Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-16 / 113. szám

1961. május 16., kedd HÉPOJSAg 3 A TERVSZERUSEG Baromfikeltető-állomás létesül Gyulán MS étharmad—agyhammad — ezt javasolta a párt az ipar dolgo­zóinak. Vagyis, hogy a termelés kétharmada a termelékeny- Bég és egyharmada a munkáslétsizám novekedese útján emelked­jen. Ez a javaslat országos szinten már az első negyedévben meg­valósult, s ennek az eredménynek kialakításához megyénk ipara is hozzájárult. Januárban bizony kissé kételkedve fogadta vezető és munkás egyaránt e javaslat teljesítését. Érthető is volt ez a bizonytalanság, hiszen az elmúlt évben megyénk össziparát tekintve, a termelés növekedésének több, mint fele éppen a munkáslétsaám emelkedé­séből adódott. Az idén azonban az ipari üzemek vezetői már a ter­melékenység ügyét tekintették fő feladatnak. Az első negyedévi terveket általában túlteljesítették az ipari üzemek S minthogy a termelés növekedésének üteme az idén sem lassult, míg a munkáslétszámé csökkent, a termelési eredmények elsősorban a termelékenység emelkedésének tudhatok be. Különö­sen vonatkozik ez a minisztériumi iparra, ahol az elmúlt év hasonló időszakához képest a termelés 19,4 százalékkal, míg a munkáslét- szám 1,2 százalékkal emelkedett. Csupán e két számadat követkéz, menyéként megállapíthatjuk, hogy előre haladt üzemeinkben a la­zaságok felszámolása, amelyek kerékkötői voltak az eredményes munkának. Nem lebecsülendő segítséget jelentett az új gépek beállítása, az elavult technológia megváltoztatása, de nyugodtan írhatjuk az eredményeket a munkák jobb megszervezésének javára. Arra, hogy a vállalatok igyekeztek megszüntetni a házon belüli munkanélküli­séget, s különös gondot fordítottak a belső tartalékok felhasználá­sára. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a múlt évi laza normák ren­dezése nem okozott különösebb zavart a munkások átlagkeresetét illetően. Megállapíthatjuk tehát, hogy vállalatainknál sokkal tervsze­rűbb a munka, mint volt. Cáfolhatatlan tények sorakoznak az üzemek, gyárak negyedévi jelentéseiben ennek bizonyítására. A Békéscsabai Téglagyárban az egy munkásra eső termelés az első negyedévben több, mint tavaly volt, amely mintegy 2 és fél millió forint értékű cserepet és téglát jelent terven felül. Ugyanezt mond­hatjuk el az össz-állami iparról is, ahol az egy munkásra eső terme­lési érték 13,5 százalékkal növekedett. Az eredmények mellett azonban meg kell emlékeznünk arról is, hogy a tervszerűség nem minden üzem jellemzője. A Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár ugyan teljesítette a negyedévi tervét, de nem volt biztosítva a tervszerű munka. Nem tudtak eleget tenni a belkereskedelmi szállítási kötelezettségüknek, és az első negyed­évben mintegy 120 ezer forint értékű selejtet gyártottak, amelynek nagy százaléka munkaseiejt. Sajnos, ez esetben a tervszerűségre való törekvés nem terjedt túl a forint-terv teljesítésén, s azt, hogy az üzem azt gyártsa, amit a megrendelések előírnak és akkorra, amikorra kell, már figyelmen kívül hagyták. Márpedig a tervszerű munkának minden területén érvényesülnie kell. Ha a tervet csak részleteiben tartják be, ott csak terv van, de hiányzik a tervszerű­ség, ami nélkül pedig lehetetlen nagyobb célokat elérni. Ilyen hibák ellenére azonban mégis nyugodtan állíthatjuk — megyénk össziparának eredményeit tekintve —, hogy javult a ve­zetés. A tervszerűség pedig, mely létfeltétele az előbbre lépésnek, szervezési feladat, vagyis a vezetés