Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-12 / 110. szám
tWl. május 12., péntek NÉPOJSÁg 3 Negyedév alatt 18 újítás az Orosházi Gépállomáson Az Orosházi Gépállomás parkosított, fásított udvarán — a tarka f.ulipánszőnyeg. az örökzöld bokrok, útszegélyek és a termőre fordult 600 fiatal gyümölcsfa láttán — úgy érzi magát a látogató, mintha szanatóriumban lenne. A gépállomás dolgozói úgy vélik, hogy a szép környezet, tavasztól késő őszig nyíló virágtól illatos udvar nagy hatással van szépérzékükre és rend- szeretetükre. Az utóbbi években a műhelyben és a mezőn lelkiismeretesen ápolt gépek láthatók. Békés megye legnagyobb gépállomása rendszeresen élen iár az időszerű munkákban. A szerelők és traktorosok egyaránt állandóan új megoldásokon törik a fejüket. Tavaly 16 értékes újítás látott napvilágot ezen a gépállomáson, közöttük nagyteljesítményű műtrágyaszóró és egyéb gép. Ez év első negyedében 18 újítást fogadtak el, s ezek a mezőn és szerelőműhelyben könnyítik, gyorsítják és olcsóbba teszik a munkát. 400 né$y.<tíö.g.öl hogy „nevezett a múlt évben kora tavasztól, rövid szünetekkel és kihagyásokkal, egész éven át orvosi kezelés alatt állott”. Papp Illés írásos igazolást kért az ötvösöktől, miután a tsz igazgatósága négyszáz négyszögöllel csökkentette háztáji földjét. Az igazolásokat mellékelte ahhoz a kérelemhez, amelyet az igazgatóságnak küldött, hogy adják vissza azt a kis területet, ő igazán nem tehet róla, hogy betegsége miatt keveset dolgozhatott és csak 177 munkaegységet tudott teljesíteni. A válasz, amit a kérésére kapott, rövid, száraz, lélektelen. így hangzik: „Értesítjük, hogy termelőszövetkezetünk igazgatósága azt a határozatot hozta, hogy háztáji területet T. cím nevére nem mér”. Az ilyen kis kurta elutasítást, amelyben se indok, se egy kis emberi melegség nincs, még akkor is jogtalannak tartja az ember ha egyébként jogos az elutasítás. De a négyszáz négyszögöl terület elvételére véleményünk szerint nincs jogalapja a tsz igazgatóságának. hiszen Papp Illés beteg volt. De emellett is jóval több munkaegységet szerzett, mint amennyi egy hold háztáji földre jogot biztosít számára. Népi ellenzők a termelőszövetkezetekért Ezekben a napokban országos vizsgálathoz kezdtek a népi ellenőrök. Sorra járják a termelőszövetkezeteket, hogy az ellenőrző bizottságok munkáját tanulmányozzák és e választott szervek tévéÁ traktorosok vagy a vezetők mulasztottak-e Dévaványán? A tavaszi mezőgazdasági munkák Dévaványán is jól előrehaladtak. A határban alig maradt május 1-ig műveletlen föld. Szépen fejlődnek a gabonák, a koratavaszon vetett növények is gazdag termést ígérnek. A gépállomás traktorosai a körzetükbe tartozó közös gazdaságok idei gazdag aratásához nagyon sok segítséget adtak. Mégis mi az oka, hogy a Dévavónyai Gépállomás április 30-ig tavaszi idénytervének mindössze 56,8 százalékát tudta teljesíteni? Kik mulasztottak: a traktorosok, a vezetők, vagy a termelőszövetkezetek nem adtak elegendő munkát? Kár lenne meghallgatás nélkül ez ügyben elmarasztalni a traktorosokat, a gépállomás vezetőit vagy a termelőszövetkezeteket. Mégis, figyelembe véve az objektív körülményeket, a Dévaványai Gépállomás körzetében az említettekről összefüggésükben feltétlen beszélni kell! Milyen emberek a traktorosok? Munkaszeretők, szorgalmasak. Röviden így lehetne jellemezni va- lamennyiüket, mert fáradságot nem kímélve, a tavaszi munkák dandárjában a legnagyobb erőbedobással segítették a közös gazdaságokat. Nem hízelgésből ismeri el Nagy József, az Aranykalász Tsz elnöke a szövetkezetükbe osztott traktorosok munkáját. — Tavasz folyamán, amikor a jó idő a vártnál korábban köszöntött ránk, kértem a gépállomás brigádvezetőjét: hívja össze a szövetkezetünkben dolgozó traktorosokat, ismertessük meg velük a feladatokat, mondják el ők is véleményüket: miben és hogyan tudnak rajtunk segíteni. Az eredmény nem maradt el. A traktorokenységét helyes irányba tereljék. Elsősorban azt nézik meg, hogy a tsz ellenőrző szerve hogyan teljesíti megbízatását, milyen módszerrel ellenőriznek, s milyen segítséget nyújtanak a szövetkezeti gazdálkodás erősítéséhez. Tenyérnyi darabka ez az újkí- gyósi Aranykalász Tsz 9 ezer holdjához képest, s nagyon kevés ahhoz, hogy egy családot boldogítson. Mégis vita keletkezett rajta. Azért, mert ez a négyszáz négyszögöl föld Papp Illés háztájiját egészítette volna ki egy ka- tasztrális holdra. Ámde a tsz igazgatósága csak 1200 négyszögöl háztájit adott, mondván, hogy Papp Illés tavaly sokat hiányzott a munkából. így volt, nem tagadja ezt Papp Illés. Hiányzásainak azonban nyomós oka volt: betegség, orvosi kezelés. Dr. Sófalvi Csaba, a kakasszéki kórház adjunktusa négyheti pihenést, gyógyfürdőt javasolt neki tavaly június végén, miután az orvosi vizsgálat kimutatta, hogy Papp Illés többféle betegségben (ischiászban, reumatikus bántal- makban) szenved. Az újkígyósi községi orvos is írásban igazolja, Jó búzatermést várnak az állami gazdaságok A május elsejei eső és a jelenlegi időjárás különösen jó hatással van a kalászosok fejlődésére. A szokásos időnél három héttel korábban kalászol az olasz búza és az őszi árpa. Az állami gazdaságok fennállása óta nem vártak ilyen jó búzatermést ezen a vidéken, mint amilyet a gabonák jelenlegi állapota ígér. Ennek alapján 20 mázsás átlag búzatermésre számítanak, ami főleg az évek óta mélyen, fejlett agrotechnikai módszerekkel művelt nagytá bióknak, a jó magágykészítésnek, kiváló vetőmagnak és a gondos tavaszi ápolásnak az eredménye. tottufc a képernyőről. Félelmetes kétség szállt meg bennünket: — Talán a D-bolygón is ugyanez a helyzet? ... Lehet, hogy régen elpusztult világok keringenek a Tellus—1 körül? Órákig fogvatartótt bennünket ez a töprengés, és érezhetően lelassította szokásos programfeladataink végrehajtását is. De nem sokáig! A parancsok mindenkit a központi kormányzófülkébe hívott. Oren Xin a fényhullám-vevő jelfogóját a D-bolygóra irányította, és minthogy a bolygótól már csupán 20 millió kodenre voltunk, megkezdtük a részletes távolsági felderítést. A D-boiygó a fényhullám-vevő első nagyítási fokozatában megkapó szépséget árasztott. Kékes fénye lenyűgözött bennünket, hófehér gomolyfelhői vakítóan verték vissza a Tellus—1 sugarait. Sajnos, csak a bolygó felénk fordított oldalát láthattuk ... Ekkor határozta él Dox Ten, hogy először a bolygó kísérőjéhez csatlakozunk, vonzását felhasználva, néhányszor körülrepüljük azt, és vele együtt a D-bolygót is, hogy minden részletét alaposan átkutathassuk. Ezt a manővert pontosan 50 óra elmúltával kezdhetjük meg, mert akkorra ér az Endroxlán 245 az apró kísérő — melyet Xind D— l-nek nevezett el — közelébe. — A nagyí'tásf'fokozmi — hajolt a mikrofonhoz Dox Ten, és Oren Xin a fényhullám-vevő központban azonnal végrehajtotta a parancsnok utasítását. Most már a D-bolygó felhőrétegét is áttörte a kép, és gyönyörű, soha, soha el nem felejthető látvány tárult elénk ... Hófehér sapkás hegyláncok, zöldellő erdők, rohanó folyamok, hömpölygő tengerek váltakoztak egymással; ahogy Oren Xin végigvezette a bolygó felületén a fényhullám-vevő jelfogóját. Az egyik szárazföldön hatalmas homoksivatag szikrázott, aztán — közel a kékszínű tenger partjához hatalmas, gúlaalakú építmények látszottak, és városok! Városok! Oren Xin teljes energiára állt: valamennyien felkiáltottunk: — Városok! Lakott települések! ... Mondanom sem keli, milyen boldogan borultunk egymás vállára, és kimondhatatlan öröm járta át szívünket. Az elképzelt pusztulás nyomait sehol sem láttuk,*itt magasrendű, gondolkozó lények élhetnek, a mi régen keresett, első kozmikus testvéreink!... Órákig elmerültünk a D-bolygó fénysugaraiból fényhullám-vevőnkben képpé változó távoli üzenetben : egymás után lebbentek elénk óriási városok, életről árulkodó síkságok, mezők, erdők, folyamok képei, és ez a látvány elragadó volt, mozdulatlanul, mereven néztük a képernyőt.:. Dox Ten is velünk együtt örült, lelkesedett, később azonban csendesen megjegyezte: — A D-bolygó lakói még nem jutottak el a gondolat olyan óriási fejlődéséhez, mint mi, a Tixonon. Barátaim: már több órája nézzük a bolygó újabb és újabb részleteit, de sehol, sehol valamiféle magasabb technikai kultúra nyoma... A parancsnoknak igaza volt. Mi erre eddig nem is gondoltunk, annyira betöltötte minden gondolatunkat az, hogy végre, végre megtaláltuk kozmikus testvéreinket. Dox Ten nem tévedett. Sok meglepetés és kesei'ű csalódás várt még bennünket a D-bolygón, amiről akkor, azokban a percekben még semmit sem tudí nk... (Folytatjuk) sok megtették azt, amit á közösségért megtehettek. — Persze, voltak vitáink is a gépállomásiakkal, ezt nem tagadjuk. Ha néha illetéktelenül akartak munkát elszámolni, megakadályoztuk, sőt több esetben a munka minőségét is kifogásoltuk. Természetesen sorozatos bírálataink némi ellenállást váltottak ki a gépállomás vezetőiből. Ennek az lett az eredménye, hogy ez év januárjától kezdve csak egy alkalommal tudtam a gépállomás igazgatójával és főagronómusával gazdasági dolgokról beszélgetni, ök nemigen járnak ide — esetleg a határban látogatják a brigádot —, ha pedig nekünk valamire szükségünk van, telefon is van a világon és kérjük segítségüket. Nem valami biztató a gépállomás vezetőjének és a szövetkezet elnökének kapcsolata — állapíthatjuk meg Nagy József tsz-elnök szavaiból. Talán egyedi példa, s kár lenne az egészből egy olyan következtetést levonni, amely a gépállomás vezetőit, igazgatóját és főagronómusát súlyosan elmarasztalná. Azt, hogy a gépállomási vezetők, a szövetkezetek kapcsolatában nincs minden rendben, Bak Imre, a községi tanács elnöke is megerősítette. —A legutóbbi községi tanács v. v. ülésén megvitattuk a gépállomás munkáját. Hagymási főagro- nómus számolt be: mit segítettek az idén a termelőszövetkezeteknek. Mi megbíráltuk a gépállomás két vezetőjét az olyan elképzelések hangoztatásáért: „A szövetkezetek csak dolgozzanak, majd a gépállomás követi őket. A gépállomás nem lesz hosszú életű az országban, ezért mi ráérünk...” Ök azzal igyekeztek magukat mentegetni, hogy a körzetükben 850 lovat tartanak a szövetkezetek, és minden munkát azokkal végeznek, nem pedig gépekkel. Igaz, ha egyszer a lovakat etetik, akkor dolgoztatják is. De az is igaz, hogy ma mér nem elég az Időjárásra hivatkozni, ami miatt a múlt év őszéről Dévaványán is több ezer hold föld szántása húzódott át a tavaszi idényre. Aki Ismeri a ványai határt, az tudja, hogy a tavaszi széltől kiszáradt föld felszíne alatt milyen sáros a talaj. így nem csoda, ha tavasszal géppel nem tudnak szántani. Fogatos ekével Is csak 6—8 centis szántást tudtak csinálni. Nyilvánvaló, hogy az objektív körülményeket a tervteljesítés lemaradásának vizsgálatánál számba kell venni, de viszont helyes felfigyelni arra is, amit a Szabad Föld Tsz elnöke, Barabás elvtárs tett szóvá: — Mintha a traktorosok nem értenék megfelelően a négyzetes vetés jelentőségét és technikáját. A Szabad Föld Tsz-ben ugyanis az történt, hogy 150 hold kukorica május elsejét követő napokban még vetetlen volt. Amikor a gépállomás felvonult és elkezdte a vetést, két nap alatt alig haladtak kétszáz méternél többet műszaki hiba miatt, vagy a hozzáértés hiánya miatt. És amikor a tsz vezetői arra kérték a gépállomást, ha egyszer a négyzetes vetést nem tudják folytatni, akkor vessék sorosan a kukoricát, elutasításban részesültek. Majdnem egy heti könyörgés 'Következett ezután, mire a gépál lomás vezetői a szükséges erő- és munkagépek átcsoportosításával1 hozzájárultak a kukorica soros vetéséhez. A gépállomás körzetében lévő termelőszövetkezetek panaszát folytathatnánk tovább. A panaszok mellett azonban feltétlen meg kell említeni a dévaványai Lenin Tsz és a gépállomás jó kapcsolatát. Érdekes, hogy a Lenin Tsz vezetői egy bíráló szót sem mondanak a gépállomásiak munkájára. A szövetkezettel kötött munkaszerződés tavaszi tervét máris teljesítették s minden lehetőség megvan ahhoz, hogy ebben a szövetkezetben tovább növeljék a gépállomás nyújtotta segítséget. Ezek után jogosan kérdezzük, mi az oka annak, hogy az egyik szövetkezet a lehető legjobb, a másik viszont a lehető legrosszabb véleménnyel van a gépállomás vezetőinek munkájáról? A gépállomás vezetői viszont miért istenítik a Lenin Tsz-t, mint jó normálhold „bányát”, ugyanakkor miért marasztalják el a többi közös gazdaságot? A bíró szerepét rendkívül nehéz betölteni, mert a gépállomás tavaszi idénytervének teljesítése során előállt helyzet nem pusztán az igazgató és a főmezőgazdász számlájára írható, hanem annak' a helytelen és rossz irányban fejlődő kapcsolatnak, amelyet a szövetkezeti és a gépállomás! vezetők között olykor-olykor tapasztalni lehet. Nagy kár, hogy a traktorosok szorgalma, lelkiismeretes munkája, a föld megműveléséért érzett felelőssége nem tud olyan hatást gyakorolni a gépállomás főagronómusára és igazgatójára, hogy a munkák iránti közönyt a sokoldalú, tettre kész segítség váltsa fel. Elsősorban ennek adnak hangot a kisebb termelőszövetkezetekben, amikor szóvá teszik: nem kapják meg, sem Egresi igazgatótól, sem Hagymási főagro- nómustól azt a segítséget, amit néhány évvel ezelőtt megkaptak. Nem törődik olyan ügybuzgalommal a szövetkezetek ügyével egyik vezető sem, mint az 1956—57-es években, vagy azt megelőzően. És mert magukra hagyták a közös gazdaságokat, a tsz-elnökök és főagronómusok arra a következtetésre jutottak: ha a részükre legmegfelelőbb időben a gépállomás nem tud segíteni, akkor nem is keresik fel. Több szövetkezet önerejéből oldja meg a gazdasági feladatok többségét. Nem akarnak gazsulálni traktorért, munkagépért. Az ilyen szemlélet rendkívül káros, nemcsak a szövetkezetre, hanem a gépállomás működésére is. A hozamok további növelésének biztosítására helyes lenne, ha a termelőszövetkezetek és a gépállomási vezetők tisztáznák nézet- eltéréseik okait. Természetesen ehhez az szükséges, hogy ne csak a hibákat lássák egymás munkájában, és ne akarjanak a kákán is csomót találni. Ehelyett találják „ meg azokat a közös vonásokat, amelyek a gépállomás minden dolgozóját, és a szövetkezetek valamennyi tagját a magasabb terméshozamok elérésében egységessé teszik. Dupsi Karoly
