Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-06 / 105. szám

IMI. május 6., szombat NÉPOJSAG 5 A tsz-asszonyok részvétele a vezetésben erősíti a szövetkezeti demokráciát Gépesítették a szénabetakarítást a Szőlősi Állami Gazdaságban AZ ENDRÖD1 asszonyok nem­rég szóvá tették, hogy bár sokol­dalúan érzik a társadalom megbe­csülését, de még nincs minden rendben, ami a kózségbeíi hely­zetüket illeti: — A Búza kalász Tsz- ben évek óta nincs nő a vezetés­ben — mondották többek között. Nem is igen kerül napirendre az asszonyok, lányok mindennapi gondja. Javaslataiknak nem tud­nak kellően érvényt szerezni és kevésbé tájékozódhatnak a szö­vetkezei helyzetéről, a munkák menetéről. Hangoztatták, hogy a szövetkezeti demokrácia úgy len­ne teljesebb, ha a nők is méltó helyet kapnának a vezetésben ... Úgy gondoljuk, az endrődi asz- 6zonyok egészséges, bátor vélemé­nye tükrözi mindazoknak a gon­dolatát, akik így vagy úgy de még mindig érzik hátbérbe-szorí- tottságukat. AZ EMLÍTETT termelőszövet­kezeti gazdasszon yok és a ha­sonló helyzetben élő nők a me­gyénkben bárhol is dolgozzanak, jogosan követelik a vezetésben a helyüket. — Mi egyetértünk véleményük­kel, de a mi asszonyaink még nem elég fejlettek arra, hogy bevon­juk őket a vezetésbe — mondhat­ják és talán mondják is egyik-má­sik helyen a „teremtés koronái”, a férfiak, esetleg hozzáteszik: vár­junk még ezzel egy-két évet, amíg asszonyaink alkalmasak lesznek ilyen felelősségteljes munkára .,. őszintén szólva ebben a kérdés­Peking (Űj-Kína) Managuából, Nicaragua főváro­sából küldött tudósításában írja George Southworth, a Washing­ton Post munkatársa: „Ha az ember olyanokkal be­szélget, akik nem függenek köz­vetlenül a kormánytól, hamaro­san az a benyomás érlelődik meg benne, hogy a felszín alatt az Egyesült Államok gyűlölete izzik.” A tudósító beszámol róla, hogy »a gondolkodó nicaraguaiak az Xind Lind megbabonáaottan vizsgálta a csillagokat. A világ- egyetem új és új arcát mutatta feléjük, és a csillaigásznő nem akart könnyelműen elszalasztani egyetlen alkalmat sem, hogy meg­figyeléseket végezzen, és rögzítse azokat. A Plet Rox csillagképben fénye­sen tündökölt a Tellus-4. Később azonban, ahogy egyre fokozódott a íényrakéta sebessége, a Tellus—4 sárga színe lassan zöld tónusú lett. aztán kék színt sugárzott, majd csodálatos ibolyaszínűvé változott. Xind Lind pontosan fel­jegyezte a változás átmeneteit, időtartamát. Az érdekes tünemény magyarázatát jól ismerték. Ha a fény forrása — ebben az esetben a Tellus—4, az apró, sárga csillag — és a megfigyelő egymáshoz' kö­zelednek, a megfigyelő szeméhez másodpercenként sokkal több fényhullámrezgés érkezik, tehát megváltozik a fényforrás színe, mint akikor, ha a megfigyelő moz­dulatlan, vagy éppen távolodik a fényforrástól. Xind Lind megfi­gyelései roppant fontosak voltak Horx Lendnek ahhoz, hogy az Endroxlán 245 sebességét pontosan meghatározhassa. A fényrajkéta egyre jobban megközelítette a fény sebességét, és másodpercenként már közel 300 ezer kodent tett meg az űrben. Útjuk utolsó sza­ben semmiféle várakozásnak nincs helye. MA, AMIKOR négyszer annyi nő dolgozik a népgazdaságban, mint a múltban, s több mint más­félmillió az önálló keresettel ren­delkező nők száma és tizenhá­romezer megválasztott női tanács­tag és hatvanöt országgyűlési kép­viselőnő tanúskodik arról, hogy a nők milyen tevékenyen vesznek részt az államhatalom gyakorlásá­ban, ma, amikor nálunk nem rit­ka a női gyárigazgató, tsz-elnök és agronómus, nincs különösebb ok a várakozásra. Az elért vívmányok arra köteleznek, hogy azokat to­vább fejlesszük. — Jó, jó. Ez mind rendben van. így igaz, de a mi tsz-béli asszo­nyainknak még tanulniok kell ah­hoz, hogy a vezetésben eredménye, sen dolgozhassanak — hangoztat­ják ellenérvként itt is, ott is. Jól­lehet, van ebben valami igazság, de emlékezzenek csak, vajon mennyire értett a vezetéshez és mit tudott a társadalom fejlődé­sének törvényeiről és agyebekről az a proletárférfi, aki ma kiváló vezető, jóllehet a felszabadulás előtt talán soha nem ült íróasztal mögött, vagy később, amikor a gyűlésen először felszólalt, a nyel­ve a torkára szorult. Ne felejtsük el, hol kezdtük mi is és hogyan lettünk azzá, amik vagyunk. Ne feledjük el, hogy mindenütt ott voltak mellettünk asszonyaink, tá­Egyesült Államokat tartják fele­lősnek azért, hogy Somoza elnök már több mint húsz éve zavarta­lanul gyakorolja hatalmát«. Southworth ezután idéz egy ma- naguai egyetemi hallgatót, aki ki­jelentette: „Nekünk is egy Fidel Castrora lenne szükségünk itt Nicaraguában”. A tudósító keser­nyésen megjegyzi: „Ez az ország megérett, hogy Fidel Castroja le­gyen”. (MTI) kaszában eltűnt előlük a Tellus— 4, mert a szédületes iramú közle­kedés olyan magasra emelte az égitestből kiinduló fényhullámok rezgésszámát, hogy azok már az ibolya színen túli régiókba jutot­tak, és ezt a Tixon-lakók szeme már nem tudta érzékelni. Speciá­lis műszereikkel azonban „fogták” a Tellus—4-et, és így biztosították az Endroxlán 245 megfelelő hala­dási irányát. Xind Lind fáradhatatlannak bi­zonyult. Egyre sűrűbben végzett kísérleteket a fényraikéta különle­ges megfigyelő fülkéjében is, melynek acél-üveg kupoláját gombnyomásra elfordíthatta, és kozmosz-öltözetben közvetlen mé­réseket végezhetett a rakétát kö­rülvevő Térben. Ilyenkor különös, megfoghatatlan érzés fogta el a szép csillagásznőt, úgy érezte: egy mozdulat, és akár kézzel is meg­foghatná akármelyik csillagot, vagy a furcsa spirál-vonalban hen­geredé fénylő ködöket... Tudta, hogy vigyáznia kell, hiszen a mes­terséges gravitáció ellenére, elég egy erősebb mozdulat, és a nyi­tott. fülkéből pillanatok alatt ki­zuhan, és menthetetlenül odave­szik. Dox Ten minden ilyen közvet­len kísérletnél óva intette Xindet. — Xind, drága, vigyázz magad­ra. Óvatos légy! irogatásuk nélkül nem jutottunk volna el fejlődésünk mai fokára. Az asszonyok mindig mellettünk voltak és,sokat tapasztaltak és ta­nultak. A FALUSI ASSZONYOK is meggyőződtek arról, hogy jól vá­lasztottak, amikor beléptek a ter­melőszövetkezetbe. A termelőszö­vetkezeti asszonyok sokat tehet­nek azért, hogy a község harmó­niája megszilárduljon, ók, akik eddig az élet mondhatni legna­gyobb terhét vállukon viselték és ma is sok családban többet dol­goznak, mint élettársuk, a férfi, vajon pont ők ne tudnák elősegí­teni a munkák ésszerű megszerve­zését? Ök, akik legjobban érezték és érzik a tévedések és a helytelen munkamegosztás, vagy a munka alóli kibúvás és egyéb hasonló je­lenségeknek a súlyát, éppen ők ne tudnának ezek ellen a jelenségek ellen szenvedélyesen küzdeni? ók, akik beosztják a család jö­vedelmét, hogy mindenre jusson, éppen ők ne tudnának helyesen gazdálkodni? Nem hihetőek ezek a feltételezések. A MEZŐGAZDASÁGBAN év­századok óta dolgoznak nők, megvan a gyakorlatuk. Az igaz, hogy ma már ez a foglalkozási ág magasabb szakképzettséget köve­tel. Ezért nagyon fontos a tanulás a nők számára az élet minden te­rületén. A műveltség megszerzésére azonban időre és időre van szük­ség. Ha a férfi lerázza a válláról a család, az otthon mindennapi gondjait, ha a gyermekekkel való törődést és a házimunkát teljes egészében felesége vállaira rakja, nyilvánvalóan nagy akadályokat gördít az asszony fejlődése elé. Ilyen helyzetben tényleg nagyon sokáig kellene várni, amíg a nő utolérné élettársát és zavartala­nul élhetne egyenjogúságával... HASZNOS LENNE, ha azokon a helyeken, ahol a nőket még ma is háttérbe szorítják, vagy kisebb- nagyobb mértékben kirekesztik a fontos közéleti tevékenységiből, megvizsgálnák, hol mulasztottak és mit tehetnének azért, hogy a nők még szabadabban élhessenek törvényadta jogaikkal. Boda Zoltán Xind mosolygott, és újra csak mosolygott. Szívét jólesően melen­gette az a tudat, hogy a férfi félti őt.-.. És egyszer — már szágul­dásuk második esztendejének vé­gén jártak —. mégis megtörtént a tragédia. Xind Lind megrészegülit az elé­betáruló gyönyörű látványtól. A beépített távcső képmezejében is­meretlen, soha nem látott spirál- köd tűnt fel. A kékes fényű köd az Endroxlántól balra látszott, a 200 ezer fénysugár-év messzeség­ben fénylő Uxetu-csillagkép mel­lett, mely alig változtatta helyét, majdnem ugyanott heiyezkedett el a világűrben, ahol a Tixonról is látszott. Egy hirtelen mozdulat — melyet nem is a meggondolatlan­ság, hanem az öröm okozott —, el­vesztette biztonság-érzését, gör­csösen kapaszkodott volna a félre-' húzott acél-üveg kupola peremé­be, de csak a semmit markolta meg, és kilendült a fülkéből. Ami azután következett, másod­percek története volt. Xindon Tor megnyomta a riadócsengő kap­csoló-gombját: az Endroxlán 245 valamennyi fülkéjében felberre­gett a vészjei. A fedélzeti rádió Xindon Tor rémült kiáltozását bömbölte. — Xind Lind kizuhant a külön­leges fülkéből! Segítsetek! (Folytatjuk) A mint megebédelt, újra a há­** tárba készült Kosztolányi Imre, a Szőlősi Állami Gazdaság főagronómusa. Nagy, 6 ezer hol­das a gazdaság területe, s dolgoz­nak benne mindenfelé. A 154 hold mákban is hajladoznak vagy öt- venen. Az egyéb kapálni-, egyel- nivalóban is vannak. A főagronó- must most legjobban a lucerna betakarítása érdekli. Körülhordoz­za tekintetét az égbolt kupoláján, latolgatja, lesz-e eső a kószáló fel­legekből. — Nem kellene eső, legalább csak egy hétig ne esne — mondja a renden lévő lucernára gondolva, s beülünk a terepjáró-autóba, hogy egy kis szemlét tartsunk a szívderítőén szép határban. Jó ter­mőföldek vannak itt Orosháza ha­tárában, s ami a föld színén meg­terem, azt még gazdagítja a sza­porodó kutakból felbuzogó olaj és gáz. Nagy tábla, térdig érő haragos­zöld búzatábla mellett haladunk el. — Bezosztája, háromszáz hold van belőle gazdaságunkban. Hol­danként 28—30 mázsa termés mu­tatkozik. — Annyi?! — szaladt ki szá­mon a csodálkozás. Tavaly is 25,60 mázsájával fi­zetett ez a szovjet búzafajta, pe­dig ilyenkor, május elején közel sem volt olyan szép, mint ez. — Miután ilyen naggyá nőtt a gazdaság, mi a fő profilja? Ter­melnek most is aprómagvakat? — A mák kivételével nemigen. A tavalyi 48 fajta növény helyett az idén csak 23 félét vetettünk. ftendenfekvő, napszőkítette lu­cernatáblához érünk. A fő- agronómust úgy látszik a lucerna­betakarítás foglalja’ el, mert erről beszél legtöbbet. Ennél a témánál is maradunk, mert érdekes és ta­nulságos. A hatszáz hold régi ve­tésű lucernát tíz munkanap alatt akarják levágni, behordani és mintegy kétszáz szárítóállványon megszárítani. S a hatszáz hold le­kaszálása. behordása hihetetlenül kevés, mindössze 20 ember fel­adata. — Szinte hihetetlen ez — jegy­zem meg. — Pedig így van, megmutatom az egész folyamatot. Cgv jókora lucernásban négy. kaszával felszerelt Maulwurf traktor köröz, öröm nézni, amint fürgén haladnak egymás után. Nyomukban négyméternyi széles rend terül a földre. Az ember ön­kéntelenül is a testet nyüvő kézi kaszára gondol Arra, hogy ha nem volna gép. hány napig tai-ta- na itt a 600 hold lucerna lekaszá­lása, hány embernek fájna napo­kon és heteken át a karja, dere­ka, s hogyan dőlnének esténként az ágyba a fáradtságtól lihegve. — Ez a négy Maulwurf 60 holdat vág le naponta — magyarázza a főagronómus — nyújtott műszak­ban napi 14 órán át dolgoznak. Amint a levágott lucerna annyi­ra megfonnyad, hogy a szárítóra kerülhet, akkor a reggeli vagy az esti órákban a Maulwurfok rend- sodrózzák. Egy ideig nézegetjük a négy gé­pet, a biztoskezű traktorosokat, aztán tovább megyünk egy másik,: egy már rendsodrózott lucernatáb­lára. — Méltóságossá válik az ember! — kiáltottam fel önkéntelenül, mert a táblán két Zetor egy-egy Mählader-t, s a Mählader után kapcsolt pótkocsit vontatva nyelte a vastag rendet, s szórta rá a pót­kocsira. — Ezzel a módszerrel holdan­ként 24 forint összegyűjtési költ­séget takarítunk meg — mondja a főagronómus. — És egy csomó emberi fárad­ságot, sok drága, esőtől veszélyez­tetett napot — teszem hozzá. — Igen, mert a két Mählader na­ponta 40—50 holdról szedi fel a rendet, s a két géppel mindössze 12 ember dolgozik. Mindegyiken egy traktoros, egy munkagépkeze- Jő, és négy rajtodé van, akik időn­ként váltják egymást. A z egyik összekapcsolt gép- ** komplexum közben a föld végére ért, ahol lekapcsolták a jó magasra megrakott pótkocsit, s egy Zetor, amely ingajáratban van a Mählader és a szérű között, már kapcsol is rá, s indul a két rako­dóval együtt, lerakodni. — ötletes, gyors munka. — Ezzel még nincs befejezve a szénagyűjtés. A Mahladerek után hat lógereblye kaparja össze az elszóródott szénaszálakat A lóge- reblyéket műtrágyaszóró gépek követik. Holdanként 50 kiló nitro­génműtrágyát adagolunk a tarlóra, s aztán megíogasoljuk. Azért tesz- szük ezt, hogy siettessük a máso­dik kaszálást, mert a harmadik kaszálásból, vagy ötszáz holdon, magot akarunk fogni. — Nem a második kaszálást hagyják meg magfogásra? — Tavaly is a harmadikat hagy­tuk 350 holdon, s ötszázezer forint terven felüli bevételhez jutott be­lőle a gazdaság. Még egyszer megnéztem a ren­det faló gépeket, aztán indultunk a szénát szállító vontató után a szérűre, Messziről, mint sok-sok földre állított, hegyes bundakucs­ma, állványra rakott szénapetren- cék látszottak. — Kilencszáz darab szárítóáll­ványt az erdőgazdaságból rendel­tünk — magyarázza a főagronó- mtís. — Jó kivitelűek, de nagyon drágák. Darabonként 67 forintba kerülnek. Mi magunk is csinálunk vagy 1100 darabot, lényegesen ol­csóbban, mindössze 23 forintba kerül darabja. — Kinek az ötlete volt az állvá­nyok házilagos előállítása? — Az Állami Gazdaságok Igaz­gatóságáé. A z állványok közelében talál- ** koztunk Fülöp Péterrel, a Ravasz-tanyai üzemegység veze­tőjével, akitől megtudtam, hogy két évvel ezelőtt sokat spekulál­tak a lucernaszéna betakarításá­nak gépesítésén. Megpróbálták kombájn szalmagyűjtővel is, míg végül rájöttek, hogy a Mählader a legalkalmasabb a rend felszedésé­re. |yí ár spekuláltunk azon is, 1 hogy a kézi erő megtakarí­tása és a széna töréstől való meg- kímélése mellett, hogyan tudnánk megoldani a kazalozást — sorolja a főagronómus. — Ügy gondoljuk, hogy az általunk készített állvá­nyokat a Zetor hidraulikájával emeljük fel, és visszük a kazal mellé, ahonnan gólyával emeljük fel szénával együtt a kazalra. Az erdőgazdaságból vásárolt állvá­nyokat csúszdán huzatjuk a kazal mellé, és ugyancsak gólyával emeljük fel. Akármi késztette a Szőlősi Ál­lami Gazdaság vezetőit, hogy a rengeteg lucernaszéna betakarítá­sát gépesítsék, nagyon ötletesen oldották meg, módszerüket alkal­mazhatják a többi állami gazda­ságok és a termelőszövetkezetek is. Kukk Imre „Nicaragua megérett arra, hogy Fidel Castrója legyen44

Next

/
Oldalképek
Tartalom