egyik alkotója. A tervszerűség biztosítása feletti őrködés elsősorban a vezetők, műszaki és gazda­sági vezetők feladata. S ha a munkások napi munkájuk közben egyre többet adnak, többet termelnek, joggal várhatják el a vezetőktől a termelékenység-növekedés fő tényezőjének, a tervszerűségnek be­tartását, illetve betartatását. Majnár József — öt, tíz, tizenegy, tizenkettő ... Tizenkét különös ruhaba öltö­zött, két lábon járó lény mozgott tőlünk alig egy kodeinre a folyó partján. A távcső egészen közel hozta őket Hasonlítottak ránk! Hasonlítottak? Pontosan olyanok voltak, mint mi! Csak a ruhájuk volt egészen különös, állati bőrök­ből készülhetett... A szemük, az arcuk, a mozgásuk — ugyanaz! A mindig nyugodt Dox Ten ki­áltozni kezdett. Engem pedig való­sággal megbénított a felfedezés: íme, itt élnek, mozognak előttünk a D-boJygó lakói, a mi kozmikus testvéreink! Görcsösen szorongattam sze­mem előtt a távcsövet. A parancs­nok lefutott egészen a vízpartig, es egyre hangosabban kiáltozott. A távcső mezőjében láttam, hogy a bőrruhások meglepődve kapják fel a fejüket, és arrafelé tekimt- getnek, ahol mi álltunk. Aztán öten közülük elindultak felénk. Egyik kezemmel akaratlanul is megmarkoltam a sugárfegyvert, a másikkal pedig csak szorítottam, szorítottam a távcsövet Különösen festhettünk kozmosz- öltözetünkben,, de akkor eszünk­be sem jutott, hogy furcsa ruháza­tunk elrettenti majd őket. Így tör­tént! Amikor már jól láttak min­ket, hirtelen megálltak, tanakod­tak, aztán futásnak eredtek visz­sza, arrafelé, amerről jöttek, kü­lönös hangokat. hallattak, karjai­kat az ég félé dobálták. Menekültek. Dox Ten még mindig ott állt a vízparton, kiáltozott és integetett feléjük. De azok már túl voltak a part messzebb húzódó fasorán is, és eltűntek a szemünk elől.,; Még vártunk néhány percig, az. tán úgy határoztunk, hogy vissza­térünk az Endroxlánhoz. Társa­ink már nagyon vártak bennün­ket. A központi kormányzófülké­ben Dox Ten fárdtan ült le a pu­ha műanyag fotelbe, és elrendelte az egy órás pihenőt. Száz és száz kérdésre kellett vá­laszolnunk. Dox Ten részletes pontossággal leírta a bőrruhások arcvonásait, testalkatukat, Doxir Teni, az orvos-biológusnő ragyo­gott, fénylett az arca, ahogy a pa­rancsnok szavait hallgatta. Nagy­szerű élmények várták az orvost és a biológust is... Aztán újra lepergettük a kép­rögzítő szalagra felvett képeket, a felderítés minden mozzanatát. Sajnos, a bőrruhásokról nem ké­szítettem felvételeket, annyira ha­talmába kerített az első — ha csak távoli is — találkozás láza. Akkor még nem is sejtettük, hogy a következő fényesség órái­ban már közvetlenül megismer­kedünk velük... (Folytatjuk) A naposcsí be-el h u llást egyéb okok mellett a nagy távolságra történő szállítás is előidézte. Ezért is, de azért is, hogy minél több csibét nevelhessenek, a gyulavári Lenin Hagyatéka, az eleid Lenin, az újkígyósi Aranykalász, a do­bozi Petőfi, a gyulai Vörös Csil­lag és a gyulai földművesszövet­kezet elhatározták, hogy vásárol­nak egy-egy tízezres keltetőgépet és közös keltetőállomást létesíte­nek Gyulán, a Bútoripari Vállalat egyik volt telepén. Az állomásnak kiszemelt épület átalakításán már dolgoznak a termelőszövetkezetek házi építőbrigádjai, s előrelátható­lag augusztusban már megkezdik a keltetést. A gyulai földműves­szövetkezet szívesen társult a kel­tetőállomást létesítő termelőszö­vetkezetekhez. mert az idén is még csak 6750 csibét tudott kiadni a háztáji gazdaságokba és a ma­gánosoknak. Ha elkészül és meg­kezdi működését a keltetőáüomás, havonta mintegy tízezer naposcsi­bét tud kiadni a földművasszövet- kezet. Akik élnek és akik visszaélnek egy kedvező akció lehetőségeivel írta: Kardos Pál, az Állatiorgalmi Vállalat igazgatója A MEZŐGAZDASÁG szocialis­ta átszervezésével egyidejűleg a párt Központi Bizottságának ha­tározata a mezőgazdasági áruter­melés növelését írja elő. A közös gazdaságok árutermelésének kí­vánt mértékű kialakítása mellett szükséges a háztáji és egyéni gaz­daságok árutermelésének fokozá­sa is, miután az együttes lehetősé­gek jobb kihasználásával valósít­ható meg a mezőgazdasági áruter­melés növelése, a dolgozók jobb ellátásának biztosítására. A párthatározat gyakorlati meg­valósításának egyik alapfeltétele — a termelőszövetkezeti közös gazdaságok állatállományának ki­alakításán túl — a háztáji és egyé­ni gazdaságok állatállományának növelése, miután az állami felvá­sárlás mennyiségi fokozása csak az állatállomány számszerű emel­kedésével párhuzamosan oldható meg. Az Élelmezésügyi Minisztérium Állatforgalmi Igazgatósága az előbbiekben említett — igen fon­tos — szempontok figyelembevé­telével adta ki még az elmúlt év­ben azt a rendelkezését, amely­nek elsődleges célja a kocaállo­mány, s ezen keresztül a sertésál­lomány számszerű növelése. Ez az intézkedés lehetővé tette, hogy termelőszövetkezeti tagok — s ez évben már egyéni termelők is — hitelakció keretében ivarérett ko­casertést vehetnek át az Állatfor­galmi Vállalattól, s erre olyan szerződést kötnek, amelyben köte­lezettséget vállalnak a vállalattól hitelben átvett kocasertés feltét­len tenyésztésbe állítására. A ter­melő az így tenyésztésbe állított koca szaporulatából kocánként 3 darab továbbtartásra alkalmas süldőt köteles átadni az Állatfor­galmi Vállalatnak szerződéses áron. Ezzel fizeti meg a hitelezett kocasertés ellenértékét. FONTOS — és a szerződésben is kikötött — feltétele az akció­ban való részvételnek az, hogy a kivitt kocát a termelő köteles be- búgattatni, mert a süldőleadási kötelezettségét csakis a kivitt ko­ca szaporulatából teljesítheti a vállalat felé. Ebből következik, hogy a kocáért járó süldőleadási kötelezettséget vásárolt süldőből teljesíteni nem lehet. Ezen túl a hitelezett kocasertés csak akkor válik a termelő tulajdonává, ami­kor az első fialásból származó 3 darab süldőt a vállalatnak már átadta, s ezzel a kocasertés ellen­értékét kiegyenlítette. Amíg ez nem történik meg, addig a terme­lő a kocát nem adhatja el, nem vághatja le, még akkor sem, ha he­lyette esetleg saját nevelésű vagy vásárolt kocából másikat állít be. Ezek a megszigorítások azt céloz­zák, hogy az akció feltétlenül el­érje célját, nevezetesen azt, hogy a kihelyezett koca — amennyiben az tenyésztésre alkalmas — min­den körülmények között szaporu­latot adjon, miután csak így van biztosítva a hitelezési akció ered­ményessége révén is a sertésállo­mány számszerű növekedése, s an­nak eredményeként az állami fel- vásárlási lehetőség bővülése. A koca-kihelyezési (hitelezési) akciónak 1960. évben a megyében igen szép sikere volt. A tsz-ta- gok és egyéni termelők helyesen ismerték fel az akció gazdasági előnyeit, s ennek megfelelően igen nagy számban, összesen 6670 ko­casertést igényeltek az ÁUatfor- galmi Vállalattól, s azok tenyész­tésbe állításával a sertésállomány számszerű növekedése igen jó eredményt hozott. EBBEN AZ ÉVBEN az elmúlt évi-' vei szemben lényegesen nagyobb az érdeklődés a kocasertések hi­telakcióban történő kivitele iránt. Bizonyltja ezt, hogy eddig 2530 kocát adtunk ki. Az ÁUatforgalmi Vállalat arra törekszik, hogy a jelentkező igényeket a legteljesebb mértékben kielégítse, azonban az akcióban eddig elért sikerek elle­nére vannak olyan észrevételek, amelyek óvatosságra intenek. Akadnak ugyanis olyan termelők, akik az akció tulajdonképpeni gazdasági célját — azaz a kivitt sertések feltétlen bebúgattatását és lefiaztatását — meghiúsítják, a szerződésben vállalt kötelezettség megszegésével, azzal, hogy a ki­vitt kocát tenyésztésbe állítás he­lyett levágják vagy eladják. A fennálló törvényes rendelkezések értelmében a koca eladása egyen­lő a sikkasztással, annak levágá­sa pedig közellátást veszélyeztető bűntettnek minősül. Az Állatforgalmi Vállalat ellen­őrei folyamatosan látogatják a hi­telezési akcióba bekapcsolódott termelőket és több esetben igen súlyos visszaélést állapítanak meg. így például Alb János újkígyósi lakos a kivitt kocát eladta. Vitéz Ferenc szabadkígyósi lakos, vala­mint Laczkó István ugyancsak szabadkígyósi lakos és Laczkó Jó­zsef újkígyósi lakos a kivitt kocát levágta. AZ ÁLLATFORGALMI VÁL­LALAT a visszaélést elkövetők ellen bűnvádi feljelentést tett. Ennek eredményeként a bíróság Alb János újkígyósi lakost 4 hó­napi felfüggesztett bürtönbünte- tésre, Vitéz Ferenc szabadkígyósi lakost 3 havi börtönbüntetésre, Laczkó István szabadkígyósi la­kost 6 hónapi felfüggesztett bör­tönbüntetésre és 500 forint pénz- büntetésre, Laczkó József újkí­gyósi lakost pedig 3 havi börtön- büntetésre ítélte. Az említetteken kívül még jó egynéhány olyan termelő van, aki szerződésben vállalt kötelezettsé­gét megszegte, a kocát levágta vagy eladta. Az eljárás ezek ellen a termelők ellen is folyamatban van. Osztják a vásárlási visszatérítést a földmüvesszövetkezetek Mint minden évben, az idén is jelentős összegű vásárlási vissza­térítést osztanak azok a földmű­vesszövetkezeteket, amelyet az elmúlt évben eredményesen, nye­reséggel gazdálkodtak. A gyulai földművesszövetkezet a részjegyek után járó kamat összegével együtt 69 300 forintot oszt ki tagjai kö­zött. A tagok egy része azonban lemond a vásárlási visszatérítés összegéről, azaz részjegyet vásárol helyette. Eddig 21356 forintot hagytak vissza, s a földművesszö­vetkezet igazgatósága még mint­egy 15 ezer forint visszahagyására számol. Az így visszamaradt ősz- szegből korszerűsítik a boltokat, s egy felvásárlótelepet építenek. Az, hogy a vásárlási visszatérí­tés összege helyett részjegyet kér­nek a földművesszövetkezeti ta­gok, nemcsak gyulai jelenség. Méhkeréken is 15 ezer forintot hagytak eddig a tagok a földmű­vesszövetkezet kasszájában, azért, hogy végre TÜZÉP-telep létesül­jön Méhkeréken is. Gyulaváriban azért ajánlották fel a tagok a vásárlási visszatérítés összegét, hogy a földművesszövetkezet igaz­gatósága Újváriban egy korszerű boltházat építtethessen. Tekintettel az akció iránt meg­nyilvánuló igen nagy érdeklődés­re a jövőben az ellenőrzés még hatékonyabb lesz, s illetékes ha­tóságaink pedig fokozottabb szi­gorral járjanak el az olyan terme­lőkkel szemben, akik bármilyen formában elvonják a kiadott ko­cát a tenyésztésből. Megengedhe­tetlen ugyanis, hogy a tenyésztés fokozása céljából beindított akciót egyesek bűnös módon, spekulatív célok érdekében használják fel. Jön! Jön! A Prágai Nagycirkusz Békéscsabán a Kazinczy utcai vásártéren május 19 — 22-ig CSAK 4 NAPIG! Idomított vadállatok! 16 világszám! Jön! Jön! ______________ 5773

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom