Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-16 / 113. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ära 50 fillér *c Világ proletárjai, egyesüljetek! 1961. MÁJUS 16., KEDD AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM A nép szolgálatában 500 gép, főbb ezer pár lóiogaf és 15 ezer szövetkezeti tag dolgozik a termelőszövetkezetek földjén A termelőszövetkezetek nagy táblain kora reg­gel munkába állnak a fűkaszák, a rendsodrók, a növényápoló gépek és a kézikapások. Ezen a vi­déken 500 saját és gépállomás! gép vágja a dús lucernarendet, kultivátorozza a napraforgót és kukoricát, nyomukban tizenötezer termelőszö­vetkezeti tag forgatja és gyűjti a szénát, egyeli a cukorrépát, kukoricát és napraforgót. A négy nemzetiség lakta Eleken a Lenin Tsz határában — ahol írásban vállalták a családok, hogy milyen nagy területet művelnek meg — már befejezték az 540 iiold cukorrépa egyelését, Jelenleg 700 szövetkezeti tag szorgoskodik a föl­deken: a gépek nyomában egyelik a napraforgót, a kukoricát. A dűlóutakon szinte egymást érik a lucernát szállító gépi és lóvontatású járművek, kazalozzák az illatos szénát. Az újkígyósi Arany­kalász Tsz nagy tábláin olyan jól sikerült meg­szervezni a tavaszi munkát, hogy a szomszédos szabadkígyósi Szabad Föld Tsz szénabetakari- tásában is segíthetnek. A korai vetés megyeszer- te érezteti hátasát: eddig 8 ezer holdon egyelték ki a cukorrépát, mert ebbe a fontos munkába besegítenek a családtagok is. , Az orosházi Dózsa Tsz határában egyszerre kaszálják a szénát és kapálják a napraforgót, kukoricát. A gépállomási és saját gépek az évek óta kialakított nagy táblákon szorgoskodnak, a tavasszal bevitt kisparcellákon pedig lófogatok irtják a gyomot. A mezőkovácsházi és Battonyai Gépállomás körzetében hossz-kereszt irányban kultivátorozzák a jól sikerült négyzetes kuko­ricát. A Körösök közeiében gazdálkodó termelőszö­vetkezetek szabadföldi kertészeteiben virágza­nak a korai paprika- és paradicsom-palánták, kapálják a káposzta- karfiol- és hagymaföldet a kertészek. Az elmúlt félév munkáját értékelték a KIOSZ megyei választmányi és titkári értekezletén Né*hány nappal ezelőtt ki­sebb társaságban beszélgettünk. Egy végeredményben hétköznapi eseményről volt szó: az egyik kör­zetben tanácstagi beszámoló zaj­lott le, amelyben az adott körzet választott tanácstagja ismertette az elmúlt időszakban folytatott tevékenységét, beszámolt munká­járól, s meghallgatta választói fel­szólalásait, észrevételeit, javasla­tait. A beszélgetés — a témán be­lül — sok mindent érintett, végül elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami­kor országvezetésünk elvi kérdé­seire fordult a Szó. A beszélgetés végül sok-sok gondolatot adott, amelyek végeredményben min­dennaposak, de ha az ember sum­mázva foglalja őket össze, nem tud velük foglalkozni az emelkedett­ség érzése nélkül. Életünk mélységes demokra­tizmusának mutatója az, hogy vá­lasztott vezetőink — kezdve az egyszerű tanácstagtól a Elnöki Tanács elnökéig — úgyszólván nap mint nap találkoznak, nap mint nap kapcsolatba kerülnek a dolgozó emberekkel, az ország la­kosaival. Egy idősebb tsz-gazda mesélte a múltkor: valamilyen problémája volt, fogta magát, fel­utazott Budapestre azzal, hogy személyesen találkozik a Minisz­tertanács elnökével. Kérését meg­hallgatták, Münnich elvtárs fogad­ta, hosszan elbeszélgetett vele — barátian, elvtársian, és ami kérése volt — elintéződött. Gondoljuk el, micsoda óriási változásnak kellett végbemenni az egyszerű falusi emberben ahhoz, hogy minden különösebb előké­szület nélkül, egyenesen a Minisz­tertanács elnökéhez menjen, kér­jen és kapjon fogadtatást. Mert ez a falusi ember életének nagyobb részét olyan rendszerben élte le, amelyben a községházán is reme­gő kézzel kellett levenni a kalapot nemcsak a jegyző, vagy a főjegy­ző, hanem az egyszerű kis tisztvi­selő előtt is. Micsoda változás ment végbe ennek az idős falusi embernek a lelkivilágában ahhoz, hogy bekopogtatott a miniszterel­nök ajtaján. Ez a változás: az el­múlt 16 esztendő eredménye, azoknak a felszabadult éveknek új lelket formáló munkája, amely nemcsak megteremtette a mun­káshatalmat, de bele is oltotta az egyszerű emberek leikébe, hogy ez a hatalom valóban az övék, éljenek vele mind a maguk, mind pedig az egész ország javá­ra. A mi államhatalmunk — a nép valóságos, megtestesült hatalma. Á dolgozó nép és a veze­tők közötti kapcsolatnak ezer­nyi és ezernyi lehetősége, szá­mos formája van. Nem az a jellemző, nem az a tipikus, hogy az emberek bekopogtatnak a par­lament kapuján, hanem az, hogy maguk a vezetők érzik kötelezett­ségüknek, hogy felkeressék min­dennapi életük helyén a dolgozó­kat, ott a helyszínen ismerkedje­nek meg azokkal az örömökkel, vagy éppen gondokkal, amelyek a dolgozó embereket körülveszik. A közelmúltban olvashat­tuk a lapban: megyénk képviselői Gyomén tartották meg rendes ülésüket. De ez nem egyedülálló eset, sorolhatnánk tovább, hogy választott országgyűlési képvise­lőink mikor és hol tartották meg rendes ülésüket, de ez nem egye­dülálló eset, sorolhatnánk tovább, hogy választott országgyűlési kép­viselőink mikor és hol tartottak beszámolókat, tartottak fogadó­órákat. S hogy mi a jelentősége, mi az értéke egy ilyen közvetlen tanácskozásnak, beszélgetésnek, jól mutatja a gyomai képviselői cso­portülés napirendi anyaga is. Miről beszélgettek megyénk képviselői? Arról, hogy fokozott minőségi követelményeket kell ál­lítani a termelőszövetkezeti épít­kezéseket végző vállalatokkal szemben. Javaslat született arra is, hogy az újonnan épült és fel­építendő tsz-épületeket szakbizott­ság vegye át — meg kell alakítani egy ilyen átvevő szakbizottságot. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a nagyobb építkezéseket, olyanokat, amelyek nemcsak egy termelőszövetkezetet érintenek — a tsz-ek közös erőből valósítsanak :neg. Beszeltek arról is, hogy a szövetkezetek tulajdonában lévő különböző gépek olcsóbb, szaksze­rűbb, jobb megjavítása érdekében helyenként hozzanak létre közös javítóműhelyeket. Szó esett a táj­egység szerinti gazdálkodás meg­valósításáról ... És így sorolhat­nánk tovább a témákat. A mindennapi élet, a mindenna­pos ©lőrehaladás gondjai, problé­mái szerepeltek ezen a napiren­den. Olyan problémák, amelyek­nek megoldására lehetőség van és amelyek megoldásával újra és új­ra előreléphetnek, előrehaladhat­nak megyénk termelőszövetkeze­tei, egyre jobban, egyre szebben és gazdagabban élhetnek a közös gazdaságok tagjai, szorgalmas munkásai. A dolgozó emberekkel való törődés, a dolgozó emberek javának, fejlődésének, felemelke­désének hű szolgálata — ez az, amit a mi vezetőink tiszta szívvel, s őszinte szándékkal vállaltak, amikor elfogadták választóik meg­bízatását. A mi vezetőink — egyek a nép­pel, a nép soraiból nőttek fel a községi tanácstagságig éppen úgy, mint az országgyűlési képviselő helyéig a parlamentben, vagy ép­pen a miniszteri funkcióig. Ez ad­ja meg közvetlen, bátor, szóki­mondó és lelkes hangulatát az olyan eseményeknek, amikor a munkások, parasztok elválasztott vezetőik találkoznak beszámoló­kon, fogadóórákon, látogatások során. A mi megyénk népe is nyitott szívvel fogadja mindenkor veze­tőit, mert tudja róluk, hogy az ő ügyüket képviselik, az ő ügyeik­ben fáradoznak nagy szorgalom­mal és odaadással, mert a nép szolgálata szent és nagy ügy — népi hatalmunk szent és nagy ügye. Dér Ferenc A KIOSZ megyei szervezete hétfőn tartotta meg Békéscsabán a megyei választmányi és titká­ri értekezletet. A tanácskozáson részt Vett Semsei Ferenc, a KIOSZ Országos Központja személyzeti csoportjának vezetője, Veszelka György, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának munkatársa, valamint a KISZÖV, a megyei tanács ipari és pénzügyi osztályának több dolgozója. Plenter Lajos, a KIOSZ megyei titkára beszámolójában értékelte azt a tevékenységet, amelyet a járási és a helyi csoportok a múlt félévben kifejtettek. Közölte, hogy az elmúlt hat hónapban so­kat javult a szervezetek munká­ja, hiszen Békés megye, amely a legutóbbi értékeléskor a megyék versenyében a 17. helyen végzett, most a hetedik helyet szerezte meg. Plenter elvtárs elmondotta, hogy javult a kapcsolat a KI­A termelőszövetkezetek portáin 227 állandó és ideiglenes jellegű házi építőbrigád csaknem kétezer tagja szorgoskodik az építkezése­ken, átalakításokon és tatarozá­son. Megyeszerte sok olcsó, szer­fás ólat és istállót emelnek tető alá, de jól hasznosítják a bontott anyagokat is. Az egy éve gazdál­kodó medgyesegyházi Aranyka­lász Tsz-ben bontott anyagból épí­tettek modem sertés-kombinátot fiaztatóval, hizlaldával és süldő- szállással berendezve. Az ugyan­csak egy éves gyulai Zöld Mező- Tsz-ben újjávarázsolt tanyák, új irodák, felújított és teljesen új gazdasági épületek egész sora di­cséri a házi építőbrigád jó munká­ját. A füzesgyarmati Aranykalász Tsz-ben — amely a Sárrét legsze­gényebb vidékén, terméketlen sík­ságon alakult — az utóbbi hat év SZÖV-vel és a kisipari termelő- szövetkezetekkel. Az elmúlt idő­szakban sokat tett a KIOSZ a szakmai oktatás fejlesztéséért is, amit az is bizonyít, hogy nyolc tanfolyamot fejeztek be sikeresen. A jövőben azonban arra van szükség, hogy a járási székhelye­ken is szervezzenek szakmai to­vábbképző tanfolyamokat. Több városban és községben — amint a beszámolóban is elhangzott — a kisiparosok társadalmi munkával járulnak hozzá lakhelyük szépíté­séhez, fejlesztéséhez. A beszámoló utáni vitában 16- an szólaltak fel. Csepregi Károly, a békéscsabai járási csoport tit­kára elmondotta, hogy egyre in­kább javul a kapcsolatuk a kis­ipari szövetkezetek tagjaival. Elha­tározták többek között azt is, hogy a jövőben közös klubot ren­deznek be, ahol együtt tekintik juhhodályt, csibenevelőt, gondozói lakást és egyebet építettek. Jelen­leg 50 termelőszövetkezeti tag se­gít az építkezésben, fiaztatót, sül­dőszállást és lóistállót építenek, nyolc termelőszövetkezeti tagnak modem kétszobás, fürdőszobás családi házat. Sok háztáji portán tataroznak, nagy ablakokat rak­nak a kicsik helyére, azután segí­tenek a kevés tapasztalattal ren­delkező fiatal szeghalmi Egyetér­tés Tsz-nek. Az orosházi Dózsa Tsz-ben — ahol évente 700—800 ezer szénpo­ros téglát égetnek — eddig hat és fél ezer szarvasmarha, ló, sertés, juh és baromfi í-észére építettek férőhelyet saját anyagból a házi építőbrigád tagjai, a tagok családi házát is ők emelik tető alá, ami­hez a szénporos téglát a szövet­kezettől vásárolják. meg majd a televízió műsorát, közösen szórakoznak. Kecskeméti László, a békési já­rási szervezet titkára szintén arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a szövetkezetek tagjaival baráti kapcsolatokat teremtenek. Tóth József, a dévaványai csoport tit­kára felszólalásában elmondotta, hogy a KIOSZ szervezet tagjai 7500 forint értékű társadalmi munkát vállaltak a községi fürdő építésénél. , A felszólalók örömmel üdvözöl­ték, hogy előreláthatóan a jövő év elején megjelenik a kisiparosok nyugdíjtörvénye. A tanácskozáson szinte valamennyien szóvá tették a kontárkodást, s kérték, hogy a hatósági szervek erélyesebben, ve­gyék fel a küzdelmet a kontárok­kal szemben. Semsei Ferenc, a KIOSZ Országos Központjának kiküldöttje felszólalásában rész­letesen ismertette a nyugdíj-tör­vényt, amelyről elmondotta, hogy az kötelező lesz valamennyi kis­iparosra. A tanácskozás végén Semsei elvtárs a könnyűipari miniszter megbízásából Bíró József vésztői fényképésznek átadta a ,,Könnyű­ipar kiváló dolgozója” jelvényt és oklevelet. Az elmúlt félévi mun­ka eredményeként a békési járá­si csoport és a tótkomlósi helyi csoport érdemelte ki a megyei titkárság Vörös Vándorzászlaját. Többen kaptak a tanácskozáson ezenkívül pénz- és tárgyjutalmat. Százflzenhét díjtalan véradó Orosházán Tegnap, május 15-én, Orosháza város Vöröskereszt-szervezete díj­talan véradó-napot rendezett, melynek során 117 embertől vet­tek vért a megyei Vérkonzerváló Állomás dolgozói. A véradók kö­zött elsőnek jelentkeztek a város vezető emberei; Tízmillió forint értékű ólat, istállót emelt már tetű alá a füzesgyarmati Aranykalász Tsz házi épifirigádja alatt tízmillió forint értékű ólat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom