan reagált a kanadai kormány Kennedy követeléseire és hogy' miket vetett fel Diefenbaker miniszterelnök azok közül a kényes kérdések közül, amelyek egy idő óta zavarólag hatnak a két szomszédos ország viszonyára. Világosan meg lehet állapítani a következőket: 1. Kennedy erőteljesen felszólította Kanadát, vegyen részt a Kuba elleni amerikai kollektív akcióban. Nemrégiben még Kanada ajánlotta fel, hogy belép az Amerikai Államok Szervezetébe, egyben javasolta, hogy közvetítene az Egyesült Államok és Kuba között. Akkor az Egy'esült Államok elutasította ezt a javaslatot. Most Kennedy javasolta Kanadának, hogy lépjen be az Amerikai Álla) mok Szervezetébe és ott támogassa az Egyesült Államok Kuba-el- lenes politikáját. A kiadott közös közleményben azonban nem említik Kubát, csupán annyit, hogy a két államférfi egyetért abban. hogy a „nyugati féltekén fekvő bármely államnak a kommunistákkal kötött szövetsége veszélyeztetné Latin-Amerika békés és demokratikus fejlődését”. Ez az általánosságban tartott mondat arra mutat, hogy Kennedy első követelése láthatólag nem járt komoly sikerrel. 2. A kanadai szónoki emelvényről az Egyesült Államok elnöke nemcsak Kanadához, hanem minden NATO-ország vezetőjéhez, elsősorban De Gaulle francia elnökhöz szólt. Világosan kifejtette, hogy véleménye szerint Kanadának és a többi NATO-államnak sokkal többet kellene tennie katonai. politikai, diplomáciai és gazdasági téren a NATO megerősítésére. Többek között valósággal követelő hangon vetette fel, hogy a NATO-országokqak most már meg kell erősíteniük hagyományos fegyerzettel ellátott hadseregeiket, modernizálniok a NATO stratégiát és taktikát, s egyesíteni a NATO-haderőket. Mint ismeretes, De Gaulle elnök ellenzi ezt az elgondolást, és nem tartják véletlennek, hogy Kennedy elnök párizsi látogatása előtt néhány héttel hangoztatta ezt a pontot ilyen erőteljesen. Kanada válasza megint homályos. A kiadott közös közlemény szerint a két fél egyetértett abban* hogy meg kell erősíteni a nyugati szövetséget és annak egységét, nincs azonban semmiféle konkrét utalás arra, hogy Kanada milyen mértékben venne részt a Kennedy által felvázolt elgondolásokban. Egyáltalán nem derül ki sem a közös közleményből, sem a többi értesülésből, hogy mit tárgyalt a két államférfi a kínai kérdésről. (23) Egyszer, egy napfényes délelőtt, a nagyúr Jábált, az öreg pásztort küldötte értünk: Elohim angyalai tisztelnék meg újra őt és egész házanépét látogatásukkal. Dox Ten, Oren Xin, Doxir Teni és én indultunk útnak Jábállal, a Jordán i folyam partjának ligeteiben Ábrahám sátora felé... Akkor már jól értettük minden szavukat, és kérdeztük Jábált: — Jábál, testvérünk, boldog vagy-e? Az öreg pásztor ránknézett és úgy válaszolt. — Elohim angyalai hozzánk jöttek, és Jábál boldog. Évezredek gondolat-fejlődése választott el minket Jábáltól, s nem tudtunk beszélni vele. Szótlanul haladtunk az úton Ábrahám sátora felé. A vénember most is sátorának nyílásában ült, és meglátva minket felállt, meghajtotta magát a föld felé és szólt: — Elohim angyalai, ha kedves tenéktek a ti szolgátok, ne kerüljétek el sátorát! Kérlek titeket, nyugodjatok le itt e lombos fa alatt és pihenjetek. Ábrahám újból meghajolt, és gyülekezett az ő rabszolga-népe sátora köré. — Erősítsétek meg magatokat az én kenyeremmel, amit szolgátok örömmel ad néktek. A parancsnok szólt: — Tedd úgy, ahogy mondod. Elfogadjuk. Akkor jött elénk Sárai. Ábrahám felesége, kihez szólt a vénember: — Siess, végy három mérték finom zsemlyelisztet, gyúrd meg és süss pogácsát a hamu alatt! Hozass elő a szolgákkal egy fiatal, kövér borjút és süttesd meg annak húsát, hogy megehessük azt. És hoztak elénk pogácsát, sült húst, vajat és bőrtömlőben tejet és ettünk azokból valamennyien. Dox Ten szólt Ábrahámhoz: —• Hol van a te feleséged, Sárai? Ábrahám vén, ráncos arcán furcsa fintor futott át. Oren Xin észrevétlenül a sugárfegyveréhez csúsztatta a kezét. A nagyúr megszólalt: — A sátorban, Uram, asszonyi állatnak ott vagyon a helye. — És hol a te gyermeked. Ábrahám? — kérdezte Dox Ten. A vénember arcán most a gyűlölet és a keserűség lángjai remegtek. — Nincs énnékem igazi gyermekem, Uram! Sárai, az én feleségem, nem ismeri az anyák örömét. Megvénhedt és beteg az ő teste. — Az Úr angyala segít rajtad, Abrahám! Doxir Teni megértette a parancsnok szavait. A sátorba ment, és megkereste Sárait. A tixoni tudomány számára Sárai betegsége gyermekded betegség volt. Az orvosnő néhány perc múlva visszatért és így szólt Ábrahámhoz: — A te feleséged, Sárai már meggyógyult. Megajándékoz téged egy fiúgyermekkel, és örömöd leled majd benne! Abrahám leborult Doxir Teni lábai elé. — Elohim! Dicsőség a Te nevednek!... És mi is utánamondtuk ezt a badarságot. ... Egy kedves arcú, szép szemű rabszolgalány hozta az ételeket asztalunkhoz. Oren Xin felismerte benne azt a roskadozó, fiatal leányt, akit rakétánkhoz űzött a nagyúr parancsa, hogy ajándékot hozzon Elohim angyalainak. Szép leány volt. Oren Xin egyre többször felejtette rajta a szemét, és nem úgy nézte hajladozó, formás nádszál-alakját, mintha Elohim angyala volna. Amikor újra jött és gránátalmát és piroshasú narancsot hozott, megfogta a leány kezét, és megkérdezte tőle: — Mi a neved? A szép szemű leány a földre omlott. Madárka-szívébe reszkető félelem költözött, és alig susogta: — Cilia ... Abrahám kivénhedt szemében barbár tűz lobbant. Ha Oren Xin megérti a vénember arcának hirtelen változását, az első pillanatban megölte volna. De nem értette, és csak Cillát nézte, nézte, nézte... Akkor még nem tudta, miért? Mi sem. Csak jóval később, amikor már nem tehettünk mást, csak annyit, hogy meghajoltunk egy bolygókon, világokon átívelő szerelem tragikus' pusztulása felett, mely úgy hullott a semmiségbe, olyan fenséges-szomorúan, ahogyan a pompázó virágok hullatják le szirmaikat az első őszvégi fagyos éjszakán... (Folytatjuk)
