Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-14 / 112. szám
Í9G1. május 14., vasárnap KÉPÚJSÁG A gerendási tanyától a csabai népegyletig ÁCHIM L. ANDRÁS* 1871. március 16-án született Békéscsabán. Kortársai, akik közül még sokan napjainkban is élnek, szerették és szeretik hangsúlyozni szlovák paraszt származását, sőt „tótból magyarrá vedlett hazaffy”-nak is gúnyolták, holott az Achim név valószínűleg a török eredetű Achmed szóból származik. A család nemesi levelét Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől kapta 1665. aug. 20-án Radnóth várában, mert egyik ősük, nagykörtvélyesi Áchim Tódor Kővár várában hűségesen szolgált őrkatonaként. Ettől a török származású, és a hódoltság után itt maradt őstől származnak az Áchimok, akiknek egyik leszármazottja Cinkotára vándorol. Innen Haán Lajos kézirata szerint „1750 körül, mikor Prisztavok János volt a törvénybíró, lejött Cin- kotáról, a vallásért való üldözés elöl menekülve három Áchim nevű testvér. Az egyik, Áchim János Csabára tartott, és magát a városházán bemutatva Prisztavók- nak. annyira megtetszett, hogy rögtön szolgálatába fogadta. Később pedig egyetlen leányát adta neki nőül az 1754. esztendőben. Ezen Áchim meghalt 1787-ben, és tőle származik a Csabán most oly elterjedt, s gazdag Áchim-család. Bá másik testvér Szarvason tele- Bpedett le, es a nép születése helyéről elnevezte Czinkotszky-nak, és ettől származnak a Szarvason, Mezőberényben és Nagylakon levő számos Cinkotszkyak. A harmadik testvér Kunszentmártonban állott szolgálatba.” E leírás igazságát megerősíti Achim Mihály csorvási anyakc'nyvvezető által 1924-ben készített családfa is. Az Áchimok Csabán szlovákokkal keveredtek, s a családnak három ága ismeretes; Áchim Frankó, Áchim Huszar és Achim Liker. Ez utóbbi ágból származik Áchim L. András. ATYJA, a 150 kh-as gazda, urat akart volna nevelni gyermekéből, de minden kísérlete hiábavalónak yult; a házitanító sem tud- á az élénk fiút messze vezetni az kori szellem birodalmában, és ezt követő apai fenyítés még kevésbé hatott ösztönzőleg, végül is a fiú dacosan kijelentette; „hiába ver apám, én mégsem leszek úr!” Már akkor „tudat alatt” benne volt az úrgyűlölet, jegyzi meg maró gúnnyal kéziratában kortáf- sa, Vass Vilmos orvos, és mi siegalmával vált azonossá. Csak Áchimban keressük hát a hibákat?— mint az ellenségei teszik? — Távolról sem! Akkori közoktatás ügyünk nem ismerte az elmélet és gyakorlat szerves egységét, és kizárólag elvont szellemi tananyagot nyújtott, ami elviselhetetlenül távol állott a valóság-szemléletben élő és gondolkodó paraszt-ifjúságtól. „A kapitalizmusnak azon a fejlődési fokán, amelyre a XIX. században ért el Európa, az elméleti iskola meg is felel a kapitalista termelés követelményeinek, de persze annál kevésbé felelt meg a munkás követelményeinek.” Iskoláink tehát politikumból szakadtak el a gyakorlati élettől, mert egyrészt így biztosították a kiváltságos osztályok műveltségi monopóliumát — másrészt minden észrevehető erőszak nélkül — így hullottak ki az elvont gondolkodáshoz nem szokott parasztfiúk a középiskoláknak már az alsóbb osztályaiból, és tértek visz- sza lemondással abba a közösségbe, amelyből felfelé akartak kitörni. ÁCHIMMAL is ez történt. Szüleivel, tanítóival és tanáraival vívott állandó harcok közepette végezte el az algimnázium négy osztályát, majd nagybátyjához, Áchim Ádám espereshez került Szarvasra. ahol a főgimnázium V. osztályának tananyagával 2 év alatt alig tudott megbirkózni. Tanulásában és magatartásában egyre nagyobb zökkenők mutatkoztak, ezért apja a tanulni nem akaró fiát kiveszi a hatodik Osztályból, és hazaviszi gerendás; tanyájára. Áchim L. András számára a tanya lett az igazi és egyetlen iskola, Itt ismerte meg az élet valóságát, a paraszti élet nehézségeit és szépségeit — ez utóbbi többnyire a mulatozásból állott —, itt értette és szerette meg a béresek, a napszámosok gondolkodásmódját, beszédmodorát, tréfáit, amelyek sokszor a durvaságig vaskosak voltak. A tanyai környezetben megizmosodott Áchim öntudata, megerősödött testében is, ennek ellenére a katonaorvos nem találta alkalmasnak a sorozáson, csak akkor. amidőn az egyébként takarékos apa fizetett az orvosnak. így lett katona Áchim, két évig szolgált Mezőhegyesen, de gondolkodó és dacos magatartása miatt a harmadik évet büntetésből Szarajevóban töltötte. 23 éves korában megnősült, fe leségül vette Rajtár Ilonát, akivel 40 kh földet és az akkori Mészáros utcában házat kapott hozományként, ennek ellenére közel 10 esz tendeig a gerendási tanyán éltek a fiatalok. A házasság nem erősí tette az egyébként laza egyetértést apa és fia között, ugyanis Áchim L. András életmódjával gyakran kitört az akkori megmerevedett és megváltozhatatlannak hitt társadalmi keretekből. Voltak szép számmal barátai, akiket — különösen apja halála után — gyakran megvendégelt tanyáján, és nemegyszer nyersen meg is tréfált. ÁCHIM A TANYÁN úgy élt, mint a többi paraszt, de felismerte a paraszti életforma csődjének okát. ezért izzóan parázslott benne a gyűlölet az úri társadalom ellen. és velük való érintkezésében fölényesen, de mindig őszintén lángolt. Mint autodidakta sokat olvasott, szocialista munkákat is, de még ellenséges indulatból fakadó rosszindulattal, és tudatos megtévesztésre való törekvéssel sem mondhatjuk, hogy a tanyai hosszú téli estéken legtöbbet tanult R. Bathels: Lehrbuch der Demagogik, és Bebel: Aus meinem Leben című művéből, hiszen az elsőt 1905-ben adták ki Berlinben. a második pedig 1911-ben jelent meg Stuttgartban. Az azonban bizonyos, hogy az élet lehetőségeitől csaknem teljesen megfosztott parasztság iránt érzett igazság és felelősség tette Áchimot harcos agrárszocialistává. Dr. Tibori János Ballagnak a vízműsök .4 Vásárhelyi Pál Híd- és Vízműépítési Technikum diákjai ballagtak először Békéscsabán. Az ünnepélyes búcsúztatóra felsorakoznak a diákok. Búcsú a régi iskolától Kezükben a volt iskolatársaktól kapott virágcsokor, s vállukon az elmaradhatatlan táska. Hangjuk megremeg kicsit, mikor éneklik: Ballag már a véndiák... Virágos sarkot, híradót és szórakoztató gyermekmegőrzőt készít a békéscsabai ifjúsági Gagarin-kör Békéscsabán, a Sztálin út és a Beloiannisz utca sarkán Nádasdy József kerek pármegőrző koca tavasszal hozzálátott a tagas sarok rendbehozá- sához. Az I. számú általános iskola Béke őrsének úttörői csakhamar segítségére siettek az idős bácsinak: ástak, virágot ültettek, vízlevezető csatornát építettek. Amikor eljutott hozzájuk az első űrrepülés híre, elhatározták, hogy Gagarin- kört alakítanak s Gagarin-saroknak nevezik el a gondozásba vett területet. Azóta újabbnál újabb ötletekkel állnak elő a lelkes fiatalok s a tervek megvalósításában segít a Rózsa Ferenc Gimnázium KISZ-ifjúsága is. A politechnikai oktatásra járó gimnazisták virágtartókat készítettek, melyeket a villanypóznákra, az élő akácfákat összekötő dróthálókra szerelnek fel, a lányok pedig cserepes virágot visznek a díszes tartókba. A leleményes fiatalok Gaigarin-híradót szerkesztenek, a tábla közepén Gagarin arcképe, alatta pedig a Vosztok kicsinyített mása látható. Az úttörők és a kiszisták itt jelentetik meg a legfrissebb híreket az űiTe- pülés újabb mozzanatairól. Elhatározta a Gagarin-kör azt is, hogy a lampionokkal felszerelt, nyíló virágoktól illatozó, tágas sarkon gyermekmegőrzőt rendeznek be, ahol vasárnap délután 5 órától este 8-ig vigyáznak azoknak a szülőknek a gyerekeire, akik moziba, szórakozni vagy máshova szeretnének elmenni. A gyerekek szórakoztatasára bábszínházát és rövid gyermekműsorokat rendeznek az úttörők. tünk hafcos nyíltsággal kimondani az igazságot: nem „tudat alatt”, hanem tudatosan volt úrgyűlölő. Ugyanis Áchim mindig idegenül érezte magát az iskolában, mert ekkor már az iskola szó a könyvízű iskola, az elméleti iskola foFürdőveridég voltam ii. * Halálának 50. évfordulója alkalmából közöljük a szerzőnek ,,Az Achim L. András-féle békéscsabai paraszt- mozgalmak’‘ című tanulmányából. Szegedi asszonyok Békéscsabán A békéscsabai városi notar ies meghívására tegnap délelőtt t gedi üzemi nődolgozók és a nőtanács küldöttsége látogatott Békéscsabára. A szegedi vendégek megtekintették a város nevezetességeit. Többek között ellátogattak az állami áruházba, tiszteletüket tették Kulich Gyula szobránál és megnézték az új lakótelepet is. A nőtanács vendégei városnézés után a Ruhagyárba látogattak el, ahol közös ebéden vettek részt az üzem dolgozóival. Délután a Kötöttárugyárat látogatták meg. NEM ÜGY TÖRTÉNT a bemu iatkozás, ahogyan én ezt előre elgondoltam, de azért mindjárt az első napokban sikerült megismerkedni az üdülő-társakkal, köztük jó néhány Békés megyeivel is. A Tótkomlósra való Maja András bácsival még útközben, pontosabban a szajoli vasútállomás restijében ismerkedtem meg, mikor a Szoboszló felé induló vonat felől érdeklődött. — Üdülni megy? — kérdeztem olyan örömmel, ahogy idegenben a földieket fogadja az ember. — Oda — válaszolta derűsen. — Reumával? — Á nem, a következő gyorsvonattal. — Ügy értettem, hogy ízületi bántalmai vannak? — Nincs nekem. Jött beutaló, aztán azt mondja az übé-elnök: Maja bácsi, maga már nagyon rászolgált a Mezőhegyesi Cukorgyárban eltöltött 41 év alatt, hogy üdülni menjen. Itt a beutaló, ül jön vonatra, aztán pihenjen. — Nem voltam én még soha üdülni, nem is megyek most sem — válaszoltam az űbé-elnöknek, mert nem sok kedvem volt kétheti tétlenkedésre. De a feleségem is biztatott, hogy csak menjek, jót tesz az öreg csontjaimnak. Zsebbe vágtám olyan 1000 forintnyi pénzt és itt vagyok. AHOGY MEGÉRKEZTÜNK az üdülőbe, felhívták a figyelmünket, hogy orvosi vizsgálat nélkül ne fürödjünk, mert nagyon erős a víz. Nosza tódult is a nép rögvest dr. Csömör Ernő fürdőorvoshoz tanácfeokért és főleg fürdőjegyért, mert ingyen osztogatta. Míg ránk került a sor, a folyosón acsorogtunk, beszélgettünk, ismer kedtünk egymással. Először persze ki-ki a saját reumájáról beszélt. — Ha minden évben elmegy az ember valamelyik gyógyfürdőbe, akkor csak az első nyolcvan évben szenved ebben a nyavalyás kórságban, utána mintha elföldelték volna — jegyezte meg valaki. — Én még most vagyok itt először — mondta Takács Antal, a Budapesti Bútorgyár asztalosa. — Azért jöttem, mert sok jót hallottam a szoboszlói víz gyógyhatásúról. Hallottam, hogy sokan jöttek ide jártányi erő nélkül, mankóval, és frissen, gyógyulva mentek haza. — Sok jó gyógyvíz van Magyar- országon — kapcsolódott a beszélgetésbe Debreceni Ferenc, a Mezőhegyesi Cukorgyár dolgozója is. — Én 1955-ben éreztem először re_ umcitikus fájdalmat. Most két éve annyira elhatalmasodott rajtam, hogy nem bírtam járni. A falum- beliek. a mezőkovácsháziak azt javasolták, hogy menjek el, fürööjek meg néhányszor abban a vízben, amely 80 fokos hővel tör fel Tótkomlós és Kaszaper határában. El is mentem vagy hatszor, és ha hiszik, ha nem: elmúlt a reumatikus fájdalmam. — NAGYON JÖ a gyulai gyógyvíz is — dicsérte Takács Antal. — Mivel a feleségem odavaló, tavaly ott töltöttem a szabadságom. Rettentő fajdalmakkal érkeztem meg, három nap múlva azonban elfelejtettem, hogy reuma is van a világon. — Azt a vizet is fed akarják használni gyógyfürdőnek, amelyik Kaszaper- határában buzog a nagyvilágba — magyarázza Debreceni Ferenc. — Ügy tudom, hogy Me- zökovacsházan már ki is jelölték a helyet, ahova a gyógyfürdőt építik. MIKOR SOR került rám, dr. Csömör Ernőnek nem sok szava volt a reumámhoz, a fürdő- és az iszapjegyeken kívül, de annál többet beszélt Szoboszló érdekességeiről, mondván: Remélem, hogy az újságíró nem hallgatja el, amit itt lát és tapasztal. A beutaló jegyem árulta el a foglalkozásom az orvosnak, s ő megígérhette velem, hogy írok néhány sort Hajdúszoboszlóról. ahova sokan járnák az ország távoli vidékeiről, a szomszédos Békés megyéből is. Sajnos, sokan szenvednek a reumától; annyian, hogy tavaly 850 ezer fürdőjegyei adtak ki Szoboszlón a látogatóknak. Kukk Imre (Folytatjuk)
