Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-19 / 116. szám

NÉPÚJSÁG 3 MAI. május 19., péntek Ha§.y&ánUe.fytye&i UgiaéyetíUc öten ülik körül az asztalt. Gu­lyáslevest esznek. Az ajtóval j szemben a feleségül, átellenben a í férj, jobbról és balról gyerekek. í Gyerekek? Nem mind. Kettő kö­zülük mar felnőtt. Férfiszámba mennek. Jóízűen falatoznak, s meglepődnek, hogy ilyenkor dél­tájban idegen ember nyit rájuk ajtót. Az asszony tágra nyílt szem­mel figyel, miközben a férjével beszélgetek. A középmagas terme, tű, borostás arcú, őszülő halámté- kú férfi Böszörményi Imre. Kis- ku n doiozsmá ■ ■ ól jöttek Nagy bán­hegyesre, hogy a Zalka Máté Ter­melőszövetkezetben szénporos téglát készítsenek. — Tavaly öt család dolgozott Kiskundorozsmáról N agy bánhe­) a sok téglából? — fordulok Laukó Pál főkönyvelőhöz. — Nagy terveink vannak. Két­ezer férőhelyes pulykanevelőt, hatszázas sertéshizlaldát, három­ezer férőhelyes baromfi ólai és ta- karmanyos helyiségeket szerel­nénk az idén építeni. Jövőre egy 102 férőhelyes magtárpadlásos is­tálló építését tervezzük. A gazda­sági épületeken kívül főként a szövetkezet fiataljainak lakásokat is szeretnénk készíteni. Az idén két lakás építését tervezzük, ezért is kell a sok tégla. — Érdemes-e a szövetkezetnek téglaégetéssel foglalkozni? — be­szélgetünk tovább. költ hozzáértéssel már a múlt év­ben is több mint egymillió téglá­hoz juttatták a Zalka Tsz-belieket. Böszörményiék befejezték az ebedet. Munkába indulnak. Elöl gumicsizmában az apa, utána a fia, majd a lánya igyekszik a tsz- központ melletti téglaégiető telep­re. Nagy munka vár rájuk: fél­millió téglát akarnak adni a kö­zösnek ... (D. K.) Az asszonyok is munkát vállaltak kaszaperi Lenin Tsz-ben Az utóbbi időben egyre több­ször esik szó a föld jobb bérnö­veléséről, a termelőszövetkezeti gazdák családtagjainak munká­ba vonásáról. Kaszaperen, a Le­nin Termelőszövetkezetben na­ponta 360—380 szövetkezeti gazda dolgozik rendszeresen. A munkavállalók között szép számmal találunk lányokat és családos anyákat. A tsz elnökének elmondása alapjan a naponta munkába álló tsz-tagok 45—50 százaléka nő. A nagyobb családit asszonyok közül munkavállalás tekinteté- j ben kitűntek: Bozsó Mihályné, j Schulcz Pálné, Hevesi Kálmán­ná, Tóth Istvánná és még sokan mások, akik 3—4 gyermekük nevelése mellett vagy a nö­vénytermesztő brigádban, vagy pedig a kertészetben minden­nap dolgoznak. Süldőztetés nélkül 100 hízó terven felül gyesen — mondja halk, szelíd hangon. — Most egyedül jöttünk. — De hiszen nincsenek egyedül, magukkal jöttek a gyerekek is — vetem közbe. — Igen, dk is velünk jöttek. A fiú — a nagyobbik — rám­mosolyog: — A félmillió téglát, mert eny- nyit rendéit a szövetkezet — a mi családunk is elkészíti — mondja magabiztosan. Nehéz munka a téglaverés, de, mint Böszörményi Imre is mondja, jól kijönnek a szövetke­zettel. Naponta kora reggeltől ké­ső estig háromezerszer is megtöl­tik a téglamintát, s ezért jól fizet a szövetkezet. — 45—50 ezer forint jövedelem­re számolunk az idén — szól köz­be az asszony. — Mit épít a szövetkezet ebből — Nekünk nagyon érdemes tég­lát égetni. A föld minősége erre a célra kiváló. Ezer darab téglát a mi brigádunk 520 forintból állít elő. A téglagyárak telepein ezer tégláért 770 forintot kell fizetni és a szállítási költségei. Számítá­saink szerint minden ezer téglán kereken 300 forintot tudunk meg­takarítani. Ez a megtakarítás a szövetkezet részére 25—30 száza­lékkal több és nagyobb építkezést tesz lehetővé. A téglaverés elkezdődött, Az asztalsímátra egyenesített földön, mint könyvben a betűk, egymás mellett ezernyi tégla sorakozik. A Böszörményi család munkája mindez. Június elsejével hozzálát­nak a kemence elkészítéséihez. A jó minőségű téglát a csanádapácai Sziveri testvérek égetik, akik nagy szaktudással, apjuktól örö­Ebfeen az évben 960 nyulat ad át a gyomai szakcsoport A járási földm ű vessaövetkezet kezdeményezésére Gyomén Pe­tőfi néven házinyúLtenyésztő szak­csoport alakult április 20-án 16 taggal. Jelenleg a tenyészállatok száma 96 darab. Ez évre 960 dara­bot szerződtek le. A vezetőség ké­réssel fordult a községi tanácshoz, hogy segítse őket takarmányellá­tással. Ezt a segítséget a községi W ■■■■■■■ ■■■■■—■ ■—«■■■»■•■«»■■■■■■■»■■< tanács meg is adta olyan formá­ban, hogy öt katas zrális hold lu­cernát adott át a szakcsoportnak nyári használatra, A szakcsoport tagijai szerint kedvező a szerződéskötés, mert minden leszerződött nyúl után már most 10 forint előleget kap­tak. űrirajos szívének legmélyén azon­ban szomorúság ütött tanyát. A krónikás így írt erről: ..Nyár volt, amikor megérkez­tünk, és nyár volt még akkor is, amikor ezeket a sorokat írtam. Sokfelé jártunk már, kis protox- lánunk állandóan úton volt. A felderítő repülések végén mégis mindig majdnem egyforma je­lentés hangzott el: — Parancsnok. 200 kodenre repültünk el felfelé, a folyam felett — tért vissza egyszer Horx Lend. — A kép ugyanaz. Leszáll­tunk egy kisebb település mellett, ahogy ók mondják: a Meróm-tó partjánál. Az emberek zokogtak, leborultak előttünk, és Elohim nevét kiáltozták. Rettenetes voit hallgatni és látni okét!... Igen, barátaim! Ügye, tudjátok már, milyen világba érkeztünk? Nagy volt a boldogságunk, Örö­münk: hiszen megtaláltuk kozmi­kus testvéreinket, de a szomorú­ságunk annál fájdalmasabb: ezer és ezer rabszolga élt ezen a boly­gón, urainak kiszolgáltatva, iste­neiktől porig leigázva! Azok a bőrruhások, akik elő­ször jöttek hozzánk, istennek, 'angyaloknak hittek minket. Ami­kor ezt a szót kiáltozták: Elohim. — istenük nevét kiáltozták és zo­kogtak, sírtak rettegtek tőlünk. Ismeritek a Nagy Rettegés Kor­szakának történetét? Ha több ezer esztendővel ezelőtt a mi Tixo- nunkra ellátogattak valamely más világ űrhajósai, a mi hazánk­ban is ugyanezt találják, mint mi. itt a Földön — ahogy ők nevezik bolygójukat. Hát mi most, bará­taim, visszafelé száguldottunk a történelemben néhány ezer évet és megérkeztünk a Nagy Rettegés földi korszakába... ök vallásnak nevezik, mi Xonommának nevez­tük azt az őrületet, mely gúzsba köt minden gondolatot, mely meg­tiltja, hogy az. emberek meglás­sák a természet, az élet szépségeit, megtiltja, hogy mindenki élhessen szíve vágyai, akarata szerint, az egyik embert legyilkoltatja a má­sikkal Elohim, a nagy és hatal­mas isten nevében, rabszolgának dönt milliókat, felemel a gazdag­ság mérhetetlen hegycsúcsaira keveseket, megöli a legszebb érzé­seket, a szerelmet és megvásárol­ja azt. hazugságra tanít és az em­beri kínokat, a szenvedést dicsőí­ti és olyan hatalmat ad egyik embernek a másik felett, melyet talán ti már nem is érthettek' meg soha...- A körösladányi Magyar-Vietnami Barátság Tsz kezdeményezése — Még két éves sincs az a munkaverseny, amely kialakult megyénk egyik közös gazdasága, és a vietnami Vu-la nevű falu Vi­etnami-Magyar Barátság Tsz-e között. A versenynek máris jó eredményei vannak. A vietnamiak a náluk legjobban fejlődő rizsfaj­tákból küldtek vetőmagmintát, s arra kérték a körösladányi tsz-t, vesse el és állapítsák meg: magyar viszonyok között hogyan díszük a 13 000 kilométert utazott rizsmag. A ladányi emberek testvéri össze­fogásából egy öntözőmotor alakult ki, s ezt küldték el Vietnamba, hogy a hagyományos, emberi erő­vel működő vízkiemelést gépesít­hessék. A körösladányi Magyar—Viet­nami Barátság Tsz földje néhány évvel ezelőtt annyira szikes volt, hogy a növények már a koratava­szi kánikulában is kisültek. Alig volt az itt dolgozó embereknek betevő falatjuk. Egyedüli remé­nyük volt, ami eltöltötte őket, a szövetkezés jövőjébe vetett biza­lom. És e bizalom valamennyi körösladányi embernek édes gyü­mölcsöt hozott. Ma, amikor már kialakultak a közös gazdaság nagy táblái, és a határ különböző pontjain 860 hold szikes földet digózással meg­javítottak, már nemcsak remény­kednek a többtermelésbe vetett hitben, hanem szemük előtt való­sággá vált: földjeik hozamát az Világállamunk ragyogó piros csillagán ez a szó fénylik: Bol­dogság. A Föld lakói még nem is­merik ezt az érzést, csak apró, lo­pott ízeit kóstolgatják. Tudjátok, mi a bőrruhások boldogsága? Az, ha nem sújt le hátukra a nagyúr korbácsa, ha Elohim, a nagy isten elfogadja áldozatul leölt gyerme­küket! Borzalmas szavak ezek. de le kellett írnom, hogy megismerjétek azt a világot, ahova mi két hónap­pal ezelőtt megérkeztünk. Akkor, amikor elénk jöttek az első rabszolgák és kitárt karokkal, leesukló fejjel hullottak le előt­tünk a porba, akkor döbbent elő­ször szívünkbe a kérdés: Miért? Miért? Már tudjuk a választ. Fordító­gépeink segítségével gyorsan meg­tanultuk nyelvüket és beszélni tudunk velük. Szomorú mosoly ült Dox Ten arcán, amikor egyszer azt mondta: — Ahogy az isten beszélget bű­nös szolgáival... Vállalnunk kellett Elohim an­gyalainak szerepét, mert ha nem azt tesszük, megölnek bennünket. A történelem nem játék, baráta­im! Mi visszatértünk egy másik egyszeri talajjavítással is megkét­szerezhetik. A sovány, szikes földek eltűn­tek. A tsz-ben ma már a legelők javítását latolgatják, hogy a juh- nak is gazdagabb füvű mezőt jut­tassanak. A sovány földek gyen­ge terméshozama is lassan fele­désbe megy. A terméseredmények növekedése viszont lehetővé teszi, hogy sokoldalú gazdasággá fej­lesszék a szövetkezetei. Agronó- musuk — Somogyi Dénes — a tő­le telhető legtöbbet teszi, hogy a közösben rend legyen, és a szak- irányítás is jól működjön. Néhány nappal ezelőtt új gondolatok kezd­ték foglalkoztatni: az árutermelés növelése a meglévő adottságok jobb kihasználásával. — Hogyan adhatnánk a népgaz­daságnak mi, körösladányiak jó minőségű lucernamagot, és terven felül hízót? — ezen töprengett. Vitatkozott egy sort az elnökkel, több szövetkezeti gazdával, akik­nek határozottan állította: ha a magfogásra kijelölt lucernatáblán a lombkártevők ellen porozással védekeznek, akkor holdanként könnyen 70—100 kiló magot fog­hatnak. Még csak porozógépért sem kell a szomszédba menni, mert a többi munkagép mellett már ezt is megvették. — Az idén jól kell gazdálkod­nunk, mert takarmányra van szükségünk — vélekedik az agro- nómus. — Kereken 30 százalékkal szeretnénk növelni egy év alatt a bolygón a Nagy Rettegés Korsza­kába, be kellett tartanunk törvé­nyeit. ... Az a hat bőrruhás pásztor és a négy fekete hajú asszony a nagyúrhoz, Abrahámhoz vezetett bennünket. A vén nagyúr ott ült sátorának, nyílásában és egész há­zának népe arcraborulva köszön­tött minket. Abrahám égnek emelt karokkal, hörögve préselte ki ajkán a szavakat, amelyeket akkor még nem értettünk. Lába­ink elé rakták ajándékaikat, gyü­mölcsöt, csillogó ékköveket, gyap­jas bundájú állatokat, madarakat és remegő tekintettel lesték min­den mozdulatunkat. Dox Ten meghajlással üdvö­zölte a nagyurat, mi gyorsan kö­vettük és ugyanúgv tettünk... A rabszolgák félelemmel teli szív­vel fürkészték arcunkat, ruhán­kat, Oren Xin kezében a sugár- fegyvert, amit bizonyára valami szent áldozati tárgynak véltek... Sötétség borult a Jordán partja­ira és Ábrahám pásztorai szétfu­tottak a hírrel: — Elohim angyalai leszálltak a Földre és meglátogatták a nagy­űr sátorát... (Folytatjuk) lenleg 46 fejőstehenünk van. Év végére 80-at szeretnénk az istálló­ban látni, részben saját nevelés­ből, részben pedig vásárlásból. — Majd szűkszavúan hozzáteszi — lassan nálunk is az a helyzet, mint a többi tsz-ben: kevés az állatférő­hely. Az üzemtervbő! mégis ki­húztak egy szerfás istállót — pa­naszolja —, pedig nagyon nagy szükségünk lenne rá. Nem tudjuk a növendékmarhákat hová kötni. De messze van még az év vége, talán addig még a férőhely-gond is megoldódik. Amikor a szakember elgondolá­sát helyeslőén fogadják a szövet­kezeti gazdák, az jó jel. Körösla- dányban az egyszerű tsz-tagok is különös jelentőséget tulajdoníta­nak a szakember véleményének. Nem túlzás ez, hiszen szakember nélkül a ladányiak még mindig ott tartanának a hozamok növe­lésében, mint ahol évekkel ezelőtt voltak. Ma viszont lényegesen elő­rehaladtak. Az előrehaladást leg­jobban kifejezi az a tény, hogy az emberek most már nem azon vi­tatkoznak: miért kell a lucernát a lombkártevők ellen DDT-vel po­rozni, vagy miért tanácsos a hiz­lalásnál a süldőztetést mellőzni, hanem arról beszélnek, milyen hasznot hoz az új eljárás vala­mennyiüknek, mennyivel lesz erő­sebb a közös. A körültekintő politikai és gaz­dasági vezetés nagy eredmények forrása ebben a tsz-ben. Elég ta­lán annyit említeni, hogy az idén 300 darab hízott sertéssel többet adnak a népgazdaságnak, mint egy évvel ezelőtt. Ugyanekkor ebből a 300 hízóból 100 darabot a süldőztetés elhagyásával megtaka­rított takarmányon hizlalnak meg. Somogyi elvtárs már a takar­mány-szabványt is elkészítette. Ezek szerint a választás után hí­zóba fogott süldők takarmányá­nak 33 százaléka zöldlucerna. 33 százaléka árpadars és malomipa­ri termék, a többi pedig kukorica­dara lesz. A gazdaságossági számí­tás azt bizonyítja, hogy az új hiz- lalási módszerrel egy kiló sertés élősúly-előállítása 8—9 forintba kerül, szemben a múlt évi 13—14 forintos önköltséggel. A szövetkezet gazdái — amint azt többektől is hallottuk — elé­gedettek az agronómussal. Koráb­ban nem így volt. Határozottsága, a lazaságok elleni fellépése foly­tán nem tartozott a népszerű em­berek közé. De most, amikor a tagság rájött, milyen sok minden­ben igaza van Somogyinak, azóta becsülik. A szövetkezet valameny- nyi tagja bizalommal fordul hozzá akár szaktanácsról, akár a laza­ság megszüntetéséről legyen szó. A két szövetkezet versenyében ilyenné váltak a körösladányiak. Féltett kincsük, a Magyar—Vietna­mi Barátság Tsz pedig munkájuk nyomán évről évre szilárdul és va­lamennyiüknek jólétet nyújt. Dupsi Károly szövetkezet jószágállományát. Je-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom